Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-13 / 213. szám

2019. SZEPTEMBER 13., PÉNTEK SPORT 15 A Veszprém és a Szeged is hazai pályán kezdi a Bajnokok Ligáját Újra nekirugaszkodnak ■ Fotó: MTI Szinte már lehorgonyzóit a Telekom Veszprém és a Mól Pick Szeged a férfikézilabda Bajnokok Ligájában. A két magyar gigász hosszú évek óta tagja az elitnek, a Veszp­rém az előző szezonban - története során negyedszer - a döntőig menetelt, Sze­geden egyelőre beérnék a Final Four-részvétellel. Mindkét magyar csapat ke­rete jelentősen átalakult a nyáron, ugyanez igaz a nem­zetközi élmezőny tagjaira. Nem könnyű megtippelni, hogy jövőre ki érhet oda Kölnbe, a négyes döntőre. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Még emésztgették az elbukott BL-döntőt Veszp­rémben, amikor megtartot­ták a Bajnokok Ligája-csoport­­kör idei sorsolását. A Vardar Szkopje elleni emlékezetes fi­nálét június első hétvégéjén játszották, s még ugyaneb­ben a hónapban eldőlt, hogy a szerencse milyen ellenfele­ket sodort a magyarok útjába az új szezonban. Június 27-én egyebek mellett az is kiderült, hogy a Veszprém talán jobban járt, mint legfőbb hazai ve­­télytársa, a Szeged. A magyar bajnok a címvé­dő, ám a nyáron meggyen­gült északmacedón Vardar mellett a szintén Final Four­résztvevő lengyel Kielcével is egy csoportba került. A fe­hérorosz Meskov Breszt, az ukrán Motor Zaporizzsja és a Porto nem lehet akadály, de a német Kielre nagyon oda kell figyelni. A korábbi kiváló cseh átlövő, Filip Jichá csapa­tánál a magyar származású, osztrák állampolgár Szilágyi Viktor a sportigazgató, a dán Landin testvérek neve (Niklas és Magnus) remekül cseng a sportágban, a horvát Domagoj Duvnyaké nemkülönben. Mivel a versenykiírás értel­mében a két csoport első he­lyezettje automatikusan a ne­gyeddöntőben folytathatja, az őt követő öt csapat pedig a nyolcaddöntőbe kerül, nem kell félteni a Telekom Veszpré­met. Annak ellenére sem, hogy a kerete jelentősen átalakult: nincs olyan klub Európában, amely ne érezné meg a nyá­ron visszavonult Nagy László és Momir Ilics hiányát. Az ér­zékeny veszteségek közé sorol­ható Mikler Roland távozása is Szegedre, David Davis edzőnek félig-meddig új csapatot kellett építenie, ami nem könnyű vál­lalkozás, de nem is remény­telen: az új emberek közül a BL-győztes Moraes Ferreira és Rasmus Lauge Schmidt is csúcsminőséget képvisel. Nem volt kegyes Fortuna a Szegeddel: a Final Four­­szereplésre évek óta áhítozó csapat bekerült a két gigász, a Paris SG és a Barcelona mellé, s ezenkívül megkapta a német Flensburgot, a dán Aalborgot, a horvát PPD Zagrebet, a nor­vég Elverumot és a szlovén Celjét. Ránézésre egyértelmű­nek tűnik, hogy a Barca és a PSG kiemelkedik ebből a nyol­casból, érdekesség, hogy a két óriás két éve is egymással „se­lejtezett” a csoportban, őket megszorongathatja, akár le is győzheti a német Flensburg és az NB I ezüstérmese. Párizsban véget ért egy kor­szak, visszavonult Thierry Omeyer, Uwe Gensheimer, a háromszoros BL-gólkirály visszatért a Bundesligába. Luka Stepancic éppen Sze­gedre igazolt. A horvát átlövő megszerzésére igazán büsz­ke lehet Carlos Pastor edző, aki többször is hangsúlyozta, hogy új játékosa milyen gyor­san beilleszkedett a rendszer­be. Ahogy Veszprémben, úgy Szegeden is nagy volt a jövés­menés a holt szezonban, a vá­logatott szempontjából a Tata­bányáról igazolt fiatal Rosta Miklós fejlődése nem elhanya­golható, de léteznek ennél fon­tosabb szempontok is, például az eredményesség. Az első fordulóban szom­baton a Szeged a korábbi já­tékosával, Thiagus Petrussal és az egykori veszprémi Áron Pálmarssonnal felálló Barcelo­nát fogadja (tv: 17.30, Sportl). Mivel tavaly is legyőzte hazai pályán a katalánokat, a való­ságtól egyáltalán nem elru­gaszkodott álom teljesülne be egy újabb győzelemmel. Köny­­nyebb feladat vár a Veszprém­re, a magyar bajnok vasárnap itthon az ukrán Zaporizzsja (tv: 17.00, Sport 1) ellen kezdi meg idei BL-szereplését. Sebastian Vettel egyre kilátástalanabb formában versenyez a Ferrarinál Lejtőre került a négyszeres világbajnok FORMULA-l Az elmúlt két és fél év után az ember joggal te­heti fel a kérdést: ez valóban ugyanaz a Sebastian Vettel, aki 2009 és 2013 között 38 versenyt és négy világbajnoki címet nyert a Red Bull-lal? Amikor a 21 éves német tehet­ség 2008-ban szürreális győ­zelmet aratott a Toro Rosso színeiben, mindenki a jövő bajnokát látta benne, és a ver­senyző a következő években nem csupán beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket, messze túl is szárnyalta őket. Telje­sítményében az volt a lenyű­göző, mint Lewis Hamiltoné­­ban és Fernando Alonsóéban: minden autóhoz, minden gu­mihoz, minden szabályrend­szerhez pillanatok alatt al­kalmazkodva folyamatosan a legmagasabb szinten ver­senyzett. Az első megmagyarázhatat­lan mélypont 2014-ben jött el a karrierjében, amikor a V6-os turbóhibridek megjelenésével alapvetően változtak az au­tók, és sima vereséget szenve­dett Daniel Ricciardótól a Red Bullon belül. A következő két évben viszont a Ferrarinál úgy tűnt, ez csupán megingás volt, mert Kimi Räikkönen mellett egyértelműen kivívta magá­nak a vezérszerepet, ám ek­kor eljött 2017, és vele együtt a korábban nem jellemző hi­bák egész sora. Vajon a nagyobb leszorító­erejű, új generációs autók fog­tak ki raja? Esetleg a Ferrari-Még nem szabad leírni TOTO WOLFF, A MERCEDES CSAPATFŐNÖKE: „Ne írják le Sebastiant! Négyszeres világ­bajnok, és a nagyszerű verseny­zőket az különbözteti meg a jóktól, hogy fel tudnak állni a padlóról. Volt néhány rossz ver­senye, de a képességei meg­vannak hozzá, hogy visszatér­jen a megérdemelt helyére.” ROSS BRAWN, AZ FI SPORT­­SZAKMAI IRÁNYÍTÓJA: „Vettel egyértelműen a sportág nagy­jai közé tartozik, mert senki sem szerez véletlenül négy vb-címet. De ebben a nehéz időszakban nagy szüksége van csapata támogatására ahhoz, hogy visszaszerezze önbizal­mát.” ző valaha is ilyen mély gödör­be kerül. Tavalyi és tavaly­­előtti bukdácsolásában még enyhítő körülménynek szá­mított, hogy Kimi Räikkönent így is simán megverte csapa­ton belül, az ifjú Ledere bril­­lírozásával idén viszont már tragikus az összkép. De mit hozhat a jövő? So­kan korábbi istállójában, a Red Buliban látják a ments­várat, ott viszont a lehengerlő formában versenyző Max Verstappen köré épült a csa­pat, és mellette Vettelnek valószínűleg még kisebb esé­lye lenne labdába rúgni, mint Ledere mellett. A Mercedes­­nél Hamilton mindaddig ma­rad, amíg győztes autót kap az istállótól, vagyis a német lehe­tőségei erősen korlátozottak. Renoméja helyreállítására persze ott van még a 2020-as idény, ám ha jövőre sem jön el az áttörés, a 32 éves verseny­ző Fl-es jövője még a mostani­nál is bizonytalanabbá válik. Zsoldos Barna/NS Főhet a feje Sebastian Vettelnek a sok hiba miatt Fotó: AFP nál uralkodó nyomás törte meg? Vagy magánéleti prob­lémák vetették vissza? Ezek azok a kérdések, amelyekre kívülről nem lehet biztos vá­laszt adni, mindenesetre a sorozatos hibák két és fél év távlatában már nem írhatók pusztán a balszerencse szám­lájára. Vettel ugyanis nem csupán rendszeresen elmarad 21 éves csapattársa, Charles Ledere tempójától, de harma­dik éve kísértik azok a meg­­pördülések, amelyek még egy újonctól is kínosak lennének, nemhogy egy négyszeres vi­lágbajnoktól. Mintha csak korábbi le­nyűgöző alkalmazkodóképes­ségét elveszítve egyszerűen nem tudott volna megbarát­kozni a 2017-ben beve­zetett szélesebb, nagy leszorítóerejű autók­kal, és kritikus helyze­tekben képtelen eltalál­ni a megfelelő gázada­golást. Mert az Fl-ben a gyengébb tempótól a hul­lámzó eredményeken át a nec­­ces manőverekig mindent ki lehet magyarázni - a soroza­tos megpördüléseket viszont nem. A 2018-as bajnoki vere­ség épp emiatt még nagyon so­káig fájhat majd, mert annál nagyszerűbb lehetőséget nem is kívánhatott volna a hőn áhí­tott ferraris vb-cím megszer­zésére. A maranellóiak autója akkor az évad nagyobb részé­ben a leggyorsabb volt, az ál­landó hibákkal azonban Vet­tel tálcán kínálta fel a bajno­ki trófeát Lewis Hamiltonnak. Amikor 2013-ban a német úgy lett világbajnok, hogy az idény utolsó kilenc versenyé­ből kilencet megnyert, sosem gondoltuk volna, hogy a hi­bátlan gépnek tűnő verseny­Nem furcsa? Petri k József jegyzet@mediaworks.hu A hét elején kezdődött a 20. ökölvívó-világbajnokság Oroszországban. Ennek kap­csán meglehetősen furcsa gondolatai támadnak az em­bernek. Különösen a sport­ágat, annak kulisszatitkait jól ismerőknek. Gyorsan hoz­záteszem - azon túl, hogy szeretem a bokszot -, én nem vagyok ilyen. Az első meglepetése ennek a vb-nek, hogy egy évvel a nyári játékok előtt nem kva­lifikál a tokiói olimpiára. Er­re állítólag az a magyarázat, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség annyira összerúgta a port, hogy csak na. Ezért a NOB minden alkalmat megragad, hogy kibabráljon a szakszö­vetséggel. Nem furcsa? Aztán itt van magának a Magyar Ökölvívó Szövetség (MOSZ) elnökének a vélemé­nye, amelyet a vb-re indulás előtt fogalmazott meg. Esze­rint csoda lenne a magyar éremszerzés Jekatyerinburg­­ban. Persze ez a kijelentés realitáson alapszik, külö­nösen, ha visszatekintünk. Legutóbb tíz éve állt magyar vb-dobogón Milánóban, ahol Káté Gyula szerzett bronzér­met. Az azt megelőző tizen­két évben is csak kétszer for­dult elő magyar éremszerzés a vb-ken. Ezek után, kérdem én, mi a fenének utaztattunk ki hat versenyzőt a majd’ há­romezer kilométerre lévő orosz nagyvárosba? Miköz­ben évtizedekkel ezelőtt, és nem Papp Lacira gondolok, sokkal magasabban jegyez­ték a magyar bunyót, mégis előfordult, hogy csak marok­nyi delegáció képviselt ben­nünket a világversenyeken. Nem furcsa? De ebből kiindulva felve­tődhet a kérdés: hova tűntek a jó magyar öklözök? A vá­laszadás jogát inkább a szak­embereknek adnám át. Lai­kusként az jutott eszembe, hogy - néhány kivételes ké­pességű bokszolótói eltekint­ve - a sportág honi vesszőfu­tása akkor kezdődött, amikor megfelelő létszám híján meg­szűntek a rendkívül népsze­rű csapatbajnoki küzdel­mek. Nem furcsa? Ám annak dacára, hogy meglehetősen költséges minden ilyen „vb-kirándu­­lás”, persze járhattunk vol­na rosszabbul is. A némi túl­zással koldusszegény MOSZ is nyúlhatott volna még mé­lyebben a zsebébe, ha mond­juk Pekingben rendezik a vb-t. így értékelhetjük úgyis, hogy egész jól megúsztuk... Nemfurcsa? Szintén évtizedekkel ez­előtt, talán már fél évszá­zada is van, amikor szovjet szakemberek érkeztek bok­szot oktatni Kubába. Emlék­szünk, hogy ez milyen jól si­került. Nem véletlen, hogy a párt haza is rendelte az edző­ket. A mi bunyósaink jelen­leg kazah trénerrel készül­nek. Bevallom, a kubai pél­dán felbuzdulva, nem bán­nám, ha néhány éven belül tőlünk parancsolnák haza Bulat Nijazimbetovot. Tudják miért? A Veszprémnek érzékeny veszteség lehet, hogy Mikler Roland Szegedre igazolt Fotó: MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom