Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-07 / 208. szám
amuban sült poqacsa 8 BŰNTÁRGYALÁS Marci új irkát vett. A kezében hozta, hogy össze ne gyúródjon. Az irka sárga volt, mint a citrom. A keze piros volt, mint a mályva. Az orra is piros volt: kicsípte a hideg. Már közel járt az idő a két órához, mikor Marci az iskolába ért. Bizonyosan az irkavétellel töltötte el az időt. Sietve jött pedig. A nagy vászontarisznya ide-oda lóbálódott a térdén; s az új csizmácska szaporán kopogott. A dombon csuszka van. Hogy hamarabb leéljen, nekifutott. A végén egyet hemperedett a havon, s bizony a levegőbe rúgott. De az irkának szerencsére nem esett baja. Az iskolában halk zajgás van, mikor Marci belódul. Mindig így szokott lenni a tanítás előtt. A gyerekek beszélgetnek, mint az emberek, komolyan, tréfásan, a dolguk szerint. Mindenki beszélhet a körülötte ülőkkel, csak kiáltania nem szabad. Aki kiált, annak a nevét Istenes Imre fölíija a táblára. Marcinak a második padban van a helye, Kószó Jancsi mellett. Jancsi is hétesztendős fiú. Eleven kis barna gyerek. Mindig licseg-locsog a szomszédjaival, hol az előtte ülővel, hol a mögötte ülővel. Még mikor csendesen kell ülnie, akkor is könynyebb a lelkének, ha a lábát rázhatja, vagy ha a rátekintőnek a szeme közé kaffant, mint a kutya szokott kaffantam a légyre. De éppen azért is ül Marci mellett. Marci komoly és nyugodt vérű. Ha sohase szólna, azt lehetne vélni, hogy mindent tud, mint a püspök. Nem tud pedig szegény semmit, csak éppen a szeme okos. Hát' Marci beül a padba. A nagy báránybőrsatyakot begyűri maga elé. A kis zömök tintásüveget leoldja a madzagról és a padra állítja. Odaállítja az új sárga borítékú irka fölé. Aztán belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan egy táblát, egy nagy fanyelű bicskát, egy könyvet, egy birsalmát, és egy tekercs madzagot. Végül már konyákig nyúl a tarisznyába, s még az ottmaradt szerszámok közül egy tollszárat kotor elő. A tollszár vasában farral kifelé áll a réztoll. Kirántja és rátűzi a vasra. E készülődések alatt hárman is elkapják előle az új irkát és megnézik. Ilyen Zrínyi Miklós-os irka van elég az iskolában, de azért megnézik. Zrínyi Miklóst is megnézik, az egyszeregyet is megnézik. Megolvassák, hány a levél az irkában, pedig soha sincs se kevesebb, se több hatnál. Marci mind a háromszor viszszarántja az irkát. Utoljára kapja a nagy birsalmát, ráteszi. A birsalmához már nem mer senki se nyúlni. Az már haragot keltene. Annak nebántsd a neve. Marci a foga közé veszi a tintásüveg dugóját és egyet csavar az üvegen. A szomszéd mindeddig a pádon térdelt, s a mögötte ülő leánykával valami palavessző cseréjét tárgyalta. A csere elvégződött. Jancsi megfordult. Hirtelen fordult, ahogy szokott. A dugó éppen akkor cuppant ki az üvegből. Jancsi megtaszította Marcit. A ténta kilottyant. Marci visszahőkölt és kikerekedett szemmel, szinte dermedten bámult az irkára, az almára meg a tarisznyára. Az üveg tartalma azon a három tárgyon folydogált. Az irkán fekete Balaton. Az almán fekete gyöngy. A tarisznyán fekete Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind a négy folyó a padlóra. A következő pillanatban lobbot vetett Marci szeme, s úgy teremtette képen Jancsit, hogy az szegény majd kiesett a pádból. Én éppen akkor léptem az iskolába. A gyerekek fölkeltek és dicsértesséket kiáltottak. De az arcokon a káröröm ragyogása, izgalom és kérdés látszott. Hátul egy leány a szájára tette a kezét, hogy a mosolygását eltakarja. Mert a pofont mindnyájan látták. S azt is látták, hogy az én két szemem a két gyerekre szegeződik. Marci sápadt. Jancsi piros. Az iskola csöndes a visszafojtott izgalomtól. A szavamát lesték. A pofozkodás nagy bűn. Az emberi arc szent. A pofozkodás polgári szentségtörés. Gárdonyi Géza- Spongyát! - szólaltam meg végre hideg nyugalommal. Istenes Imrének mondtam ezt. Istenes a tábla mellett ül. Legközelebb őhozzá van a spongya.- Töröld le a tintát arról a fiúról. Istenes a nagy csöndességben letörülgette az irkát, a padot, a tarisznyát. A birsalmán is végighúzta a spongyát. Aztán meglátta, hogy a Jancsi homlokán is van egy babszemnyi folt. A spongyával odatörült. Több rákenődött, mint amennyi ott volt, de ez az ügynek komolyságán és ünnepiségén mit sem változtatott. Akkor újra megszólaltam:- Ez a két fiú a tanítás után itt marad. Most nincs idő arra, hogy tárgyaljuk a cselekedetüket! Értetted, Nagy Márton? Értetted, Kószó János?- Értettem - felelte búsan a két bűnbeesett. Komoly és szótlan maradt mind a kettő egész délután. A kezüket soha buzgóbban nem fonták öszsze a mellükön a magyarázat alatt, és soha jobban nem figyelmeztek. Mindössze egyszer történt számolás ideje alatt, hogy Marci belenyúlt a tarisznyájába és kivette a birsalmát. Megnézte komoly szemmel és ugyanolyan komolyan megnyalta. Aztán visszadugta a tarisznyába. Estefelé elbocsátottam a gyerekeket. Csak a két bűnös maradt ottan meg két leányka. A két leánynak az iskolát kellett megsöpörnie. Sorrendben söprik mindennap az iskolát. A kapuban útnak eresztettem a gyerekeket, s egy-két percig ott maradtam: beszélgettem Miklósnéval. [...] Mikor bemegyek a szobába, s pipára gyújtok, akkor jut eszembe, hogy két rabom is van. Nézek az iskolába, hát ott ül a két bűnös a padlásig kavargó porban, tárt ablak, tárt ajtó között, hajadonfővel. Mind a kettő a helyén. Ülnek szótlanul, a kezüket a mellükön összefonva. Az arcukon gondolkodás és aggodalom.- Gyertek be a szobámba! Bekocognak. Napos délelőtt (fa, olaj, 55«45 cm, 1992) Mind a kettőn a térdig érő vászon- • tarisznya. A Marci tarisznyájában ott dudorodik még a birsalma is. Leülök egy székre. A két gyerek egy intésemre elém áll. Állnak előttem olyan arccal, mint a latrok szoktak az akasztófa alatt.- Hát, Nagy Márton: te beszélj először. Nagy Márton hebegve elmondja, hogy új irkát vett, és hogy Jancsi meglökte a tintásüveget. Azzal megáll.- Tovább. Még nincs vége.- Hén aztán... hén... aztán... pofon... h... vágtam...h.- No most már beszéljen, Kószó János. Kószó János valamivel nyugodtabb. Csak az orra mozog, meg a szemöldöke. Már bizonyára sokszorosan átfontolgatta az esetet, s a maga bűnét sokkal kisebbnek tudja, mint a Marciét.- Nem láttam, hogy izé... mit csinál Marci - mondja ártatlankodva.- Csak ahogy megfordultam, meglökődött.- Ha tudtad volna, hogy tinta van a kezében, meglökted volna-e?- Dehogy.- No, Nagy Márton! Bűnösnek vádolod-e még Jancsit?- Nem...h.- Jól tetted-e, hogy pofon vágtad? Erre nem felelt azonnal. Egyet nyelt, aztán megint egyet nyelt. A szó nem jön.-No? Könnyező szemmel feleli:- Nem... h.- No? Tudod-e te azt, hogy nagy bűnt cselekedtél? Tudod te azt, hogy az ember arca a lélek virága? Aki az arcot megüti, a lelket üti meg! A lélek pedig Istenből való részünk; örökkévaló! A fiú szeméből könnyek görögnek. A szavakat aligha értette; de a hangnak is van értelme, mikor a hang a szívhez szól.- Bánod-e, hogy ezt cselekedted?- Bánom...h.- Hát ha bánod, csókold meg ott, ahol megütötted. Jancsi odafordítja az arca jobb felét. Marci bűnbánattal megeuppantja. Aztán megint állnak várakozó szemmel, de most már nyugodtabban.- Haragszol-e még, Jancsi, Marcira?- Nem haragszok - feleli a fiú csöndesen.- De ennek most nincs tintája. Megfelezed-e vele a magad tintáját?- Meg.- Hát akkor elmehettek. Az ablakon utánok néztem. Kint a havas kocsiúton csöndesen ballagtak egymás mellett. A dombon, a keresztnél Marci megállt. Belenyúlt könyékig a tarisznyába. Jancsi is megállt, s várakozón nézte a munkálatot. Marci előmunkálta a tarisznya aljából a nagy birsalmát meg a bugylibicskát. Az almát kettévágta. Odanyújtotta a felét Jancsinak. un a lap alatt irányítás hivatal A különböző hivatalok kulisszák mögötti működése, ügyintézésének bürokratikus labirintusa, valamint a nem egyszer szinte a groteszk határát súroló belső szabályzatai a külvilág számára gyakran észrevehetetlenek. Persze, akinek egyszer alkalma nyílt betekinteni, annak mindig akad mit mesélnie. Kafkától kezdve Terry Gilliam Brazilján keresztül egészen A hivatal sorozatig számos mű állított már görbe tükröt az intézmények nyakatekert üzemének. A finn Remedy Entertainment fejlesztőgárdájának új játéka, a Control szintén egy ironikusan ábrázolt, a fantasztikummal ötvözött titkos hivatal világába kalauzol bennünket. A napjainkban játszódó történetben a Földünk egy, a lakosság részéről kevéssé észlelt paranormális (a hivatal fogalmai szerint „paratermészetes”) jelenség globális hatása alatt nyög. A hivatalok ennek az eseménynek is saját terminust adtak: Altered World Events (azaz megváltozott világesemények). A hangzatos név a globális lakosság tudatalattijából a világunkban manifesztálódó jelenségek gyűjtőneve. A Control hivatal ezen szórványos, a tudomány számára egyelőre megmagyarázhatatlan eseményeket kutatja, vizsgálja és tünteti el, megelőzendő a pánikot. Központjuk a Legöregebb Ház néven becézett toronyház New Yorkban. Nem egy hétköznapi épület, ugyanis csak az találhatja meg, akinek valóban dolga van az irodával. Az épület belülről sokkal tágasabb, mint kívülről, ráadásul folyamatosan változó belső elrendezése az ott dolgozók számára is folyamatos kihívást jelent. Az áh landóan változó működési szabályzatok közötti navigáció kínjainak metaforájaként is felfogható épület egyes részei más dimenziókhoz csatlakoznak. A legfontosabb ezek közül az asztrálsík, ez a nagy fehér üresség, ahová egyes ügynökök rendszeresen átlépnek képességeiket fejleszteni. Ezeket az ügynököket úgy hívják, asztrálnauták - fontos, hogy az iroda mindenre valami szokatlan, nyakatekert kódot alkalmazzon. Történetünk kezdetén a Control normális ügymenete a feje tetejére áll, midőn az igazgató, Zachariah Trench a pisztolyával öngyilkosságot követ el az irodájában. Ekkor érkezik ide főhősünk, Jesse Faden, aki a testvére és saját homályos múltja utáni kutatása során jutott el a hivatalhoz. A kihaltnak tűnt komplexumban bizarr módon egy takarítóval találkozik először, akitől útbaigazítást kap. Láthatólag Jesse fedezi fel az öngyilkosságot, és óvatosságból magához veszi a pisztolyt, amiről hamar kiderül, hogy nem hétköznapi lőfegyver, hanem ereklye, mely mindig az adott történelmi korszak egyik népszerű fegyverének az alakját veszi fel. Korábban ez volt Arthur király legendás kardja, az Excalibur, azelőtt pedig Thor pörölye. Jesse abban a pillanatban, hogy magához veszi a pisztolyt, automatikusan a Control iroda igazgatója lesz, az épület pedig ennek megfelelően átrendezi magát. Beljebb hatolva az épület gyomrába, Jesse lassan feltárja, hogy a hivatal épp egy vészhelyzetet igyekszik megfékezni, ám a szénájuk nem áll valami jól. Az egyik párhuzamos dimenzióból betörő ellenséges erő, a Sziszegés (ismét egy kiváló kódnév) lassan uralma alá vonja a személyzetet és magát a Legöregebb Házat is. Jesse feladata lesz visszaszorítani a Sziszegés befolyását, és megkaparintani az irányítást az elharapódzó káosz felett. Ám mivel látogatása és Trench igazgató öngyilkossága gyanúsan egybeesik ennek az erőnek a megjelenésével, így a történet még számos fordulatot tartogat számunkra. Gyakorlatilag az egész játék a Control főhadiszállásának labirintusszerű, gyakran átrendeződő épületében játszódik, kisebb-nagyobb kirándulásokat teszünk más dimenziókba. A helyenként steril, Kántor Mihály máshol száraz funkcionalitásra törekvő berendezés kellően változatos ahhoz, hogy ne unjunk rá a zárt helyszínre. Kalandozásaink során több gyűjtögethető tárgyat is találhatunk, melyek némelyike a továbbjutásunkhoz, mások csak a világ színesebbé tételéhez járulnak hozzá. A dolgozókat eligazító belső szabályzatok dokumentumait olvasgatva alkothatunk képet a hivatal bizarr működéséről. Megtudjuk, hogy miért használnak az irodán belül archaikus csőpostát, hogy az épület gyakori változásaiból eredő műszakvégi késlekedések nem számolhatók el túlórának, valamint hogy a szőrén-szálán eltűnt mosdó kapcsán benyújtott panasz miért landolt a paksaméta alján. A Control ugyan a műfaját tekintve az akciójátékok közé sorolható, ám a világépítés és a történet hangsúlyossága messze kiemeli hasonszőrű társai közül. (Control. Platformok: PC, Xbox One, Playstation 4) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. szeptember
