Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-01 / 177. szám

g MEGYEI KÖRKÉP_________________________________________________________________________________________________________________2019. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Istványi Nóra már egész fiatalon tudta: egyszer majd egyenruhás lesz belőle Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu EGER Júniusban rendezték meg Bükfürdőn a 2019. évi TFA HUNGARY-Bük, az or­szág legerősebb tűzoltója nem­zetközi tűzoltóversenyt, me­lyen Heves megyéből hét láng­lovag is küzdött. A női indulók között, a harminc év alattiak versenyében első helyezést ért el a 27 éves Istványi Nóra tű. főhadnagy, az egri hivatá­sos tűzoltó-parancsnokság in­dulója. Ő a Firefighter Combat Challange feladatait az abszo­lút első helyen teljesítette, és a sportrendezvény összesített feladatait is a legjobb női ver­senyzőként fejezte be. Nórával a munkahelyén ta­lálkoztunk egyik reggel. Be­szélgetésünk elején a TFA-ról kérdeztük.- Ez egy nemzetközi ver­seny, amit több ország is meg­szervez. Ez a magyar bajnok­ság, az úgynevezett legerő­sebb tűzoltók versenye, ahol teljes védőfelszerelésben kell a feladatokat végrehajtani. Felméri az erő- és állóképes­séget, s ez minden téren pró­bára teszi az embert. Nem ti­tok, keményen készültem rá, és tervben volt, hogy meg is nyerem. Ez szerencsére sike­rült - kezdte. Pár héttel később a cseh­országi Jihlava városában rendezték meg a Firefighter Combat Challenge (FCC) elne­vezésű tűzoltóversenyt, ahol tizenegy ország százhúsz tűz­oltója mérte össze tudását. Nó­ra az egyéni versenyszámon kívül női tandemben, mix tan­demben és a mix csapatban is részt vett. A női tandemben a lányoknak az előkelő 2. he­lyezést sikerült elérniük. Mix tandemben pedig a rendkívül erős mezőnyben Nóra és Czif­­ra Zsolt tű. őrmester, a szolno­ki hivatásos parancsnokság beosztott tűzoltója párosa ti­zennégy csapat közül a hato­dik helyet szerezte meg.- Az országból összeko­­vácsolódtunk páran, , nek a fecskendőkkel, és az azo­kon lévő felszerelésekkel. Min­den alkalommal nagyon lelke­sek, s próbálok én is így áll­ni hozzájuk. Az egyik legpozi­tívabb élményem az volt, ami­kor az egyik, csapatomban lé­vő lány a foglalkozás végén azt mondta: olyan jól érezte magát, Csak úgy tudunk segíteni, ha sikerül racionálisan gon­dolkodni hogy észre sem vette, mennyire eltelt az idő - emlékezett vissza, igyekszik elkülöníteni a mun­kát a magánélettől.- Szükség van arra, hogy a két dolgot elválasszuk egy­mástól, nekem ebben nagyon sokat segít a sport. Kell, hogy az ember ki tudja tisztítani a gondolatait, hogy vegyen egy nagy levegőt, és másnap új erővel induljon neki a nap­nak. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor az átlagos­nál erősebbnek kell lennünk. Előfordul, hogy balesetekhez kell mennünk, gondoskod­ni az áldozatok elhelyezésé­ről. Az embereket, akik része­seivé vállnak egy balesetnek, nagyon megviselik a történ­tek. Sírnak, zaklatottak, nem könnyű őket megnyugtatni. Nem szabad, hogy az érzel­Fotó: Gál Gábor meink befolyásoljanak min­ket. Csak úgy tudunk nekik segíteni, ha racionálisan va­gyunk képesek gondolkodni, így tudjuk csak a helyzetből a legjobbat kihozni. Kislány­ként inkább forrófejű voltam, mintsem megfontolt. Hirtelen cselekedtem, mindent azon­nal meg akartam oldani. Ezen később rengeteget dolgoztam, próbáltam nyugodt maradni és átgondolni az alternatívá­kat, minek mi lehet a követ­kezménye, és a legjobb meg­oldást választani. A sport eb­ben sokat segített. Egy ver­senyt is csak higgadtan lehet végigvinni. A sport mentáli­san erősít, és ez a mindennap­jainkra is hatással van. Volt olyan verseny, amit azért buk­tam el, mert fejben szétcsúsz­tam. Megfogadtam, hogy töb­bet ilyen nem lesz!- Kell egy határozott elkép­zelés ahhoz, hogy haladni tud­junk előre az életben, és meg tudjuk valósítani a céljain­kat - mondja. Számára a nyár utolsó szakasza a pihenésről szól, tervei azonban vannak:- Jó pár versenyen vagyunk túl, ezért most jön a pihenés. Szeptemberben lesz az Euró­­pa-bajnokság, arra majd teljes gőzerővel készülünk. Terve­zem, hogy indulok az egyéni- és csapatszámokban, és sze­retném a legjobb formámat nyújtani. Abszolút első helyen vég­zett az ország legerősebb tűzoltója nemzetközi verse­nyen az egri Istványi Nóra. A fiatal és gyönyörű lánglo­vaggal munkáról, sportról, kihívásokról és jövőbeli ter­vekről beszélgettünk. Istványi Nóra azt vallja: egy versenynek csak higgadt fejjel lehet nekivágni miért döntött úgy, hogy erre az útra lép.- Nem titok, hogy a család­ban is van hivatásos, így min­dig ez a példa állt előttem. Rá­adásul egészen fiatal korom óta űztem a kutyás sportot, és ott is rengeteg hivatásos tűz­oltó, valamint rendőr vett kö­rül. Akkor tetszett meg igazán ez az élet, így hamar egyértel­művé vált számomra, hogy egyenruhás szeretnék lenni. A szüleim féltettek ugyan, de a kezdetektől fogva támogat­tak. Tudták, hogy elég határo­zott elképzelésekkel rendelke­zem, és senki nem tántoríthat el a célomtól. Öröm volt látni azt a lelke­sedést, amivel Nóra a hivatá­sáról mesél. Büszkén emelte ki: soha nem érezte annak a nehézségét, hogy nő. A mun­katársai nem néztek rá máshogy, mindig po­zitív visszajelzése­ket kapott, és min­den kollégája támo­gatta, segítette, ahol tudta.- Egerben női egyen­ruhások csak ketten va­gyunk. Nem szeretem külön venni a női- és a férfiszerepe­ket, s nem szeretném, ha más­képp néznének rám. A kollé­gájukat lássák bennem! Ha kérek valamit tőlük, segíte­nek, és ez visszafelé is műkö­dik. Én leginkább a sportban tudom támogatni őket: meg­szervezni a csapatokat, elin­dulni a versenyeken. Ezek­nek leírhatatlan hangulatuk van, egy emberként mozgunk a csapattal, s együtt küzdünk a minél jobb eredményért. Közös az elismerés, közös az öröm. Kíváncsiak voltunk arra is, mi vonzotta a leginkább a tűz­oltói hivatásban.- Mindig is egy mozgékony szakmát képzeltem el magam­nak, s egy olyan munkahe­lyet, ahol tudok tenni az em­berekért. Ez egy olyan hivatás, amelyben segítünk, és próbál­juk megelőzni a bajt az állam­polgárok védelme érdekében. Ez motivál abban, hogy min­dennap úgy keljek fel: megéri csinálni! Még 2014-ben sze­reltem fel, s ez idő alatt egy­szer sem éreztem azt, hogy ne lenne hozzá erőm, affinitásom. Imádom a munká­mat, nem élem meg nehézségként egyet­len percét sem. Nórától - akinek a be­osztása katasztrófavédel­mi megbízott - megtudtuk azt is, a munkája igen sokré­tű, az ifjúság felkészítése is a feladata közé tartozik.- Imádom látni a gyerekek arcán az örömet és az izgatott­ságot. Lemegyünk velük a szer­tárba, ahol megismerkedhet-és kitűztük célul, hogy több nemzetközi versenyen is el­indulunk. Ez a csehországi volt az első, s úgy érzem, van még hová fejlődnöm - mesél­te. Nóra, aki gyermekkora óta sportol, a mozgás a hiva­tásától függetlenül vált fon­tossá a számára. Határozott elkép­zelések nélkül nem születhet jó eredmény- A sport mindig is az éle­tem része volt, az efféle ver­senyzéssel viszont itt, a szer­vezetnél kezdtem el foglalkoz­ni. A szüleimnek korábban egyetlen kikötése volt: a test­véremmel együtt mindegy, hogy mit, de sportoljunk va­lamit; Nagyon fontosnak tar­tották a testmozgást, ennek köszönhetően pedig elég sok mindent ki is próbáltam. Fo­ciztam, röplabdáztam, ver­senyszerűen teniszeztem, te­repfutottam, úsztam. Min­denbe belekóstoltam, és ta­lán ennek is köszönhető, hogy a szervezetünkön belül elég sok megmérettetésen elindul­hatok. Egerben, sőt szűkebb ha­zánkban is ritkán találkozha­tunk női tűzoltóval, ezért ar­­ra is kíváncsiak voltunk, Egri lány a legerősebb tűzoltónő Nóra igen sokra tartja a lánglovagok hivatását Fotó: Gál Gábor A következő versenyen is szeretné magából a legtöbbet kihozni Fotó: beküldött

Next

/
Oldalképek
Tartalom