Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-19 / 140. szám
Találkozás Kaszás Gergő színművésszel a POSZT kavalkádjában g MEGYEI KÖRKÉP_________________________________________________________________________________________________________________2019. JÚNIUS 19., SZERDA Nyitottnak, kíváncsinak maradni A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) nem csak a honi színházi műhelyekben készült legjobb alkotásokat gyűjti csokorba, s mutatja meg másfél hét alatt, de alkalmat ad arra is, hogy létrejöjjenek olyan találkozások, melyek évek óta váratnak magukra. így beszélgethettünk Pécsett Kaszás Gergővel, aki a Gárdonyi Géza Színház tagjaként komoly sikereket ért el Egerben, emlékezetes alakításokkal örvendeztetve meg a közönséget. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu PÉCS A 2019-es POSZT versenyprogramjában a budapesti Pinceszínház produkciójával érkezett Pécsre Kaszás Gergő'. A remek előadás főszereplőjeként August Strindberget személyesítette meg. A Kiss Csaba rendezte előadásban Györgyi Anna, Juhász Réka és Gömöri András Máté voltak a partnerei, s komoly közönségsikert arattak a Per Olov Enquist által írt darabbal.- Nem először szerepelsz a POSZT-on. Mikor volt az első alkalom, hogy itt is megmutatkozhattál?- Ez éppen harminc éve volt, amikor még nem is volt POSZT. Országos Színházi Találkozónak hívták és Budapesten rendezték. A nagyon korán meghalt Balikó Tamás vizsgarendezése volt Christopher Elampton Teljes napfogyatkozás című darabja. Balkay Gézával ketten voltunk a főszereplők, és ezt válogatták be a versenyprogramba, sőt több díjat is elhoztunk akkor. A díszletet például, amit szintén díjaztak, az a Horesnyi Balázs tervezte, aki most, az idei POSZT-on tagja a szakmai zsűrinek. Aztán néhány évvel később Halász Péter: A kínai című rendezésével voltunk Szolnokon, mert akkor éppen ott rendezték a fesztivált.- Aztán jöttek az egri évek...- Valóban, Pécsett az egri Gárdonyi Géza Színházzal voltam először, mégpedig Kaszás Gergő: nincsenek olyan vágyaim, hogy mindenféle díjaim legyenek, de azért jó egy-egy fesztiválra eljutni Fotó: E. B. a jelenlegi miskolci igazgató, Béres Attila rendezésével, ami nem volt más, mint a Valahol Európában. Ez azért is volt nagy dolog, mert viszonylag ritkán szoktak zenés produkciót a POSZT-ra beválogatni. Nagy közönségsiker volt és Ari-Nagy Barbara megkapta érte a legjobb dramaturg díját. 2010-ig, ’11-ig majdnem minden évben itt voltunk a versenyen, amikor meg nem, akkor az OFF-programban szerepeltünk. Egerben nagyon jó buli volt a Hírlap színház. Azt egyszer itt is megcsináltuk. A Dunántúli Napló egy cikkéből hoztunk létre két nap alatt előadást. Az utóbbi években aztán kimaradtak. Utoljára 2014-ben, az I. Erzsébet című előadásban léphettem itt színpadra, s megkaptam a legjobb mellékszereplő díját.- Annak az egri korszaknak talán legkiemelkedőbb előadása volt Dömötör András rendezése, Martin McDonagh: A párnaember című darabja, ami szintén meghívást kapott Pécsre 2007-ben.- Ráadásul abban az évben két bemutatónk, Mrozek Tangója Radoslav Milenkovic rendezésében, és A párnaember is itt volt. A McDonagh darabban rajtam kívül Mészáros Máté* Gál Kristóf és az akkor még egyetemi hallgató Schruff Milán játszott. Bár mindenki, aki akkor itt volt, úgy gondolta, hogy nekünk kellett volna nyernünk, mégis az Örkény Színház Finito című darabja vitte el a pálmát. A srácok végül kaptak díjat. Máté a színészzsűri díját nyerte el, míg Milán lett a legjobb harminc év alatti színész. Nagyon jól fogadták itt az előadást, s ennek is köszönhető, hogy tizennégy alkalommal játszottuk el Budapesten, a Katona József Színház Kamrájában. Nagyon termékeny időszak volt az egri- Fontosak számodra a fesztiválok, a díjak?- Mindenképpen számítanak. Nincsenek olyan vágyaim, hogy mindenféle díjaim legyenek, de azért jó egy-egy ilyen fesztiválra eljutni. Rohanós lett ez a mi színészi életünk. Nincs nagyon megfizetve a színház, szinkron, rádió, ezért mindenki nagyon sokat dolgozik, így viszonylag keveset látjuk egymást színpadon. Itt meg azért mégiscsak szakmán belüli emberek mondják, hogy amit csinálsz, az díjra érdemes. Ez pedig megtisztelő és jó érzés.- Amióta eljöttél Egerből, szabadúszó vagy. Nem hiányzik a társulati lét?- Eléggé kötődöm a Pinceszínházhoz, aminek az előadását most elhoztuk Pécsre. Öt darabban játszom, itt is, meg a Szkéné Színházban is. Vannak tehát helyek, ahová jobban kötődöm, mégis szabadúszó vagyok. De nagyon, tényleg nagyon szeretek társulatban lenni. Meggyőződésem, hogy igazán jó munkát ott lehet végezni, nem kell ugyanis lefutni a fölösleges köröket. Amikor van hat hét próbaidőszakunk, nem kell ismerkedni, mert ismerjük egymást. Arra kell ügyelni, hogy ne unjuk meg egymást, ne panelekből dolgozzunk. Sokkal több idő meg energia marad igazán izgalmas dolgok kitalálására. Mivel Szikszai Rémusszal az utóbbi években folyamatosan együtt dolgozunk, s nagyjából ugyanazokkal a kollégákkal, kialakult egyfajta társulati érzés, aminek örülök.- A film és a televízió nem foglakoztat?- Szívesen forgatnék. Egyrészt anyagilag nagyon jó dolog. Mondjuk, ha nyáron forgathatnék, az egyfajta biztonságot adna, mert nekünk szabadúszóknak a nyár, amikor nincs színház, az bevételkiesést jelent. Májusra össze kell gyűjteni anynyi pénzt, hogy őszig kitartson. Két éve mutatták be a Brazilokat, A Viszkisben pedig Ambrus Attila apját játszottam. Mindkettőben lecsúszott, halmozottan hátrányos helyzetű alkoholistát alakítottam. S mivel a filmrendezők nagy többsége nem jár színházba, így lettem elkönyvelve, s mostanában nincs szükségük ilyen figurára. Pedig ma este is például August Strindberg drámaírót próbáltam* megformálni, aki mégiscsak öltönyben jön be a színre... Tévésorozatokba nehezen vágnék bele, de nagyon élvezem, hogy az utóbbi időben a rádióban rendezhetek.- Úgy tűnik, rendben vagy. Milyen tervekkel nézel a jövőbe?- Nehezen gyártok terveket. Annyi vágyam van, hogy legyenek jó munkák. Szeretném fizikálisán, mentálisan kibírni, legalább úgy, mint például Fodor Tamás, aki hetvenhét éves lesz hamarosan, s játszunk együtt az I. Erzsébetben. Fantasztikusan élénk szellemileg, ott csillog a huncutság a szemében. Épp ezt szeretném, hogy hetven egynéhány évesen ilyen legyek. Legyen kedvem játszani és maradjak nyitott, kíváncsi.- Mi jut eszedbe, ha Egerre gondolsz, ahol kilenc évet töltöttél?- Nagyon termékeny időszak volt, igazi színházművészeti munkákkal. Különleges rendezői gárdával és kiváló színész kollégákkal próbáltunk meg igazi műalkotásokat létrehozni, s ez roppant izgalmas volt. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Ismét tábort szervezett a Gárdonyi Géza Színház Benézhetnek a kulisszák mögé Az interneten találtak egymásra EGER Huszonegy fiatal ismerkedhet meg a színház világával a héten, a Gárdonyi Géza Színház napközis táborában. A Színház a tehetségekért című pályázat keretében zajló program június 17-én indult, egy hétig minden nap a színházi világ más és más szegletébe nyerhetnek bepillantást a táborozok. Gulyás László, a Farkas Ferenc Zeneiskola igazgatója a zene és a hangszerek világába vezeti be a fiatalokat, Nagy Zoltán, a színház zenei vezetője pedig a hangképzés mellett mesél arról, mi a zenekar szerepe az előadások során. Az intézmény táncművészei a színpadi mozgásba, Nagy András és Tóth Levente színművészek a színészmesterségbe avatják be a résztvevőket. Tóth Levente színművész, projektfelelős elmondta, tavaly már nyitott a társulat a fiatalok felé.- Fontos, hogy az ifjú korosztályt is behozzuk a színház misztikus világába, és értő közönséget neveljünk. De abban is bízunk, hogy ezek a foglalkozások bátrabbá, felszabadultabbá teszi őket - részletezte Tóth Levente. Süli K. Fotó: Gál Gábor A színpadi mozgásról is tanulnak a fiatalok HATVAN A Hatvány Lajos Múzeum udvarán megtartott eseményen mutatta be új karnagyát a Polifónia Vegyeskar, amely az új vezető, Regős Zsolt dirigálásával adott koncertet szép számú hallgatóság előtt. Mint ismert, a korábbi karnagy, Stimecz András tavaly ősszel 47 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. A formáció ezt követően az interneten tett közzé felhívást, hogy zenei vezetőt keresnek; Regős Zsolt jelentkezett, majd néhány próbát követően elkezdődhetett a közös munka. Regős a Miskolci Nemzeti Színházban volt karnagy több mint harminc évig, ahol operetteket, balettet, musicaleket és zenés játékokat vezényelt. Megannyi darabban zongorázott is a színpadon vagy a zenekari árokban. A karnagy számos újítást tervez a Polifónia Vegyeskar életében is. Úgy nyilatkozott: a kórus eddig jellemzően szakrális dalokat adott elő, ő azonban ennél szélesebb repertoárban gondolkodik. A vallási témájú szerzemények mellett ezentúl megjelennek a „lazább” műfajok, a jazz, a szórakoztató jellegű, ámde igényes témák is. T. 0.
