Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-08 / 156. szám

2019. JÚLIUS 8., HÉTFŐ g BARACKNAP KISNÁNÁN Ötszázig számolták az asszonyok a megsütött palacsintákat az idei ünnepen ízes is és édes is, tehát finom a kisnánaiak baracklekvárja Az idén pont jókor, éppen a Nánai Baracknap ünnepé­re érett be a sárgabarack, így csaknem harminc kilo­grammból a látogatók segít­ségével el is készült a kon­­dérban főzött ízletes lekvár. Hliva Éva eva.hliva@mediaworks.hu KISNÁNA Már délelőtt elkezdő­dött a településen a készülő­dés. A várban idén is megren­dezték a népszerű barackna­pot, amely minden esztendő­ben egyre több vendéget vonz az ország különböző tájairól. Borsaiék például Budapestről érkeztek. Azt mondják, nyug­díjasokként szívesen elnéznek egy-egy hétvégi programra a környéken.- Először Gyöngyösön jár­tunk, azután jöttünk a várba, most megebédelünk, mert na­gyon finomnak látszik a pap­rikás krumpli. S természete­sen a lekváros palacsintát sem hagyjuk ki - meséli Borsai Miklósné. Minden évben megszervezzük a vendégekkel közös lekvárfőzést Palacsinta pedig akad bő­séggel, hosszú sor áll az ebéd­jegyekért. A sütés folyama­tos, az egyik asszony a finom édesség tésztáját keveri, a má­sik a tűzhely mellett áll, a har­madik tekeri, a negyedik pe­dig osztja az előző nap készült lekvárral töltött palacsintákat. Azt mondják, legalább ötszáz darabig számolták.- Igazi csapatmunka - szól Kakukk Éva, aki szinte a kez­detektől résztvevője és egyik szervezője a baracknapnak. - Kezdetekben még a falusi ven­déglátók összefogásával való­sult meg ez az esemény, ame­lyet ma már az önkormány­zat rendez, de legalább tizenöt esztendeje minden évben meg­szervezzük a vendégekkel kö­zös lekvárfőzést - tudatja. El­mondja azt is, hogy korábban a várjátékokkal egy hétvégére tették a látványosságot, ám ma már emiatt is sokan ellátogat­nak a községbe. A hatéves Mira is kíváncsi­an áll az asztalra felszerelt ké­zi daráló mellett, többen biz­tatják, hogy próbálja csak ki. Ő pedig lelkesen neki is lát, a megpucolt kimagozott barac­kokat könnyedén viszi a szer­kezet.- Szinte gyerekjátéknak tű­nik - teszi hozzá Mira anyuká­ja, aki megosztja velünk, hogy a családdal Túrkevéről jöt­tek el ide, mert két hete, ami­kor legelőször a várban jártak, meglátták az eseményről szó­ló tájékoztatást, és a kislány mindenképpen szeretett vol­na a részese lenni a lekvárké­szítésnek. Lizák Ilona fáradhatatla­nul válaszolgat a kíváncsisko-Baracklekváros palacsintát, herőcét is kínáltak a vendégeknek a nánai asszonyok. Képgaléria: HEOL.hu Fotó: Czímer Tamás Nem csak a felnőttek, a gyerekek is lelkesen segítkeztek A fővárosi nyugdíjas-egyesület tagjainak is jólesett a desszert Lizi néni a százéves lekvárkeverő kanállal dolgozik ma is Nagyon ízlett a vendégeknek a különleges étel A várat is megtekinthették az érkezők séta közben dó látogatók kérdéseire. A sá­tor alatt a barackok gyorsan el­tűnnek a darálóban, hamaro­san indul a lekvárfőzés, ame­lyet szintén Ilona, vagyis Lizi néni intéz. Egy kondérba ke­rül a gyümölcshús, amely­hez mindössze kristálycukrot mér, és már mehet is a tűzre, ám előtte még előkeresi a száz­éves lekvárkeverő kanalat is. Kisnánán nagy ha­gyománya van a sárgaba­rack termesztésének és a lekvárfőzésnek, szinte min­den család kertjében van ba­rackfa. Nálunk többféle is, és a lószémű szilvaalanyra oltott barack a legízletesebb, mert ez jól bírja az itteni talajt - árul­ja el a szakértő, aki a lányával együtt lekvár- és szörpkészí­téssel foglalkozik.- Éppen most érett be a ba­rack, így erre a napra már jó sokat tudtunk szedni. A két­­hektáros területemen min­denféle gyümölcs megterem. Nemcsak barackból főzünk lekvárt, az eperrel kezdjük, majd jön a málna, a ribizli, a josta, a szeder, a bodza, a szil­va, a körte, a som, a csipkebo­gyó - sorolja. Kérdésemre ki­fejti, hogy a csipkebogyóból és a somból a legmacerásabb a lekvárkészítés, ám az utób­bi években kombinálják is az ízeket, a cseresznye és az eper házasításából igen közkedvelt dzsemet sikerült főzni. Kisnánán g szinte minden csa­lád kertjében van barackfa Lizi néni a lekvárkészítés fortélyait is elmeséli, amely állítása szerint nem nagy ör­döngösség. Ám az idei gyü­mölcsöket kicsit elverte a jég, így most azok pucolása időigé­nyesebb volt, mint korábban, de azt leszámítva, egy kilo­gramm gyümölcshöz harminc dekagramm cukrot ad és csak addig főzi, amíg a habja vissza­forrja magát. Ez mindössze né­hány perc. Aztán üvegbe rak­ja, dunsztolja és hagyja kihűl­ni. Ha a termés is úgy engedi, akkor évente legalább négy­száz üveggel is készít. Miközben a várban, a sátor árnyékában beszélgetünk a lekvárfőzésről, népes csoport érkezik. A Pestszenterzsébe­­ti Duna Szépkorúak Egyesüle­te jött meg. Vezetőjük, Csibor Attiláné készségesen tájékoz­tat, hogy kimondottan emiatt a rendezvény miatt keltek út­ra, s ide már korábban be is je­lentkeztek. Az egyébként nagy számú, több mint háromszáz tagú egyesületből ötvenen vá­lasztották a kisnánai hétvégét. A herőce és a palacsinta is na­gyon ízlett a szépkorúaknak, természetesen friss sárgaba­racklekvárral tálalva. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom