Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-04 / 102. szám
Naav Gáspárrá emlékezünk helyőrség Nagy Gáspár Májusi karácsonyban Szőlőbontáskor, májusi-karácsonyban foltos szalmazsák fölé leszállt az angyal. Anyámat derékon vágta a szózat, hogy szárnysuhogást hallott: esnie kellett a hónak. Hát repedt a vánkos, kitoporzékolt a gyermek „az angyal énekel”, gerendák között verdes. Fehérre fürdettek, mint másnapi holtat, kit jeltelen csillag is fényesre ragyoghat. Orgona-árulásban, odakünt a betlehemi angyal jászolkarikák kötelét vágja-nyiszálja karddal. Hogy semmi ne kötözzön, s ne is védjen páncél! Legyen nagy gyalázat, ha szárnyaimmal járnék! Szőlőbontáskor, májusi-karácsonyban születni készülök, anyám hívja az angyalt. Isten költeménye A vége felé járva rendelt ösvényeiden néha utadon túl ámulatokon és túl már hívságokon is! hirtelen rájössz vagy csöndben belátod: Isten hatalmas verse a teremtett Világ. ' De azért mindjobban érdekel hogy ebben a nagy versben akár csak egyetlen betű hurkában is ott van-e a te grafit-porod? S ha nincs? A Világ akkor is hatalmas örökkévaló és tökéletes költemény! Bár nap mint nap te is csak tökéletlen és felületes olvasója vagy... Békebeli kannibálok í. Mint a békebeli kannibálok egymást zabálják föl a barátok mintha nem volna már ki ellen hurrá hajrá most egymás ellen! 2. Eljött itt van ütött az óra álmainkból mi válik valóra ha már az első szabad percben „perben haragban” egymás ellen. 3-Akikkel eddig egy asztalnál most külön ülünk hamis boroknál nézzük a jövőt ködbe térül fölös homállyá hitünk nélkül. 4-Csontjaink vádlón ittmaradnak nevezik őket ■ENNEK ANNAK... kiken fogott a magyar átok hetedíziglen kannibálok! (1989) Hit-tan Kérdezem én: ha a fogságba vetett gondokat az Isten se veszi észre, akkor az égi körök hintáló mérlegein majd mennyit nyomnak a földi pörök s mennyit a hallgatás aranyrögei az árulás színezüstjeivel tetézve? fiamon \39r kivi law ■ W R 4bí Távozók Fotó: Molnár Edvárd ■*, ... it ... ! ■ iü Barátnő Fotó: Molnár Edvárd Keserű mézek La Fontaine úr, kívánnék boldogabb évet, de ahogy a költők, a mézbefúló méhek utolsó szolgálati repülése sem édes történet, akik nem dobtak ki fekete dobozt ugyan, valahogy mégis feketén láttak, bár a Nagy-Irányítótorony ontotta a jobbnál-jobb repülési előrejelzéseket: látási viszony, szélerősség optimálisra csavarva - . s ők ott fent az örök Akácos fölött, az áhított édes illatoktól, vakhittől már-már becsípve s kijózanodva látták a teli torokból szálló ködöt, melyen annjfi rés se volt,1 hogy lelkűk az Úristen elé épségben elvillanhatott volna; maradtak ég és föld között magukra, feketén zümmögve a keserű mézek himnuszát utolsó szárnycsapásukig - mint a költők. Kívül a farsangi körökön „...és él kebelemben annyi függetlenségi vágy, mely midőn kell, ha nem is felül, de legalább kívül tud ragadni a pártok gőzkörén” olvasom téli, zimankós napokon a Korkívánatokból Kemény Zsigmond uram szigorú dörmögéseit... s kicsit fölmelegszem, hogy lám, mennyivel bölcsebb, mint a mai ilyen meg amolyan „gyújtó sajtószövétnek”... Meg is rettenek: hol élek én most, farsangoló, homály-erdőben?, és milyen szürke, alacsony ég alatt? ahol a napvilágot is tán lekapcsolták a vén Európa-flitteres első bálozók...? Ezért, ha nem is tanácsos, de szólnom illenék: hát lámpásotoknál olvassatok Kemény bárótól sokat, kik még megmaradtatok e jellemet lötyögtető korban hű és szigorú barátaimnak, akikkel együtt láttunk annyi fájó, kaméleon-dús pillanatot, majd büszkén vállalt árulást..., és a besúgó hajlamú gének országos megdicsőülését, mikor a pokol földi köreiben naponta végigszáguldoztak a ki tudja honnan küldött apokalipszis-álcás vad lovasok, s fújták, fújták a fölöttébb édes, demagógra hangszerelt marsokat, s mikor harsány trombitájuk nyála a fölös hangerőtől az amúgy is elvakult és kába tömeg szemébe fröccsent... ekkor már folyt a bál ott... de fülünkben még egy Kemény-mondat: „A haza a veszély párkányán állott.” IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. május r
