Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-19 / 65. szám

2019. MÁRCIUS 19., KEDD 12 MEGYEI KÖRKÉP Születésnapi beszélgetés a nyolcvanéves Beke Sándor színidirektorral A hangszert tilos összetörni EGER Születésnapot ünne­pelni gyűlt össze a Gárdonyi Géza Színház társulata, tor­tával, ajándékokkal, össze­csendülni kívánó poharak­kal, ahogy azt kell. Nem is akármilyen évforduló adta az alkalmat, hiszen éppen ezen a napon lett nyolcvan­­éves Beke Sándor, aki hosz­­szú éveken át volt direktora a színháznak, s ma is meg­örvendezteti rendezéseivel az egri publikumot. A jeles esemény alkalmat adott arra, hogy beszédbe ele­gyedjünk egy igazi színház­­csinálóval. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Éppen húsz évvel ezelőtt, a hatvanadik születésnapo­don készítettem veled inter­jút, amely Az egri színház anno és ma című kötet utószavául szolgált. Most, két évtized el­múltával, ismét szemtől szem­be ülünk, mégpedig jeles ese­mények okán. Több jubileum is kapcsolódik ehhez az évhez...- Riasztóan sok! Kezdem a legegyszerűbbel: hatvan éve vagyok a pályán. Engem is megdöbbentett, amikor utána­gondoltam. A másik, hogy épp fél évszázada alapítottam a há­ború utáni első magyar szín­házat, a Thália Színházat Kas­sán. Ráadásul aranydiplomás lettem, ugyanis ötven éve vé­geztem rendezőként a buda­pesti Színművészeti Akadé­mián. Ráadásul ma vagyok nyolcvanéves. Ez túl sok ne­kem egyszerre!- Fölsoroltál jó néhány évfor­dulót, de melyik ezek közül szá­modra a legfontosabb?- Az hogy ötven éve végez­tem a főiskolán, nagyon fontos. Nehéz ezt a szót kiejteni és di­csekedni vele, de én a főisko­lán fenegyerek voltam. Ez azt jelenti, hogy óriási sikereim voltak, meg azt is, hogy min­dent megengedtek, amit akar­tam. Magyarán szólva min­dent megtehettem, ami kevés embernek adatik meg. Amíg a kollégáim öt-tíz perces jele­neteket rendeztek, addig én egész egyfelvonásosokat csi­náltam, sőt utána egész estét betöltő darabot. Ráadásul a ne­vemhez fűződik az is, hogy az Ódry színpad először kezdett szériában játszani. Az én pro­dukciómnak, Eugene O’Neill Jones császár című darabjá­nak - amit alig valaki tud ho­va tenni - akkora sikere volt, hogy tizenegyszer játszották zsinórban Koncz Gabival a fő­szerepben. Ez ma elképzel­hetetlen, hogy Molnár Pubi, az ország legjobb táncosa, or­szágos sztár dolgozott velem, Szigeti Karcsi hozta az egész tánckarát és Budapest hat leg­jobb üstdobosa játszott nekem. Csomó olyan helyzetben vol­tam, ami ma elképzelhetetlen. Ráadásul ezt az előadást meg­hívták Párizsba, a Nemzetek Színházi Fesztiváljára, ami ma is ritkán fordul elő. Mond­juk, végül nem engedték ki a darabot „nyugatra”.- Azért az is fontos az életed­ben, ami Kassán történt...- Hatvannyolcban kezdtem szervezni a Kassai Thália Színházat, 69-ben pedig meg­alapítottam, mondhatnám azt, hogy „minden Istenek akarata ellenére”... Nagyon jó harc volt, mégsem nevez­ném egyértelműen harcnak, inkább egyfajta lendületnek. A Felvidéken, Csilizradványban született 1939. február 26-án. Tizenöt éves korától, 1954- 1958 között a pozsonyi Ma­gyar Tanítóképző hallgatója volt. Ezt követően 1959-1963 között a pozsonyi Színművé­szeti Főiskola színész, majd „ 1963-1968 között a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult Nádasdy Kálmán osztályában. Rá egy évre, 1969-ben meg­alapította a kassai Thália Szín­házat. Azután 1976-ban poli­tikai okokból Magyarország­ra jött. Pályája további részé­ben 1976-1978 között a Mis-Olyan lendületnek, amit nem tudtak talán követni. Fino­man szólva: sikeresen vettem a kanyarokat. Most készülök épp a jubileumi rendezésem­re az általam ötven éve alapí­tott színházban. kolci Nemzeti Színház rende­zője volt. 1978-ban családjá­val együtt áttelepült Magyar­­országra. 1978-1984 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, 1984- 1990 között a Népszínház ren­dezője, majd 1990-1994 kö­zött a Komáromi Jókai Színház igazgatója és rendezője volt. 1996-2001 között az egri Gár­donyi Géza Színház igazgatója és rendezője volt. Az ő nevéhez köthető a teátrum újjáépítése és Az egri színház anno és ma című, az itteni színjátszás tör­ténetét feldolgozó kötet meg­jelentetése.- Mivel örvendezteted meg a kassai közönséget a jubileu­mon?- Értelemszerűen Mára­­ival. Ez lesz tőle a harma­dik darab, amit rendezek. Mórái kassai kötődésű, fel­vidéki író, ráadásul a világ egyik legjobb szerzője. Előt­te szeretnék tisztelegni ezzel. Ő ugyanis sokkal többet tett Kassáért, mint én.- Alapítottál, építettél. A „há­rom T” - tiltott, tűrt, támoga­tott - kategóriákból mégis az első kettőbe tartoztál mindig.- Igen, a tiltott és a tűrt volt jellemző a munkásságom­ra. Egyszer összeszámoltam: tíz rendezésemet tiltották le, de ezeket vidáman éltem túl. Megráztam magam és tovább­mentem. De ez ma már érdek­telen, talán nem is tudnék ró­luk beszélni.- Pedig tanulságos lehetne...- Kecskeméten Bulgakov Mester és Margaritáját már az olvasópróbán betiltották, de volt olyan rendezésem, például a délvidéki kiváló szerzőnek, Deák Ferencnek a Tor című drámája, melynek már Budapest utcáin voltak a plakátjai, amikor az igaz­gató közölte, hogy nem lesz előadás. Kifizettek bennün­ket, s levették a műsorról - nem kell nekünk határon tú­li szerző felkiáltással... Nem szeretném felsorolni mind a tízet, mégis a legemlékeze­tesebb az, amikor már szer­veztem a kassai színházat, miközben Háy Gyulának az Isten, császár, paraszt című darabját rendeztem Komá­romban, és épp a bemuta­tó napján - 1969. január 16- án - égette halálra magát Jan Palach Prágában, a Vencel téren, így tiltakozva a szov­jet csapatok bevonulása és a kommunista diktatúra ellen. A darabban elhangzik a kö­vetkező mondat: „Akinek ez nem tetszik, égettesse meg magát és feszíttesse dobra a bőrét!” Ekkor felállt a néző­tér, s óriási taps tört ki. Mon­danom sem kell, hogy azon­nal letiltották a darabot...- Igazi színházépítő hírében állsz.- Ahol én megjelentem, ott színházat építettem. A Kas­sai Tháliát egy tornaterem­­.ből hoztam létre, sőt építtet­tem egy tornatermet az ipari iskolának, hogy enyém ma­radhasson a terem. A kecske­méti színház felújítását is én indítottam el, Egerben pedig mindenki számára ismert, hogy ezt a színházat ho­gyan építettem újjá. Vissza­tekintve csak humorosan tu­dom fölfogni ezeket a dolgo­kat. Fogalmam sincs ugyan­is, honnan volt bátorság ben­nem, hogy mindezekbe be­le mertem fogni. Nem ismer­tem életem során azt az ér­zést, hogy félek. Az óvatossá­gi zónák nem működtek ben­nem sohasem.- A félelemérzés rendezés köz­ben is hiányozik belőled?- Attól sohasem félek, hogy nem lesz siker, amit csinálok. Attól félek, nehogy megbánt­sam a színészt. A hangszert ugyanis nem szabad össze­törni!- Felvidéki ember vagy, de im­már elmondhatjuk, hogy egri­vé lettél.- Annyi helyen voltam már életem során, és szerencsés helyzetben mindig. Egerbe kerülésemkor lettem hatvan­éves, s a generációmat akkor már öregnek nyilvánították. Ezért azt mondtam, én már nem megyek tovább, akármi történik is. Persze, azért még tovább jártam az utamat, hi­szen visszamentem Kassára művészeti vezetőnek három és fél évre, mert akkor an­nak a színháznak volt szük­sége segítségre. De mai napig nem hagytam abba a munkát. Rendezek, készülök újabb és újabb előadásokra. De vala­hol otthon kell lenni ahhoz, hogy az ember el tudjon men­ni. Amikor egy-egy munkáról hazatérek Egerbe, s belépek a lakásomba, akkor megszáll egyfajta megnyugvás, ami fontos az életben. Le kell tud­ni nyugodni. Az energiagyűj­tésnek több titka van. Nekem ez a nagy titkom. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Beke Sándor, a színházcsináló Rimócra látogattak el a szakkör tagjai Látóúton jártak a hímzők Etellel, egy hívással is segíthetünk Az Egri csillagok a Sportarénában HEVES MEGYE A Hevesi Házi­ipari és Népművészeti Szövet­kezet segítségével a bodonyi­­parádi Kéknefelejcs hímző szakkör tagjai látóúton jártak a közeli napokban a rimóci Palóc Múzeumban. Az intéz­ményben megtekintették a gyűjteményes kiállítást és a Főkötő Galériát egyaránt. A mostani kirándulásról gaz­dag tapasztalatokkal tértek haza a résztvevők. Azt is megtudtuk, hogy a bodonyi-parádi hímzőkor tag­sága egyre inkább gyarapodik és nagy öröm, hogy a fiatalok is egyre többen vesznek részt az alkotómunkában. B. K. A hímzők Rimócon gyűjtöttek tapasztalatokat Fotó: beküldött HEVES MEGYE Az idei nagyböjt­ben is meghirdette tartósélel­miszer-gyűjtését a Magyar Katolikus Püspöki Konferen­cia (MKPK). Március 24-31. között lehet leadni a templo­mokban, az egyházmegyei karitász központokban az ado­mányokat, amelyeket rászoru­ló családokhoz juttatnak el - közölte az MTI. Tóth Tamás, az MKPK titká­ra a gyűjtésről múlt héten Bu­dapesten tartott sajtótájékoz­tatót, ahol elhangzott, hogy te­lefonon is várják a felajánlá­sokat, a 1356-os adományvo­nal hívásával lehet támogatni a rászorulókat. Süli K. BUDAPEST A Papp László Sport­arénában láthatja a közönség az Egri csillagok című musi­calt május 26-án. A Várkonyi Mátyás zenéjével huszonkét évvel ezelőtt bemutatott darab látványban és szereplőiben is megújul.- Az Aréna lehetőséget ad egy nagyobb léptékű előadás megvalósításához. A darabot fel kellett frissíteni, hogy több energia jöjjön át egy tágasabb térben - mondta Várkonyi Má­tyás zeneszerző az Ml aktuá­lis csatornán. Az idős Dobó Istvánt alakító Kelemen Csaba arról beszélt, az előadást több mint húsz esz­tendőn át minden évben bemu­tatták az egri várban, és azo­nos szereposztásban ment, ami páratlan dolog. Hozzátet­te, tavaly a gárda zöme elbú­csúzott, vele együtt csak né­gyen maradtak a régiek közül. A musical új csapatát mint­egy száznegyven jelentkező­ből, több fordulón át válogat­ták össze.- A színpadi történet onnan indul, hogy Dobó István és Bornemissza Gergely az ost­rom után húsz évvel visszaem­lékezik, elmesélik a históriát. Dobót börtönbe zárták, itt láto­gatja meg Bornemissza - idéz­te fel Kelemen Csaba. MTI Beke Sándor: Attól sohasem félek, hogy nem lesz siker, amit csinálok Fotó: Gál Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom