Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-24 / 196. szám
folytatás az 1. oldalról I 3 helyorseg morfonaír II. Miklós orosz cár legfiatalabb lánya, Forrás: Wikipédia Anasztaszija Nyikolajevna Romanova 1913-ban Ezért van az, hogy bár az önarcképkészítés késztetése mindig is ott volt az emberben, az önarcképek milliárdjai csak most árasztják el a világot. A szeli! ugyanis egy egyszerű üzenet: itt vagyok, ilyen vagyok, vagyok. Nyomot hagyni - ez a késztetés búvik meg amögött is, amikor az ács munkája végeztével a tetőgerendába bevési a monogramját, amikor az utazók mindenféle lehetetlen helyre odafirkálják, hogy „Itt jártam”, de ezt láthatjuk a gyermekeink rajzain is, amikor az első pont-pont-vesszőcske arcról mesélni kezdik, hogy ezek ők, és épp mit csinálnak a képen. A szelfi egyszerű önkifejezés. Nem ördögtől való. Az első ismert fotóönarcképet egy holland származású kémikus, Robert Cornelius (1809-1893) készítette 1839 őszén Philadelphiában. Robert Cornelius a családja lámpaüzlete mögött próbálta ki először fényképezőgépét, odaállt a hosszú exponálási idővel működő masina elé, majd a kép hátoldalára ezt írta: „Az első fénykép, ami valaha készült.” A korai szélükén is gyakran jutott szerephez a tükör, már az 1900-as évek elején is készültek fényképek tükör előtt pózolókról, még a tragikus sorsú cári család, a Romanovok hagyatékából is maradt fenn ilyen fotó: II. Miklós orosz cár legfiatalabb lánya, Anasztázia 1913-ban lefotózta magát egy Kodak Brownie kamerával. A fényképezőgép feltalálása előtt a művészek kiváltsága volt az önarckép, gyakran „csempészték” be képmásaikat csatajelenetekbe vagy mitologikus ábrázolásokba. A legkorábbi festett önarckép meghatározása még vita tárgya. Többen feltételezik, hogy Jan van Eyck 1433-ban készült Turbános férfi című festménye önarckép. De az első ismert önábrázolás, amely már nem tömegjelenetekbe és freskókra csempészett önportré, hanem a művész műfajt teremtve, önálló képként festi meg a saját portréját, az Jean Fouquet 1450 körüli miniatűr önarcképe. Később - főként miután elterjedtek a Murano szigetén kikísérletezett, hosszú ideig használható üvegtükrök - ez kedvelt műfaj lett. A híres önarcképfestők számbavétele helyett most csak két alkotást emelek ki: Parmigianino Önarckép homorú tükörben című festményét 1524-ből és M. C. Escher Kéz tükörgömbbel című litográfiáját 1935-ből. Mindkettő olyan perspektívát mutat meg, melyek a mai kamerák torzításaiból, illetve a szelfikészítés karnyújtásIsmeretlen nő fotója, 1900 körül nyi távolságot feltételező szögéből adódóan ismerősek. A legkorábbi fennmaradt önábrázolás Berlinben látható: Bek és felesége, Taheret szobra. Bek (Bak néven is ismert, a szó jelentése szolga) egyiptomi udvari főszobrász volt Ehnaton uralkodása alatt. Az ókori görög alkotók közül Plutarkhosz megemlékezik Pheidiaszról. Az ő fő műve a világ hét csodájának egyikeként ismert, 12 méter magas, elefántcsontból készült Zeusz-szobor. A szobrász Periklész bizalmasa volt, részt vett az athéni Akropolisz építésében. Istentelenséggel vádolták, mivel az Akropoliszon felállított Athéna szobrának pajzsán Periklész és a saját képmását örökítette meg. Pheidiaszt börtönbe zárták, Plutarkhosz szerint ott is halt meg. De ha tényleg a legelső önábrázolást kutatjuk, akkor talán elég tükörbe néznünk, hiszen Mózes első könyvében ez áll: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre”. (Persze kérdéses, hogy Isten, ha ma ránk néz, felismeri-e önmagát ezen a képen.) A tudomány a mai napig nem tudott egyértelmű választ adni arra, mi különbözteti meg az embert az állatoktól, melyik az a képesség (sic!), amely kiemelte őt a többi élőlény közül. A nevetés, a gondolkodás, az emlékezés, a kommunikáció - vetődik fel olykor, majd sorra bebizonyosodik, hogy valamilyen szinten mindez más élőlényekre is igaz lehet. Pedig a magyarázat talán már évezredek óta itt van előttünk a teremtéstörténetben. Talán épp ettől más az Isten képére teremtett ember: ott van benne is a törekvés, hogy a maga képére formáljon valamit, de közben Az első szelfi - Robert Cornelius 1839-ben Forrás: Wikipédia élete végéig foglalkoztatja a kérdés, hogy milyen is ez a kép valójában. Az pedig mindannyiunk egyéni felelőssége, hogy a pont-pont-vesszőcske fej vonalnyi mosolyától indulva a fényképeken, szélükén is rögzített én-pózaink seregében megőrizzük az igazi arcunkat. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Ágoston Szász Katalin (1996) irodalomszervező, kulturális újságíró Renyhe István (1954) író, költő, műfordító Bonczidai Éva (1985) iró, szerkesztő Izer Janka (1996) író, költő Juhász Gyula (1883-1937) költő Kántor Mihály (1974) szakíró Marosi Gyula (1941) József Attila-díjas és Balázs Béla-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró Móra Ferenc (1879-1934) író, újságíró, muzeológus Taheret és Bek Jean Fouquet 1450 körüli miniatűr önarcképe Parmigianino Önarckép homorú tükörben című festménye (1524) Forrás: Wikipédia 2019. augusztus IRODALMI-KUUURALIS MELLÉKLET
