Heves Megyei Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-20 / 92. szám
8 111 TIGRIS TANÁR ÚR Őrangyal (akril, vászon, 24,5 * 20 cm, 2018)- Nem tudsz megállítani, Homokember! - kiáltotta a kis Pókember az ablakpárkányon álló akcióhős-figurának, és sikeresen kilőtte egy zoknigombolyaggal, majd vad örömtáncba kezdett.- Háromszor kiabáltam, hogy indulunk, Máté! - lépett a szobába Máté anyukája, cipőben, kabátban.- És kértelek, hogy vedd át ezt a jelmezt. Nem húsvétolhatsz Pókemberként.- Pedig Pókember is így szokott.- Ó, igen? Volt ilyen bármelyik részben is? - kezdte el összeszedegetni a játékokat és a széthajigált zoknikat a nő. A fiúnak be kellett látnia, hogy képregényei egyikében sem ment Pókember locsolkodni. Nagy duzzogás közepette átöltözött, majd beszálltak a kocsiba, és elindultak a nagynénjéhez. A húsvétban a csokitojás a legjobb, amit a locsolásért kap. De Gréta, a nagynénje mindig csak kifújt, festett tojást ad, Máté nem is szeret hozzá menni. Tudta, hogy most sem lesz másként, hiába tanulta meg a legszebb locsolóverset, három versszakosat. Gréta fia is otthon volt. Bence egy évvel idősebb Máténál, és ezt mindig az orra alá dörgölte. Mielőtt a felnőttek leültek volna beszélgetni, őket pedig hátraküldték volna játszani az udvarra, elmondták a verseiket, és bezsebelték a sok csokit. Gréta is odaadta az ajándékát. De ezúttal nem egy kifújt tojást adott, hanem egy apró, rücskös valamit, ami leginkább egy kék golflabdára hasonlított. Ha Máté megrázta, doromboló hangot adott ki.- Idén különlegeset kaptok - kacsintott rá a nő, Máté pedig Bencére nézett, akinek a kezében egy ugyanolyan alakú, piros tojás volt. Gréta dúdolva hagyta ott a fiúkat, Máténak pedig egyre az járt a fejében, hogy Bence anyukája nagyon furcsa. Estig maradtak a vendégségben, Máté egész nap Bencével játszott, bár mindig neki kellett a hőssegédnek lennie. Otthon aztán hamar Vöröskéry Dóra ágyba parancsolták, mert másnap iskola volt. Azt mondják, a hétfő a legborzasztóbb nap, de csak addig, amíg nem keddel kezdődik a hét. Tudta, hogy hosszú nap lesz, keddenként van természetismeret, amiben Máté egyáltalán nem jeleskedett. A tanítónénik és az osztálytársai pedig szerették erre emlékeztetni. Amikor az anyukája nem figyelt, elrejtette az iskolatáskájában a Pókember figuráját és a tojást is, hogy erőt adjanak neki. Szüksége is volt rájuk egyből a második órán, mert testnevelésből felmérés következett. Bukfenceznie kellett, de eddig még sosem sikerült. Ha a focit vagy az úszást mérnék föl, akkor ő kapná a legjobb jegyet, de bukfencezni sosem tudott. Míg a többiek a szivacsokat pakolták, Máté kiszaladt az öltözőbe, és alaposan megszorongatta Pókembert és a tojást, és egy kis erőt kért tőlük. Csak most az egyszer sikerüljön neki! A tojás megint halkan dorombolt, és furcsa, recsegő hangot adott ki.- Máté, te jössz! - ment Máté után az egyik osztálytársa. A fiú megijedt, hogy rajtakapják, hogy egy babához és egy tojáshoz fohászkodik, így a figurát gyorsan eldobta, a tojást pedig a zsebébe rejtette. Már nem is a bukfencre készült, hanem a nevetésre, ami akkor hangzik majd fel, mikor elrontja. A szőnyeg széléhez lépett, leguggolt, és megcsinálta a világ legtökéletesebb bukfencét. Előre, majd hátra, aztán felpattant, cigánykerekezett, és szakozott kettőt. Úgy pattogott, mint egy kölyöktigris, az egész osztályt lenyűgözte. Közben a zsebében valami kaparászni kezdte a combját, és egyre hangosabban dorombolt. Gyorsan kikéredzkedett a mosdóba. Beszaladt az öltözőbe, és benyúlt a zsebébe. A furcsa, rücskös tojás helyett azonban csak tojáshéjat markolt, és valami beleharapott a kisujjába.- Jujj! - kiáltotta, és maga elé emelte a kezét, amin egy apró, macskaszerű lény csüngött. A bundája pöttyös volt, a farka csíkos, bojttal a végén.- Ez a hála, hogy segítettem? - engedte el Máté kisujját a lény, és felszaladt a kézfejére. A fiú nem hitt a szemének.- Mi vagy te? - kérdezte Máté.- Az sokkal fontosabb, hogy miért vagyok itt, vagy még ennél is inkább: meddig - szaladt Máté vállára az apró macska. Karmai csiklandozták a karját, ahol végigfutott, nagy, kék füle pedig a nyakát. - Rajta, rajta, induljunk! - kaparászta Máté nyakát és állát.- Indulni, hova? - Máté egyik döbbenetből a másikba esett, de azért az ajtó felé lépett. A kis lény az udvarra vezette, ott aztán leugrott róla, és egy hatalmas, tigrisnagyságú állattá változott. A színei megmaradtak, de szakálla nőtt, mintha nem most bújt volna ki a tojásból.- A következő órán természetismeret-dolgozat, nemde? - borzolta fel a szőrét, mintha ő sem rajongana a tárgyért. - Az a specialitásom - tette még hozzá, majd lehasalt a földre, hogy Máté ráülhessen a hátára. Mikor a fiú megkapaszkodott a lény puha szőrében, az egy ugrással az iskola tetején termett, majd végigfutott az épület tetőgerincén, és sorra ugrált házról háza. Máté úgy érezte, hogy repül. Mikor a lény felugrott, belekaphatott a felhőkbe, a szél süvített a fülében, az egész várost belátta, és érezte a napfényt az arcán. Közben a tigrisnagyságú lény mesélni kezdett. Beszélt az érzékszervekről, és újra elmagyarázta a víz körforgását, amit Máté sosem értett meg az órán. Amikor a ligetbe értek, megmutatta az erdő szintjeit és az itt élő állatokat. Mátét elkápráztatta, amit látott. Egy teljesen új világ nyílt meg előtte.- Itt van minden, amit tudnod kell - mondta a lény, miközben a ligetet szemlélte -, és itt - tette még hozzá, miközben farka bojtjával megbökte Máté homlokát. Ismét lehasalt, hogy Máté vissza tudjon mászni a hátára, és elindultak az iskolába. A visszaúton találkoztak Bencével, aki egy hasonló, kék lény hátán utazott, és épp az angol ábécét énekelték. Leszálltak az udvaron, majd a lény így búcsúzott:- Elfáradtam, nyugodni térek. De a közelben leszek, ha ismét segítségre van szükséged. Épp akkor csengettek ki, mikor átugrotta az iskola épületét, és eltűnt Máté szeme elől.- Ez király volt! - gratuláltak Máté osztálytársai a tesiórához. - Biztos egy csomót gyakoroltál! Tanultál a dogára is? Máté magabiztosan mosolygott a többiekre:- Igen, az is menni fog! Mária (akril, vászon, 40 x 30 cm, 2018) un a lap alatt VALLOMÁSTÉTEL Kántor Mihály Az interaktív film, melyben a játékos - vagy ha úgy tetszik, a néző - a történet egy-egy fontos dramaturgiai pontján döntést hozhat, hogy merre haladjon tovább a cselekmény, nem annyira új keletű találmány. A videojátékok a 90-es években, az úgynevezett CD-ROM-érában kezdték el felfedezni a műfajban rejlő lehetőségeket, amiket a lemezek akkori szemmel mérve bőséges tárhelye technikailag lehetővé is tett. Az interaktív filmek ugyanis nem vagy csak nagyon kis mértékben használtak valódi számítógépes grafikát, állományuk valóban színészekkel eljátszott, illetve kamerával rögzített, többórás filmfelvételek voltak. Az egyes jelenetek a filmekhez hasonlóan szekvenciálisán követték egymást, egészen addig a pontig, ahol is a szereplőnek - és általa a játékosnak - döntenie kellett a továbbhaladás iránya felől. Ilyenkor a készítők a döntés következményének mindegyik iterációját rögzítették, majd azokból szerteágazóan gombolyították tovább a történetet. Ezek a játékok csak ritkább esetben követeltek ügyességet, a hangsúlyt inkább az információgyűjtésre vagy a logikai feladványokra fektették. Talán pont ezért, de az interaktív filmeknek sohasem sikerült meghódítaniuk a szélesebb közönséget, így a 2000-es évek második felére szinte el is tűntek. Magyarország az Egri csillagok ihlette Jumurdzsák gyűrűje kalandjátékkal érintette a műfajt, legutóbb pedig a Netflix Black Mirror-sorozatának karácsonyi epizódja, a Bandersnatch tisztelgett előtte. Az angol Sam Barlow íróként és játéktervezőként dolgozott a Konami Silent Hill-sorozatán, amikor kipattant a fejéből a Her Story játék koncepciója. Mivel egy interaktív filmet vizionált maga előtt, nem volt könnyű dolga, ugyanis a kiadók 2014-re már többé-kevésbé halottnak ítélték a műfajt. Végül kiadói támogatás nélkül, függetlenként készítette el művét, a végeredmény, valamint az azt övező zajos siker pedig őt igazolta. A Her Story tulajdonképpen több kihallgatás videófelvételeiből áll öszsze, mi magunk pedig egy detektívet alakítunk, akinek ezen felvételek között bogarászva kell megfejtenie egy férfi eltűnésének az esetét. A dolgot nehezíti, hogy a szám szerint hét kihallgatás több rövidebb klipre - egészen pontosan 271 darabra - van szabdalva, amiket nem tekinthetünk meg folyamatos filmként, ellenben keresőszavak mentén csoportosíthatjuk őket. A videóknak egyetlen szereplőjük van, egy Hannah Smith nevű nő (Viva Seifert angol zenei előadó megformálásában), aki az eltűnt férfi felesége, és aki a videók egyes részeiben már gyanúsítottként szerepel. Hannah szövevényes vallomása azonban nemcsak hogy számos fordulatot hoz a látszólag egyszerű esetbe, de egy ponton a saját személyazonosságát is megkérdőjelezi. A kreatív döntés, hogy a játék 1994-ben játszódjon, nemcsak technikai szempontból könnyítette meg az elkészítését, de felfogható egyfajta tisztelgésnek is az interaktív filmjátékok letűnt aranykora felé. A Hannah-ról készült videók minősége ugyanúgy nosztalgikus bájt áraszt, mint ahogy a nyomozónk retro számítógépasztala, mely tulajdonképpen a nyomozás központi helyszíne is egyben. Fontos kiemelni, hogy a Her Story működésének kulcsa a Hannah-t alakító Viva Seifert szubtilis játéka. A művész minden formális színészi képzés nélkül tálja elénk egy meglehetősen összetett karakter képét, amit minél tovább nézünk, annál kevésbé látunk. Seifert a 2015- ös Game Awardsön elnyerte a Legjobb alakítás díját, de maga a játék is fél tucat elismerést bezsebelt, ületve több Év játéka listán is előkelő helyet szerzett. Sam Barlow idén egy új játékkal fog előrukkolni. A beszédes címet viselő Telling Lies felfogható a Her Story egyfajta szellemi folytatásának is. Ezúttal már az Anapurna Interactive kiadóval a háta mögött, nagyobb költségvetésből, ismert színészeket felvonultatva mesél nekünk négy ember történetéről, akiknek sorsát összeköti egy sötét, múltbéli titok. (Her Story. Platformok: PC, Mac, iOS, Android) c IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. ál
