Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-29 / 74. szám

2019. MÁRCIUS 29., PENTEK SPORT 15 A gyorsan kezdő Hosszú Katinkának kellenek az ilyen pofonok is Hazai pillangóeffektus Szilágyi Liliána, Kapás Boglárka és Hosszú Katinka versenye vb-döntőnek is beillett Fotó: MW A pillangoeffektus-elmelet szerint, ha egy pillangó meg­­rebbenti a szárnyát Peking­­ben, az akár tornádót is ger­jeszthet Amerikában. Nos, szerdán Debrecenben, a 121. országos úszóbajnok­ság nyitányán a magyar „pil­langók” alaposan megrezeg­­tették a szárnyukat, Milák Kristóf, Kenderesi Tamás, Kapás Boglárka, Szilágyi Liliána és Hosszú Katinka szinte világbajnoki döntőt rendezett a két hosszabbik pillangózó számban! Bizony, ezzel igazi tornádót gerjesz­tettek az úszósportban. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu ÚSZÁS A szenzáció nem ma­radt el. Mert mi az, ha nem szenzáció, hogy a 200 méter pillangó kazanyi arany- és bu­dapesti vb-ezüstérmese, Cseh László nem indulhat ebben a számban július 12. és 28. kö­zött a kvangdzsui világbajnok­ságon, mert két - sőt, Biczó Bencével együtt három - jobb magyar úszó is akadt nála Milák Kristóf és Kenderesi Ta­más személyében? A 34. évét taposó Cseh nem adja fel, a napokban azt nyi­latkozta, olyan finomságokra figyelt fel, amelyek eddig el­kerülték a figyelmét, és ame­lyeket ki fog javítani. Szerda délelőtt jól is mozgott, 1:55- tel kezdődő, a második leg­jobb idővel került a döntő­be, de ott rövidzárlatot kapott. Milák (1:53,19 perc) és Kende­resi (1:53,42) különversenyt vívott, a világ idei első és má­sodik legjobb idejével csaptak célba. „Kender” ráadásképpen megjavította egyéni csúcsát, amit a riói bronzérmet érő 1:53,62 képviselt. „Cseppet sem vagyok csalódott a máso­dik hely miatt, úgy sikerült le­úsznom a versenyt, ahogy el­terveztük edzőmmel, Tari Im­rével. Azt gondoltam, hogy ha 150-nél nem lesz túl nagy a hátrányom Kristóf mögött, akár le is győzhetem. Nem si­került, de kevés választott el tőle, és biztató, hogy karnyúj­tásnyira vagyok tőle” - mond­ta lapunknak a 22 éves, bony­hádi születésű, de Pécsen ver­senyző Kenderesi. Cseh Laci negyedik helye és az l:56-on túli idő elgon­dolkodtató. A futam előtt hosz­­szasan beszélgettem édesap­jával, idősebb Cseh Lászlóval, a hatvanas-hetvenes évek le­gendás hátúszójával, az öreg „Cselákkal”. A csupa szív édes­apa, aki több mint egy évtize­den keresztül nap mint nap fu­varozta fiacskáját halászteleki házukból a Kőér utcai uszodá­ba, elhomályosult tekintettel magyarázta: „Laci nagyon sze­reti az úszást, és amikor élete legnehezebb döntése előtt áll - mármint hogy folytassa-e, vagy vonuljon vissza ~, sen­kinek sem szabad ebbe bele­szólnia. Még nekem sem. Ezt a döntést csakis ő maga hoz­hatja meg.” Nem is kell beleszólni. Főleg úgy, hogy a 100 méter pillangó még hátravan, s ott simán ki­harcolhatja a kvangdzsui csa­pattagságot a veterán. Hosszú Katinkának a 200 és 400 méter vegyes a hitbizomá­­nya, mindkét távon a világ idei legjobb eredményével rendel­kezik, nem kétséges az indu­lása a világbajnokságon. Csak hát a 200 pillangó - bevallot­tan - az egyik kedvenc száma, mégsem sikerült bevereked­nie magát a csapatba, mert az Európa-bajnok Kapás Boglár­ka és a 2016-os Eb-ezüstérmes Szilágyi Liliána is megelőz­te. Mindhárman 2:08-on belül úsztak, ők hárman bérelték ki a világranglista 2-4. helyét az amerikai Flickinger mögött. „Nem is tudom, mikor győz­ték le legutóbb Katinkát Ma­gyarországon ebben a szám­ban - mondta Virth Balázs, Ka­pás edzője. - Nagyon izgultunk, mert ez volt Bogi első versenye idén, de úgy tűnik, jól építet­tük fel, mert a harmadik és a negyedik ötvenen szépen oda­vágott a mezőnynek. Persze az igazán nagy dolgokhoz 2:06-on kell úsznia, s mivel úgy érzem, vannak még tartalékai, bizako­dó vagyok. A gyorsúszást sem engedjük el, a második napon 400-on nagy csatát reméltem Késely Ajna és Bogi között.” Hosszú Katinka érthetően csalódott volt, miként edző­je, Petrov Árpád is. „Pár nap­pal korábban, Marseille-ben ugyanilyen időt úszott, csak akkor húsz perccel a megeről- • tető 200 méter vegyes után. Most szerintem túl gyorsan kezdett, és ez megbosszulta magát a második százon” - mondta a tréner. Ehhez Katinka az Instagram­­profilján ennyit tett hozzá: „Bosszant persze, mert tudom, hogy nyáron sokkal gyorsabb lettem volna... De kellenek az ilyen pofonok is!” Azért erős a gyanúnk, hogy ezt a „fülest” inkább megspó­rolta volna magának a három­szoros olimpiai bajnoknő. Vasárnap már mindenki vehet jegyet a női kosárlabda Euroliga Final Fourjára Sopronban két csapat is készül KOSÁRLABDA Készül a csa­pat. Sőt, két csapat: az egyik az, amelyik tavalyhoz hason­lóan az idén is kivívta a tag­ságot az elitben, azaz bejutott a kontinens legjelentősebb kupájának, a női kosárlabda Euroligának a négyes döntő­jébe; a másik pedig az, ame­lyik ugyancsak tavaly a FIBA szerint tökéletesen meg­rendezte Sopronban a Final Fourt. Mindkettő sikeres volt, hiszen a Sopron Basket a pá­lyán második lett a világ leg­jobbjának tartott Jekatyerin­­burg mögött, a szervező csa­pat munkájának köszönhe­tően a FIBA az idén jelezte is a soproniaknak, hogy ha meg tudják teremteni a fel­tételeket, akkor szívesen ad­ná ismét nekik a jogot és a lehetőséget. Ez megtörtént, a kormány garanciát vállalt a mintegy egymillió euróra rúgó költségekre, így aztán nemcsak a játékosok, hanem a tavalyi stáb is készülhet az újabb Final Fourra. A különbség annyi, hogy az április 12-14-én sorra kerülő négyes döntőig a játékosok­ra más kihívások is várnak. Kedden idegenben bepótolták a PEAC-Pécs elleni, éppen az Euroliga-kötelezettségek mi­att elmaradt bajnoki meccsü­ket - az, hogy ezt 75-55-re megnyerték, szinte természe­tes, hiszen ebben az idényben magyar ellenféltől még nem kaptak ki -, vasárnap pedig a Zalaegerszeg ellen otthon zárják az alapszakaszt. Azt viszont, hogy ennél is mesz­­szebb tekintenek, bizonyítják Roberto Iníguez vezetőedző szavai: „Pécsen az első félidő­ben nem ránk jellemzően ját­szottunk, pedig csak a saját játékunkkal, kellő energiával tudunk eredményesek lenni. De hát kemény hétfői edzések és hosszú utazás állt mögöt­tünk, viszont ha letérünk az útról, akkor odavész minden.” A spanyol vezetőedző sze­rint nagyon jól jött, hogy a múlt héten nem kellett mécs­esét játszani, mindennap tu­dott edzést tartani, ami jót tett a munka minőségének. A kellő összpontosításra töre­kedve egy szót sem szeretne nyilatkozni a Final Fourról, ami érthető, hiszen a jövő szerdán és szombaton a ráját­szás első körét is le kell ját­szani. Várhatóan ez valóban belefér a jövő hétbe, hiszen nehéz elképzelni, hogy a Sop­ron Basket a nyolcadik helye­zett elleni két megnyert mér­kőzésig zajló párharcban ve­szítse el a bajnoki veretlen­ségét, az utolsó forduló ered­ményeitől függően a Cegléd vagy a Vasas Akadémia lesz az ellenfél. így aztán április 6-án estétől már tényleg csak a Final Fourra kell készülni - kimondva is. A színfalak mögött pedig a szervezők tüsténkednek már napok óta. A Novomatic Aré­nában a főpálya és az Akadé­miai Oktatóközpont terme kö­zötti mobil falat elbontják, és mobil lelátót alakítanak ki a helyén, amivel a csarnok befo­gadóképessége háromezerre bővül. Azt már tudni, hogy lekatyerinburgból mintegy 260 szurkoló érkezik, Prágá­ból eddig mintegy száz jegyet kértek (de lesz ez több is), a kurszkiak pedig ötven körüli létszámmal jönnek. Minden­esetre a bérleteseknek és a soproni lakcímkártyával ren­delkezőknek már ma megkez­dődik a jegyek árusítása, va­sárnap déltől pedig bárki ve­het belépőt online vagy a klub irodájában. Eldőlt a mérkőzé­sek kezdési időpontja, esze­rint április 12-én, pénteken 17 órakor játszik az első elő­döntőben a cseh USK Praha az orosz Kurszkkal, és utána 20 órakor lép pályára a Sop­ron az orosz íekatyerinburg ellen. Két nappal később, va­sárnap 17.30 órakor kezdődik a bronzmeccs, a döntő pedig 20.30 órakor lesz. Az eseményre egyszeri be­lépésre jogosító, helyre szóló napijegyeket lehet venni 10 ezer forintért, és a kilátogató­kat tavalyhoz hasonlóan min­den korosztály számára több szórakozási lehetőséget nyúj­tó szurkolói zóna, valamint gasztronómiai élményekkel szolgáló sörsátor is várja a csarnok mellett, ezért mind­két meccsnapon már 15 óra­kor kinyitják a kapukat. Pajor-Gyulai László A Sopron Basket játékosai így ünnepelték a Final Fourt érő továbbjutást a Bourges ellen Fotó: MW JEGYZET Eredményt jelzők Petri k József jegyzet@mediaworks.hu A betonszeletekből álló ke­rítés két dolgot szolgált a tatabányai salakos kézi­­labdapálya hosszanti szé­lén. Egy: eltakarta a kilá­tást a strandról potyázni szándékozó szurkolók elől. Kettő: kiválóan megtartot­ta azt a deszkát, amely ar­ra volt hivatott, hogy két százas szögön lógva for­gatható pléhtábláin jelez­ze a meccs állását... Egy alkalommal addig fo­ciztunk a téren, hogy csak majd egyórányi késéssel ér­tem le a mérkőzésre. Nagyot pislogtam, amikor meg­láttam, hogy Tatabánya- Újpest 3-22. Egy óra alatt csak háromszor vettük be a budapestiek hálóját? - hü­­ledeztem. Az idősebb druk­kerek persze még adták is alám a lovat: úgy bizony. Csak a találkozó végén tud­tam meg, harmincasnál na­gyobb szám nem volt az eredményjelző lemezen... Persze így utólag belegon­dolva, az sem volt ott, hogy Bányász, meg az sem, hogy Dózsa. Ez idő tájt a Bányász fut­­ballstadionjában a kéziseké­­nél már komolyabb „rend­szert” működtettek idő- és eredményjelző gyanánt. A lelátó mellett egy olyan bazi nagy óra állt, amelyet Gagarin talán a Vosztok-1 ablakából is megpillantha­tott volna föld körüli útján. A szerkezet korszerűségét az bizonyította, hogy az idő­mérő peremén már a két ri­vális csapat neve is olvasha­tó volt. Ha nem vitt el a hév, tágra nyílt szemmel figyel­tem, miként oldják meg egy­­egy gólnál a táblacserét. Ab­ban biztos voltam, hogy a kezelő sokkal jobban kulti­­válja, ha a Bányász az Ózd­­dal vagy a Péccsel játszik, mint ha a Ferencvárossal. Már csak a kihelyezendő be­tűk számából adódóan. Per­sze a kisöreg rutinos volt, a Tatabánya feliratot a meccs lefújása után is fennhagyta, illetve, ha olyan eredmény született, mint hatvanhat­ban a Pécs elleni 7-0, akkor az ellenfél nevét és a „gólo­kat” is kint felejtette. Nagyot ugorva az időben, egyszer csak elektromos jelzőtáblát állítottak a foci­pálya szélére. A próbát sike­resnek minősítették, mivel a szerelők üzenete - misze­rint „van fröccs, Jakab” - el­jutott a brigádvezetőjükhöz. Ám így is hamar kiderült, a berendezést fedett csarno­kokba tervezték. Ezért gya­korlatilag hetente javítani kellett. Ellenkező esetben ugyanis cirill betűk, illetve kínai írásjelek lepték el a fe­lületét. Utoljára 1981 őszén működött „normálisan”, amikor az állt rajta: Tatabá­­nya-Real Madrid 2-1. Azóta nagyot változott a világ Tatabányán is. A kézi­­seket csarnokba „zárva” is imádják, a focistáknak pedig már korszerű ered­ményjelzőjük van. Csak a királyi gárda már nem jár errefelé...

Next

/
Oldalképek
Tartalom