Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-26 / 197. szám

2019. AUGUSZTUS 26., HÉTFŐ INTERJÚ y Világszerte az évszázad műtétsorozataként emlegetik orvosaink teljesítményét Többször is életet mentettek Rabia és Rukia két külön személyiség Fotó: Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány A világon még senki nem al­kalmazott olyan műtéti tech­nikákat fejüknél összenőtt sziámi ikrek szétválasztá­sára, mint a Cselekvés a Ki­szolgáltatottakért Alapít­vány magyar orvoscsoportja. Eddig nem publikált részle­tekről is beszélt a Magyar Nemzetnek Pataki Gergely plasztikai sebész, a műtét­sorozat főkoordinátora és az orvoscsapat másik vezető­je, az újításairól külföldön is ismert idegsebész, Csókay András. Haiman Éva szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mi motiválta önöket, hogy a legtöbb orvos által remény­telennek ítélt esetet, a fejük­nél összenőtt bangladesi ikrek szétválasztását elvállalták? Pataki Gergely: Banglade­si orvoskollégáink kerestek meg bennünket a különleges esettel, miután 2010 óta több mint ötszáz ingyenes plaszti­kai és helyreállító sebészeti míjtétet végeztünk az ország­ban a Cselekvés a Kiszolgál­tatottakért Alapítvány kere­tében, hogy segítsünk a fejlő­dési rendellenességgel élőkön és az égési sérülteken. Rögtön nyilvánvaló volt, hogy Rabia és Rukia szétválasztása nem csu­pán plasztikai és helyreállító sebészeti feladat, hanem ideg­­sebészeti kihívás is. A segíte­ni vágyáson kívül az motivált bennünket, hogy a műtétsoro­zat minden egyes szakaszánál egy kicsit ki kell tolnunk a tu­domány határait, és a legjobb megoldásokat megtalálni. Ma­gyar kreativitással.- Például azzal, hogy rendha­gyó módon, a vénákon át köze­lítve választották szét az ikrek közös agyi fővénáját? Pataki Gergely: Csókay And­rás idegsebész barátom, akivel együtt hoztuk létre az alapít­ványt 2002-ben, úgy döntött, hogy ezzel az innovatív mód­szerrel minden eddiginél na­gyobb eséllyel lehet megolda­ni a közös agyi szállítóér-háló­zat szétválasztását.- A szétválasztás végül egy mű­tétsorozat lett, amelynek első lépcsőjén, az agyi szállítóér­hálózat szétválasztásán 2018 februárjában, illetve augusztu­sában jutottak túl. Csókay András: Tervünk szerint a kockázatokat jelen­tősen lehetett csökkenteni, ha az egész folyamatot szaka­szokra bontjuk. A műtétsoro­zatot Operation Freedomnak (Szabadság hadműveletnek) neveztük el Gergely ötlete alapján, utalva a magyar és a bangladesi történelemben fontos szabadságharcra és ar­ra az életminőségre, melyet a gyerekeknek adhatunk ve­le. Első fázisát az agyi szállí­tóér-hálózat szétválasztása je­lentette. Hudák doktor a comb­vénán keresztül, az erekben katéterrel haladva, a szívet érintve közelítette meg az ik­rek agyának közös szállítóér­szakaszát, hogy egy speciális anyaggal elzárja, és így a vér új, immár mindkét kislánynál külön utat találjon magának. Ez is imádság közben jutott az eszembe, ahogy más kulcsfon­tosságú innovációk is az ideg­­sebészetben. De az ötlet kevés lett volna, ha nincs ez a fan­tasztikus képességű kollégám a Honvédkórházban: Hudák István.- Orvostudományi áttörésnek számít ez a műtéti technika? Csókay András: Azt, hogy orvostudományi áttörés-e a műtétsorozat, majd a szak­ma fogja eldönteni. A spe­ciális hosszú szakaszos endovaszkuláris technika al­kalmazása, a plasztikai sebé­szeti szövettágítás mértéke, a speciális technikán alapuló agyszétválasztás, és az, hogy egy európai ország orvosai­nak összefogásával egy fejlődő országban valósul meg a mű­tétsorozat legnehezebb szaka­sza, nyilvánvalóan egyedülál­ló, magyar újítás. Mégsem ezt emelnénk ki, hanem azt, hogy magyarok és bangladesiek százezreinek, talán millióinak imája milyen erőt adott a mű­tét résztvevőinek.- A következő lépés a bőr és a koponyán kívüli lágyrészek nyújtása volt speciális szövet­tágítók beültetésével, amelyet Magyarországon végeztek. Pataki Gergely: A január 25-i műtét során speciális, magyar fejlesztésű expanderrendszert ültettünk be a bőr és a lágyré­szek nyújtására. Az implantá­­tumokat fél éven át fokozato­san tágítani kellett, hogy ele­gendő szövetet nyerjünk a vég­leges szétválasztás során ke­letkező szövethiány pótlására. Ez plasztikai sebészeti feladat volt: igen precízen, klasszikus és 3D-s (háromdimenziós) mo­dellezéssel kellett meghatá­rozni az implantátumok tulaj­donságait, beleértve a számu­kat, térfogatukat és a formáju­kat is. A fő kockázatot a fertő­zésveszély jelentette, amelyet gondos tervezéssel, kivitele­zéssel és napi kontrollal igye­keztünk megelőzni.- Mivel járt ez az előkészület a gyerekek számára? Pataki Gergely: Az Operation Freedom második szakasza során 44 plasztikai sebésze­ti beavatkozást végeztünk az ikreken Budapesten, hiszen az implantátumok beültetését jelentő több mint hatórás, kis metszésekből végzett endo­szkópos műtét után heti egy­két alkalommal kötéscserére, fiziológiás sóoldattal való töl­tésre, illetve speciális hegke­zelésre volt szükség. A beavat­kozások részben a Semmel­weis Egyetemen, részben pe­dig a magánklinikámon tör­téntek. Ittlétük alatt éjjel-nap­pal szakképzett ápolónő vigyá­zott a gyerekekre, hogy a spe­ciális implantátumok nehogy megsérüljenek. Szerencsére minden rendben zajlott, mert a beültetett szövettágítókat si­került olyan méretűre növel­ni, amely világújdonságnak számít, különösen ilyen kicsi gyerekeknél.- A gyerekek agyát végül e hó­nap elején választották szét, maratoni műtét során. Hogyan tudtak rá felkészülni? Csókay András: Az alapos vizsgálatok és 3D-modellezé­­sek eredménye alapján tudtuk, hogy az ikrek agyának egy ré­sze összenőtt, így eleve hosz­­szú műtétre készültünk. Az agyszétválasztás igen precíz mikrosebészeti, tehát mikro­szkóp alatt, szinte tizedmilli­­méterről tizedmilliméterre ha­ladva végezhető beavatkozás, amely előtt még el kellett távo­lítani a beültetett expander im­­plantátumokat és megnyitni a koponyát. Fel kellett készül­nünk tehát egy legalább 24 órás műtétre, váltott asszisztensek­kel. A sportból vett példával élve a versenyen a jó eredmény csak az edzéseken végigélt szenve­déssel szerezhető meg. Én is így készültem több mint három­száz alkalommal a hajnali órák­ban a boncteremben. A műtéti pozicionálást itthon próbababá­kon gyakoroltuk tizenkét alka­lommal, aztán kint még ötször. Természetesen segítettek a kol­légák is: Valálik István, Jósvai Attila, Trencséni Bence és Égető Előd. Még Hudák doktor is oda­ült asszisztálni, amikor a ma­radék közös szállítóereket kel­lett ellátni. Elképesztő volt, amit a három aneszteziológusunk, Csapody Marcell, Ezer Erzsébet és Szenohradszki Katalin pro­dukált a műtét során és az inten­zív kezelés alatt: többször men­tették meg újra és újra a gyere­kek életét. Le a kalappal előttük!- Nyilván ezzel együtt is em­bert próbáló operáció volt. Csókay András: Életem leg­nehezebb és leghosszabb mű­tétje volt. Háromszor alakult ki kritikus helyzet a nagy vér­zések miatt. Erre nem volt elég a tapasztalat, imádkoztam, és tudtam, hogy százezrek teszik ugyanezt. Ez adott erőt.- A koponya újraépítése, az agyhártyák plasztikai helyreál­lítása, a ki nem fejlődött részek kiképzése is megtörtént a ma­ratoni műtét során? Pataki Gergely: Igen, megtör­téntek Fekete Attila, Vancsó Péter és Kunos Csaba plaszti­kai sebész kollégáim segítsé­gével. Teamünket Kalatovics Artúr, Petrovics András, Jan­­csó Máté, Lajtos Bence és Ungor András is erősítette. A gyerekek fejét a saját ha­jas fejbőrük fedi. A Czeibert Kálmán által vezetett 3D-mo­­dellezés, valamint a modellek 3D-nyomtatása nélkülözhetet­len segítséget nyújtott ebben.- Van-e esély arra, hogy mind­két gyermek teljes életet éljen, vagy bizonyosan számolni kell maradandó károsodásokkal? Csókay András: Természe­tesen az volt a célunk, hogy mindkét kislánynak megad­juk az esélyt egy jobb életmi­nőségre. Jelenleg már mind­­kettejük állapota stabil. Ha nem láttunk volna esélyt ar­ra, hogy megteremtsük a jobb életminőség lehetősé­gét mindkét gyermek számá­ra, nem vágtunk volna bele. Az ikrek állapotát, neurológi­ai státuszát felmérni és abból hosszú távú következtetése­ket levonni csak hónapok múl­va lehet. A cél, hogy mindkét gyermek életben maradjon és értelmes életet éljen. Bízunk az alkalmazott tudományban és a gyógyulásba vetett hit­ben.- A bangladesi ikrek szétvá­lasztásáról már tudományos világszenzációként beszélnek. Volt orvosetikai fenntartásuk azzal kapcsolatban, hogy sza­bad-e egy ilyen nagy kockázatú beavatkozást elvégezni? Pataki Gergely: Amióta be­mutatták nekünk az ikre­ket, folyamatosan elemezzük a bioetikai szakirodalmat. A szétválasztó műtétsorozat a szülők kifejezett kérése volt: ahogy az édesanya fogalma­zott, Isten biztosan külön, ön­álló testet szán mindenkinek, akinek pedig mégsem, annak bizonyára életet sem. Ha a foly­tatásról kérdeztük, mindig azt válaszolta, hogy bízik Isten­ben és a magyar orvosokban. A beavatkozások részleteiről és kockázatairól minden alka­lommal részletesen tájékozta­tást adtunk, az anyanyelvi tol­mács segítségével bengáliul is elmagyarázott beleegyező nyilatkozatok terjedelme több száz oldal. Ilyen hosszú ideig tartó megfeszített munkafo­lyamathoz kulcsfontosságú volt, hogy inkább a kapott se­gítségre koncentráljunk, mint az akadályokra.- A műtétsorozat előtt azt nyi­latkozták, hogy Rabia és Rukia két külön személyiség. Hónapo­kat töltöttek velük, milyennek ismerték meg őket? Pataki Gergely: Rabiának és Rukiának külön mosolya, mi­mikája és mozdulatai voltak korábban is. Láttuk már őket civakodni evés közben vagy éppen osztozkodni egy játé­kon. András találóan mondta, hogy olyanok voltak az ikrek, mint két kis szarvas, amelyek­nek összeakadt az agancsuk. Nagyon bájos, nyíltszívű te­remtések. Pedagógus szüleik szerény és barátságos embe­rek, akik jól bánnak a gyere­kekkel. Az ikrek iskolás nő­vérének pedig természetessé vált, hogy gondosan vigyáz­va, mégis önfeledten játsszon Rabiával és Rukiával.- A tudományos áttörést jelen­tő műtétsorozat ideális feltéte­leinek megteremtéséhez támo­gatásra lenne szükségük - ír­ták korábban. Mennyibe került a teljes műtétsorozat, és kik fe­dezték a költségeit? Csókay András: A Cselek­vés a Kiszolgáltatottakért Ala­pítvány úgy vállalta el ezt a műtétsorozatot, hogy koráb­ban nem kapott semmilyen nagyobb összegű támogatást. Úgy mondtunk igent rá, hogy alig volt pénz a számlánkon. Bíztunk a sorsban, a Jóisten­ben, a rokonszenvező döntés­hozókban, gyűjtésünk ered­ményében. Azután számunk­ra is elképesztő összefogás va­lósult meg az ügy támogatá­sára. Az eddig százmillió fo­rint feletti összegre rúgó költ­ségeink fedezéséhez a magyar kormány a Külügyi és Külgaz­dasági Minisztériumon és az Emberi Erőforrások Miniszté­riumán keresztül járult hoz­zá, de támogatta az ügyet a Köztársasági Elnöki Hivatal is. Cégektől és magánszemé­lyektől is kaptunk adományo­kat, de ezek ellenére forrása­ink annyira kimerültek, hogy a végső szétválasztást már részben saját büdzséből igye­keztünk finanszírozni. így is elmondható, hogy a komplex műtétsorozat a világ legkölt­­séghatékonyabb szétválasztá­sa volt, mert töredékéért való­sítottuk meg annak, amennyit például a nyugati országok ha­sonló kaliberű műtétsoroza­tokra költenek. A folytatáshoz bármilyen segítséget szívesen fogadunk.- A műtétsorozat komoly nem­zetközi szakmai figyelem mel­lett zajlott, és már most úgy beszélnek róla, mint az elmúlt száz év egyik legnagyobb ma­gyar egészségügyi és humani­tárius vállalkozásáról. Pataki Gergely: A projekthez, amelyet maroknyi magyar or­vos indított két bangladesi kis­lány megmentéséért, végül is majdnem száz orvos és egész­ségügyi szakdolgozó csatla­kozott, többségük önkéntes­ként. Példamutató összefogás jött létre a magyar kollégák között a közös cél érdekében, és előremutató innovatív meg­oldások születtek. A banglade­si kollégákkal való együttmű­ködés nemcsak orvosi vagy orvosdiplomáciai jelentőség­gel bír, hanem a kulturális és a vallási egymásra találás­ról is szól. Azt, hogy ez való­ban egyike-e az elmúlt száz év legnagyobb magyar egészség­­ügyi és humanitárius vállal­kozásainak, talán majd az utó­kor fogja eldönteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom