Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-26 / 71. szám
2019. MÁRCIUS 26., KEDD SPORT 15 Marco Rossi kapitánynak már gratulálnak a tegnapi bírálók Kockáztatott és nyertek Rossi boldogan fogadhatta a vb-döntőt elérő kollégája, Zlatko Dalic elismerését is Fotó: Tumbász Hédi A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya ma röpke egyhetes szabadságra hazautazik Nápoly melletti otthonába, de előbb nyilatkozott a Magyar Nemzetnek a Horvátország elleni bravúros 2-1-es győzelemről, amely visszaadta a reményt az Európa-bajnoki selejtezőkön. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hallom - pontosabban nem hallom -, hogy megviselte a hangszálait a horvátok elleni 2-1-es győzelem a vasárnapi Európa-bajnoki selejtezőn...- Csak suttogni tudok, mert kiordítottam a lelkemet a mérkőzésen, amely után Pippo barátom Andrássy úti olasz éttermében vacsoráztunk az edzői stáb tagjaival, de már háromnegyed tizenkettőkor hazamentünk. De nehogy azt higgye, hogy ki tudtam pihenni magam, annyira dolgozott bennem az adrenalin, hogy egész éjjel fenn voltam.- Élet-halál kérdése volt a győzelem vasárnap este? Úgy értem, a csapatnak és önnek is?- Mindenképpen. Nehéz csoportba kerültünk a negyedik kalapból, és ha a nagyszombati vereség után nem tudtunk volna pontot vagy pontokat fogni itthon a vbezüstérmes ellen, akkor lényegében reménytelen helyzetbe kerülünk. így életben maradtunk, de semmi több, még véletlenül sem vagyunk nyeregben, csak annyi, hogy tovább reménykedhetünk.- Többünket meglepett, amit a vasárnap esti sajtóértekezleten mondott, miszerint a teljesítményt illetően nem volt lényeges különbség a nagyszombati és a pesti meccs között, csak annyi, hogy most szerencsénk volt. Most is így gondolja?- Szlovákiában taktikai gondjaink is voltak, no meg sújtott bennünket a balszerencse. A taktikai problémák miatt változtattam meg öt helyen a csapatot. Nagyszombatban az igazi gondot az okozta, hogy négy hónap elteltével az első mérkőzésünk volt, nem tudtunk előzőleg gyakorolni. Egy kicsit a tavaly szeptemberi helyzetre emlékeztetett az, ami velünk történt. Akkor Tamperében 1-0-ra kikaptunk a finnektől, majd itthon 2-1-re megvertük a csoport legerősebbnek tartott válogatottját, a görögöt. Most ugyanígy jártunk a szlovákokkal és a horvátokkal.- Nyolc mérkőzésen van túl a válogatott az ön irányításával, a négy hazai meccsen tizenkét pont a mérlegünk, a négy idegenbelin egy. Ez aligha a véletlen műve.- Én sem állítom. A futballban minden és mindenki hazudhat, kivéve a számokat, mert azokkal nem lehet vitatkozni. Idegenben szenvedünk, és itt talán a mentalitással vannak bajok. És számomra ez szokatlan, mert a magyar csapataimnál - és most a Dunaszerdahelyet is ide sorolom -, vagyis a Honvédnél és a DAC-nál is nagyjából egyforma volt a hazai és az idegenbeli mérlegünk. A válogatottnál ez nincs így. Alighanem az időhiány az oka, mert a klubcsapataim anno kiegyensúlyozott idegenbeli szereplést nyújtottak. Talán június 8-án, Bakuban megtörik a jég, mert csak akkor dédelgethetünk továbbjutási reményeket, ha az azerieket oda-vissza megverjük. Szerencsére május 25-én befejeződik nemcsak az NB I, hanem a Magyar Kupa küzdelemsorozata is, 27-én találkozik a keret Telkiben, és több mint egy hetünk lesz a gyakorlásra. De itt nem csupán szakmai munkáról beszélek, hanem lélektaniról is, ezért dolgozik a kerettel egy mentális felkészítésért felelős szakember most már hoszszabb ideje.- Korábban panaszolta, hogy Olaszországban lényegében egy sort sem írnak önről, a Honvéddal és a DAC-cal aratott sikereiről. Remélem, most megemlékeztek a szülőhazájában a horvátok elleni 2-1-ről!- Természetesen, minden portál szenzációként közölte a vb-ezüstérmes vereségét.- Akkor most elégedett.- Ahogy vesszük. Azt ugyanis egyetlen itáliai hírforrás sem említette meg, hogy a győztes magyar válogatottnak egy olasz a szövetségi kapitánya. De most már nem is érdekel. Számomra már csak a magyar futball fontos, nekem ez a pályafutásom csúcsa, és még véletlenül sem ugródeszka. Nekem az, hogy szövetségi kapitány vagyok, nem kiindulópont, hanem megérkezés. Álmaim birodalmába. És minden erőmmel azon vagyok, hogy a lehető legjobban végezzem itt a munkám.- Azt ugye tudja, hogy a nagyszombati 0-2 után már beindultak a Facebook-huszárok, és ha még nem is döfték önbe a késüket, de már elkezdték fenni a fegyvereiket?- Ez így normális. Ha nincsen siker, azonnal felszínre tör az elégedetlenség. A laptopok személytelen fedezékéből gyilkos sorozatokat lőnek ki, de ezzel nincs semmi bajom. Olvastam az összeállítással kapcsolatos kritikákat, a bírálóknak senki sem volt jó, sem Dzsudzsák, sem Szalai, sem Pátkai, sem Kádár, valójában senki sem. A vasárnapi összeállítással óriási kockázatot vállaltam, de most bejött. Vannak önmagámra erőltetett szabályaim, és ezeket egyetlen esetben szegtem meg. Ugyanis azt vallom, hogy aki nem játszik a klubjában, az ne játsszon a válogatottban sem. Az egyetlen kivételt Nagy Ádámmal tettem, mert annyira bízom benne, hogy nem hagyhattam ki. És ő meghálálta. Tudom, hogy szinte mindenki kritizálta Baráth Botond beállítását, és azt is, hogy Dzsudzsákot kezdettem, együtt Szoboszlaival és Nagy Dominikkal. Azzal is tisztában vagyok, hogy, ha kikaptunk volna, akkor elkezdik követelni a fejemet. De a döntéseimért csak nekem kell vállalnom a felelősséget. És most már sorra jönnek gratulálni a tegnapi bírálók. Csakhogy nekik könnyű a helyzetük. Utólag gratulálnak, nekem viszont előre kell döntenem.- Mit szólt a közönség reakciójához a Groupama Arénában?- Mit szóltam? Elszorult a torkom. Nos, amíg élvezem a szurkolók többségének támogatását, addig maradok a posztomon. De abban a pillanatban, amikor úgy érzem, meginog ez a csodás hátország, önként veszem a kalapom, és fájó szívvel, de távozom. JEGYZET Dzsudzsák vezekel Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Most aztán vakarhatják a fejüket azok, akik eddig azt hangoztatták, hogy Dzsudzsák Balázs már csak kerékkötője a válogatottnak, öreg, kövér és lassú, haza se jöjjön, inkább csak számolgassa a pénzét az araboknál. A szélső már a csütörtöki, a szlovákok elleni 2-0-s vereséget hozó Ebselejtezőn a jobbak közé tartozott, akkor élénkült meg a játékunk, amikor becserélték, és a közösségi hálón jó néhányan jegyezték meg, hogy csapatunkból leginkább még mindig ő az, aki oda rúgja a labdát, ahova akarja. Ez vasárnap, a vb-ezüstérmes horvátok feletti 2-1-es nagy győzelmünkben még inkább szembetűnő volt. Dzsudzsák már a 10. percben mesterien sarkazott Lovrencsics elé, aztán az első gólunk előtt zseniális gólpasszt adott Szakinak, Pátkai találatát megelőzően pedig ő kanyarította be a szögletet. Szinte minden megmozdulásából sütött, hogy olvassa a játékot, és nem csak szervezett, a védekezésből is kivette a részét. Amikor a 85. percben lejött a pályáról, a Groupama Aréna 20 ezres közönségének vastapsa kísérte a 100. válogatott mérkőzésén - hát igen, az élet olykor nagy rendező. Dzsudzsák Balázs megosztja a közvéleményt, és egészen más kép élne róla, ha most 32 évesen a Hertha vagy a Celta Vigo alkalmazottja lenne, a Bundesligában, a spanyol élvonalban vagy akár a hollandban játszana egy középcsapatban. Dzsudzsák nagy bűne az, hogy az Egyesült Arab Emírségekben rúgja a labdát, a közvélemény jelentős része azonban már 2011- ben kimondta rá az ítéletet, amikor a PSV Eindhovenből az Anzsi Mahacskaláhöz igazolt. Az oroszok 14 millió eurót fizettek érte, majd 19 millióért adták tovább a Dinamo Moszkvának, és nyilván Dzsudzsák sem járt rosszul ezekkel a klubváltásokkal. S persze nem jár rosszul most, az Emírségekben sem. így azt éppenséggel nem mondhatjuk, hogy az ördögi spirálba kerülve aprópénzre váltotta a tehetségét, de kétségtelenül egészen más pályaívet is befuthatott volna. Persze az is megérne egy eszmefuttatást, hogy ez mennyiben a Nyírlugosról indult játékos, és menynyiben a súgói felelőssége. Elvégre kit nem szédítene meg a fény, a pompa, a csillogás, a luxusautók és a modellek világa?! Dzsudzsák elcsábult, és ezért folyamatosan vezekelnie kell. Hiába az Eb-n a portugáloknak lőtt két gól, az is csak pünkösdi királyság, ha kikapunk Andorrától, újra szól a régi nóta a pénzéhes labdarúgóról. Most mindenesetre ott tartunk, hogy megint elhalkult a kórus. Úriemberekként távoztak a horvátok Még az internet segítségével is sziszifuszi feladat lenne kinyomozni, vajon a horvát labdarúgó-válogatott tagjai olvasták-e valaha az Ernest Hemingwaytől származó idézetet. A Groupama Arénában látottak alapján Luka Modric, Dejan Lovren és társai, valamint Zlatko Dalic szövetségi kapitány is magáénak vallja az „a sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni” elvet. Időrendi sorrendben érdemes a Liverpool BL- döntős középhátvédjével kezdeni: Dejan Lovren a 2-1- es magyar győzelemmel végződött Eb-selejtező mérkőzés 37. percében megtaposta Nagy Dominikot, a magyar csatár vérző bokával hagyta el a pályát, nem tudta folytatni a játékot. A találkozó után Nagy, immár melegítőben, mankóra támaszkodva álldogált a magyar kispad előtt, mire megjelent nagynevű ellenfele, és átnyújtotta neki a mezét. így kért tőle bocsánatot. A horvátok védője és Nagy Dominik két-három percig beszélgetett, majd eltűntek a játékoskijáróban. A lefújást követően a Horvát Labdarúgó-szövetség hivatalos Twitter-oldalán posztolt egy képet a végeredménynyel, illetve egy rövid, sportszerű idézettel: „Véget ért a meccs Budapesten. Gratulálunk a magyar válogatottnak, miután fordítani tudott, és megszerezte első pontjait a selejtezősorozatban!” A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Zlatko Dalic sportszerűen elismerte, hogy a koncentráltabban játszó csapat győzött, nem volt rest gratulálni a magyar csapatnak a győzelemhez. A legnagyobb horvát sztár, a csapatkapitány, a Real Madrid négyszeres Bajnokok Ligája-győztes középpályása, Luka Modric is kiemelte a magyar válogatott erényeit. Őszintén elismerte, hogy a jobbik csapat győzött a Groupama Arénában, majd megkongatta a vészharangot. „A magyarok jóval agresszívebbek és erősebbek voltak nálunk. Fel kell ébrednünk, az első figyelmeztetést már Azerbajdzsán ellen megkaptuk. Ha így folytatjuk, elúszhat az Eb-szereplés, ami tragédiával érne fel. Türelmesebben és gyorsabban kellene futballoznunk. Ez a vereség nagy pofon, amire nem számítottunk” - nyilatkozta Modric a Vecernji.hr weboldalnak. Szilágyi László Lovren vigasztalja Nagy Dominikot Fotó: Török Attila
