Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-24 / 144. szám
14 MEGYEI KÖRKÉP 2019. JÚNIUS 24., HÉTFŐ Gödörbe hajtott a gépkocsi a viaduktnál HEVES MEGYE, EGER A gondosan megjelölt elterelés ellenére a lezárt szakaszra tévedt, majd pedig egy munkagödörbe hajtott egy személygépkocsi a megyeszékhelyen, a viadukton szombatról vasárnapra virradó éjszaka. Az autó a baleset során a megbontott híd betonozásra váró, csaknem fél méter mély részére csapódott. Az Agria TV információi szerint a négykerekű jármű vezetője levette a rendszámot a kocsijáról és elakadásjelzőt kirakva végül magára hagyta a gépkocsit a helyszínen. Soltész Bálint r. őrnagy, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője arról tájékoztatta vasárnap délután a Hírlapot, hogy sikerült azonosítani a személyautó forgalmi rendszámát, a rendőrség pedig már meg is kezdte a vizsgálatot az ügyben. Szűkebb hazánkban egy másik, az előbbinél súlyosabbnak tűnő közúti közlekedési baleset is bekövetkezett az elmúlt hétvégén, szombaton. Az M3-as autópálya Budapest irányába vezető oldalának 124-es kilométerszelvényében, Füzesabony közelében, szombaton 23 óra 55 perckor egy kisbusz ütközött neki a szalagkorlátnak - mondta el lapunknak Soltész Bálint. Közölte azt is, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint hat ember orvosi ellátást igénylő sérülést szenvedett. A helyszínelés idejére egy sávon haladt a forgalom. A balesetek ügyében a rendőrség tovább folytatja majd a vizsgálatot. T. Z. Gödörben a kocsi Fotó: beküldött Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu A három osztály tablója. Eredetileg a tanulók két osztályba jártak, de hatodikban szétosztották őket háromfelé Reprodukció: Kiss László Örömteli diákrandevú a 4-esben - ötven év után Fél évszázad múltán jöttek össze újra a mai Bartók téri, akkori 4-es számú általános iskolától akkor búcsúzott három osztály tagjai. Nagyon örültek egymásnak, érdekes történeteket meséltek magukról. Szalay Zoltán zoltan.szalay@mediaworks.hu EGER Egymást kitörő örömmel üdvözlő, azért néha merengve méricskélő szépkorúaktól telt meg élettel az egri egyetem Bartók téri gyakorlóiskolájának - az egykori 4-esnek - a bejárati aulája. Volt is erre jócskán ok, hiszen sokan közülük fél évszázada nem találkoztak. Ötven éve, 1969-ben ballagtak általános iskolai alma materukban az akkori nyolcadik évfolyam három osztályának tanulói. Egykori B-sek, Budavári Ágnes és Misi Katalin fejéből pattant ki a nagyszerű ötlet, hogy épp ideje egy csodás randevúnak. Mind a három osztály diákjainak, akik nyolcvannyolcan fejezték be alsófokú tanulmányaikat abban az esztendőben. S akik eleget tettek a kiváló szervezők meghívásának, nem bánták meg, hiszen ismét beszélhettek hajdani társaikkal, felidézhették a valamikori csínytevéseket, a máig megőrzött szép - esetleg nem túl kellemes - emlékeket. Különös zsongás töltötte be szombat délután az ebédlőt, ahol a jó kedélyű hölgyek és urak egycsapásra átváltoztak a régi diákokká. Nagy figyelemmel hallgatták Kormos Istvánné Valika néni bölcs gondolatait, akire legtöbben szigorú, de emberséges és igazságos tanárként tekintettek annak idején. S mielőtt mindenki elmesélhette dióhéjban élete történetét, felállva, fejet hajtva emlékeztek arra a tizenöt egykori diáktársukra, akik már nem lehetnek közöttük. Ami különösen kiváltotta legtöbbjük tetszését, az az volt, hogy a mesélők döntő része szíves-örömest elevenített fel öt évtizeddel ezelőtti, számára máig emlékezetes pillanatokat, szituációkat is. A roszszalkodástól, például a fejbetöréstől (most bocsánatot is kért a tettes) a játékos ötleteken át az utolsó év záróbuliján nagy sikert arató saját diákzenekar fellépéséig az intézmény tornatermében. Aki ott volt ezen az összejövetelen, annak jó érzés volt hallani a ma már számos nagymamától és nagypapától a roppant erős és nagyon pozitív életigenlést, s hogy az előadásokat legtöbbjüknél irigylésre méltó kisugárzás, hatvanegynéhány évesen is megsüvegelendő tettrekészség kísérte. Egyikük esete egyszerre volt nagyon megrázó és tapsra ragadtató: pár éve súlyos betegség miatt pár hónapot jósoltak neki az orvosok, ám ő nem törődött bele, küzdött a kórral, még idén év elején is életmentő műtéteken esett át, de ma csodásán néz ki, fiatalos lendülettel beszél minderről, arra intve mindenkit: sosem szabad feladni, bármit mondjon bárki! Ezen írásban sajnos, nincs hely valamennyiük sztorijának lejegyzésére, de elhiheti bárki, mindegyiküké megérne egy-egy szép regényt. Legfeljebb az árnyalja némileg az összképet, hogy az elbeszélésekből kiderült, a jelen lévő csaknem félszáznyi mama és papa majdnem felének van olyan gyermeke, aki külföldi munkával igyekszik - kénytelen - megteremteni családjának a jobb megélhetést. Nem feledhető el megemlíteni a hajdani diákokat útba igazító osztályfőnökök nevét: a A-soké Béky Lórándné Jutka néni, a B-seké Papp Károly, majd Kocsis Sándorné Erzsiké néni, a C-seké Markos Tiborné Margó néni. A találkozó kitűnő hangulata alapján nem meglepő, hogy szinte valamennyi ott lévő egyetértett: e randevúkat érdemes rendszeressé tenni. HIRDETÉS Mllilmii ni» 1 niiíinm I BÍlSW-1* www.fourfourtwo.hu KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! él évszázad után újra együtt lehetett a hajdani diáksereg az iskola udvarán Fotó: beküldött
