Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-24 / 119. szám
2019. MÁJUS 24., PÉNTEK SPORT 15 A búcsúzó Király Gábor köszönetét mond minden futballélményért Szögre került a mackóalsó JEGYZET Huszonöt évvel az első NB l-es mérkőzése után abbahagyja a profi futballt Király Gábor. A 108-szoros válogatott kapus fantasztikus karrierje sok fiatal futballistának lehet példa. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Huszonöt évvel azután, hogy 1994 márciusában Csepelen bemutatkozott az NB I-ben, Király Gábor szerdán a honlapján jelentette be: abbahagyja a profi labdarúgást. Amikor megkérdeztük, miként éli meg a döntést, türelmet kért, azt mondta, később szívesen nyilatkozik, de egyelőre pihenni szeretne. A lényeg benne van a bejegyzésében: „Köszönöm a labdarúgásnak, hogy mindenre megtanított és általa jobb ember lehettem. Mindennap becsülettel készültem, mindig a maximumra törekedtem és alázatosan alkalmazkodtam minden feladathoz. A labdarúgás megtanított győzni, veszíteni, elesni, felállni, csapattársakból, ellenfelekből barátokra lelni.” A 43 éves Király Gábor a pályafutását összefoglalva köszönetét mond minden élményért, amelyet a futball adott neki: „...108 alkalommal húzhattam magamra a magyar válogatott mezét, köszönöm, hogy magyarként a nemzetközi profi fociélet részese lehettem, volt klubjaimnak, hogy megélhettem a történelmük egy részét és Európa patinás stadionjaiban pályára léphettem, volt csapattársaimnak, dór 2010-től ismét első számú kapusként számított rá, Pintér Attila viszont Gulácsi Péterben bízott, mígnem Dárdai Pál reaktiválta az akkor harmincnyolc éves kapust. Századik alkalommal Norvégiában, az Eb-pótselejtezőn húzhatta magára a címeres dresszt, és rögtön a meccs elején hatalmas védéssel igazolta Bernd Storck döntését: az utóbbi évtizedek legfontosabb meccsén neki kell védenie! Főszerepe volt abban, hogy a válogatott harminc évvel a mexikói vb után ismét nemzetközi futballeseményen, a 2016-os Eb-n mutathatta meg magát, és kiemelkedő teljesítménnyel járult hozzá a csoportelsőséghez, a legjobb tizenhat közé jutáshoz. Bárhol is légióskodott, mindighangoztatta, szeretne viszszatérni legkedvesebb klubjához, a Haladáshoz. Másfél évtizede a Vasi város szélén sportlétesítményt hozott létre, futball- és kosárlabdapályákat épített, ahol a város fiataljai sportolhatnak. 2015 óta négy szezonon át védte a Haladás kapuját, az első három alkalommal hozzá tudott járulni ahhoz, hogy a zöld-fehér klub az élvonalban maradjon, ám a búcsú szomorú lett, mert idén kiesett az NB II-be. Utolsó idényében Király Gábor gyakran került a kritikák kereszttüzébe, de roppant igazságtalan lenne huszonöt élvonalban töltött év után éppen az utolsó alapján ítélkezni. Személyében a magyar labdarúgás történetének korszakos egyénisége fejezte be pályafutását. akiktől emberileg és szakmailag sokat tanulhattam, volt edzőimnek, akik a fejlődésemet segítették és lehetőséget adtak a játékra, a szurkolóknak, akiktől rengeteg érzelmi töltést kaptam és a volt ellenfeleknek, hogy megnehezítették a dolgomat és ezáltal sokat tanulhattam.” Édesapja, Király Ferenc a Haladás labdarúgója volt, így a leendő kapus a Rohonci úti stadion árnyékában nőtt fel. 1993-ban lett profi játékos, de 1997-ben már az akkor a másodosztályból felkerülő Hertha kapusa lett, ahova ugyan második számúnak érkezett, de hamar a gólvonal elé került, és évekig nem lehetett őt onnan kirobbantani. Vagánysága, bátorsága, gyorsasága révén a Bundesliga legjobb kapusának választották, az újonc berliniek 1999 őszén már a Bajnokok Ligájában szerepeltek. Hét év és 252 bajnoki mérkőzés után, 2004 nyarán Angliába igazolt. A Crystal Palace kapusa lett, első évében az angol bajnokság második legjobb kapusának választották, noha csapata kiesett az első osztályból. A West Ham United és az Aston Villa is kölcsönvette pár hétre, 2007-ben a Burnley-hez írt alá. Néhány hónapra a Leverkusen szerződtette, kimondottan a kispadra, nem is lépett pályára, mígnem 2009-ben az 1860 Münchenhez került, öt évig védett a német csapatban. 2014-ben visszatért Londonba, a Fulham alkalmazta, 2015-ben tért haza és lett a Haladás kapusa. Válogatottbeli karrierje 1998-ban kezdődött, Bicskei Bertalan küldte először pályára címeres mezben Ausztriában, ahol a vb-re készülő házigazdák elleni 3-2-es győzelemből Toni Polster tizenegyesének hárításával járult hozzá. A közönség talán ekkor ismerkedett meg először a később védjegyévé vált szürke mackónadrággal, amelyben védett. 2006-ban Grazban is hárított egy büntetőt az osztrákok elleni mérkőzésen, de talán ő sem gondolt arra, hogy tíz évvjel később ismét Ausztria lesz az ellenfele - a 2016-os Eb-n, Bordeaux-ban. A nemzeti csapatban töltött csaknem két évtized persze nem volt zökkenőmentes, volt, hogy gyengébb formában védett, az is megesett, hogy egyik-másik kapitány mást favorizált, és a keretbe sem hívta meg. 2006 októberében a hetvenedik meccsén lépett pályára, és 2009 novemberében állt újra a magyar válogatott kapujába. Szövetségi kapitányként Egervári Sán-Szavai szerint a labdarúgás megtanította győzni, veszíteni, elesni és felállni is Fotó: Balogh László A bajnoki címét megvédő Ferencváros már a BL végjátékára készül Zsenikkel lehet eladni a vízilabdát VÍZILABDA Nikola Jaksic az egész idényben kulcsfigurája volt a szerdán története 23. bajnoki címét megszerző ferencvárosi vízilabdacsapatnak. A 22 éves belgrádi fiú otthonról értékelte a most befejeződött bajnokságot, Faragó Tamás, Montreal olimpiai bajnoka pedig innen, Budapestről hívta fel a figyelmet arra, hogy az olyan zsenik tudják a figyelem fókuszába emelni a sportágat, mint Varga Dénes. „Vasárnapig kimenőt kaptam, hazaugrom Belgrádba, éppen most lépem át a határt Röszkénél - mondta lapunknak Nikola Jaksic, a jobbkezes jolly joker, aki egymaga képes valamennyi mezőnyposztot bejátszani, ezzel luxushelyzetbe hozva klubját, a Ferencvárost. - Természetesen a szerb válogatottal 19 évesen a riói olimpia megnyerését tartom pályafutásom eddigi csúcsának, de a Fradival megszerzett tavalyi és idei magyar bajnoki aranyérem csak hajszállal van mögötte. És mivel további két évre szól a szerződésem, ha esetleg eligazolnék a Fraditól - nincs ilyen tervem -, azt négyszeres bajnokként tenném.” Jaksicnak örök életre szóló élményt jelentett az OSC el-Kiemelkedett a magyar bajnoki vízipólósmezőnyből a Ferencváros csapata Fotó: MTI leni döntő harmadik mérkőzése, amely ötméteresekkel dőlt el a bajnok javára. „Cseppet sem tartottam a párbajtól, biztos voltam benne, hogy mi jövünk ki jól az idegek harcából. Mivel 4-1-re megnyertük a ráadást, rám már nem is került sor, de nem aggódtam” - tette hozzá a szerbekre olyannyira jellemző magabiztossággal. Amikor a döntő gólkirályának, Vámos Mártonnak megemlítem, hogy szerződése lejártakor Jaksic négyszeres bajnok akar lenni, a balkezes bombázó csípőből tüzelt. „Próbált volna mást mondani! Nikola óriási erőssége a csapatnak, méghozzá úgy, hogy messze nem érte el a lehetősége határait. Sokoldalú pólós, öröm vele egy csapatban játszani, és ugyanez elmondható Aaron Youngerről is, csak ő már kész játékos.” Vámos kitért arra is, hogy bár az idény derekán volt egy hullámvölgye a csapatnak, egy pillanatig sem kételkedett a végső győzelemben. „Még az NBA királyai, a Golden State játékosai sem úszszák meg a szezont anélkül, hogy gödörbe ne kerülnének. Plusz rengeteg sérülés is sújtott bennünket, főleg a centereinket, Varga Dumi pedig eltiltás miatt hiányzott a döntő első meccséről. Ott végig kellett játszanom a 32 percet, de kibírtam. Most már a hannoveri BL-döntőre figyelünk. Egyelőre csak az első ellenféllel, a Jug Dubrovnikkal foglalkozom, aztán a négy között már bármi előfordulhat. Még az is, hogy legyőzzük a Pro Reccót.” Faragó Tamás, Montreal olimpiai bajnoka kívülről élvezte a finálét. „Kiemelkedett a Fradi a mezőnyből, az OSC csak a harmadik mécsesén, önmagát felülmúlva tudta megszorítani. Engem, elfogulatlan szemlélőt az foglalkoztatott, hogy feltűnnek-e fiatal tehetségek. És feltűntek! Mindenekelőtt Vogel Soma, aki klassziskapussá nőtte ki magát, de Sedlmayer, Pohl, Jansik Szilárd is bontogatja szárnyait, az OSC-ben pedig főleg Manhercz. Akiről pedig feltétlenül szót kell ejtenem, az Varga Dénes. Szerdán két megmozdulással eldöntötte a mérkőzést. Ha volt is sansza az OSC-nek, azt egy pillanat alatt lesöpörte. Ő zseni, akinek nemcsak a játéktudása, hanem a személyisége is kicsillog a medencéből. A néző még arra is kíváncsi, hogy milyen ember ez a Varga, hány füle van, hány keze, egyáltalán ember-e, vagy csodalény? Annak idején azt mondtam, hogy a tehetség olyasmit csinál, amit a másik nem tud megtenni, a zseni pedig olyasmit, amit a másik el sem tud képzelni.” Ch. Gáli András Oroszlányi oroszlánok Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Egy sportszerető kisváros mindennapjaiból könynyen varázsolhat ünnepet, ha népszerű csapata győztesen hagyja el a küzdőteret. Mert szinte minden ilyen méretű településnek voltak, vannak kedvencei. Ha például Szentesen nyernek a női vagy férfi pólósok, az még ma is beszédtéma városszerte a következő fordulóig. Vagy itt vannak a gyöngyösi kézisek, akik az idei élvonalbeli szereplésükkel rendre megtöltötték a helyi sportcsarnokot. És akkor még nem is beszéltünk a Balaton-parti „vonulatról”, a siófoki kézis hölgyekről, illetve a majdnem velük szemben „lakó” füredi fiúkról. Visszaemlékezhetünk, hogy évtizedekkel ezelőtt a jászberényi hokisok törték meg a főváros jeges hegemóniáját. Aztán itt vannak a kupában és a bajnokságban bronzérmes dági röplabdások, akik a nyolcszáz lelkes kis falu harmadát bevonzották aprócska tornacsarnokukba. Sőt, volt olyan időszak is, amikor még a körmendi kosarasokat is a felsoroltakkal egy kalap alá lehetett venni. Igaz, azóta a vasi városka „égimeszelői” régen túlléptek a saját árnyékukon, és a honi férfi kosárlabdázás meghatározó alakulatává nőtték ki magukat. Az időutazást folytatva, a futball szerelmesei tán még emlékeznek rá, amikor Dorog nagyközség stadionjába sok első osztálybeli labdarúgócsapat játékosa remegve tette be a lábát. Arról nem is szólva, mekkora volt az öröm ezeken a helyeken, ha történetesen az imádott együttesük érmet szerzett a pontvadászatban vagy trófeát nyert. Oroszlányban a dicső kosárlabda-történelem, éppen harminc éve, egy bajnoki bronzéremmel zárult. A bánya elszegényedésével a bányászcsapat működése is ellehetetlenült, és vissza is lépett az első osztálytól. Pedig az akkori Oroszlányi Bányász rendre zsúfolt lelátók és fantasztikus közönség előtt, oroszlánok módjára küzdött, még a Kupagyőztesek Európa Kupájában is indulhatott. Szerencsére azért nem szűnt meg teljesen a kosárlabda a kisvárosban, viszont a pokol minden bugyrát megjárták a piros-feketék. És egy ideje, a szisztematikus csapatépítésnek köszönhetően - majd három évtizedes tetszhalott állapot után - ismét a mennyország kapujába értek a kosarasok, mivel az Oroszlányi SE Lions (oroszlánok) megnyerte a bajnokság második vonalát. Bevallom, ritka az ilyen eset. Jóval több példa van arra, hogy ha egy csapat alól „kihúzzák” a pénzt, azt halálra is ítélik. Ezzel szemben az oroszlányi oroszlánok feltámadtak. Nem véletlen, hogy egy egész (kis)város ünnepli őket.
