Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-03 / 179. szám
8 li amuban suit Doaacsa HARIWOOD helyőrség Vöröskéry Dóra Ha elültetsz egy zacskó meggyes Haribót, gumicukorfa nő belőle. Ezt mondták a bátyjai Balázsnak, amikor otthon mesélte, hogy az elkövetkezendő technikaórákon fűszernövényeket fognak ültetni. A testvérei folyton rajta nevetnek, mindig csőbe akarják húzni, de Balázs eldöntötte, ezúttal nem dől be nekik: csak egyetlen szemet vetett el. Néhány nap alatt mindenki cserepében elkezdett sarjadni valami zöldféle, egyedül Balázs és a csapata ücsörgött az üres föld fölött.- A te ötleted volt ez a hülyeség! - Anna indulatosan pattant fel a helyéről. Balázs nagyon megilletődött, a lány mindig nyugodt volt, még zongorázni is tanult, azt pedig nem csinálhatják hirtelen emberek. A fiú sokszor figyelte délutánonként, ahogy apró ujjai a billentyűkön siklanak, és nagyon megörült, mikor egy csapatba kerültek. Most viszont Anna dühös volt rá, ráadásul egy határozott mozdulattal lesöpörte a cserepet az asztalról. A föld a padlóra hullott, a gumimeggy elgurult, a pádon felejtett vizespohár tartalma pedig ráömlött. És akkor elkezdett duzzadni. A gumicukor először labdaméretűre nőtt, majd láthatóan elkezdett kérgesedni, és gyökeret eresztett. Morajlás futott végig a termen, a padló megremegett, a falak berepedeztek. A pánik gyorsan eluralkodott Balázsék osztályában, a szigorú technikatanárnő mindenkit az egyik sarokba terelt. Csak Anna maradt hátra, a lába beszorult két pad közé. Épp kiszabadította, amikor hirtelen a tanterem közepén előtört a földből egy hatalmas fa, gyökerei mélyen a város alatt futottak, teteje a felhőkbe veszett. Olyan irdatlan sebességgel tört az égbe, hogy az osztály nem is látta. Az egyik pillanatban Annát nézték, a másikban az óriási fa állt a helyén. És a gyümölcsei! A fa gyümölcsei gumicukorból voltak! A technikatanárnő, Mó néni ijedt meg a legjobban.- Vissza mindenki! - kicsit remegett a hangja. - Nem, ne másszatok fel rá! Megvárjuk, míg ideér a tűzoltóság, a katasztrófavédelem vagy legalább a szüléitek, de addig senki sem mozdul! - A tanárnőn megfigyelhetőek voltak a hisztéria első jelei.- De Mó néni! - tiltakozott Balázs. - Anna alá nőtt a fa! Biztosan a tetején van, meg kell keresnünk! Mó néni természetesen hallani sem akart az ötletről, de Balázs hajthatatlan volt: fel is út, le is út, ő fogja megmenteni Annát. Fel is kapaszkodott a fa legalsó ágára, majd felhúzta magát a következőre. Gyorsan elhagyta a termüket, majd a második emeletet és az iskolát. Néhány óra alatt olyan magasra ért fel, hogy a város makettasztalnak tűnt csupán apró, rovar méretű lakóival. Balázst csak Lilla, Anna legjobb barátnője, és Mó néni követte, utóbbi remegő végtagokkal. Balázs barátai nem csatlakoztak, fociedzésük volt délután, de Alex odaadta az új telefonját, hogy Balázs felvételeket készíthessen a fa tetejéről, így ők sem maradnak le semmiről. Napokon át kúsztak felfelé, közben a levelekben összegyűlt, gyümölcs ízű esővizet kortyolták, és gumicukrot ettek. A sok édességtől persze Mó néni egyébként is tekintélyes hátsója még nagyobbra nőtt, ami így lényegesen lassította őket. Két hét alatt értek a fa tetejére. A gumicukorfa egy erdőt nevelt a koronája csúcsán. Minden ág más és más gumigyümölcsöt rejtett. Leheveredtek, megpihentek egy kicsit, mert Lillának honvágya volt, Mó néninek pedig migrénje. De Balázs szeme előtt csak Anna hálás arca lebegett. Elszundítottak, ám nem lustálkodhattak sokáig, lépések döngtek a közelben. Bal, jobb, bal, jobb, kiabálta valaki a meneteléssel párhuzamosan. Elrejtőztek az egyik fa mögé, így őket nem vették észre, de mindent láthattak. Egy gumimacikból álló hadsereg masírozott éppen előttük. Balázs gyorsan készített néhány képet, el is küldte őket barátainak. A sor közepén négy nagyobb gumimaci lépkedett komótosan, arany trónt cipelve a vállukon. Balázs rázoomolt, és ijedten vette észre, hogy a selyempárnák között Anna ül. Biztosan fel akaiják áldozni! Végre egy csapatba került a lánynyal, aki már hozzá is szólt - igaz, hogy csak kiabált vele -, erre megjelentek ezek a medvék, és mindent tönkretettek. A fiúban eltört valami. Ordítva rontott ki a fák sűrűjéből és vetette magát a gumimacik közé. A megilletődött sereg az óriásfa pereme felé menekült, itt aztán Balázs egy Leonidasz királytól ellesett mozdulattal lökte le őket a fáról. Ebből odalent persze senki semmit sem sejtett, épp csak egy apró, magyar faluban záporoztak óriási gumimacik az égből. Már nyolc medvekatonát ítélt halálra, mikor valaki hátulról a nyakába ugrott.- Mondd, neked teljesen elment az eszed? - Anna vetette rá magát. Hozzáért! - Ezek az izék királynőként bánnak velem, mi a frászt csinálsz?!- Királynőként? - Balázs megszeppent. - Nem bántanak?- Dehogy! Megengedték, hogy itt maradjak. Nem tudtam, hogy milyen magasan vagyok, haza tudok-e jutni.- Nem vagyunktól magasan - mondta Lilla, majd barátnőjéhez rohant.- De, fránya magasan vagyunk - pontosított Mó néni. A lányok bűnbánatosan integettek a maciknak, majd az óriásfa törzse felé vették az irányt. Balázs megrémült, ha így indulnak haza, közte és Anna között semmi sem változik.- Sajnálom - mondta. - Azt hittem, veszélyben vagy. Anna megfordult. Elgondolkodott.- Köszönöm, hogy utánam jöttél - és elmosolyodott.- Szóval, nem haragszol? - Balázs előtt felcsillant a remény.- Viccelsz? - Mutatott körbe. - Tuti ötöst kapunk. uii a lap alatt A VILÁGVÉGE UTÁN Kántor Mihály Az évezredek során a vallások és a művészetek számtalan módon megjósolták, illetve megálmodták a világvégét. Viszonylagosan új keletűek azonban azok a modern mítoszok, melyek a világvége bekövetkeztének esetleges túlélőivel vagy a régi világ romjaira épült új világrend megszületésével foglalkoznak. Ez az úgynevezett posztapokaliptikus műfaj tulajdonképpen a tudományos-fantasztikum egyik szubzsánere, központi témája pedig napjaink technológiai civilizációjának összeomlása, illetve annak következményei. Az alkotók az évtizedek során a legszínesebb módokon vetettek véget a világunknak, kezdve az ökológiai katasztrófákkal, a világméretű járványokon át a teljes nukleáris világégésig. Az előbbiek közül az atomháború számít a leginkább új keletűnek, eredete pedig a hidegháborús évekre és a nukleáris fegyverkezési hajszára vezethető vissza. Bár napjainkban inkább a globális felmelegedés kapcsán beköszöntő ökológiai fenyegetések, valamint a már-már örökzöldnek számító zombijárványok trendjei hódítanak, az atomtól való félelem nem múlt el nyomtalanul. A témát feldolgozó videojátékok közül vitathatatlanul a leghíresebb a kilencvenes években indult és máig népszerű Fallout-széria. Sajátosságát az adja, hogy világunkat egy, az ötvenes évek Amerikájának stílusával megfestett, alternatív technológiai szintről juttatta el a világvégéig. A retrofuturisztikus pusztulat ábrázolása annyira jellegzetesre sikerült, hogy stílusjegyei azonnal azonosíthatóak bárki számára, aki csak egyetlen epizódot is látott a sorozatból. A filmek világában hasonlóan ikonikus erővel bír az 1979-ben indult ausztrál Mad Max-széria. Ebben a társadalmi és a gazdasági infrastruktúra összeomlása ötvöződik egyfajta fetisizált járműkultuszszal, ami köré egymással viaskodó fosztogató bandák szerveződtek. A filmsorozat utolsó darabja, a 2015-ös Mad Max - A harag útja elsöprő kritikai sikert, hat technikai Oscar-díjat és számos jelölést tudhatott magáénak. Az Avalanche Stúdió Mad Max játéka csak érintőlegesen kapcsolódik a mozifilmek cselekményéhez, mindössze a címszereplőt és az alaphelyzetet kölcsönzi. Egy kevéssé tisztázott körülmények között lezajlott atomháború után járunk, valahol az ausztrál sivatagban. Történetünk hőse, Max Rockatansky a világégés előtt rendőrként szolgált, mára azonban csak egy kiégett, sztoikus figura, aki mechanikus rutinnal éli túl a sivár mindennapokat. A játék elején felturbózott járgányával megérkezik a Csend síkságára, erre a napégette, homokviharok sújtotta pusztaságra, mely korábban az óceán medre volt. Itt rögtön összetűzésbe kerül Scabrous Scrotus hadúrral és martalócaival, akik a túlerőnek köszönhetően legyűrik őt. Maxet kifosztják, járgányát elviszik, őt magát pedig hátrahagyják meghalni. Nos, ebből a nem túl kedvező pozícióból veszszük át az irányítást hősünk sorsa felett, a feladatunk pedig egyszerű: felkutatni Scrotust és visszaszerezni az autónkat. Természetesen a célhoz vezető út ennél jóval bonyolultabb. A régiókra osztott nyílt világ egyes területein Maxnek különféle feladatokat kell teljesítenie a továbbjutáshoz: hol békés közösségeket segíteni, az őket sanyargató fosztogatók fészkeit felszámolni, vagy az utakat terrorizáló konvojokat semlegesíteni. Ez utóbbihoz hősünk hamar szert tesz egy segítőre és egy újabb járgányra, amit folyamatosan fejleszthet és tuningolhat. A gépj árműves összecsapások, a dűnék közti fogócskák, illetve a versenyek a játék jobban sikerült elemei közé tartoznak. Bár Max bármikor kiszállhat az autóból, és akár gyalog is nekivághat a világnak, ám a távolságok olyan hatalmasak, hogy erre hamar ráunhatunk. Jól példázza a világ méretét, hogy gyakorlatilag a térképről is leutazhatunk, ha épp úgy tartja kedvünk. Eközben persze nem árt szemmel tartanunk az üzemanyag szintjét, amit rendszeresen pótolnunk kell. Ugyanez igaz Max ivóvizére is, kulacsának utántöltését mindenféle természetes, illetve mesterséges forrásból megejthetjük - ha már felkutattuk őket előtte. A játék egyik legmegkapóbb jellemzője azonban a világ ábrázolása. A sivatagban elszórt hajóroncsokból tákolt építmények, a hidak csonkjai, a homok által elnyelt lakóházak és a szedett-vedett indusztriális nagyváros disztópikus képei lenyűgöző, ugyanakkor nyugtalanító kulisszát szolgáltatnak kalandjainkhoz. A letűnt civilizáció által hátrahagyott relikviák gyűjtögetése opcionális elfoglaltság a felfedezőbb lelkületű játékosok számára, melyet a játék külön jutalmaz is. Játékmenet tekintetében a Mad Max nem kifejezetten invenciózus, ám ezen hiányosságáért bőséggel kárpótol bennünket egy olyan atmoszférával, melyből remélhetőleg soha sem kapunk majd ízelítőt a valóságban. (Mad Max. Platformok: PC, PlayStation 4, Xbox One, Linux, Mac) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. augusztus Horizont (akvarell, papír, 60 » 70 cm, 2019)
