Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-06 / 155. szám
4 Bánkövi Dorottya novellája 2019. július 6. 5 Módi Laura és Ráday Zsófia versei 6-7 Olvasóink írásai IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ff kockacukrod karamell, egy program van: izzadás, kádban ülsz, hogy bőrödet érje egy kis vízhatás ff Magányos cédrus (1907, Magyar Nemzeti Galéria) vezervers Szőcs Géza Franz Kafka és húga átutaznak Budapesten (részlet) ív. Egy másik életemben én narancsszín kő vagyok, karneol Egy lány veszít el egy bálteremben s azóta nem vagyok sehol, így lettem fűtő. Fűtő lettem egy libanoni mozdonyon. Örökségem volt Libanonban: volt egy óriás-cédrusom. Egy másik lét, egy más tavasz s a fáról egy levél levált én nem felejfelejtem el a karneolt a karnevált, ortre A magányos festő legendája „Nem tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt a századunknak” - mondta Picasso, miután megnézte Csontváry Kosztka Tivadar 1948-as párizsi kiállítását. De nem kárhoztathatjuk Picassót, amiért nem hallott az akkor már közel harminc éve halott magyar festőről, hiszen sok banális alkotóeleme is van annak a különös végzetnek, ami miatt Csontváry ma sincs ott a legelismertebb magyar festőink között, nemzetközi megítélése pedig több mint ellentmondásos, több külföldi tárlata után még dilettánsnak is titulálták a felületes tudósítások. „Egy ismert festő, kit föl kell fedezni” - olvasható mottóként Lehel Ferenc 1922-es Csontváry-monográfiájában, és ez sajnos, száz évvel a festőóriás halála után még mindig érvényes cél. Kosztka Mihály Tivadar 1853. július 5-én született a ma Szlovákia területén található Kisszebenben. Ugyanabban az évben, mint Vincent van Gogh, aki mégsem volt alkotói értelemben vett kortársa, hiszen már halott, amikor az Osztrák-Magyar Monarchiában élő gyógyszerész elindul a festői pályán. (A Csontváry nevet a szláv eredetű Kosztka - csont, csontocska szóból magyarította.) Szokás őt különcnek titulálni, de ha közelebbről megnézzük azt a közeget, amelyben élt, több furcsasága szinte magától értetődő volt. Édesapja, dr. Kosztka László szintén gyógyszerész volt, megbecsült szakember, aki rendőrkapitányi és postai feladatokat is ellátott. Kerülte a szesz és a dohány minden formáját, és sajátos hobbiként pirotechnikai kísérleteket folytatott, petárdákat és minirakétákat fejlesztett. A furcsa vidéki tudós fia, aki szintén tartózkodott a szeszes italoktól, a dohányárutól, és már-már aszketikus módon csak növényekkel táplálkozott, kilógott a kor bohém művésztársadalmából, és bár életmódja miatt talán nem néznék ki a reformétrendek hívei egy mai társaságból, számos más fur-Bonczidai Éva csasága is volt, ami miatt napjainkban sem tartozna a legkedveltebb művészeink közé. „Nagyobb Raffaelnél” Az a fajta ember volt, akiről könnyű karikatúrát készíteni. Mind külső megjelenése, mind személyisége, hévvel kifejtett ars poeticája és mindenféle trendektől különálló festészete olyan sajátos karaktert hordozott, ami miatt összetéveszthetetlenné vált. Legendák fűződtek a nevéhez, melyeket bár a modern művészettörténet-írás meg-megkísérel lefejteni róla, mégis tekintsünk ezekre úgy, mint az életmű szerves részére, hisz legtöbbet épp maga Csontváry teremtette. folytatás a 3. oldalon | mikor a pálya-udvaron a gyorsról egy leány leszállt és elveszített engem és többé soha meg nem talált. I VI. Hát ez történt a karneválon. Örökségem volt Libanonban, lángol a drágakő a fában mivel a mozdonyok kazánját cédrussal fűtjük mostanában. VII. Kisgyerek áll a pályaudvaron Van-e Isten? - kérdi tőle két férfi és egy nő. A gyermek így felel: Isten nem ember, hogy legyen vagy ne legyen. I i
