Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-30 / 75. szám

6 ízelítő MAUGLI Hűvös októberi reggel volt. A gye­rekek úgy szállingóztak az iskola aj­taja felé, mint a hópelyhek, amikor először hullnak a földre november végén. Már megkezdődött a má­sodik óra, amikor egy alacsony, piszkos cigány asszony lépett be az ajtón. Kezét egy csöppnyi leányzó fogta, és a nő mögé bújva kémlelte a meleg, családias környezetet.- Kit keres? - kérdeztem az asz­­szonytól.- Az igazgató asszonyhoz jöttem. Az orvos küldött. Azt mondta, a lányt be kell adni iskolába, mert elveszik.- Most órán van. Várja meg. Az iratok megvannak? Keresztlevél és az anyuka személyije?- A jánynak van, de az anyja el­hagyta a paszportját.- Orvosi igazolás?- Ad a doktornő. Ezzel hátat fordítottam, s elindul­tam a konyhára leadni a létszámot, mert néhány perc múlva az első­sök reggelizni mentek. Nem is kel­lett sokat várnom, gyors kézmosás után mindannyian ott sorakoztak az ablak alatt, ahol az ételt osztják. Hangos imádkozás után jó étvágyat kívántam, s ezzel kezdetét vette az első étkezés. Az idegen kislány az ajtó mögé bújt, s onnan leste, mit esznek a többiek. Teste minden porcikája re­megett, szája szélét nyalogatta, lát­szott rajta, hogy éhes. Megfogtam a kezét, az asztalhoz vezettem, tá­nyért és kanalat adtam neki a ma­karónihoz. Kézzel vett az ételből, mohón tömte magába a maréknyi falatokat.- Kanállal egyél! - nyújtottam oda az evőeszközt. Nem tudta megfogni. Ujjait a kanál vége köré csavartam, s mint mikor először eszik a szülő a gyer­mekkel, megmutattam neki, mit kell csinálni. Közben figyeltem. Ahhoz, hogy a gyerek piszkos, már hozzászok­tam, cigányiskolában nem tehetek másként. De ez a gyerek más volt, mint a többiek. Koromfekete haja apró fürtökben kunkorodott a feje tetejére, nagy barna szemei csillog­tak, pisze orra és ívelt ajka volt. A kislány a kosz alatt meghökkentően szépnek látszott. Odaszóltam a kí­sérőjéhez:- Mikor evett a gyerek utoljára?- Reggel, otthon!- Ne hazudjon! Ez a kislány éhes. Látszik, hogy éhezik.- Nem tudom, nem velem volt. Hanem az anyjával.- Hol az anyja? Miért nem ő jött vele? Shrek Tímea- Beteg. Ágyban fekszik. Már nem sok van neki hátra. Én a nagyanyja vagyok.- És az apja?- Hát az anyuka leányanya. Máté odénécska. Tudja maga, hogy van ez nálunk. A fiam iszik. Te sem vagy különb - gondoltam magamban -, hiszen ismerlek. A városban koldulsz, a pénzt meg piá­ra költöd.- Értem. Hagyja itt a gyereket. Próbaidőre. Minden nap itt kell lennie, különben nem vesszük fel az iskolába. A napok teltek-múltak, a gyerek mindennap iskolában volt. De hiá­ba. Nem beszélt, nem tanult, nem érintkezett a többiekkel. Beteg volt. Értelmi fogyatékos. Olyan, mint Maugli. Nem értette a többieket, nem ismerte a tollat, a füzetet, a ceruzát. Időközben kiderítettem, hogy egy kartondobozban alszik, vagy a csillagos ég alatt. A délutá­ni élelmet meg a közeli kukákból gyűjti be. Nem törődött vele senki. Az anyja haldoklott, apja még papí­ron sem volt. Alig telt el egy hónap, az anyja meghalt. Lépni kellett. Jelentettük a hatóságoknak. Mivel hivatalosan nem maradt senkije a kócos kis­lánynak, tudtuk, mi következik. Az árvaház. Megrágtuk százszor a gon­Villamos (vízfesték, 26 «18 cm, 2018) dolatot, mielőtt döntöttünk volna. Hogy is lenne jobb neki? De tudtuk, hogy nem érné meg a következő ta­vaszt, ha ott marad, ahol eddig. Furcsamód a gyámhatóság gyor­san járt el. A doktornő úgyszintén erősködött, hogy a gyermek ne ma­radjon a nagyszülővel. Szerda reggel volt. A fagyos eső hangosan koppant az ablakon. Me­redten bámultam kifelé. Egy fehér mikrobuszt vártam. Az jött a kislá­nyért. Pontban kilenc órakor két fia­tal hölgy szállt ki az ajtaján. Eléjük mentem.- A kislányért jöttünk, itt van?- Igen, rögtön, ebben az osztály­ban. Mi történik most vele?- Igyekszünk minél hamarabb nevelőszülőket keresni. Sok olyan család van, ahol nem születhet gyermek. Nagy az érdeklődés. Nem lesz gond. ő az?- Igen. Ekkor a fiatal nő odalépett, és megfogta a kezét:- Gyere velem. Megyünk sétálni. A kislány csak nézett, letette a ce­ruzát, és elindult az ajtó felé.- Ne félj. Most megyünk egy olyan helyre, ahol sok gyerekkel fogsz lakni. Megfürödsz, megfésül­­ködsz, tiszta ruhát kapsz. Megszólalt a lány. Még eddig nem hallottam a hangját sohasem:- Hercegnőset?- Akár olyat is. Megyünk?- Menjünk. A kislány még visszafordult a busz előtt, intett egyet, és moso­lyogva ugrott fel az ülésre. Kis kó­cosból hercegnő. 11-482 Reggel buszra szálltam. A második megállóban ismerős arcú, fiatal fiú lépett fel. Utazótáskáját az előttem lévő ülésre rakta, köszönésként bó­lintott, és mosolygott egyet. Valami furcsa volt benne, nem tűnt vidám­nak. Miután lepakolt, megfordult, és kezet nyújtott egy idősödő asz­­szonynak. Segített a felszállásban. A nő magassarkúja beakadt a busz második lépcsőfokába, megbotlott. Szégyenkezve nézett rám, aztán mosolygott, hogy csupán ügyetlen­ség volt. A nő fejkendőt viselt, ko­pott, zöld kabátot, olyat, ami még a szovjet időben egészen elegánsnak és jómódúnak számított. Az arca megviselt. Hiányoztak az első fogai. A fiú a földre tette az előzőleg gondosan elhelyezett táskát, majd udvariasan a helyére segítette a nőt, aki pénzt vett elő, és két jegy árát fizette ki Csikósig. Alkoholizmus vagy idegösszerop­panás, állapítottam meg magam­ban, hiszen Csikósra csomagokkal csak az utazik, aki hosszabb időt szeretne a helyi gyógyintézetben eltölteni. A nő papírmappát húzott elő, tele dokumentumokkal. Orvosi kézírásnak látszott, ezért köze­lebb hajoltam, szinte a válla fölött néztem a papírok közé. Éreztem rajta az erős szívcsepp szagát, ismerem a trükköt, nagyanyám zugivó volt, olyankor, hogy ne érezzük rajta, azzal kente be ma­gát. Mindig a szívbajaira fogta a szédelgéseket, az instabil járást és a zagyva beszédet is. Az első olda­lon csak néhány tőmondatot tud­tam kiolvasni, olyanokat, mint: gyakori alkohol- és gyógyszerfo­gyasztás, agresszió, folyamatos fejfájás, többszöri öngyilkossá­gi kísérlet, meg hogy veszélyes a családjára. A fiatal fiú mindeközben a busz ablakán át bámulta a járókelőket. Úgy tűnt, kissé szégyenkezik a vele utazó hölgy miatt, aki talán az édesanyja lehetett. A következő dokumentum ol­vashatóbb volt, az állt benne, hogy késsel fordult testvére ellen, meg­próbálta meggyilkolni. Egy másik helyen azt írták, hogy beszedett egy csomag nyugtatót, ki kellett mosni a gyomrát. Azt is megtud­tam, hogy öt évvel ezelőtt autóbal­esetet szenvedett. Több mint húsz métert repült a betört szélvédőn át, egyenesen az aszfaltra. Kopo­nyatörést és agyrázkódást szen­vedett, ezután kezdett el folyama­tosan fájni a feje. Többször vették őrizetbe rendbontásért és vereke­désért is. Az utolsó papír egy ki­töltetlen szerződés volt, amiben az állt, hogy a páciens önként és saját felelősségére vonul be a kilencven­napos gyógykezelésre, amelynek ideje alatt nem hagyhatja el a kli­nikát felügyelet nélkül. A nő becsukta a mappát, és to­vábbra is az ölében tartotta. Az ismerős arcú fiú hátranézett, rám. Majd elkapta a nőtől a papírokat. A fedőlapon sikerült elolvasnom a szöveget: 11-482 számú beteg Neve: Kuzma Viktor Viktorovics Született: 1989. január 3., Bereg­szász könyvajánló MÉGSEM HALOTT FÖLD Shrek Tímea a kárpátaljai Bereg­szászon általános iskolai pedagó­gusként elsőkézből ismerhette és személyesen tapasztalhatta meg az ottani, hátrányos helyzetű gyerekek és családok sorsát. Halott föld ez című novelláskötetének első ciklu­sa róluk szól. Szereplői árvák, fo­gyatékkal élők, mélyszegénységben élők, bántalmazottak, alkohol- és drogfüggők, bűnözésre kényszerülő gyermekek - történetük szomorú és megrázó, a novellák mégis a leg­hitelesebben igenlő jellegűek: ez az élet, ahogy tudjuk, élni kell, és ahol tudunk, segíteni kell. Az elmesélt történetek betekin­tést nyújtanak az iskola minden­napi életébe is, és sokszor megle­pő, hogy mennyire erős a szociális szerepvállalás, a tanár személyén és erőfeszítésein milyen sok mú­lik, illetve milyen átütő ereje van a nyelvnek: „Becsengettek. Megkez­dődött az első óra. Az ötödik osz­tályban ukrán irodalmat tartottam, Olekszandr Oleszj volt a tananyag. Semmit sem értettek meg belőle. Gyakran pillantottam a karórám­ra, vártam, hogy vége legyen. [...] A második órám a hatodikban volt, magyar irodalom. A gyerekek ügye­sek, a házi feladatot megcsinálták, a gyakorlatokat is hamar elvégezték. Röpült az idő. Kicsengetés. Nagy­szünet.” A második ciklus inkább elbe­szélőcentrikus, a történetek sze­mélyes jelleget öltenek. Egyéni tragédiák, a család és a múlt, a ke­gyetlen visszafordíthatatlanság, a generációk összefonódása és az elő­dök oly sokszor keserű hagyatéka tör felszínre. A novellák nyelvezete ugyanolyan nyers, személytelen és ütős, mint az első ciklusban, a han­gulat mégis személyesebb, a sze­replők sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz:,,A fürdőszobába léptem, és a gyógyszeresdoboz után nyúl­tam. Még volt a nyugtatóból, amit a gyomoridegemre vásároltam, kivet­tem egy levéllel, aztán még eggyel. Amikor kipattintottam az első tab­lettát, eldöntöttem, mit teszek. [...] Vizet töltöttem egy pohárba, majd egyesével nyeltem le őket. Csen­desen fogok elaludni, gondoltam magamban. Még egy utolsó cigi, aztán kényelmesen elhelyezkedem az ágyon. Halk pittyegés, a telefo­nom volt az. A kedvenc tanulóm küldött üzenetet. Azt kérdezte, mit vegyen fel a szerepre. Válaszoltam: »Öltönyt..« Felálltam, a konyhába mentem. Víz, szódabikarbóna, ecet. A kád fölé hajoltam, megittam, és öklendezni kezdtem. Számoltam a fehér bogyókat a lefolyó mellett. Összesen tizenkilenc. A maradék egytől nem lesz bajom.” Shrek Tímea első novelláskötete nagyon erős könyv. Megmutatja, hogy a nyelv, az iskola, a közösség felemel és megtart, bármilyen fáj­dalmasak és nyomorúságosak is legyenek az egyéni vagy társadalmi körülmények. Nehéz segíteni és ne-Ágoston Szász Katalin héz elfogadni a segítséget, de ha már csak egyvalakinek is törődést, ott­hont, megértést nyújthatunk, min­den erőfeszítés teljességgel megéri. Shrek Tímea: Halott föld ez, Elő­retolt Helyőrség íróakadémia, 2019 FORGÁCSOK 9. Ferdinandy György Fiatal írónő első könyve mindig ünnep. Shrek Tímea elbeszélés­­kötete többszörösen az. Egy kár­pátaljai cigányiskolában tanító lány írja le itt nebulói számunkra szokatlan, váratlan fordulatokban bővelkedő életét. Amit kapunk, mégsem egy­szerű szociográfia. Mélyen igaz, megrendítő történetek sora, és az igazságnak - tudjuk - a szépség­hez nem kevés köze van. Az olvasót torkon ragadják a társadalom peremén vegetáló apróságok kalandjai. Szomorkás, egyhúrú történetek? Napjainkban nehezen találja témáit a magyar prózairodalom. íme egy jó példa: van mit mondanunk magunkról! Olyan valóság vesz körül, amiről írni kell, lehet és érdemes. Shrek Tímea elbeszéléskötete eredeti, új hang. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. március •<

Next

/
Oldalképek
Tartalom