Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-31 / 202. szám
2019. augusztus 31. III. évfolyam 34. szám 0^ Marthy Barna Szőcs Géza 66 tárcája 7 Felmutatás (szitanyomat, 50 * 70 cm, 2018] Babits-versoalvazat 8 Arany László meséi IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET n ha kilépsz önmagadból elérsz egy másik sanszig n vezervers Orbán János Dénes Tragédiák és cipők Hlavácsnak, a cipésznek, aki meg akarta írni a Tragédiák Tragédiáját, de rájött, hogy a lábbelikkel jobban szolgálhatja felebarátait Álmaimat már mind agyonverém, de hasztalan: mindég kerülnek újak. Előlük tán kukacként sárba bújjak?! Vagy túrjak ki a Föld túlsó felén?! Röpködő, ugató álmaim cipőkké varrom hát, s millió lábnyom őrzendi majd az énem. A tragédiákat széjjeltépem. Álmaimat már mind agyonverém, de hasztalan: mindég kerülnek újak. Mért legyek Ádám éppen én? Az álomból szabott cipőkön ujjnyi dísz csak a fájdalom, csak annyi, amennyi kell a széphez. Lépegess bátran, fajzatom! Az Előretolt Helyőrség, a Magyar PEN Club és a Petőfi Irodalmi Múzeum Babits-verspályázatában arra kértük az agg klasszikusokat és ifjatag titánokat egyaránt, hogy rekonstruálják Babits eredeti versét, melynek sorai csak Karinthy Frigyes paródiájában maradtak ránk: „Szegszárdon Születtem, Színésznőt Szerettem". A pályázatra közel ötven versváltozat érkezett, közülük három díjazottat választott ki a zsűri, és további olyan szövegeket, melyeket közlésre méltónak ítélt. l. impromptu Szegszárdon születtem, Színésznőt szerettem - Költöttem klárisra Többet, mint tehettem. Kelletlen kallódtam, Tudatlan tanultam, Fáklyák fénykörében Lankadtan lehulltam. Szépek és sudárok, Nagykeblű najádok, Szűz szirén szeszélyek: Hallgattam reátok. Szegszárdon születtem, Száz drüászt szerettem - Torzképű tölgykereszt fintorog felettem. 2. Divina inversa Talán halál után megérti majd az elme, A léha szívben olly nagyon mi fáj A lét s a nemlét barna partjain merengve. Ha oszlik majd a legnagyobb talány, Tekints e pőre testre akkor, céda múzsa - Elég a kín, a béke megtalál. Az éjbe húz le szép emléked tarka gúzsa, Te egy-örök Kharisz, te Végzet-asszony, Kinek még ajkamon parázslik cifra rúzsa. Ne szólj tovább! Ne késztess dőre, új dalokra! Elég a szó, elég a bamba bánat! Ne tedd jeled tövistől tépett homlokomra! A lenge láng oda, a líra fárad. Dicső, dübörgő dal vagy halk, hamiska nóta... (Aludni kell, még fölverem a házat.) Ó, lett-e szebb a föld az első rímem óta? Hiába mind e gyilkos, drága játék, Mi kába vergődésemet faragta szóba? 3. Elégia Jaj, ez a céltalan élet, a tétova, éjjeli csöndek! Húnyt pilláim alatt arcod körvonalát Félem az éjben, a messze merengő pillanatokban Intesz még s tovatűnsz, nász-szagu Aphrodité! Árva, hiányod még zsigeremben is átkozom-érzem, Félbeszakadnak a dús, jelzős szerkezetek, Megtörik íve a fennkölt, époszi rímfaragásnak - Nem tudlak papíron újrateremteni én. folytatás a 3. oldalon | V 1. díj: Király Peter DIVA ALISCAE - VERSCIKLUS AZ ELSŐHÖZ ÉS IGAZIHOZ
