Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-09 / 58. szám

TMTEnf'helyorseg

folytatás az 1. oldalról |

íi

ohaitas

Az emlékezet

Gábor Áron legelső krónikása Jókai Mór volt. Az író egyik legkorábbi, Forradalmi és csataképek című kötetében különleges elbeszélést szentel mitológiájának [Az ércleány), de publicisztikájában is fejet hajt az ágyúöntő mester előtt: „Azt hiszi tán az olvasó, hogy a férfit, ki a fegyvertelen tömegnek ágyúkat akart készíteni, pártolták? Korántsem. Gábor Áront az ágyúöntéssel, mint Fultont a gőzhajóval, nemcsak félreértették, de kinevették, a kaputosok szánalommal mosolygának rajta, a condrások csúfolódva kacagták. [...] Ekkor, mint egy férfi, mint egy Briaraeus, úgy kelt fel Háromszék. És Gábor Áron, minden fekvő és ingó javait pénzzé csinálva, egy hatfontos ágyúvá önté. Már futottak a háromszékiek első csatájukból, Szentgyörgy felé, mikor Gábor Áron megérkezett, még akkor egyetlen, Jancsi nevű hatfontosával. Vissza! vissza! hangzék mindenfelé, mert megjött Áron bácsi Jancsival. Jancsi, morgadalmas bőgés közben, halomra ontá a sárgafekete ágyúkat. E győzelem után mindig dicsőséggel vívtak a háromszékiek.” (Jókai Mór: Cikkek a forradalom évéből.)

Hasonló részletességgel foglalkozik „Áron bácsi”-val Orbán Balázs A Székelyföld leírása Háromszék részének harmincadik, Eresztevény és Maksa környéke című fejezetében, ahol a határőr jellemére is kitér: „Gábor Áron úgy egyszerűség, mint vitézségre nézve valódi spártai volt; éhezni, szomjuhozni, virrasztani, fázni, s bárminő sanyaruságot tűrni tudott, de mellett mértékletes, józan életű volt; [...] Modora, bánásmódja mindenki, még alárendeltjei irányában is szelíd, megnyerő volt; de a mellett a kötelesség teljesítésében követelőén szigorú, s főleg ha valaki elhanyagolta hazája iránti kötelmeit, akkor könnyen haragra lobbant. Midőn ágyúit öntötte s szereltette fel, éjjel-napal talpon volt, s egy iránytűvel járt folyton a munkások között; kit aluva talált, azt kimélytelenül feldöfödte.”

Gábor Áron alakja a magyar drámairodaimat is különleges művekre ihlette. Szabó Dániel Gábor Áron vagy a szépmezei csata című színművét 1869-ben Sepsiszentgyörgyön mutatták be, de szövegét sajnos ma már nem olvashatjuk, csak a mű címlapja került elő 1968-ban. Deréki Antal Gábor Áron című, hat képből álló korrajza is nagy sikert aratott 1891-es premierjekor, Erőss József Ágyúöntő Gábor Áron című ifjúsági színművének bemutatója pedig 1914-ben Kézdivásárhelyen volt.

A kézdivásárhelyi születésű Földi István 1942-ben romantikus regényt írt egy helyi legenda alapján: „A kézdivásárhelyi református temető végében egyszer mutattak neki egy sírt, amely állítólag egy titokzatos, szép pesti asszony maradványait őrizte, aki akkor lett öngyilkos, amikor a kökösi ütközet után értesült Gábor Áron haláláról. A történet egy másik változata szerint Vorwiczek Alfonz osztrák császári kapitány a feleségét küldte el Gábor Áron megmérgezésére, ám a nő szerelmes lett belé, a méreg felével előbb férjét ölte meg, majd a másik felét bevéve, Gábor Áron karjaiban halt meg, és az ő földi maradványait rejtené a kézdivásárhelyi református temető egy mára már fellelhetetlen sírja” - olvashatjuk a függelékben. Az író a történetet színdarabként is feldolgozta, melyet 1943-ban Kézdivásárhely főterén mutattak be.

Tamási Áron 1954-ben megjelent Hazai tükör című regénye is a forradalom időszakáról és Gábor Áron életéről szól. Elbeszélője Madár Vince, a fiatal berecki parasztdiák, aki bujdosóként veti papírra addigi életét - gyerekkorát, diákéveit, az első szerelmet és a családi barát, Gábor Áron történetét.

Gábor Áron alakját a képzőművészet is megőrizte: Gyárfás Jenő Gábor Áron halála című hatalmas méretű olajfestménye a Székely Nemzeti Múzeumban található. Ugyanitt van az 1942-es szoborpályázat alkalmából negyven művész által készített gipszmodell is. Eresztevényben 1892-ben avatták fel a Gábor Áron-emlékművet, melyet Gyárfás Győző tervezett, és málnási kőből Bogdán Flórián és Zuliáni Péter keze munkáját dicséri. A márványtábla a kőfaragó Gerenday Antal budapesti műhelyében készült a Gyárfás Győző által 1881-ben alkotott, Gábor Áront félprofilban ábrázoló rajzról (melynek alapjául a családtagok arcvonásai és a személyes ismerősök leírása szolgált) mintázva. Sepsiszentgyörgyön 1973-ban avatták fel a Gergely István által készített Gábor Áron-mellszobrot, míg Kézdivásárhelyre 1971-ben került az addig Nagyváradon felállított, Nagyvarjasi Oláh Sándor által kivitelezett szobor. Bereckben 1992-ben helyezték el a templom szentélye mögötti téren Vargha Mihály alkotását. Budapest II. kerületében, a Szilágyi Erzsébet fasor és a Gábor Áron utca sarkán 1980-ban avatták fel Kiss Sándor szobrát: az emlékmű törött ágyúgolyót ábrázol, talapzatán pedig az ágyúöntő mester portrédomborműve található.

Az ágyú sorsa

1906. augusztus 18-án a kézdivásárhelyi kórház udvarán, vízvezeték ásása közben különös tárgyra bukkantak a munkások: Gábor Áron eddig előkerült egyetlen hiteles ágyúcsövének mind a négyszáz kilóját felszínre emelhették. A székely őrnagy ágyúinak nagy többsége - hatvannégy darab három- és hatfontos - a kézdivásárhelyi Turóczy Mózes műhelyében készült, addig azonban az összesét elveszettnek hitték. A megtalált hatfontos darab azért maradhatott fenn, mert soha nem is járt csatában. Az akkori múzeumőr, László Ferenc így írta meg az ágyú történetét a Székely Nép 1906. augusztus 24-én megjelent számában: ,A felfedezett ágyú azon időben öntődött, míg a kökösi hídnál az orosszal folyt az élet-halál harc. Az udvaron már készen állott a vadonatúj ágyúszekér, már cipelték a »varangyos békát«, hogy feltegyék a szekérre, mikor jön a hírnök és jelenti, hogy a kökösi ütközetet elveszítettük, Gábor Áron elesett, meneküljünk.” Az ágyút ezért eltemették. Az ágyúszekeret az oroszok égették el. A szerelőkovács csak halálos ágyán vallotta meg az eltemetett ágyúcső titkát, s bár keresték is beszámolója alapján, végül csak a vízvezetéket kiásó munkások akadtak rá.

Gábor Áron ágyúja méltó helyén állhatott a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban egészen 1973-ig» amikor elvitték az akkor alakuló bukaresti történelmi múzeumba. Bár az átszállítás kölcsönzésnek indult, az ágyú végül a bukaresti múzeum állományába került. Az időszakos kiállításokon, melyeken néha megjelent, mindössze azzal a felirattal illették, hogy „tun”, vagyis ágyú. A Székely Nemzeti Múzeum először 2006-ban próbálta - sikertelenül - visszaszerezni, majd 2010-ben negyven napra kölcsönkaphatta. A kölcsönt sikerült néhány hónapra meghosszabbítani, viszont a végleges visszaszolgáltatásba a bukaresti múzeum csakis csere fejében volt hajlandó belemenni. A sepsiszentgyörgyi múzeum így értékes bronzkori és római kori leleteket veszített, de végül 2014-ben Gábor Áron soha el nem sütött ágyúja hivatalosan is visszakerült a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonába. Az intézmény tavalyi hivatalos közleménye szerint az ágyút a közeljövőben útjára indítják a Lészen ágyú! című vándorkiállításon, melyet először a budapesti Hadtörténeti Múzeumban, majd más magyarországi városokban is bemutatnak.

Nyitott szívvel és teljes átéléssel emlékeznünk soha nem könnyű. Legszebb útmutatóként állhatnak előttünk Kányádi Sándor A kökösi hídon című versének sorai: „Béhunytam a szemem, hátha úgy meglátnám / Gábor Áron mestert szürke paripáján. / Prázsmár felől szörnyű por és füst kavargott, / s dörögtek a hídfőn a székely harangok.”

Zuhanás (rézkarc, 26,6 * 19,5 cm)

Dembinszky u. 50. (olaj, farost, 48 « 38 cm)