Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-22 / 194. szám

4 HATVAN, LŐRINCI ÉS KÖRZETE 2019. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK A malőr miatt végül buszjegyet kellett váltania Nem engedte tovább útján a durva nyereg ■nnhhhh Szirmai Péter, önarckép, történelmi kulisszák előtt Fotó: beküldött HÍREK Előkészítik az ipari parkot HORT A településnek immár csaknem 600 millió forint áll rendelkezésre ahhoz, hogy létrehozzák az ipari parkot. Kerek Oszkár polgármester lapunk kérdésére elmond­ta: Szabó Zsolt térségi par­lamenti képviselő (Fidesz- KDNP) közreműködésével nyertek pályázati támogatást a projekthez. Az elmúlt he­tekben került a tízhektáros terület az önkormányzathoz. Mivel a beruházás összérté­ke meghaladja az 500 mil­lió forintot, ezért kötelező a régészeti feltárás, amelyre a következő két hónapban ke­rül sor. T. 0. Szüret előtti sokadalom ECSÉD Augusztus 31-én 16 órától rendezik mega műve­lődési házban a szüret előtti mulatságot. A kicsiket és a nagyokat számos érdekes­ség várja. A fő attrakció este fél 9-től Gáspár Laci koncert­je lesz, majd 21 órától tűzi­játék és retró diszkó zárja a programot. T. 0. Városnapok átadással LŐRINCI Idén a hagyomá­nyosnál is több program­mal várja az érdeklődőket a Városnapok rendezvény­­sorozata. Augusztus 23-án, pénteken, 18 órakor Szabó Zsolt országgyűlési képvise­lő és Víg Zoltán polgármes­ter adja át a teljesen felújí­tott selypi kultúrházat. Más­nap a könyvtár udvarában folytatódik a rendezvényso­rozat, amelyen 15 órától fel­lép mások mellett Szandi, az Irigy Hónaljmirigy és Keresz­tes Ildikó. Este 10 órától pe­dig tűzijáték kápráztatja el a közönséget. A vasárnap délután főként a gyermeke­ké lesz a terep, majd a szó­rakoztató programok sorát este Marót Viki élő koncertje zárja. T. 0. A hatvani amatőr sportoló, Szirmai Péter felmálházta a túrakerékpárját: egy­­egy csomagot rakott oldal­vást, egyet keresztben, kor­mánytáskáján pedig a tér­képe mutatta neki az irányt: Hatvan, Vác, Győr, Pozsony, Bécs, Linz, Passau, Roding. Tavaly még öt napon át tar­tott csak Passauig ugyanez az útja. Litya László szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu HATVAN Nyári szabadsága alatt öt napig tekerte a pedált mint­egy nyolcszáz kilométeren át, hogy a Duna mentén eljusson Németországba. Nappal for­róság volt, így aztán hajnali 2-kor indult. - A megelőző na­pon délutános műszakban dol­goztam - jegyzi meg. Kezdés­nek Mosonmagyaróvárig nyo­mott le úgy kétszázhuszonhat kilométert. Egy panzióban szállt meg. A második napon osztrák földön kerekezett százhúsz kilométert. Nagy volt a szem­beszél, pörögtek körülötte a szélturbinák. Bécs után mint­egy tizenöt kilométerrel lecö­­vekelt egy falucska kemping­jében. Saját sátrában aludt. A harmadik napon Bécstől Greinig jutott, százötven kilo­méterrel a lábában. Ott szin­tén kempingben húzta meg magát. A negyedik napon is százötven kilométert tett meg. Akkor már az osztrák-német határt, Passaut is elérte. Még utólag is hálás az osztrák só­goroknak a remek kerékpár­utakért. Bezzeg német földön már kavicsos parton és erdei utakon jelölték ki a biciklisták útját. Nem meglepő hát, hogy az emelkedőkön kihajtott a tü­körsima aszfaltútra, dacolva a kamionosok által ráöntött szi­dalmakkal. Különös élménye volt, hogy egy helyütt hajóval kelt át a Dunán. A passaui kemping­ben töltött éjszaka után reggel fél 8-kor szállt nyeregbe, este fél 10-kor pedig kiszállt belő­le Rodingban, ahol gyerekkori barátja, Gábor várta. Hanem történt valami, ami­re nem számított. Kidörzsölte és feltörte a fenekét a kerék­pár nyerge. Talán az új, pa­­tentos pedál zavarta meg, ta­lán más. Mindegy is már. El­ismeri, hogy hibázott. A nye­reg magasságát lejjebb kellett volna venni, a kormányt pe­dig közelebb kellett volna en­gednie magához. Ahogy mon­dani szokták: minden rossz­ban van valami jó. Péter a hazautat is biciklin akarta megtenni, de a malőr miatt buszjegyet volt kénytelen vál­tani. így azonban ajándék na­pok hullottak az ölébe. Gábor letette a festőpisztolyt, amivel gépeket piktorolt és fényezett, csak hogy hajdani osztály­társával barangolhassa be a környéket, futott idő egy kis strandolásra meg szórakozás­ra is. Szóval elvoltak. Aztán csak eljött a hazauta­zás napja. Gábor bevitte Pétert a kocsiján Regensburgba. Fel­szállt a Frankfurt-Bécs busz­járatra, kerékpárostól, csoma­­gostól. Bécstől Budapestig egy másik busz hozta, ahol már várta a család. A Hatvanig tartó kocsiúton volt miről mesélnie. Például arról, hogy az első napi tor­túra után lelkileg fáradt el. Meg arról, hogy a fején viselt baseballsapka alig-alig véd­te a 35 Celsius-fokos forróság­ban. A kiszáradás fenyegette. Az első és az utolsó napon rá­adásul enyhe napszúrást ka­pott. Azt azért elégedetten hallgatták a szülők, hogy csak az esti pihenők alatt gördített le egy-egy pofa sört. A legtöbb amatőr kerékpá­ros bakancslistáján rajta van a Passau-Bécs út. Azért így, mert így lejt az út, és mert így van hátszél. Büszke, hogy ő fordítva tekerte le ezt a tá­vot. Habár azt mondja: - Én egy teljesen hétköznapi em­ber vagyok. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Film készül Rusairól, akit kényszerrel kezeltek HATVAN Sopsits Árpád Balázs Béla-díjas filmrendező há­rom főszereplővel készít do­kumentumfilmet a politikai célú pszichiátriai kezelésről. Az egyik főszereplő Rusai László. Rusairól már többször is jelent meg cikk a megyei sajtóban. Azokból tudható, hogy a rendszerváltozás előtt városszerte neki tulajdonítot­­tan kiplakátolt Ruszkik, haza! falragaszokat nem nézte tétle­nül a politikai rendőrség. Elővezették, és elektrosok­­kos kezelésnek vetették alá. Gyöngyösön, majd később több gyógyintézetben is pszi­chiátriai betegként tartották nyilván. Segítségére sietett a SZETA akkori vezetője, Solt Ottilia, azután fővárosi értel­miségiek alakítottak Rusai­­bizottságot, hogy kihúzzák a pszichiáterek kezeiből. Nem jártak sikerrel a próbálkozá­sok. Rusai manapság gond­nokságra szorul, és egy agár­di otthonban lakik. Sopsits stábja tavaly tavasszal forga­tott vele Hatvanban. Neki tulajdonítot­ták akkoriban a falragaszokat is Édesanyját és pár barátját is megszólaltatták a filmben. A forgatókönyv részeiként né­hány olyan dokumentumot használtak fel, amelyek mind az Állambiztonsági Szolgála­tok Történeti Levéltárából va­lók. A megfigyelésekről szóló je­lentések és a forgatások során feltárt őszinte vallomások elő­revetítik egy alapos, hiteles dokumentumfilm megszüle­tését. Sopsitsék annak idején le­szerződtek egy televíziós csa­tornával, de a médiavilág gyors változása teljesen új helyzetbe hozta a filmjüket. Tartanak az utómunkálatok és tartanak a tárgyalások. Rö­videsen végleges megállapo­dás jöhet létre a befogadó csa­tornáról. Kosztolni Ildikó, a film pro­ducere máris derűlátó: -A do­kumentumfilm bemutatása talán már november hónap­ban, valamelyik televíziós csatornán várható. L. L. Harmincéves koráig nem sportolt A negyvenkét éves fiatalem­ber Hatvanban él a családjá­val. Két műszakban dolgozik egy fóti raktárban. Kereskedel­mi iskolát végzett Gyöngyösön, és két éve leérettségizett. Har­mincéves koráig semmit nem sportolt, de a háta fájt, és tar­tásjavításképpen úszni kez­dett. A Balatont többször át­szelte. Fut télen-nyáron. Volt úgy, hogy lekerekezett Sze­gedre, ahol lefutotta a mara­toni távot. Aztán volt úgy is, hogy az olaszországi Adria-par­­tig tekert, ahonnan Gábor hoz­ta haza kocsival. Amikor most hazatért Rodingból, egy hét­re kölcsönkapott egy országúti versenykerékpárt, csak hogy részt vehessen a Komárom kö­rüli kilencven kilométeres ver­senyen. Bevallja, hogy a nagy vállalkozásai után kiszakad belőle a sóhaj: -Soha többet! Aztán eltelik pár nap, és már azon töri a fejét, hogy mibe vágja a fejszéjét legközelebb. Nem akartak behatolni az objektumba Bűzügyben kutakodnak HATVAN Hol van már a tavalyi hó? Az elmúlt évben kisebb tö­meg verődött össze a hatvani főtéren, hogy tiltakozzon már­­már a teljes Selypi-medencé­­ben terjengő, orrfacsaró bűz ellen. A város vezetői akkori­ban a tiltakozó tömegek élére álltak, sok fórumon próbálták érvényesíteni lobbierejüket. Nem sok sikerrel. Hiába gyűlt össze mintegy nyolcezer tiltakozó aláírás, hi­ába vizsgálódtak az illetékes hatóságok, hiába hangzott el országgyűlési felszólalás és hiábavalónak bizonyult mind­egyik ígéret. A bűz pedig meg­maradt. A sikertelenségbe nem nyu­godtak bele a civilek. Bűz el­len Hatvan és környékén né­ven Facebook-csoportot hoz­tak létre. Párbeszédük folya­matos, de akcióik egyre rit­kábbak. Már abban sem igen értenek egyet, hogy hol van a bűz forrása. Olykor az érveik személyeskedésekbe csapnak át, az alpári hang sem ritka. Sőt, a politikai csetepaté is be­szűrődött a csoportjukba. Legutóbb toborzó felhí­vást tettek közzé, amely sze­rint menetet szerveznek a nagygombosi szemétlerakó­hoz. Az egyik résztvevő beszá­molója szerint a nagygombosi Zagyva-hídnál rövid meg­beszélést tartottak, hogy el­mondják egymásnak az el­múlt egy év tapasztalatait. Nem az volt a cél, hogy bár­melyik, általuk kérdésesnek ítélt objektumba bejussanak, hanem hogy közelről is meg­tapasztalják a bűzt.- Amíg ott voltunk is több­ször éreztük az orrfacsaró, torkot kaparó, köhögtető vegy­szeres szagot, teljesen bizo­nyosan a pernyehányó irányá­ból jött - állította a csoport tagja. - Többen voltunk, név szerint alig ismertem valakit, de nem is ez a lényeg! Egy jó beszélgetés alakult ki. L. L. Nosztalgiázhattak HATVAN A településen megpróbálták újjáéleszteni a több mint tíz évvel ezelőtt véget ért rock expót, amely évekig a nyár fontos ese­ménye volt. A hangulat nem volt a régi, de a rockerek, a hajdani ka­maszok jó része összejött nosztalgiázni. T. 0. Fotó: Szigeti Tamás Korszerűsítik a világítást az utcákban HORT Korszerű LED- világítást épít ki a település, önerőből ötvenmillió forin­tot áldoz a nagy beruházás­ra. Az elavult lámpákat ősz­szel mindenhol lecserélik, hogy azokat energiatakaré­kosakkal válthassák fel. Ut­cánként megmérik és jegy­zőkönyvezik a régi és az új közvilágítás közötti különb­séget. A gyalogátkelőhelyek és a Kossuth út fölé erősebb fényű lámpák kerülnek. Az önkormányzat kéri a la­kosságot, a belógó növénye­ket nyessék vissza vagy tá­volítsák el, így akadálytalan lesz a fényár. L. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom