Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-19 / 140. szám

Találkozás Kaszás Gergő színművésszel a POSZT kavalkádjában g MEGYEI KÖRKÉP_________________________________________________________________________________________________________________2019. JÚNIUS 19., SZERDA Nyitottnak, kíváncsinak maradni A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) nem csak a honi színházi műhelyek­ben készült legjobb alkotá­sokat gyűjti csokorba, s mu­tatja meg másfél hét alatt, de alkalmat ad arra is, hogy létrejöjjenek olyan találko­zások, melyek évek óta vá­ratnak magukra. így beszél­gethettünk Pécsett Kaszás Gergővel, aki a Gárdonyi Géza Színház tagjaként ko­moly sikereket ért el Eger­ben, emlékezetes alakítá­sokkal örvendeztetve meg a közönséget. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu PÉCS A 2019-es POSZT ver­senyprogramjában a buda­pesti Pinceszínház produk­ciójával érkezett Pécsre Ka­szás Gergő'. A remek elő­adás főszereplőjeként August Strindberget személyesítette meg. A Kiss Csaba rendezte előadásban Györgyi Anna, Ju­hász Réka és Gömöri András Máté voltak a partnerei, s ko­moly közönségsikert arattak a Per Olov Enquist által írt da­rabbal.- Nem először szerepelsz a POSZT-on. Mikor volt az első alkalom, hogy itt is megmutat­kozhattál?- Ez éppen harminc éve volt, amikor még nem is volt POSZT. Országos Színházi Találkozónak hívták és Bu­dapesten rendezték. A na­gyon korán meghalt Balikó Tamás vizsgarendezése volt Christopher Elampton Teljes napfogyatkozás című darab­ja. Balkay Gézával ketten vol­tunk a főszereplők, és ezt vá­logatták be a versenyprog­ramba, sőt több díjat is elhoz­tunk akkor. A díszletet példá­ul, amit szintén díjaztak, az a Horesnyi Balázs tervezte, aki most, az idei POSZT-on tagja a szakmai zsűrinek. Aztán né­hány évvel később Halász Pé­ter: A kínai című rendezésé­vel voltunk Szolnokon, mert akkor éppen ott rendezték a fesztivált.- Aztán jöttek az egri évek...- Valóban, Pécsett az eg­ri Gárdonyi Géza Színház­zal voltam először, mégpedig Kaszás Gergő: nincsenek olyan vágyaim, hogy mindenféle díjaim legyenek, de azért jó egy-egy fesztiválra eljutni Fotó: E. B. a jelenlegi miskolci igazga­tó, Béres Attila rendezésével, ami nem volt más, mint a Va­lahol Európában. Ez azért is volt nagy dolog, mert viszony­lag ritkán szoktak zenés pro­dukciót a POSZT-ra beválogat­ni. Nagy közönségsiker volt és Ari-Nagy Barbara megkapta érte a legjobb dramaturg díját. 2010-ig, ’11-ig majdnem min­den évben itt voltunk a verse­nyen, amikor meg nem, akkor az OFF-programban szerepel­tünk. Egerben nagyon jó buli volt a Hírlap színház. Azt egy­szer itt is megcsináltuk. A Du­nántúli Napló egy cikkéből hoztunk létre két nap alatt előadást. Az utóbbi években aztán kimaradtak. Utoljára 2014-ben, az I. Erzsébet című előadásban léphettem itt szín­padra, s megkaptam a legjobb mellékszereplő díját.- Annak az egri korszaknak ta­lán legkiemelkedőbb előadása volt Dömötör András rendezé­se, Martin McDonagh: A párna­ember című darabja, ami szin­tén meghívást kapott Pécsre 2007-ben.- Ráadásul abban az évben két bemutatónk, Mrozek Tan­gója Radoslav Milenkovic ren­dezésében, és A párnaember is itt volt. A McDonagh darab­ban rajtam kívül Mészáros Máté* Gál Kristóf és az akkor még egyetemi hallgató Schruff Milán játszott. Bár mindenki, aki akkor itt volt, úgy gondol­ta, hogy nekünk kellett vol­na nyernünk, mégis az Ör­kény Színház Finito című da­rabja vitte el a pálmát. A srá­cok végül kaptak díjat. Máté a színészzsűri díját nyerte el, míg Milán lett a legjobb har­minc év alatti színész. Nagyon jól fogadták itt az előadást, s ennek is köszönhető, hogy ti­zennégy alkalommal játszot­tuk el Budapesten, a Katona József Színház Kamrájában. Nagyon termékeny idő­szak volt az egri- Fontosak számodra a feszti­válok, a díjak?- Mindenképpen számíta­nak. Nincsenek olyan vágya­im, hogy mindenféle díjaim legyenek, de azért jó egy-egy ilyen fesztiválra eljutni. Roha­­nós lett ez a mi színészi éle­tünk. Nincs nagyon megfizet­ve a színház, szinkron, rádió, ezért mindenki nagyon sokat dolgozik, így viszonylag keve­set látjuk egymást színpadon. Itt meg azért mégiscsak szak­mán belüli emberek mondják, hogy amit csinálsz, az díjra érdemes. Ez pedig megtiszte­lő és jó érzés.- Amióta eljöttél Egerből, sza­badúszó vagy. Nem hiányzik a társulati lét?- Eléggé kötődöm a Pince­­színházhoz, aminek az előadá­sát most elhoztuk Pécsre. Öt darabban játszom, itt is, meg a Szkéné Színházban is. Van­nak tehát helyek, ahová job­ban kötődöm, mégis szabad­úszó vagyok. De nagyon, tény­leg nagyon szeretek társulat­ban lenni. Meggyőződésem, hogy igazán jó munkát ott le­het végezni, nem kell ugyan­is lefutni a fölösleges köröket. Amikor van hat hét próbaidő­­szakunk, nem kell ismerked­ni, mert ismerjük egymást. Arra kell ügyelni, hogy ne un­juk meg egymást, ne panelek­ből dolgozzunk. Sokkal több idő meg energia marad igazán izgalmas dolgok kitalálására. Mivel Szikszai Rémusszal az utóbbi években folyamatosan együtt dolgozunk, s nagyjá­ból ugyanazokkal a kollégák­kal, kialakult egyfajta társula­ti érzés, aminek örülök.- A film és a televízió nem fog­­lakoztat?- Szívesen forgatnék. Egy­részt anyagilag nagyon jó do­log. Mondjuk, ha nyáron for­gathatnék, az egyfajta biz­tonságot adna, mert nekünk szabadúszóknak a nyár, ami­kor nincs színház, az be­vételkiesést jelent. Május­ra össze kell gyűjteni any­­nyi pénzt, hogy őszig kitart­son. Két éve mutatták be a Brazilokat, A Viszkisben pe­dig Ambrus Attila apját ját­szottam. Mindkettőben le­csúszott, halmozottan hát­rányos helyzetű alkoholistát alakítottam. S mivel a film­rendezők nagy többsége nem jár színházba, így lettem el­könyvelve, s mostanában nincs szükségük ilyen figu­rára. Pedig ma este is példá­ul August Strindberg dráma­írót próbáltam* megformál­ni, aki mégiscsak öltönyben jön be a színre... Tévésoroza­tokba nehezen vágnék bele, de nagyon élvezem, hogy az utóbbi időben a rádióban ren­dezhetek.- Úgy tűnik, rendben vagy. Mi­lyen tervekkel nézel a jövőbe?- Nehezen gyártok terve­ket. Annyi vágyam van, hogy legyenek jó munkák. Szeret­ném fizikálisán, mentálisan kibírni, legalább úgy, mint például Fodor Tamás, aki het­venhét éves lesz hamarosan, s játszunk együtt az I. Erzsé­betben. Fantasztikusan élénk szellemileg, ott csillog a hun­cutság a szemében. Épp ezt szeretném, hogy hetven egy­néhány évesen ilyen legyek. Legyen kedvem játszani és maradjak nyitott, kíváncsi.- Mi jut eszedbe, ha Egerre gondolsz, ahol kilenc évet töl­töttél?- Nagyon termékeny idő­szak volt, igazi színházmű­vészeti munkákkal. Különle­ges rendezői gárdával és kivá­ló színész kollégákkal próbál­tunk meg igazi műalkotáso­kat létrehozni, s ez roppant iz­galmas volt. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Ismét tábort szervezett a Gárdonyi Géza Színház Benézhetnek a kulisszák mögé Az interneten találtak egymásra EGER Huszonegy fiatal ismer­kedhet meg a színház világá­val a héten, a Gárdonyi Géza Színház napközis táborában. A Színház a tehetségekért cí­mű pályázat keretében zajló program június 17-én indult, egy hétig minden nap a szín­házi világ más és más szegle­tébe nyerhetnek bepillantást a táborozok. Gulyás László, a Farkas Fe­renc Zeneiskola igazgatója a zene és a hangszerek világá­ba vezeti be a fiatalokat, Nagy Zoltán, a színház zenei veze­tője pedig a hangképzés mel­lett mesél arról, mi a zene­kar szerepe az előadások so­rán. Az intézmény táncmű­vészei a színpadi mozgásba, Nagy András és Tóth Levente színművészek a színészmes­terségbe avatják be a résztve­vőket. Tóth Levente színművész, projektfelelős elmondta, ta­valy már nyitott a társulat a fiatalok felé.- Fontos, hogy az ifjú kor­osztályt is behozzuk a szín­ház misztikus világába, és ér­tő közönséget neveljünk. De abban is bízunk, hogy ezek a foglalkozások bátrabbá, felszabadultabbá teszi őket - részletezte Tóth Levente. Süli K. Fotó: Gál Gábor A színpadi mozgásról is tanulnak a fiatalok HATVAN A Hatvány Lajos Mú­zeum udvarán megtartott ese­ményen mutatta be új karna­gyát a Polifónia Vegyeskar, amely az új vezető, Regős Zsolt dirigálásával adott koncertet szép számú hallgatóság előtt. Mint ismert, a korábbi kar­nagy, Stimecz András tavaly ősszel 47 éves korában tragi­kus hirtelenséggel elhunyt. A formáció ezt követően az interneten tett közzé felhívást, hogy zenei vezetőt keresnek; Regős Zsolt jelentkezett, majd néhány próbát követően elkez­dődhetett a közös munka. Regős a Miskolci Nemzeti Színházban volt karnagy több mint harminc évig, ahol ope­retteket, balettet, musicaleket és zenés játékokat vezényelt. Megannyi darabban zongorá­zott is a színpadon vagy a ze­nekari árokban. A karnagy számos újítást tervez a Polifónia Vegyeskar életében is. Úgy nyilatko­zott: a kórus eddig jellem­zően szakrális dalokat adott elő, ő azonban ennél széle­sebb repertoárban gondolko­dik. A vallási témájú szerze­mények mellett ezentúl meg­jelennek a „lazább” műfajok, a jazz, a szórakoztató jelle­gű, ámde igényes témák is. T. 0.

Next

/
Oldalképek
Tartalom