Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-16 / 190. szám
2019. AUGUSZTUS 16., PÉNTEK SPORT 15 Dibusz Dénes szerint a Dinamo elleni vereségből is lehet építkezni Ez igazán nagy pofon volt A Ferencváros kapusa szerint a csapatban mindenki a lehető legtöbbet hozta ki magából, mégis csalódás lett a végeredmény Fotó: MW A Ferencváros a Bajnokok Ligája selejtezőjében elvérzett a Dinamo Zagreb ellen, és a 4-0-s hazai vereséget nem könnyű megemészteniük a zöld-fehéreknek. Dibusz Dénes azonban előre nézve bízik benne, hogy az Európa-liga selejtezőjének rájátszásában meghálálják szurkolóik kitartását. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Milyen taktikával léptek pályára kedd este?- Nem akartunk beállni védekezni, arra készültünk, hogy a saját játékunkat nyújtjuk. Arra számítottunk, hogy az ellenfél több kockázatot vállal, és a párharc első mérkőzéséhez hasonlóan nekünk esik a mérkőzés első perceiben. Az elején két helyzetünk is volt, vezetést szerezhettünk volna, az első negyedóra végén mégis mi kerültünk hátrányba, utána pedig a horvátok minden apró hibánkat könyörtelenül kihasználták.- Ha az első félidő végén Sigér Dávid kapufája befelé pattan, másként alakult volna a párharc?- Mondhatjuk, hogy ha Sigér Dávid lövéséből gól születik, vagy ha nem kapunk gólt a második félidő második percében, talán másként alakul a folytatás, de a „ha” kezdetű mondatoknák nincs értelmük, így alakult, és ezen már nem tudunk változtatni. Mindenki tudása legjavát akarta nyújtani, mindent megtettünk, sajnos el kell ismerünk, hogy a jobbik csapat jutott tovább.- Az első meccsen született 1-1-es döntetlen, vagy a 4-0-s Dinamó-győzelem mutat valósabb képet?- A kettő között van az igazság. Zágrábban nagyon jó eredményt értünk el, de a visszavágó megmutatta, milyen minőséget képvisel a horvát bajnok. Támadói bármikor képesek helyzetbe kerülni és egy-egy villanással eldönteni a mécsesét, ezt a Groupama Arénában is bizonyította. A visszavágó még súlyosabb vereséggel is végződhetett volna, Eldar Civic kiállítása után már csak arra összpontosítottunk, hogy minél kevesebb kapott góllal ússzuk meg a hátralévő perceket. Előre kell nézni, de egy-két napba biztosan beletelik, mire feldolgozzuk a vereséget.- Melyik gól bántja a legjobban?- Nehezen tudnék különbséget tenni, de a legnagyobb pofont az első jelentette. Aztán amint kijöttünk a második félidőre, a horvátok szinte azonnal megduplázták előnyüket, akkor már nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Onnan nem tudtunk visszakapaszkodni, a gyors támadók pedig többször megbontották a védelmünket.- A Ferencváros kihozta magából a legtöbbet, vagy csak anynyit játszott, amennyit a Dinamo engedett neki?- Szerintem a lehető legtöbbet hoztuk ki magunkból, mindenki láthatta, hogy az összes játékosunk megfeszül a pályán. Szó sem volt arról, hogy megijedtünk volna, vagy nem megfelelő hozzáállással léptünk volna pályára. Ilyen félelmetes hangulatban egy percig sem volt kérdés, hogy mindannyian életünk egyik legfontosabb meccseként tekintünk a visszavágóra, de sajnos csalódást okozott a végeredmény.- Lehet bármi pozitívumot találni egy ilyen vereség után?- Nincs idő keseregni, de tanulnunk kell a kiesésből. Nagyon kevés meccset játszunk ilyen szintű csapat ellen, nyilván ez is szerepet játszott a pontatlan játékban és a kelleténél lassabb gondolkodásban. Ugyanakkor muszáj ebből a meccsből építkezni, főleg abból meríthetünk erőt, hogy a szurkolók végig támogattak minket, és a lefújás után is jelezték, mellettünk állnak. Szeretnénk az Európa-liga rájátszásában meghálálni ezt a hozzáállást. Bár a végeredmény sima vereséget mutat, a drukkerek értékelték, hogy a korábbi meccsekhez hasonlóan most is beleálltunk a párharcokba, egyik meccsen sem álltunk vissza védekezni, de előfordul, hogy meg kell hajolnunk a nagyobb tudás előtt. A Ludogorec ellen összejött a bravúr, a Dinamo Zagreb ellen nem, de tovább kell mennünk.- A Bajnokok Ligája-selejtező után mennyire nehéz felpörögni a Kaposvár elleni bajnokira?- Nincs más választásunk. A hétvégi bajnoki a következő előttünk álló feladat. Nem az számít, melyik csapat az ellenfél, hanem az, hogy a saját elvárásainknak megfelelően teljesítsünk, és az első perctől olyan iramban futballozzunk, amelynek köszönhetően győzelemmel kezdhetjük el a bajnokságot. A Liverpool negyedszer nyerte meg a trófeát, a Chelsea harmadszor veszített Adrián lett a Szuperkupa idei hőse A Liverpool jól járt a 32 éves játékos kapuba állításával Fotó: AFP LABDARÚGÁS Az élet tényleg nagy drámaíró. Egy bizonyos Adrián San Miguel del Castillo csaknem kilátástalan helyzetben várta, hogyan alakul a sorsa. A 32 éves spanyol kapus a nyáron elhagyta a West Ham Unitedet, nem volt csapata, fogalma sem volt, mi lesz vele. Ha valaki augusztus elején azt mondja neki, ő lesz az idei Szuperkupa hőse, egész biztosan kineveti. Pedig így történt. Adriánt biztonsági tartaléknak ingyen leszerződtette a Liverpool, amelynek az első számú kapusa, a brazil Alisson Becker megsérült, a tartalékja, Simon Mignolet pedig, megelégelve a kispad koptatását, a belga Club Brugge-höz igazolt, így Jürgen Klopp menedzsernek nem maradt más választása, mint Adriánt állítani a kapuba csapatának, a BL-győztes Liverpoolnak az Európa-ligát megnyert Chelsea elleni európai Szuperkupa-mérkőzésén Isztambulban. A rendes játékidő 1-1-re, a hosszabbítás 2-2-re végződött. A londoni együttes szerzett vezetést Olivier Giroud révén, Sadio Mané a második félidő elején egyenlített, majd a 95. percben ismét betalált. Hat perccel később Adrián összehozott egy büntetőt a Chelsea-nek, azt Jorginho értékesítette, végül jöhetett a tizenegyespárbaj. Az utolsó körig senki sem hibázott, akkor azonban a csereként beállt fiatal Tammy Abraham középre tartó lövését Adrián lábbal hárította - ő hős lett, a Liverpool pedig négyszeres Szuperkupa-győztes! Jürgen Klopp így lelkendezett Adriánról szólva a mérkőzés után: „Micsoda sztori! Mint Rocky, miután veszített Apollo Creed ellen. Már most nagyon hangos az öltöző neki köszönhetőaen. Bizonyára a spanyol temperamentum teszi. Nem sok mindent nyert eddig pályafutása során, így örülök neki, hogy egy ilyen meccsen ennyire fontos szereplővé lépett elő. Mindkét kapus elképesztően jól védett” - mondta Klopp, aki az első német edzőként dicsekedhet európai Szuperkupagyőzelemmel, és ezt a sikerét éppen a 800. mérkőzésén érte el. A mérkőzést röviden értékelte: „Olyan volt, mint egy bokszmeccs, pazar ütésekkel mindkét oldalon. A stadionban senki sem akart kétszer tizenöt perc ráadást, de ez van. Nagyon erős Chelsea-vel találkoztunk. Jól kezdtünk, aztán valamiért kiengedtünk. Harcolnunk kellett, és a fiúk ezt megtették ma este.” Frank Lampard játékosként kétszer veszített már el Szuperkupa-meccset, most menedzserként is átélhette a kudarcot. Ezek voltak az első gondolatai: „Vegyes érzéseim vannak, de leginkább büszkeséget érzek. Borzalmas vesztes vagyok, az egyik legrosszabb a világon, ám örülök a csapat teljesítményének, balszerencsések voltunk.” A sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, miért a tapasztalatlan Abrahamre bízta az ötödik tizenegyest, és mit mondott neki. Ezt felelte: „Mondtam neki, hogy ne aggódjon. Én is hagytam ki korábban tizenegyest, bárkivel megeshet, a lényeg, hogy fel tudj állni.” A találkozó érdekessége volt, hogy az UEFA először bízta női játékvezetőre férfi csapatok rangos mérkőzését, és Stéphanie Frappart az asszisztenseivel együtt kiválóan oldotta meg a feladatát. Partnerekre leltek a játékosokban, akik különösen az első félidőben szédítő iramban futballoztak, ám mindössze ötször szabálytalankodtak, a 120 perc végén pedig a Liverpool neve mellett csak tíz, a Chelsea-é mellett pedig tizenkét fault állt a statisztikában. UEFA Szuperkupa: Liverpool-Chelsea 2-2 (0-1, 1-1, 2-2), tizenegyesek: 5-4. Pajor-Gyulai László JEGYZET Nem véletlen Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Még nagyon gyerekcipőben jártak az angolszász „kocsmai” sportágak televíziós közvetítései, amikor először figyeltem fel egy olyan játékra, amelyet egy szokatlanul nagy méretű „biliárdasztalon” játszottak rengeteg golyóval. Azokból is különösen a piros volt sok. Máig sem tudom, hogy akkor mi fogott meg, de ott ragadtam a képernyő előtt. Persze, először azt sem értettem, hogy miért rakják vissza a színes golyóbisokat, és miért csak a pirosak tűnnek el az asztal hat bőrzsebében. A számolást a közvetítés megkönnyítette, hiszen azt gyorsan megjegyeztem, hogy a fekete gömb hét pontot ér, a rózsaszínű hatot, a kék ötöt, és így tovább. Nem túl hosszú idő után már magam kerestem a tévé sugározta mécseseket, különösen, amikor már tudtam, hogy ez a játék a sznúker. Azt szinte biztosra vettem, hogy ebből is rendeznek világbajnokságot, ám a neveket még csak ízlelgettem, Steve Davis, Jimmy White... Eszméletlenül jó sznúkeresek voltak. Úgy terelgették a zöld posztón a játékszert, olyan természetességgel, hogy az ember csak ámult, bámult. Egyegy remek ütés után a lassítások sokszor a fizika törvényeire rácáfoló golyómozgásokat örökítettek meg. Az évek során Jimmy White nőtt leginkább a szívemhez. Hiszen az gyorsan kiderült számomra, hogy a sportág legendás fenegyerekét láthatom, és azt is érzékeltem, nem csupán nekem a kedvencem a Forgószél becenévre (is) hallgató Jimmy. És ezen a hozzáállásomon az sem változtatott, hogy soha más sznúkerjátékos nem járt annyira sokszor annyira közel a világbajnoki cím megszerzéséhez, és soha senki más nem kapott ki annyiszor világbajnoki döntőben, mint ő. De ő játszotta ezt a játékot. Amikor szegre akasztotta a dákóját, nagyjából akkor tűnt fel egy fiatal, haját meglehetősen furcsán félrefésülő tehetség. 2011-ben máris vb-döntőt játszott, de alulmaradt. Na, gondoltam, puff neki, már megint egy örök másodikat választottam kedvencnek. Szerencsére tévedtem, nagyot tévedtem. Judd Trump ugyanis az idén a csúcsok csúcsára jutott. Megkérdőjelezhetetlenül hódította el a világbajnoki címet. A mécsesét pedig Jimmy White szakkommentálta, aki Trump egyik megoldásánál csak ennyit mondott: ez volt a világ eddigi legjobb ütése. Azt hiszem, neki hihetünk. Sőt, ezt az állítást a sokszoros bajnok Ronnie O’Sullivan is megerősítette. Eközben - a napokban - Trump Kínában, az International Championship megnyerésével azt erősítette meg, hogy ragyogó győzelmei nem véletlenek.
