Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-14 / 110. szám

2019. MÁJUS 14., KEDD

SPORT 15

Idén hitték el a tanítványai, hogy érdemes bízniuk Danyi Gáborban

A győri szuper csacsik és a konok tornatanár sikere

Újra megvédte címét a Győr, így már ötszörös BL-győztes a magyar klub Fotók: Török Attila

A Győr női kézilabdacsapata hibátlan szezon végén védte meg címét a Bajnokok Ligájában, a döntőben az orosz Rosztov-Dont győzte le feszült meccsen, egyetlen .góllal. Danyi Gábor, az ETO edzője egy percig sem esett kétségbe, még a gyengébben indult BL-döntő sem bizonytalanította el. Pedig a döntő előtti reggel háromszor is körbefutotta a Margitszigetet, és eszébe jutott a titkos fegyver, a két beállós játék, de ezt végül nem vetette be az oroszok ellen, mert nem volt rá szükség.

Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu

KÉZILABDA Rakodómunkások vették birtokukba az arénát, a mobilszékeket villámgyorsan elmozdították a helyükről, a kézilabdakapukat a hátsó körfolyosóra vontatták, már csak egy-két tévéstáb forgatott. Hiába a biztonsági őrök kötelességtudattól vezérelt kérése, a fanatikus győri szurkolók a helyükön maradtak, hogy legalább egyszer pacsizhassanak Danyi Gáborral. A végtelenül szerény, pécsi származású szakember nem esett ki a szerepéből, épp úgy viselkedett, ahogy szokott. Jókedvű volt és felszabadult, és miután odaterelték az előtte tornyosuló mikrofonerdő elé, hoszszas monológba kezdett. „Pénteken egy, szombaton két, vasárnap három kört futottam a Margitszigeten. Ezt előre elterveztem. Konok ember vagyok, ha valamit mondok, akkor az biztosan úgy is lesz. Lehet, hogy a lányok kezdetben kételkedtek az új típusú munka sikerében, amikor átvettem a stafétát Ambros Martintól, de január-február környékén azt vettem észre rajtuk, hogy eloszlottak a kételyek. Attól fogva teljes mellszélességgel támogattak és hittek

a sikerben” - mondta a Győr edzője, az első magyar szakember, aki Bajnokok Ligáját nyert a világválogatott erősségű nemzetközi alakulattal. „Nagy szerencsém volt, hogy magyarként megkaptam az esélyt; ez jó üzenet a magyar kollégáknak. Vannak itthon sokkal jobban dolgozó edzők, akik ezt elérték volna, csak nem kapták meg a lehetőséget. Hinnünk kell az álmainkban, még akkor is, ha, ne adj Isten, elsőre nem sikerül” - fejtegette szerényen a történelmi triplát elérő Danyi, majd viccesen hozzátette, testnevelő tanárként hozzászokott a főiskolai évei alatt a spontán bulikhoz, így ezúttal sem volt betonbiztos forgatókönyve az ünneplésre.

Persze a szakmáról is esett szó, a Bajnokok Ligája-döntőt nem lehet csak úgy „lendületből” megnyerni, pedig szinte erről volt szó. A mérkőzés eleje katasztrofálisan alakult

győri szempontból, beragadt a rajtnál az ETO, két góllal elhúzott a Rosztov, de Danyi nem esett kétségbe. „A helyzeteink akkor is megvoltak, csak kicsit csacsik voltunk, néhány szituációra nem tudtunk jól reagálni. Meg kellett nyugtatni a csapatot és elismételni a játékosoknak még egyszer, hogy csinálják azt, amit tudnak, csak még jobban, és ne nyúljanak a megbeszélteken túl más elemekhez. Egész évben stabilak voltunk, én biztos voltam benne, hogy nem veszíthetünk. Eszembe jutott, hogy előveszszük a titkos fegyvert, a két beállós játékot, de nem volt rá szükség.”

Pedig igen szorosan alakult a döntő vége, 25-21-es győri előnnyel kezdődött a hajrá, 12 másodperccel a vége előtt már csak egy gól maradt az ötből, amikor Danyi időt kért. Utána az történt, amire ő maga sem számított.

„Időt kértem, és bólogatott a csapat legokosabb játékosa, Stine Oftedal, majd kapura lőtt... Ezt nehéz megérteni. Egy női csapat edzőjének lenni mindig speciális. Stine kiváló, intelligens, szuper sportoló, nagyon büszke vagyok rá. Akkor is az én játékosom, amikor így dönt, és akkor is, amikor egy meccsen tizenöt gólt lő” - méltatta világklasszis norvég irányítóját a magyar szakember, hozzátéve, persze, hogy legközelebb Veronica Kristiansenre vagy Anne Mette Hansenre bízná ezt a feladatot, aki vinné a labdát, kierőszakolna egy faultot, és akkor nem kell izgulni a végén. De ilyen kiélezett helyzet tétmeccsen legkorábban 2020- ban adódhat, akkor is Budapest rendezi a Final Fourt. A Győr kerete alaposan kicserélődik a következő szezonra, Nycke Groot a dán Odenséhez, Nóra Mörk és Crina Pintea a CSM Bucurestihez igazol, a helyükre érkező két francia, Estelle Nze Minko és Beatrice Edwige, a montenegrói Katerina Bulatovic, a norvég Amanda Kurtovic, sőt, a fiatal ferencvárosi Faluvégi Dorotytya is minőséget képvisel.

A vetélytársak sem gyengülnek, Bukarestben és Rosztovban is a Bajnokok Ligája-győzelem a cél, de ezt a Győrt bitang nehéz lesz letaszítani a trónról.

JEGYZET

Cseppet sem természetes

Ballai Attila

jegyzet@mediaworks.hu

Unalmas, szürke nap volt ez a tegnapi hétfő. Hogy mást ne mondjak, egyetlen magyar női kézilabdacsapat sem diadalmaskodott egyik európai klubkupában sem. Pedig addig egészen jól mentek a dolgok: szombaton a Siófok elhódította az EHF- serleget, vasárnap a Győr a BL-trófeát.

Nyugalom, mindez természetesen nem komoly, de az irónia nem ok nélküli. Közismert ugyanis, hogy Yvette Broch után az Audi ETO KC másik holland klasszisa, Nicke Groot is önkéntes száműzetésbe vonul (bár ő nem zárja le pályafutását, csak egy szinttel lejjebb lép), és az elhatározása melletti egyik érve úgy szól: nem tud már igazán örülni semminek, mert ha győznek, az természetes.

Ezért is szögezzük le: egyáltalán nem az. Annak dacára sem, hogy vasárnap ötödik BL-címüket söpörték be. Ám ha valahol, Győrben pontosan tudják, érzik, mennyit kell dolgozni a sikerért, és még akkor is menynyire ingatag, bizonytalan a döntő ütközet végkimenetele, hiszen az áttörésig, az első, 2013-as győzelemig nyolc kontinentális kupafinálét veszítettek el.

Az ETO-val kapcsolatban olykor az is elhangzik, azt vesz meg, akit akar, így aztán könnyű nyerni. Csakhogy ez is tévedés. A világ j elenleg leghatékonyabb, legértékesebb játékosát például hiába csábítanák, éppen Rosztovból; Anna Vjahirjeva orosz, temérdek pénzt kereshet otthon is, ezért köszöni, nagyon jól van. Csakúgy, mint Szedojkina, Manaharova, Kuznyecova, Makejeva, Szeny, szintén a Don partján. Árulkodó részlet, hogy 2015 nyarán még a világ akkori legjobb kapusát, Katrine Lundét is képesek voltak odavonzani, ráadásul éppen Győrből.

Azt se feledjük, hogy napjaink eszelős tempójú kézilabdájában tíz rossz perccel egy egész szezont tönkre lehet tenni; és ha a bizonytalansági tényezőkből nem lenne elég, ott vannak még a játékvezetők. Nem vitás, ők voltak az idei, budapesti végjáték, a Final Four gyenge pontjai. Három női páros mellé egyetlen férfi duót delegáltak, azt is Törökországból - talán azért, hogy bizonyítsák, a fiúk sem jobbak egy fikarcnyival sem a lányoknál. A két sporttárs néha olyannyira belezavarodott a meccsbe, hogy már attól tarthattunk, netán szándékos kezezésért is büntetőt ítélnek...

Mindezekért tehát ismételjük meg: Bajnokok Ligáját nyerni soha, senkinek nem lehet természetes, automatikus, ehhez mindig elképesztő bravúr szükséges. Amit ezért méltó módon - persze nem feltétlenül román zászlóval, mint Pintea - megünnepelni, méltatni egyenesen kötelező.

A csapatkapitány, Görbicz Anita emelhette fel újra a BL-trófeát

Aranyszavak, ezüstszavak a Győr-Rosztov Bajnokok Ligája-döntő után

AMANDINE LEYNAUD, a Győr kapusa:

„Óriási élménnyel lettem gazdagabb, nem is tudom elmondani, mennyire boldog vagyok. Fantasztikus a csapatunk, fantasztikus a közönségünk, így csakis fantasztikus eredményt érhettünk el. Ezért nagyon meg kellett küzdenünk, de az idényben megmutattuk, hogy a legjobbak vagyunk. A döntőben a védekezésünkön múlott a legtöbb, és amikor az tökéletes volt, akkor elhúztunk négy-öt góllal. Ez már megnyugtató előny volt, de a hajrában így is nagyon kellett koncentrálnunk.”

STINA OFTEDAL, a Győr irányítója: „Az utolsó támadásunknál hatalmast hibáztam, elvittem a labdát a szélre, és későn jöttem rá, hogy nincs ott egyik csapattársam sem. Ezért ellőttem a labdát. Arra gondoltam, ez nem lehet igaz, de szerencsére megoldottuk! A tavalyi BL- döntő a kétszeri hosszabbítással nehezebb volt, mint az idei. Bár ha jobban belegondolok, Groot és Amorim piros lapja miatt ez sem volt egyszerű...”

NYCKE GROOT, a Győr átlövője: „Borzalmas volt a lelátóról nézni a második félidőt, az utolsó percre egyáltalán nem emlékszem... Miközben videóztak a bírók, konkrétan imádkoztam, hogy csak piros lapot ne kapjak, de nem jött be... De szerencsére nem ezen múlt: az első félidő második felében támadásban és védekezésben is elkaptuk a fonalat, akkor szereztünk nagy előnyt.”

EDUARDA AMORIM, a Győr átlövője: „Azt hittem, hosszabbítás lesz, és már előre féltem attól, hogy így, mert piros lapot kaptam, nem fogok tudni segíteni a csapatnak - szóval szenvedtem rendesen... Utána azt kérdeztem a lányoktól, miért kell nekünk minden Final Fourt ilyen drámaian megnyernünk, de legalább adtunk valamit a közönségnek...”

GÖRBICZ ANITA, a Győr irányítója:

„Csodálatos érzés volt ilyen hangulatban kézilabdázni és megszerezni az ötödik Bajnokok Ligája-győzelmünket. Nem inogtunk meg attól, hogy a Rosztov vezetett az elején, tudtuk, hogy sok van még hátra, és lendületbe is jöttünk. Hiszek abban, hogy egy ilyen egygólos meccset az igazán egységes csapatok tudnak megnyerni, márpedig mi nagyon együtt vagyunk.”

NORA MÖRK, a Győr átlövője: „Az első BL-győzelem volt a legszebb, ez nem is kérdés, mert akkor sokat játszottam, alapember voltam. De természetesen az ideinek is örülök, még ha nem is jutott annyi játékperc nekem, amennyit szerettem volna. A szezon végén távozom Győrből, új fejezet kezdődik az életemben. Ott akarok lenni a tokiói olimpián, ez lebeg a szemem előtt.”

KARI AALVIK GRIMSBÖ, a Győr kapusa: „Az én fejemben már az járt, még egy védésre szükségünk lesz majd, hogy nyerjünk. így aztán nem is az érdekelt a legjobban, hogy Stine betalál-e vagy sem, de szerintem nem is ez a pillanat volt a kulcs. Úgy éreztem, a meccs első negyedórája után megtaláltuk a receptet ellenük, harcosabb és keményebb

lett a védekezésünk. Ha a győzelem kulcsát keressük, abban kell keresnünk.” MAYSSA PESSOA, a Rosztov kapusa:

„Az első félidőben nagyszerű perceink voltak, de ezek után tíz gyalázatos következett. Ezt nem is tudtuk kiheverni a másodikban, de végig teljes erővel harcoltunk. A végén kévésén - és a bírókon - múlott, hogy nem értük utol a tapasztaltabb Győrt. Ellenfelünk hazajár a BL négyes döntőbe, és ezeket itthon játszhatja. Ez hatalmas előny.”

LOIS ABBINGH, a Rosztov balátlövője: „Büszkék lehetünk, mert nem adtuk fel az utolsó pillanatig. Jó csapatszellemmel küzdöttünk egész hétvégén, de a döntőben, sajnos, többször is könnyű hibák csúsztak a játékunkba, így a jó kezdés után nem tudtunk fordítani a hajrában.” AMBROS MARTÍN, a Rosztov edzője: „Az első félidei rövidzárlatunk volt a kulcs. Ilyen magas szinten egy Bajnokok Ligája-döntőben, ha nem tudsz folyamatosan százszázalékosan koncentrálni, akkor annak sajnos ez a vége.”