Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-28 / 199. szám

2019. AUGUSZTUS 28., SZERDA SPORT 15 Marco Rossi nem változtatott jelentősen a válogatott keretén Méltónak kell lenni a mezre Marco Rossinál nincs olyan, hogy barátságos mérkőzés, azokon is győzni akar Fotó: Tumbász Hédi Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szö­vetségi kapitánya mindig éles mérkőzésként éli meg a nemzeti csapat pályára lépéseit, a szeptember 9-ei, szlovákok elleni Eb-selejtező előtt Montenegróban, a fel­készülési meccsen is harcos futballistákat akar látni. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Az elmúlt hetekben hányszor kapta magát azon, hogy a szlovákok elleni csatán jár az esze?- Sokszor - vágta rá Marco Rossi szövetségi kapitány.- Nem kétséges, hogy a szlová­kok elleni kilencven perc élet­be vágóan fontos, tudom, mit je­lent ez Magyarország számára. Nem csupán a labdarúgóközeg, az összes ember számára... Ne is ragozzuk tovább: kiemelt fon­tosságú mérkőzés lesz!- Hétfő délután hirdette ki a keretét. Sok fejtörést okozott a névsor összeállítása?- Nem, mert nagy változá­sok nincsenek. Sallai Roland visszatér közénk a sérülése után, valamint új arcként a fe­rencvárosi Sigér Dávid csat­lakozik hozzánk. Az egy év­vel ezelőtti állapothoz képest könnyebb volt összeállítani a keretet. A többség edzésben, játékban van, ugyanakkor igaz az is, hogy néhányak lá­bában kevés mérkőzés van.- Nagy Ádám állapotáról mit lehet tudni? Van esély, hogy a szlovákok elleni sorsdöntő ütkö­zetig felépüljön a sérüléséből?- Dolgozunk azon, hogy a rendelkezésünkre álljon. Na­pi kapcsolatban állok Ádám­­mal. A sérülése utáni este be­széltem vele először. Nagyon letört volt, akkor azt mond­ta, nem hiszi, hogy ott lehet a szlovákok ellen a pályán. Az­óta nagy változáson ment át - lelkileg is -, legutóbb amikor beszéltünk, optimista, bizako­dó volt, sokat javult a sérülése. Most úgy látom, jó esély van a játékára. Aztán meglátjuk, ho­gyan alakul a lába. Az orvosi stábon biztosan nem múlik.- Sigér Dávid eddig nem szere­pelt még a keretben: mi indo­kolta a beválogatását?- Legutóbb a Dinamo Zagreb ellen személyesen láttam ját­szani. Kétségtelen, a horvát bajnokcsapat ellen elkövetett néhány hibát, amit az ellenfél kihasznált, de... Látom benne a lehetőséget. Úgy vettem ész­re, nem volt még alkalma ar­ra, hogy megszokja a nemzet­közi színtéren elvárt iramot, úgyhogy minél többet futbal­­lozik ilyen mérkőzéseken, an­nál jobb lesz. Nem titkolom ugyanakkor, Dávidot azért hívtam meg, ha Nagy Ádám véletlenül nem épülne fel, le­gyen, aki pótolja, s neki ehhez megvan az adottsága. Egyéb­ként az elmúlt hetekben fi­gyeltem a Ferencváros mérkő­zéseit, szurkolok a bajnokcsa­patnak, hogy csütörtökön ki­vívja az Európa-liga csoport­körbe jutást.- Mi a helyzet Szalai Adóm­mal? Hoffenheimben nem szá­mított rá az edzője...- Nem előny, az biztos. Ő fon­tos láncszeme a magyar válo­gatottnak. Egyeztettem vele, nem volt kérdés, hogy itt a he­lye. A jelenkori válogatott el­képzelhetetlen nélküle. (Sza­lai Ádám azóta átszerződött az ugyancsak német Mainzba - a szerk.)- Volt olyan futballista, akit szí­vesen meghívott volna, ám sé­rüléssel bajlódik, vagy abszolút nincsen játékban?- Sohasem kerteltem, és most is megmondanám, ha lenne ilyen... Egy biztos, min­dig a fiatalokra fókuszáltam. Ha kizárólag harminc év fe­letti futballisták alkotnák a keretet, azzal elvágom a fejlő­désnek, a jövő építésének a le­hetőségét. Ettől függetlenül itt egy közelmúltbeli példa: kol­légám, Roberto Mancíni az olasz válogatott keretébe hív­ta Fabio Quarellát, aki elmúlt harminchét éves. Ha lenne ilyen játékosom, én is meghív­tam volna. No, de visszatérve ránk: eddig számomra a Deb­recen és a Mezőkövesd a kel­lemes meglepetés. A Lokiban többen is bontogatják a szár­nyaikat, hogy csak egy nevet emeljek ki, Varga Kevin szé­pen fejlődik, nem kizárt, hogy előbb-utóbb meghívót kap. Ami a Mezőkövesdet illeti, Cseri Tamás az eddigi fordu­lókban három olyan gólt lőtt, amelyek mindegyike élmény­számba ment. Azonban a vá­logatott az ő posztján erős, túl nagy lett volna számára a kon­kurenciaharc. Kalmár Zsolt­tal szívesen számoltam volna, de ő, sajnos, sérült.- A szlovákok elleni Eb-selejte­­ző előtt néhány nappal Monte­negróban lép pályára felkészü­lési mérkőzésen a csapat. Mire használja fel a találkozót? Pod­­goricában a kevesebb játék­­lehetőséghez jutó futballisták lépnek pályára, vagy „éles mér­kőzést” szeretne látni?- Inkább az előző lesz a jel­lemző a podgoricai mérkőzés­re. Fontosnak tartom tisztázni, nem mi találtuk ki, hogy négy nappal a szlovákok elleni ütkö­zet előtt pályára lépjünk, főleg idegenben. Miután hivatalos já­téknapnak számít, így a szabá­lyok értelmében futballoznunk kell. A Montenegró elleni ta­lálkozó mindenesetre így leg­alább megengedi, hogy kísér­letezzek, megnézzek néhány olyan játékost, akik eddig keve­sebbet szerepeltek nálam. Ná­lam azonban nincs olyan, hogy barátságos válogatott mérkő­zés. Azon is győzni szeretnénk. Mindenkinek küzdenie, har­colnia kell, a labdarúgóknak bi­zonyítaniuk kell, hogy méltók a válogatott mezére. Csipes Ferenc mindenkinek megtalálja a megfelelő helyét a hajóban A női kajak négyes professzora Kvóta van, érem nincs a férfiaknál A férfiaknál képlékenyebb a helyzet. A 2017-es kudarc után, amikor a magyar hajó döntőbe sem jutott a világbajnokságon, a tavalyi bronz felettébb bizta­tónak tűnt. Az egy évvel ezelőt­tihez képest kicserélődött a le­génység fele, Tótka Sándor és Kuli István maradt, Molnár Péter és Dudás Miklós ki-, Nádas Ben­ce és Birkás Balázs pedig beke­rült. Az ötödik hellyel az egység megszerezte ugyan a kvótát, de az első két helyen végzett né­met és spanyol hajótól sokkal lemaradt. Nem lenne meglepő, ha jövőre ismét változna az ösz­­szetétel. A hagyomány ugyanis kötelez, a magyar négyestől az éremszerzés az elvárás. Világbajnok lett Szegeden a női kajak négyes Fotó: Tumbász Hédi KAJAK-KENU Kopasz Bálinté mellett a női négyes győzelme volt a vasárnap véget ért sze­gedi kajak-kenu világbajnok­ság másik katartikus pillana­ta. A magyar hajó sikerének értékét emeli, hogy Kozák Da­nuta és Kárász Anna nélkül, Gazsó Alida Dorka, Csipes Ta­mara, Medveczky Erika, Bo­­donyi Dóra felállásban lett aranyérmes. Igaz, 2009 óta, amióta tart a magyar hajó egyeduralma a nemzetközi vizeken, mindig változott az összetétele - egyetlen biztos pontot leszámítva: évről évre Csipes Ferenc csiszolja össze a lányokat. Ha egészen mélyre ásunk a múlt kútjában, a németek he­gemóniáját megszakítva a ma­gyar hölgyek először 1986-ban nyertek négyesben világbajno­ki aranyérmet. Amit 1992-ben olimpiai arany követett, majd ismét csend. 1997 és 2007 kö­zött aztán a magyar lányok hét vb-címből ötöt is bezse­beltek, ám az olimpián 2000- ben, 2004-ben és 2008-ban is a németek diadalmaskodtak. 2009-ben új időszámítás kez­dődött. Azóta a magyar né­gyes verhetetlen - egyetlen esztendőt, 2015-öt leszámítva. Pedig abban az évben is rop­pant erős, Szabó Gabriella, Ko­zák Danuta, Kárász Anna, Fa­zekas Krisztina összetételben indult a magyar hajó. Más hi­­bádzott. Akkor nem Csipes Fe­renc készítette fel a lányokat. Helyesebben, 2009 óta az volt az egyetlen év, amikor nem ő végezte el a munkának az utol­só fázisát, amelyet ma elősze­retettel emlegetnek angolszász hatásra finomhangolásnak. Az olimpiai bajnok kajakos már versenyzőként is arról volt híres, hogy szeret babrál­ni a hajójával, az ülést, a lábtá­maszt milliméter pontosságú­ra beállítani, aminek a kvar­tett esetében különös jelentő­sége van. És hát azon edzők közé tartozik, akik „belülről” is láttak már négyest. Három olimpián, 1988-ban, 1992-ben és 1996-ban is ő sztrókolta a hajót, s egy arany, valamint két ezüst a bizonyíték arra, hogy kifogástalanul tette a dolgát. Amikor arról faggattam, mi a titka, jellegzetes stílusá­ban azt felelte, talán ért vala­mit hozzá... Idén az volt a leg­fontosabb feladat, hogy a vb­­újonc Gazsó Alida Dóra he­lyét kellett megtalálni. Fé­lő volt, a csupán 19 éves ka­jakost agyonnyomja a teher, hogy ő legyen a vezérevezős, de Csipes a kísérletezés után arra jutott, a fiatal tehetség az első „lyukban” képes ma­gasan a legjobb teljesítmény­re, ezért maradt az eredeti el­gondolásnál. Az 54 éves tré­ner korainak tartja azt talál­gatni, jövőre, az olimpián me­lyik lehet az üdvözítő felállás, őt ismerve a helyezkedés nem is foglalkoztatja. Az ő ideje ak­kor jön el, amikor kiválasztot­ták a négy lányt, akiket össze kell gyúrni. S a tapasztalat azt mutatja, ebből a munkából hi­ba lenne őt kihagyni. Novák Miklós JEGYZET Felkötni a gatyát Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Holnap játszik a Fradi a lit­ván Suduvával. A meccs tét­je az Európa Liga csoportkö­rébe jutás. A magyar bajnok győztes mérkőzéssel alkal­masint feledtetheti a hétvégi szégyent, a felcsúti 4-1-et. Mint emlékezetes, a Fradi tartalékosán állt ki a bajno­ki meccsre, nehogy a Suduva elleni mérkőzés előtt túl­zottan kifáradjon a csapat. A ferencvárosi szurkolótábor nem vette jó néven a zakót, és a lefújás után kihallgatá­son fogadta Lovrencsicset. A szurkolók és a játékos kö­zötti beszélgetésről túl sokat nem lehet tudni, de valószí­nűleg tisztázták a felek, hogy lehet ennél jobban is játszani. A vasárnapi meccs utáni jelenet szép példája annak, hogy a szurkolótábor nem­csak rigmusokban és egyéb bekiabálásokban ad hangot véleményének, hanem már­­már a kerékasztalnál meg­szokott körülmények között is. Kis híján azt találtam írni, hogy a drukkerek a demok­ratikus véleménynyilvánítás iskolapéldáját mutatták be, de a lelátó ezerfejű cézárját nem volna szép demokratiz­mussal vádolni. Egy jól fejlett, méretes szurkolótábor viselkedése leginkább amolyan szabályo­zott anarchiára emlékeztet. Az egyén szabadsága kitelje­sedik benne, de valami alap­vető szervezettségtől még­sem lehet mentes. Bárki kur­jongathat bármit, de a szur­kolói kórussal illik együtt­működni. Bátran meg lehet szólítani a játékvezetőt, az el­lenfél játékosait és szurkolóit egyéni kezdeményezésként is, viszont ha felharsan va­lamelyik ismert rigmus a tö­megben, akkor félre kell ten­ni a privát véleményközlést. A szurkolótábor olyan, mint egy élőlény. Rendkívül gyorsan és adekvát módon reagál a külső ingerekre. Minden bántalmazás, amit kedvencei elszenvednek, ne­ki is fáj. Nem csoda, hogy olyan kitartó figyelemmel követi a játékvezetők tényke­dését, minden sérelem meg­felelő orvoslását várja tőlük. A vérbeli drukker tudja, hogy minden olyan ítélet, ami nem az ellenfelet sújtja, téves. En­nek fényében aligha csodál­kozhatunk azon, ha a szurko­lókban élő pszichiáter szak­orvos pillanatok alatt képes elmekórtani vizsgálatot vé­gezni a bírón és a partjelző­kön, amint az ellenfél mellet­ti ítéletet hoznak. Nem vélet­lenül harsan fel oly sokszor a „Hülye vagy, hülye vagy!” Egy vérbeli szurkolótábor a maga részrehajló módján ugyan, de jól érti a játékot. Jó szeme van ahhoz, hogy lássa, mindent megtesz-e csapata a győzelemért vagy legalább a tisztes helytállásért. A druk­kerek elviselik a vereséget is, ha legalább azt látják, vérbeli sportemberhez méltóan küz­denek a játékosok a pályán. Gondolom, Lovrencsiccsel is azt üzenték az öltözőbe a fel­csúti arénában, hogy ideje felkötni a gatyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom