Heves Megyei Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-16 / 89. szám
2019. ÁPRILIS 16., KEDD SPORT 15 A Juventus és a Barcelona is rákészült a BL-visszavágóra Tisztelet az ellenfélnek JEGYZET Nyúld pőben Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Neres a Juve-védők gyűrűjében. A brazil cselgép egyenlítő gólja reményt ad az Ajaxnak Fotó: AFP Torinóban olyannyira tisztelik az Ajaxot - vagy mondjuk azt, tartanak tőle hogy a Serie A-ban a bajnoki cím bebiztosításáról is lemondtak, a Juventus B csapata szombaton még a scudettóhoz szükséges egy pontot sem tudta elhozni az alsóházbeli SPAL otthonából. Ám ez most mit sem számít, csak a BL-negyeddöntő mai visszavágója van a fókuszban. S a Barcelona is látványosan rápihent a Manchester United elleni találkozóra. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Csak idő kérdése, hogy a Juventus sorrendben nyolcadik bajnoki címe matematikailag is biztossá váljon, a Zebrák hat fordulóval a zárás előtt 17 ponttal vezetik a tabellát a Napoli előtt. Már a múlt hét végén ünnepelhettek volna, ha a 32. fordulóban nem szenvedik el a második vereségüket, ám a sérüléssel bajlódó Chiellini, Douglas Costa és Emre Can mellett Ronaldo, Mandzukic, Matuidi, Pjanic és Rugani sem volt a SPAL elleni mérkőzés keretében, Szczesny, Bonucci és Alex Sandro végig a kispadon ült, a Juve-fakó pedig 2-1- re alulmaradt. így elmaradt a bajnokavatás, de talán a torinóiaknak jobb is, hogy a hét végén nem az ünnepléssel voltak elfoglalva, ez sem terelte el a figyelmüket a mai, Ajax elleni összecsapásról. „Az Ajaxnak nem számít, hogy otthon kell pályára lépnie vagy idegenben, mindig ugyanúgy játszik, nagyszerű csapat, amelyet tisztelnünk kell” - szögezte le Massimiliano Allegri, a Juventus vezetőedzője, akiben mély nyomokat hagyhatott, hogy a hollandok a nyolcaddöntőben, idegenben 4-1-re verték, s ezzel kiejtették a címvédő Real Madridot. S bizony egy hete az BL-negyeddöntő, visszavágók MAI MŰSOR: Barcelona-Manchester United 21.00 (tv: M4 Sport) Juventus-Ajax Amsterdam 21.00 (tv: Spíler2). 1 - 1-re végződött amszterdami meccsen az olaszokat is többször hosszú percekre a kapujukhoz szögezték. A fiatal, lendületes hollandok a hét végén nem spóroltak az erejükkel, a bajnokságban 6-2-re ütötték ki az Excelsiort, és Erik ten Hag az alapemberei közül csak a korosabb Schönét pihentette. Ám az aggodalomra adhat okot, hogy Frenkie de Jongot - aki nyártól a Barcelona játékosa lesz - a 28. percben le kellett cserélni, meghúzódott a combhajlítóizma, Tagliafico pedig eltiltás miatt biztosan nem léphet ma pályára. A két csapat eddig tizenháromszor találkozott egymással a nemzetközi kupaporondon, ezeken az összecsapásokon csak két Ajax-siker született, de a hollandok egy 2-2-es döntetlennel is révbe érnének. A másik mai negyeddöntőben a Barcelona az Old Traffordon aratott 1-0-s sikerét követően fogadja a Manchester Unitedet, de a katalánok is tisztelik az ellenfelüket. A Juventushoz hasonlóan ők is megtehették - mivel a La Ligát jelentős előnnyel vezetik -, hogy a legjobbjaik pihenőt kapjanak a sereghajtó Huesca elleni szombati bajnokin, amely végül gól nélküli döntetlennel ért véget. Az MU a nyolcaddöntőben hatalmas bravúrt hajtott végre azzal, hogy a Paris Saint-Germain elleni 2-0-s hazai vereség után idegenben 3-1-re nyert, most viszont Öle Gunnar Solskjaer együttese még nagyobb kihívás előtt áll. Tudniillik a Barca 2013 szeptembere óta 30 mérkőzésen nem kapott ki hazai pályán a Bajnokok Ligájában - ez rekord a legrangosabb európai kupasorozatban -, a mérlege 27 győzelem és 3 döntetlen. Nem könnyű az angolok helyzete... Roberto Iníguez vezetőedző büszkén és talányosán távozik a szezon végén Egy álmot valósítottak meg Sopronban KOSÁRLABDA A női Euroliga döntőjében a Jekatyerinburg fölényesen, 91 -67-re legyőzte a Dinamo Kurszkot, a házigazda Sopron Basket a tavalyi ezüstérem után pedig negyedik lett, miután vasárnap 64-53-ra kikapott a cseh USK Prahától. Honti Kata a könnyeivel küszködve, elcsukló hangon nyilatkozott. A soproniak legendája, aki csaknem két éve már visszavonult, meze ott lóg a Novomatic Aréna mennyezetén, február elején csak egy hónapra, az edzésmunkát segíteni tért vissza a civil életéből, aztán itt ragadt játszani is, de már tényleg csak eddig. „Nem hittem volna, hogy átélhetem még egyszer a pályán azt a varázslatos hangulatot, amely csak a Final Four sajátja. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette, ez volt az utolsó Euroligamérkőzésem, kedden utazom vissza Olaszországba, ahol folytatom azt az életemet, amelyet februárban megszakítottam a Sopron kérésére.” Nemcsak ő távozik, hanem Roberto Iniguez vezetőedző is. Igaz, ő még marad a bajnokság végéig. Nyüván nem a csehiektől elszenvedett vereség és a negyedik hely miatt döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését, egy ideje már nem felhőtlen a kapcsolata a klub vezetésével. Mindenesetre az eredményeit nézve nincs oka a szégyenkezésre, hiszen a Sopron itthon kimagaslik a mezőnyből, ráadásul a tavalyi bra-Queralt Casas tör a palánkra a prágai játékosok között Fotó: MTI vúros Euroliga-szereplést megfejelte azzal, hogy az idén is bevezette a kontinens négy legjobbja közé az együttesét. Okkal kezdte tehát így a szereplés értékelését a bronzmérkőzés után: „Nagyon büszke vagyok a játékosaimra és nagyon elégedett vagyok. Dobhattunk és védekezhettünk volna jobban, de egy álmot valósítottunk meg azzal, hogy egymás után kétszer bejutottunk a Final Fourba, és nem számít, hogy másodikok vagy negyedikek lettünk. A játékosok hihetetlenül keményen dolgoztak, a fiatalok sokat fejlődtek, bármikor beléptem az öltözőbe, mindig boldog voltam - nyüatkozta Iniguez, majd egy nagy fordulattal így folytatta: - Az utóbbi három-négy hónapban viszont azt éreztem, a kosárlabda nem elég fontos itt, más tényezőkre is összpontosítani kell, márpedig a kosárlabdában maga a kosárlabda a legfontosabb. Amikor két éve Sopronba jöttem, maradéktalanul ez volt a középpontban. Ez volt az utolsó Euroliga-mérkőzésem a csapat edzőjeként, eljött a távozás és talán a pihenés ideje. Imádom a klubot, de remélem, megértenek. A munkát persze befejezzük, hiszen hátra van még a bajnokság elődöntője, és szeretnénk megvédeni a címünket.” | Hiába kérdezte bárki, P hogy konkrétan mire gondol, a tréner nem árulta el. A klub vezetői pedig nem kommentálták a bejelentését, bár a gesztusaikon érződött, jobban szerették volna, ha a spanyol edző döntését nem az újságíróktól tudják meg... Az esti döntő nem hozott különösebb izgalmakat, a Jekatyerninburg olykor harminc ponttal is vezetve gond nélkül győzte le 91-67-re a másik orosz gigaklubot, a Dinamo Kurszkot. A kurszkiak ráadásul nemcsak a vereség miatt lógatták az orrukat, érzékenyen érinti őket az is, hogy a második negyedben a világ legjobb játékosának tartott Breanna Stewartnak elszakadt az Achillesz-ina, és sokáig nem számíthatnak rá. A Jekatyerinburg ötödször hódította el az Euroligát, és 2010 óta az első csapat, amely kétszer egymás után tudott nyerni. A soproniakra pedig most nehéz feladat vár, és ez elsősorban nem is a magyar bajnokság eredményes befejezése. Az utóbbi két év látványos Sikerei alaposan megnövelték a játékosok ázsióját, és olyan ajánlatokkal bombázzák őket, amelyekkel a klub nem tud versenyezni. Csak az arányok érzékeltetésére: a Jekatyerinburgban találunk egymillió eurós és azt megközelítő éves fizetéseket, míg a legjobban kereső soproni játékos pénze ennek az ötödét sem éri el. A FIBA a rendezést és a négyes döntő hangulatát tökéletesre minősítette, amire a klub büszke lehet, de ma már a szint megőrzésén kell dolgozni. És ez nem lesz könnyű. Pajor-Gyulai László A láb mindig kéznél van - Peterdi Pál félig viccnek szánt hajdani, a futásra, a sportolásra buzdító frappáns aforizmája mára egészen komolyra fordult. Pali bácsi indította be annak idején itthon a kocogó mozgalmat, ám napjainkra felpörgött a tempó; ennek ékes bizonyítékaként 89 országból 31 293-an neveztek az elmúlt hét végi Telekom Vivicittá városvédő futófesztiválra. Mindkét szám bődületes rekord, de a legbeszédesebb adat az, hogy 1400-an most teljesítették életük első félmaratonját. Talán nem túlzás, jó negyedszázada összesen nem volt 1400 civil, azaz amatőr futó az országban, aki nekivágott volna a húsz kilométer feletti penzumnak. Az 1990-es évek elején még jobb esetben csodabogárnak számított, aki rendszeresen felhúzta a nyúlcipőt. A budapesti Duna-parton, a Népligetben én is rendszeresen megkaptam „jópofa” járókelőktől a visszatérő kérdést, hogy „mi van, öreg, kergetnek?”, de az is többször megesett, hogy villamosjegyet, kerékpárt ajánlottak fel. Vidéken még kevésbé értették e „hóbortot”. Apósom ha náluk, a Dél-Alföldön töltöttük a hétvégét, és szombat vagy vasárnap reggel futni indultam, arra kért, jól húzzam a fejembe a sapkámat, nehogy azt találják mondani a barátai, hogy bolond emberhez adta a lányát. Ha a járdán megelőztem egy gyalogost, jó eséllyel rájött a szívbaj, de minimum szorosabban markolta a táskáját, mert nem számított futóra, egyszer egy srác pedig hirtelen megfordult, és védekező alapállásba helyezkedett. Némely „gazdi” kifejezetten nehezményezte, ha megzavartam a kutyáját a rohangászásban; hogy „ő” fut, az rendben van, hiszen állat, de én mégiscsak ember vagyok. Onnan jutottunk el mára, idáig. A Margitszigeten már nem is érdemes próbálkozni, mert egy verőfényes délutánon annyian köröznek, mint ha mindig Vivicittá lenne, de régi, kedvenc, egykor elhagyatott terepeimen, a Hajógyári-szigeten, a Kopaszigáton is rendre versenyre kényszerülök. Mert nemcsak a lábam visz, hanem az „agyam” is, de hajnali sötétségben, téli zimankóban, orkánszerű szélben, szakadó télben is mindig találkozom sorstársakkal. Ami az elemekkel dacolva nem kis megerősítés, azt a bizsergető érzetet kelti, hogy nem vagyunk egyedül. Nem ám, lám, az idei városvédő futófesztiválon már több mint harmincezren voltak. Akik persze nem a várost védték, hanem saját magukat. És nem csak az ünnepeken - nekik hétköznap is kéznél van a lábuk.
