Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-14 / 214. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2019. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT Egy esztendőt tanult Kolumbiában az egri gimnazista, Kovács Gréta Különböző kultúrák közötti ajtókat nyit a cserediákprogram EGER Légvonalban is sok ezer kilométeres távot hidalt át első interjúnk Kovács Grétával, a majd’ egy évet Kolumbiában cserediákoskodó gimnazistával, így aztán mindkettőnk arcára kiült a mosoly, amikor hazatérését követően Eger utcáin üdvözöltük egymást. A távoli földrészen töltött tíz hónap élményeire, úgy tűnt, egy lapszám is kevés volna. Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Azok kedvéért, akik nem olvasták az első, veled készült interjút, összefoglalnád az utazás „paramétereit”?- Bő egy éve, augusztus 17- én repültem ki Dél-Amerikába, Kolumbiába, ahol a csereév felét egy kisvárosban, a másik felét pedig Bogotában, a fővárosban töltöttem. Idén június 20- án érkeztem vissza. Sokkoló élmény volt. Amikor leszállt a gépem, és a reptéren egy alkalmazott megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben, másodpercekig csak meredtem rá. Nehéz volt feldolgozni, hogy valaki magyarul szól hozzám...- Milyen volt visszazökkenni az itthoni létbe?- Pont a nyelv jelentette az egyik nehézséget, hiszen az otttartózkodásom során magyarul szinte csak a szüleimmel beszélgettem, egyébként az angolt és a spanyolt használtam. Pont emiatt előfordult, hogy nem jutottak eszembe egyes szavak, vagy nem a magyar nyelvtan szerint állt össze a fejemben egy-egy mondat. De természetesen ez csak átmeneti volt. Problémát okozott az időeltolódás is, főleg az első két hétben, amikor nehezen tudtam a „rendes” időben elaludni és felkelni. Illetve hoztam magammal valamit a „latinos pontosságból”: odakint megszoktam, hogy soha, senki nem érkezik a megbeszélt időben, ezért felesleges nekem is pontban akkor meg-Kovács Gréta kolumbiai élményeire egy lapszám is kevés volna Fotó: Lőrincz Rebeka jelenni. Itthon aztán több alkalommal anyukám figyelmeztetett, hogy óriási késésben vagyok - mikor még legnagyobb nyugalomban voltam a megbeszélt időpont felől.- Említetted a spanyol nyelvet. Mennyire sikerült belerázódnod?- Szerintem elég jó szintre fejlődtem, ezt többször a kolumbiaiak is említették. Mindenféle spanyolnyelv-tudás nélkül vágtam neki a csereévnek, és a végére szinte bárkivel le tudtam folytatni egy normális beszélgetést. Persze nyelvtanilag még lenne mit csiszolnom a tudásomon, mert mindent, amit tanultam, hallás és olvasás útján szedtem össze. Kezdetben ez nagyon meg is nehezítette a kommunikációt, mert a helyiek szinte egyáltalán nem beszélnek angolul, kézzel-lábbal megértetni magad egy vadidegen közegben pedig elég fárasztó, és nagyon rá is nyomta a bélyegét az első másfél hónapomra. Viszont tudtam, ha ezt az időszakot átvészelem valahogy, utána minden jobb lesz - és tényleg így lett. Nagyon türelmesnek kell lenni, ugyanakkor muszáj cselekedni is, mert a dolgok nem hullanak az öledbe. De minél többet teszel, és minél kitartóbb vagy, annál hamarabb fordulnak jóra a dolgok - erre a kolumbiai csereév nagyon jó lecke volt.- Az idei nyarad meglehetősen sűrűre sikeredett: vizsgát kellett tenned a legtöbb tárgyból.- Igen, volt egy ilyen vonzata az egyéves kimaradásnak, de szerencsére az iskolámban, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban nagyon támogatóan álltak ehhez a dologhoz. A saját tempómban készülhettem fel és vizsgázhattam le a nyár folyamán, ami hatalmas könnyebbség volt, hiszen odakint nem sok időm, energiám maradt az itthoni tananyagra. A fontosabb tárgyakból, mint például matematika, biológia, kémia ráadásul esélyem se volt lépést tartani a kolumbiai osztályommal, mert vagy nagyon máshol jártak az anyagban, vagy a nyelvbeli hiányosságok miatt nem értettem, amit tanultak. Nyelvtanórájuk egyáltalán nincs, de irodalomórán is értelemszerűen más volt a téma, mint nálunk. Szerencsére a nyár folyamán sikerült behozni a lemaradást.- Végigcsinálnád újra, bevállalnál még egy évet?- Ha akarnék, biztos lenne rá lehetőségem, de egyelőre szeretném itthon befejezni a gimnáziumot. A külföldi egyetem gondolata viszont nagyon vonz, szinte biztos, hogy sor kerül még hosszabb távollétre. Tíz hónap sem kis idő, és jólesett hazatérni a családomhoz, de úgy gondolom, az egyéves időtáv még beleférhet. Ez persze nehéz órákat, napokat is jelent, amikor magad alá kerülsz, és csak a hozzád legközelebb állók tudnak segíteni, ami telefonon egyáltalán nem könnyű. Viszont a távolság megtanít értékelni és egészen új szemszögből tekinteni a kapcsolataidra.- Mit érdemes most tudni az AFS cserediákprogramról?- Idén több mint száznegyven cserediák érkezett Magyarországra, de jó néhányuknak még mindig nincs befogadó családja, a szervezet folyamatosan várja a jelentkezőket. A csereév tíz hónapos, de ebből lehet vállalni kevesebbet is. Jönnek diákok Thaiföldről, Japánból, Olaszországból, Törökországból és hasonló egzotikus helyekről, teljesen más kultúrákból, ami nagyon izgalmassá teszi a találkozást. Mióta hazajöttem, folyton az jut eszembe, vajon a kolumbiai barátnőim mit szólnának a zsíros kenyérhez, a kürtőskalácshoz, lángoshoz, tejfölhöz, és milyen érdekes lenne megosztani velük mindazt, ami a mienk, ami csak ránk jellemző - mint ahogy ők is örömmel osztották meg. Nagyon izgalmas és nagyon tanulságos részt venni ebben. Októberben a gyerekeket is várja a Gárdonyi színház Tizenkét hónap a színpadon Kisvonattal a bőgő szarvasok nyomában EGER Szamuil Marsak Tizenkét hónap című mesejátékának próbái kezdődtek el a napokban a Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciójában a napokban. Baráth Zoltán rendező az olvasópróbán úgy fogalmazott: arra keresik a választ, hogy miért látja meg a tavasz szépségében az újjászületés lehetőségét, a nyár melegében a szabadságot, az ősz színességében a gazdagságot és a tél melegében a család összetartó erejét az egyik, és miért jelentenek a fenti dolgok pusztán hideget, esőt, hőséget és kiszámíthatatlanságot a másik ember számára? Az október 22-i bemutatón a főbb szerepekben Dér Gabit, Balogh Andrást, Babócsai Rékát, Kós Mátyást, Kascsák Dórát, Nagy Adriennt, Nagy Fruzsina Lillát, Sata Árpádot, Fehér Istvánt, Misurák Tündét, Szél Anikót, Kardos Kristófot, Ivády Erikát, Klepács Andreát, Tóth Leventét és Szőke Andreát, valamint a GG Tánc Eger művészeit láthatja a közönség. A díszletet Dósa Csilla, a jelmezeket Kovács Tímea tervezte. A koreográfiát Topolánszky Tamás készíti. G. R. ti*****'»' Baráth Zoltán (középen) rendezi az évadot nyitó gyerekdarabot Fotó: G. G. HEVES MEGYE Idén két helyszínen is fel lehet ülni a Szarvasbőgő kisvonatra, ami minden korosztály számára élvezetes kikapcsolódás lehet. Az Egererdő Zrt. szervezésében az érdeklődőknek a Felsőtárkányi Stimeczháznál és a Mátravasút Szalajka-ház vonalán lehet nem mindennapi élményben részük. A vonatozás mellett érdekes programokkal is várják a látogatókat, mind a két helyen lesz trófeabemutató, és izgalmas vadásztörténeteket is megismerhetnek. A kisvonatokra jegyet váltók -ha szerencséjük van - meghallhatják a Mátra és Bükk szarvasainak csodás hangját. A program igen népszerű, ami abból is látszik, hogy a mai, délután fél hatkor induló járatokra szinte az öszszes jegy elkelt, és a következő szombati programra is már csak pár hely maradt. Jegyek még korlátozott számban kaphatók, ha valaki nem szeretne lemaradni a páratlan lehetőségről. G. Zs. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu
