Heves Megyei Hírlap, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-02 / 28. szám
helyőrség 7 farsanqi tréfa regisztrálták Csíkszeredában, a legmelegebb, 34,9 Celsius-fok 1957- ben volt.” Orbán János Dénes A Madagaszkár-kiáltvány Székely honfitársaim! Nem rajtunk múlott. Mi mindent megtettünk. Évszázadokon keresztül védtük becsülettel a határokat, nem es foglalta el senki. Amíg magunkra nem maradtunk, s a Székely Hadosztályt is fel nem morzsolták - de az sem rajtunk múlott. A politizálást másokra bíztuk. Bár ne tettük volna. Évszázadokon keresztül nyeletlenkedtek, elherdálták az országot, minket meg se kérdeztek, pedig akkor másképp lett volna. De hiába, katonanép vétünk, minket csak szöktettek, meg nem kérdeztek, pedig ejszen egy varangyosgölöncséri gyermek es okosabban vezette volna az országot, mint a sok mutuly. Vártunk-vártunk, közben fáztunk, mert nekünk jutott a leghidegebb vidék, dógoztunk látástól vakulásig, mert ilyen vidéken a jégvirágon kívül alig terem meg valami. Közben évről évre csak fogyatkozunk, elég vét, ebből már legyen elég. Mert hiába ülünk itt, üszküpülünk, hogy legyen valahogy, mert úgyis megesznek minket, mert senki minket nem szeret, csak mi magunkat. Ha itt maradunk, elfogyunk lassan, mint a gyertyaszál, elporlunk lassan, mint a szikla. Végre egyszer vegyük kezünkbe mi a mi sorsunkat, végre egyszer legyen eszünk, met eddig nem vöt, ezt nem kellett vóna hagyni, mi nem es hagytuk, de nem hagyták, hogy mi ne hagyjuk. Mennyünk el innen! Ez erőssen meredekül hangzik, de végre egyszer ne berzenkedjünk, de vitézkedjünk, ne mártírkodjunk, hallgassunk az eszünkre, menynyünk el. Tanuljunk a történelem keserves tapasztalataiból, és ezúttal másképp válasszunk hazát. Válasszunk szigetet, hogy legyenek kikötőink, kereskedelmi flottánk és hadihajóink, legyen tengerpartunk, mert a Szent Anna-tó partján már nem férünk el. S legfőképp azért legyen sziget, hogy ne tudjanak minket körbelakni. Olyan helyet válasszunk, ahol meleg van, mert akárhogy bőcsködünk, azért jobb a jó meleg nyár, mint a hitvány tél a csíki vagy a gyergyói medencében. Azért legyen rajta hegy es, mert az kell, valahol a fenyőnek is kell nőnie meg a juhnak legelnie. De legyen síkság is, ahol rendes búzát tudunk termeszteni, meg napraforgót. Ne legyen kicsi, hogy tudjunk jól elszaporodni. Éppen ezért az ideális hely Madagaszkár. Területe 587 ezer négyzetkilométer, azaz szinte ötvenszer nagyobb, mint a jelenlegi Székelyföld. Az ország középső részén pompás hegyvonulat húzódik, a Hargitánál es sokkal magasabb, aki fázni szeret, az kötözhet oda. De vannak ott pompás dombok, mezők és körös-körül meleg déli tenger. Ráadásul Madagaszkárhoz ősi jogunk van, hiszen 1776-ban a malgas nép a magyar Benyovszky Móricot választotta meg királyává. A szigetország minden bizonnyal nagy szerepet játszott volna a magyarság történelmében, ha a franciák rút ármánykodása meg nem buktatja a királyt. Induljunk!!! Muszka Sándor Komám, innen el kell menni (Madagaszka) Komám, innen el kell menni, itt az ember csak gürcöl, de látszatja nincsen, mingyá mingyá gatyánk se lesz, s a fótot direkt a seggünkre kell vargák. A télen es olyan hideg vót, s kellett úgy tüzelni, hogy ha a csempekályhát el nem adom, januárra a fa mind elfogyott vóna, s ejszen műnk megfagyunk, de aztán szerencsére egy zsák fával kiteleltünk. Bétettük a fát a zsákba, s azt bé az ágy alá, s mikor valamelyik fázott, felkelt, s mikor tízszer megemelte, fekhetett vissza. S a gyermekek es mit eléheztek, ember, bé es hívatott az ovóné, hogy aszongya, valamit csináljak, met a gyermekek a füzetjükbe virslin küjjel egyebet nem rajzolnak. S hidd el nekem, odabé a városban se jobb, egy szeggel se, hívta a növérje az enyémet az aszszonyt, s a telefonba aszongya, úgy képzeld el Rózsika, annyi pénzem nincs, hogy hónajkenőcsöt vegyek. Hideg mocsok tél vót, hogy még a férgek es megdögöltek, s nálunk a macska annyit nyávogott, hogy ejszen egy tűrés vattát a fülünkbe elhasználtunk, s még csoda így es, hogy a nyávogástól az eszünk el nem ment. Na, de aztán valahogy megtavaszottunk, s a csihány nőni kezdett, s mondom, meg vagyunk élve, mehetünk gombászni. Igen, de a sok esővel az erdőt a buijány úgy felvette, hogy olyan sötét vót, mint a kútba, négykézláb kerestem a gombát, hogy valami fának neki ne menjek. S még így es egy karcfalvi cigánnyal abban a nagy setétben fejjel úgy esszementünk, hogy egy órát ültem a kapu előtt, míg az asszony megismert, s béengedett. S esett az eső addig, hogy mán a békák es megrothadtak, s most olyan büdöss van mindenfelé, hogy a házból kimenni nem lehet. Komám, innen el kell menni, látod-e, ott van Madagaszka, láttam a tévébe, szántatlan főd ott annyi, hogy csak lovad legyen, cseppet a főd homokos, de a pityóka meglesz, s ejszen még a káposzta es. Medve ott nincsen, csak néger, de az még több, mint nálunk, de moldvai policnak ott es lenni kell, s az intézze őket, met azok csak halat esznek s banánt, de műnk azzal nem törődünk. Van valami állatjik es, a lámur, olyan, mint a görény, csak majom, de semminek nem jó, met csak szökdösik s mozgassa a farkát, de megfogni s megenni nem lehet. Arra van, hogy a tudósok mennyének, s nézzék, melyiknek mekkora. Kocsmáik sincs, met azok a négerek csak ütik a fődet egy cándrával s táncolnak reája, mint a bolondok, s közben olyan csúful óbégatnak, hogy a teheny mellettik megbornyúzik. Disznyót viszünk s egy darab fődet békerítek, s ha a puliszkát a levővel esszük es, met itten dolgozni es, hova hogy menjé, mikor mondtam ennek a Géza szomszédomnak, hogy úgy tudja meg, hogy mostan még utcaseprőt sem keresnek, aszonta nagy bőcsen, hogy há, műnket ne es keressenek, s úgy tudd meg, igaza vót, innen, komám, el kell menni. György Attila Madagaszkár székely volt és székely lesz ...és elképzelem, ahogyan majd átlépjük a madagaszkári határt, és ahogyan beléptünk az antananarivói reptérre, elveszi egy derék szerecseny a székely író útlevelét, és megkérdezi tőle: Occupation? Amire majd a székely ennyit válaszol szerényen: Yes, indeed... (Hogyne, rögvest, a gyengébbek kedvéért.) Hát valahogy így fog kezdődni Madagaszkár székely gyarmatosítása, ami a kelleténél körülbelül húszezer évvel váratott többet magára, még a maláj bennszülöttek is hamarabb érkeztek oda az ősi földre, mint Benyovszky Móric apánk. Egyébiránt a malgasok titkos története szerint a lemúroknak - akik a másik őslakosok a szigeten, és Muszka barátunk szerint olyan görények, amelyek majmok - a szeme azért van kidülledve, mert amikor az első magyar ember, Benyovszky apánk partra szállt, teljesen elhűlve bámultak rá, és azóta is úgy maradtak. És azóta is kíváncsi szemekkel várják a jog szerinti utódokat, akik íme, most érkezünk. Persze, néhány megoldandó probléma még van. Magunkat ismerve hosszadalmas procedúra lesz majd megbeszélni az elgyarmatosított terület széki, alkirályi és miniszteri felosztásait, alighanem egy teljes délutánt vesz majd igénybe és néhány hektoliter sört, amíg kielégítő eredményre jutunk, de erre biztató precedenst jelent, hogy mi, jó székely író ártányok már régen megegyeztünk a Székelyföld felosztásában is. Ehhez képest Madagaszkár pipepurc. Madagaszkár természetesen nem kis falat. Madagaszkár egy legalább ötfogásos vacsora, még nekünk, székely íróknak is. Madagaszkárt még a pingvineknek sem volt könnyű meghódítaniuk, pedig erről még rajzfilmet is készítettek. Földrajzilag nagyon rendben van, kellemes éghajlat, a monszunokat már jó ideje itthon is megszoktuk, víz van ott is, föld, domb, hegy és emberek, sok-sok fa, amit már itthonról majdnem mind elloptunk, tehát genetikai kihívást jelent majd az egész. Nyilván, a szigetország felosztásánál majd komoly figyelmet kell fordítanunk a természeti-berendezkedési adottságokra. A csíkieknek hegyek kellenek, fenyők (ami nincs), ideges szomszédok és sok kocsma. A gyergyóiaknak medvék, havasok, és néhány örmény sem ártana. Az udvarhelyieknek lankák, egy-két unitárius pap, meg legalább egy nagy temető, ahol még mindig jobb, mint Csíkban. A marosszékieknek legalább egy Köcsög utca, hogy az RMDSZ-nek is lehessen székhelye. A háromszékiek majdnem mindenhol jól vannak, ahol zelegorkodni tudnak és ágyút önteni. Lényegesen komolyabb probléma leend majd a csíki sör gyártása, amely nélkül köztudomásúlag nem létezik székely élet. A komló talán még csak-csak megterem, de a jó csíki víz már fogasabb kérdés, azt kénytelenek leszünk tankhajókkal szállítani, márpedig a tengerészek annyira megbízhatatlan népség, hogy azok a tengeren még vizet is isznak. (Ezennel meghirdettetik a tengeri szállítások felügyeleti kapitánysága, ajánlatokat a szerkesztőségben várunk.) Ami a szilva- és köményes pálinkát illeti, egybehangzó vélemények között ezek Madagaszkáron is beérnek, különösen az északi oldalakon. Erre majd külön zetelaki és kápolnásfalusi iparosokat viszünk ki, biztosítani a létfontosságú pálinkatermelői telepek utánpótlását. (Ha kell, még autonómiát is kapnak, ami szükség, az szükség.) Több szakértő komoly kételkedését fejezte ki a madagaszkári disznótartás kapcsán, amely fenntartást a gyarmatosító különítményhűvös nevetéssel jutalmazta, lévén, hogy a disznó mindenhol megél, ahol ember van, sőt. A disznó a székely legfinomabb barátja, és tartós munkával, kitartással, rugalmassággal, széles látókörrel és egy székely Micsurinnal majd elérjük egy idő után azt is, hogy a lemúrok kétszázharminc kilós ártányokká nőjenek, amelyek savanyú káposztával igen ízletesek lesznek. A lemúrkolbász puszta hallatára esszefut a száj a nyálunkban, vagy fordítva. Mi más kell még tehát Madagaszkár gyarmatosításához? Ha valaki erre a kérdésre válaszol, az máris felségárulás és madagaszkárulás bűnébe esik, amiért majd a rögtönítélő székely ménes előtt felel, de nagyon. Tehát: hajóra, székely! Vár bennünket Madagaszkár. Madagaszkáron mindig süt a nap, Madagaszkáron majdnem mindig esik az eső, Madagaszkáron nincsenek szomszédok. Madagaszkáron lemúr van és l’amúr, Madagaszkár a miénk, Madagaszkár, Madagaszkár, Borneo és Celebesz, székely volt és székely lesz! 2019. február IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ) Illusztráció Muszka Sándor A lusta dög című, székely egyperceseket tartalmazó kötetéből
