Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-31 / 202. szám
awncii1 helyőrség 8 amuban sült Doqacsa A SZOMORÚ KIRÁLYKISASSZONY Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát; kihirdette az országban, hogy aki az ő leányát megnevetteti, annak adja feleségül fele királyságával együtt. Élt abban az időben egy pásztor, annak volt egy kis aranyszőrű báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy aki hozzányúlt, úgy odaragadt, mintha csak belőle lett volna kinőve. Egyszer a pásztor kihajtotta legelni, amint legelteti, arra megy egy eladó leány; megsimogatta a bárányt, mindjárt odaragadt. Elkezdi a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány. Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy pap, ráütött a botjával a lányra.- Ej, te nagy bolond, mit töltőd itt az időt? - mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap. Azután arra ment egy asszony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap farára.- Ugyan, tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény leányt! Ez is odaragadt; megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony. Jött arra megint egy katona, vezetett arra egy paripát; megfogta az asszony kaiját csintalanságból, mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa. Megint jött egy takács egy csomó vászonnal, rávágott a paripa farára.- Ejnye, be szép paripa ez! - Azzal ez is odaragadt. Elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony kaiján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács. Megint jött egy varga, hozott egy csomó kaptát, rávágott a takácsra.- Mit bámul itt, komámuram? Ez is odaragadt. Csak elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács, takács hátán kapta, kapta végén varga. Amint így terelgette őket előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony, amint azt a furcsaságot meglátta, olyan jóízűt nevetett, hogy majd eldűlt bele. A király is, amint meglátta, magához hívatta a pásztort, neki adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak, még ma is élnek, ha meg nem haltak. A NYELVES KIRÁLYKISASSZONY Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az utolsó szó. Búsult ezen a nagy nyelvességen a király, kivált ha látta, hogy a többi király- és hercegkisasszonyok soha egy rossz szót, egy káromkodást ki nem eresztenek a szájukon, az ő leányától meg mást se lehet hallani soha. Ezenkívül az is bántotta, ha elgondolta, hogy hogy tegyen ezzel valami becsületes embert szerencsétlenné, hisz aki elveszi, csak keserűség lesz az élete. Utoljára gondolt egyet.- No, leányom - mondta a leányának -, kihirdettetem az országban, hogy aki téged le tud nyelvelni, annak adlak feleségül. A leány még megörült neki, ahelyett, hogy megszontyorodott volna rajta.- Jó lesz biz a, felséges atyám, legalább nem lesz olyan alámuszi tedd ide, tedd oda uram. A király látta, hogy csakugyan nincs más mit tenni, hát kihirdettette, hogy aki rá tud arra menni - mikor az ő leányával beszél -, hogy nem a leányé, hanem az övé legyen az utolsó szó, annak adja feleségül fele királyságával együtt. Mentek aztán szerencsét próbálni mindenféle emberek: hercegek, grófok, nagy süvegű tótok, de egyik se tudott kettőt se szólani a kisasszonyhoz. Meghallotta azt három sváb fiú is, ők is elindultak, hogy megpróbálják, mire mennek. Ha nyernek, jó lesz; ha nem nyernek, se káruk, se hasznuk benne. A legkisebb fiú eszelős volt, a bátyjai el se akarták vinni.- Ne is gyere te, Jankó, úgyse lesz az a kisasszony a tied.- Csak azért is elmegyek, majd ott megválik, hány zsákkal telik, kié lesz a királykisasszony! Mentek, aztán mendegéltek, a két bátyja már nagyon elhagyta Jankót, mert az akármit látott úton-útfélen, mindent felszedett. Egyszer talált egy tojást; elkezd kiabálni a bátyjai után:- Gyertek csak, hé! Mit találtam! A két bátyja azt gondolta, hogy legalábbis egy véka aranyat-ezüstöt talált, visszaszaladtak nagy lóhalálába, hát látják a tojást. No iszen, nekiestek Jankónak, úgy elverték, mint a kétfenekű dobot, azután otthagyták. Jankó is feltápászkodott, eltette a tojást, ment Arany László utánok. Kevés idő múlva megint talált egy rossz szeget, megint elkezdett kiabálni:- Hát most mit találtam, gyertek csak! Azok megint visszaszaladtak, hogy isten tudja, mit talált, mit nem Jankó! Hát látják a rossz szeget, no ezért megint jól helybehagyták. Jankó eltette a szeget is. Harmadszor meg talált egy rakás ganéjt, akkor is kiabált, de rá se hederítettek. Jankó eltette azt is a sipkájába. Ment aztán a bátyjai után, de azok már úgy elhagyták, hogy mire a palotához ért, azok már visszafelé jöttek nagy szomorúan.- Ne is menj te oda be, úgyse lesz az a tied - mondták Jankónak.- Már mért ne lehetne az az enyim?- Csak. Nincs hozzávaló eszed.- Hm! Csáknak zsák kell, papnak ágy kell. Azért is megmutatom, hogy az enyim lesz!- Nem éred meg hajasan, kopaszon is bajosan. De Jankó csak bement. Mindjárt beszédbe eredt a kisasszonnyal:- De piros a kisasszony!- Tűz ég ám bennem!- Itt egy tojás, süssük meg nála.- Lyukas ám a serpenyő!- Itt egy szeg, foltozzuk be vele.- Igen biz a ganéjt!- Az is van itt egy sipkával! No, erre a kisasszony egy szót se tudott szólani, hozzá kellett neki menni a bolondhoz. Másnap megesküdtek, nagy lakodalmat tartottak, máig is élnek, ha meg nem haltak. un a lap alatt MESSZE MÉG A HAJNAL Kántor Mihály A kijelentést, hogy remekművek a legváratlanabb helyekről érkezhetnek, mi sem bizonyítja jobban, mint az angol Supermassive Games 2015-ös játéka, az Until Dawn és annak két továbbgondolása. A fejlesztők eredetileg exkluzív szerződést kötöttek a Playstation konzolokat gyártó Sonyval, hogy játékot készítsenek annak egyik opcionális perifériájához, a Move-hoz. Ez a mozgásérzékelős kézi irányító a konzol kameráján keresztül követi a játékos karjának és kezének mozgását, ezt fordítja le a gép számára értelmezhető irányításparancsokká. Bár az eszköz kiválóan működött, a népszerűsége csak nem akart szárnyra kapni. Ennek egyik oka az árképzésben volt keresendő, de nem szolgálta a javát az sem, hogy az elkényelmesedett, mindent az ujjaival irányító közönség egyszerűen idegenkedett a karmozgástól és az ezzel járó hadonászástól. A Sony, hogy növelje az érdeklődést, olyan játékok fejlesztésébe kezdett, melyek kizárólag a Move-val voltak játszhatók. Ennek jegyében született az Until Dawn is. A 2012-es Games Con rendezvényen bemutatott játékrészlet hatalmas sikernek bizonyult, és persze a leggyakoribb panasz a Move irányítóhoz kapcsolt exkluzivitás volt. A készítők is érezték, hogy aranyat találtak, és elkezdték kibővíteni, illetve a viszszajelzések alapján átstrukturálni a játékot. Szerencséjükre a Sony is megérezte a siker ígéretét, elengedték az exkluzivitást, és így a végleges játék hagyományos irányítóval is játszható lett. Az Until Dawn tehát sokat formálódott első változatához képest, a végeredmény pedig kifejezetten frissnek és újszerűnek hatott a bejáratott zsánerekkel zsúfolt piacon. A történet 2014 februárjában kezdődik, a baljós nevű Blackwoodhegy havas bércei között megbújó pazar faházban. Ide érkezik tíz fiatal, köztük Josh Washington (az Oscar-díjas Rami Malek) házigazda és két ikerhúga, Beth és Hannah. Az átbulizott estét követően egy rosszul sikerült tréfa miatt Hannah kiszalad az erdőbe, Beth pedig utána siet, hogy megvigasztalja. A sötét fák között azonban valami üldözni kezdi a lányokat, akik aztán menekülés közben egy szakadékba zuhannak. Ezt követően ugrunk egy évet az időben, és a barátok - nem éppen fényes hangulatban - Josh meghívására ismét összegyűlnek a hegyi házban, hogy megemlékezzenek a tragédiáról. Nos, innentől csak a játékoson múlik, hogy a barátok közül hányán érik meg a hajnalt. Az Until Dawn műfaját tekintve tulajdonképpen egy interaktív dráma és egy horrorfilm házasságának gyermeke. A másodvonalbelinek bélyegzett filmes zsáner több ismerős - mi több, kötelező - paneljét is felvonultatja, ám ezen két nagy dramaturgiai csavart is ejt. Emellett a játékost nemcsak különböző szereplők bőrébe bújtatja, de a történet narrátorává is megteszi, aki számára az események valósága lassan megbomlik, a személyazonossága pedig megkérdőjeleződik. A játék során előre kijelölt dramaturgiai pontokon váltani fogunk a nyolc szereplő között, akiknek egymáshoz fűződő kapcsolata meglehetősen törékeny, viharos és múltbeli sérelmekkel terhes. A szappanoperákból kölcsönzött viszonyrendszer feltérképezése a dialógusokból kirajzolható, döntéseinken keresztül pedig navigálható. Bár maga a történet igazából lineáris, tíz fejezete során bőven kínál leágazásokat, illetve tartogat alternatív sorsokat szereplőink számára. Az egyes fejezetek a játék világának egy-egy óráját ölelik fel, a fejezetek közötti szünetben pedig egy pszichológus, Dr. Hill (Peter Stormare) tesz fel nekünk, mint játékosnak az eddigi eseményekhez fűződő közvetlen kérdéseket. Az egyre bizarrabb szakember a válaszainkon keresztül elemzi a félelmeinket és az általunk meghozott döntéseket. A játék sikerét követően a Supermassive Games még két alkalommal tért vissza a Black Mountainhez egy-egy borzongatás erejéig. Ezek az eltérő műfajú, visszafogottabb hangzású címek a Sony virtuálisvalóság-szemüvegének, a PSVR-nak a népszerűségét voltak hivatottak öregbíteni. Az Until Dawn: Rush of Blood egy lidér-Elhagyott oltár (szén, pasztell, aranyfüstlemez, 135 * 100 cm, 2018) ces horror hullámvasút, amelyben groteszk hallucinációkkal és ránk támadó rémségekkel kell megküzdenünk. Az Impatient közelebb áll az alapjáték szellemiségéhez: itt a hatvan évvel korábban még működő Blackwood szanatórium végnapjaiba teszünk kirándulást, ahol egy ápolt szerepében kell túlélnünk a rossz hírű intézmény falai között folyó kísérleteket. A Supermassive Games egyelőre búcsút mondott az Until Dawn világának, ám a siker receptjét követve egy új antológiasorozat készíté. sébe fogtak. A Dark Pictures-széria egymástól különálló, borzongató történeteket fog elmesélni, első darabja a Man of Medan, megjelenését augusztus 30-ra időzítették. (Until Dawn. Platformok: Playstation 4) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. augusztus
