Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-27 / 173. szám
I helyőrségvers 7 Polgár Kristóf Ophéliát szerettem „Most ütött éjfelet...”, és a hajnali gyors sikítva érkezett Helsingörbe. A fémszagú dán vasút alig veszi rá magát, hogy megálljon. A peronon tragikus vándorszínészek és csövesek bort adnak körbe. Az újságosnál veszek bagót, és egy napilapot is. Vacogva gyújtok rá, itt sem olcsóbb. írnak a kísértetről, halott hercegről, halott királyokról és halott anyáról. És írnak az én halott Ophéliámról. Yorick, ha ezt látnád...! Eldobom a csikket, és kiváltom a retúrt. Regős Mátyás Patyik Fedőn, ha élne Arra gondolok, mit tenne ma Fedőn, hogyha túléli azt az évet, ha Isten nem tolakszik belém, ő pedig megmarad. Akkoriban vittek el óvodába, a halállal is akkor találkoztam, mert Nagymama meghalt, szóval épp mikor kellett volna, elment ez a gyönyörű lángész. Valószínűleg elköltözne, de azt hiszem, legmesszebb Budára, mert sosem bírta a középszerű légkört, de már mindent látott a világból. Csecsemőkorában beutazta az egészet. Mert Patyik Fedőn egy szörnyű éjszakán született. Recsegtek a fák és ónos jégeső sújtotta a várost, tucatszám haltak a hajléktalanok az utcán. Kisvállalkozók százai mentek csődbe, kutyák tömegét verték ki az ítéletidőben, a lottón pedig nem osztottak nyereményt. Úriember is lehetnék Zeusz, a hamiskártyás elszámolta a lapokat, és eljátszotta a parnasszoszi páholyt, mikor téged meglátott. Vörös kosztüm és konyak, néhány bakelit, kóbor indulat, amit félvállról vettél. Most akár úriember is lehetnék, de nem azért jöttél te ide. Még félsz, de már én vigyázok rád. Végre erős lehetek, nem fosztasz meg az illúziótól. Betartom a szabályt, hogy te üldözött vagy, de az a zöld szem egy ragadozó pillantása. Héra drágám, féltékeny vagy? Levél Zeusztól Alkméném, drágám, közönnyel közlöm, beléd basztam egy félistent. Ne vedd magadra, nem te számítasz, és ne aggódj, istennel nem megcsalás. Ha legközelebb meglátogat egy jobbágy, jól jönne egy keményebb, jobb ágy. Köszönöm a bort, amit nekem kínáltál, hogy étvágyam táplálja. Köszönöm méhed melegét és könnyeit. És persze, hogy vak voltál. Félek, elszívtam az utolsó szál cigarettád. Ne érezd hülyén magad, hogy elhitted. Hatalmas színész vagyok. Akit csak úgy emlegetünk Szálkatenger szülöttjeként ismerték a zsiványsereg választott fejedelmét, és minden részeg tőle rettegett. Padlórepedés közé ömlött borból, a korsó alján maradt habból is az ő hangja szólt. Mikor a gyermek kenyeret lopott, és korbáccsal kenték hátát, a tépett bőr alól kikiabált. Ha a nőnek valaki pénzt dobott, ő csörgött a tarisznyában. A kimaradt ámen is mind-mind ő. Minden akasztáson ő a reccsenő hang. Ha valahol kártyáztak, a zakó ujjába őt rejtették tartaléknak. Látta, ha valakit hátba szúrtak, de olyankor hallgatott. Egy ferencvárosi kórházban láttak valami tündért, valami Szűzanyához hasonló égi lányt, ahogy hordágyon vitték a kórházba már halott testét. Szegény Fedont úgy kellett kivágni belőle. Az orvosok persze jól meglepődtek, mert Fedőn, aki nem mellékesen több mint nyolcezer grammot nyomott, rőt hajjal és elegáns barkóval született. Azt mondják, már-már megszólalt, szerintem nem volt kedve hozzá, hiszen másnap reggelre meg is szökött a klinikáról, legalábbis hűlt helye maradt. Ahogy mesélte később, ekkor tanult meg mindent. Artikulációs képességek híján gondolatátvitellel kommunikált, pl. így vett rá egy holland zarándokot, vigye magával Jeruzsálembe, ahol önszántából megkeresztelkedett. Három kontinenst feltérképezett, közöttük Afrikát, ahol egy primitív életvitelt folytató törzs istennek kiáltotta ki, s Fedőn, bár nem szerette a fényűzést, ezt kénytelen volt elfogadni. Ott találkozott egy magyar Afrika-kutatóval, akivel dobbantott vissza az őshazába, vissza Kőbányára, munkát pedig a Csősztoronyban kapott mint toronyőr. Azt mesélte, el se hinném, milyen szar volt, mivel csecsemőként esélye sem volt kilátni, s hogy szétlopták a szőlőt, arról meg ne is beszéljünk. így történt, hogy igen hamar menesztették Fedont, munka híján pedig hamar tönkrement volna, ez ugye egy ficsúrhoz méltatlan állapot, ezért szegődött hozzám, mint tanácsos. Most is ilyesmit csinálna, talán biciklivel járná a hegyeket, hogy megkeseredett asszonyoknak nyújtson vigaszt, adjon ötletet, ehhez mindig értett. Decemberben Mikulásnak öltözve látogatná itt-ott szétszórt szőke kölykeit. Úgy képzelem, hogy esténként dohányozna hegyekre néző teraszán, valószínűleg arra gondolna, mit csinálnék most, ha életben maradok abban az évben. Apolló megtalálja az aranymetszést (olaj, vászon, 157 * 170 cm, 2015-2016) Karácsony A templomtól sétáltam haza, részegen, mint a disznó, és mivel hó esett, nagy, tömény pelyhekben, úgy éreztem, mint hogyha szenteste volna. Ilyenkor világít az utca, és az ember nem néz a háta mögé, hogy követik-e, hiszen ki gyilkolna Jézus születésén? Csoszogtam az olvadásnak indult hórétegen, és rádöbbentem, hogy egyedül vagyok, hogy anyám, apám, a testvéreim sehol. Sietni kezdtem, mire a Petrőczy utcába értem, már rohantam, nyitott kabáttal hazafelé. Égő cigarettámat sziszegni hóba dobtam, a tüdőm szúrni kezdett, csak akkor nyugodtam meg kissé, mikor már otthon hallgattam a horkolást, a szuszogásokat, és kihűlt arcomat a falak testmelegéhez szorítva dudorásztam, hogy nincs fenn más, csak a drága szent pár. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
