Heves Megyei Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-06 / 81. szám
helyőrseg ebut Baricz Dezső Nemzés 5 Kulcspozíció (akril, vászon, 50 * 50 cm, 2016) Drávucz Zsolt Androgünosz A percmutatót szem elől tévesztem, míg részecskéid határolnak. Kötéseink előtt századokkal később is tanácstalanul áll majd minden tudomány - egyek maradtunk ott, ahol a sziklák is bomlásra ítéltettek. Sziszüphosz özvegye Reggelente papírkötegeit rendezgette, és hóna alatt könyveket cipelt, a ritkuló kavicsszőnyegből el-elrúgott pár fehéret, és sietett el, sietett haza, sietett itthon, sietve szeretett, sietve aludt és álmodott, éjjelente hátát fájlalta a tizenhét órányi élettől, amit közrefogtak a hervasztó cinizmus macskakörmei, mert tudta ő, ébrenlétnek nevezni is túlzás, ahogy a percek órákká, az órák napokká, a napok hetekké, a hetek hónapokká csomósodtak észrevétlenül benne, és ígérte mindig, hogy holnaptól hamarabb és többet, csak egy lapot még hadd, a fehér farostcsúcsokra, hogy holnapra mindennel végezzen. Mikor magát álomba küzdte, a kavicsokat látta, egymásra hordta őket - a hetek, dombok, hónapok, a hegyek pedig mind legördültek a lapok gerincén, majd az iroda asztalán. Visszatetszés Tükörfolyosókba roskad a tér. Megnyúzott színek, görnyedő vizszintesek, párolgó árnyak. Szemfehéijékben őrület. Repedésekben visszhang. Buijánzik, akár a tavaszi rét. Émelyítő. DRÁVUCZ ZSOLT 1997-ben született Szolnokon. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban folytatta. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának hallgatója. ösztönös boldog pusztulás utolsó győztes torna nemző tiszavirágok esnek a vízre sorra egyetlen összeforradás halálos utódnemzés fel hát a pusztulásra leverhetetlen érzés Tavaszi zápor Áhított bűnös katasztrófa, macska-egér játék, legyűrhetetlen létezés egy titkon csókolásért. Mint gyerek sír, ha éhezik, én étlenpusztulok, szomjamat sem oltják asszonyállatok. Egyre csak sír az ég, s én beleremegek tócsába gyűlsz, benne térdelek. Utánad lépegettem utánad lépegettem a lépcsőn fel, az ajtón be, a tükör előtt az előszobában még magamra néztem, magamba már nem volt időm. a tér a tied, a lakást csak béried, de jó ez így, ha macska nincs, se kutya ki bambán nézzen, hajadat kiengeded, közel vagy. leveted magadról az utcát, esetlenül nézlek,majd az ablakhoz megyek, kívül a város, mi bent vagyunk, de nem eléggé. legbelül nem tudjuk, kell-e ez. de macska nincs, se kutya, hát jó lesz. a földre ülsz, parancsolsz, én is üljek, ismered az esték ragadós valóságát ahogy a hold s az utca fénye árnyékunkat a szoba padlójára, mellénk fekteti. beszélgetés nem lesz. • zizeg a még rajtad maradt ruha szépen alá, egy ábránd, egy könnyű kényszer, az ablak alatt kétszer vagy többször is. a tér a tied, a lakást csak béried, s most már a tested is. Felvilágosulás Borba mártva áttetszőek a szavak. Ha fellázadnak majd a végtagok, a földre térdelek, fejem hátraejtve. Harsonát zengenek sebzett angyalok. Minden szétgurul, bomló mondatok, hörögsz és dadogsz, majd elengeded magad a megtépett szárnyú, gyönyörű összevisszaságban. Torz a harsona és Isten sem gyönyörködik - tebenned. A siető reggelekben kergetőzni nincs időd magaddal. Szerelem megittam minden mérget magamból más minden megvadult mosoly magad maradsz mint minden megfeszített megíratlan makacs meghittség megkeresnek megmaradt magyarázataid meleg mélységei magad magasztos mosdatása mozdulatlanságod megfejthetetlen megbocsátható BARICZ DEZSŐ 1995-ben született Gyergyószentmiklóson. Jelenleg Budapesten él. 2019. április IRODALMI-KULTURAUS MELLÉKLET
