Heves Megyei Hírlap, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-02 / 28. szám
5 awnni'. helyörség Nagy Betti Tériszony II A házmester mondta, mikor utánad érdeklődtünk, hogy valamit csúnyán elszúrtak az építők ezen a házon. Néhány lépcsősort, lépcsőfordulót kifelejtettek, így a lakók kötélen másznak fel a harmadikig, de onnan már a lift is működik. Tejó ég! Még mindig vetetlen ez az ágy! Hány éve is? Valamit tényleg elszúrtak az építők, mert ablakok sincsenek, csak törött üvegek az ajtókban. Törött üvegek az ajtókban, penészes edények a mosogatóban, a lemezjátszón meggörbült bakelit, szád sarkában cigaretta, , és gúnyos mosoly. De régóta szeretnék itt aludni nálad! Itt, ahova lépcső sem vezet, ahova nem dörömbölnek át, ahol nem ébreszt fénnyel a reggel, ahol szédülünk a zenétől. Ültünk nem akartunk híreket hallani csak ülni válaszol helyettem egy mobiltelefon csengőhangja Hazatalálok Pszichológusom mondta, hogy kell valami cél. Talán most elmondhatnám neked, hogy nem jó így, hogy én nem így képzeltem, hogy sokkal egyszerűbbnek hittem az életet.- És, amúgy jól vagy?- Igen. Köszönöm. és magunknak örülni de a halál jön és csak leüti (kérsz még egy fröccsöt? ja, hosszúba!) csak leüti és nem is bosszúsan tisztán és üzeni a halványkék térbe hogy kezdjünk el élni és ágyakon ugrálni kérdezem még utoljára tisztán?! jaj, mondanod kellene még ha tudnád... Valami, amire vágyom, valami, amit várok, amiért reggel érdemes felkelnem. Én a tavaszra várok, hogy megújítsam a strandbérletemet. Hogy utálok buszra várni, utálom ezt a jövés-menést körülöttem, utálom ezt a papás-mamás boldogságot, utálom a spórolós nagybevásárlást, a befulladt ünnepeket. Hogy elegem van a télből és magamból, elegem van örökké átázó cipőmből, örökké fecsegő számból, az örökös várakozásból...- Ha akarsz, itt aludhatsz... Hallom a három pontot a mondat végén. Most válaszolnom kellene, vagy kérdeznem? Nem tudom. Hát nem szólok semmit. Háromemeletnyit mászok lefelé a kötélen, és nem tudom, hogy hogyan tovább. az utolsó lapot és előtte nézhetsz szorongón nem tudom mit mondok majd én az utolsó leütött lapnál talán azt hogy kérek még bort (hosszúban? nem, inkább tisztán) halványkék csempe az intenzív folyosóján halványkék ég mi bejut hozzánk sötétkék nejlon a lábon a kékek simulnak egymáshoz tisztán vagy fröccsben? mert az a szomszéd lány mindennap ugyanabban az időben fut le a lépcsőn nyáron papucsban télen kék kabátban mert az a francos labdarózsa kigömbölyödik minden tavasszal hiába nyírjuk ki tűzrakással vagy csak tisztán egy fűnyírással mert a Hableány pincére már öt perce itt áll és kérdezi, hogy tisztán vagy fröccsben? bólints legalább és nézz rám még kék szemeddel... És politizáljak Jolikával a büfében, és induljak haza a Ranolder utcán napégette háttal, és minden szembejövőnek jó estét kívánjak, és cseresznyét lopjak a kihajló ágról, és visszaköszönjek az ugató kutyáknak, és kíséijen a naplemente engem a Római úton, hogy hazataláljak... A hegy kerülete 11 kilométer, legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 437,4 méter. Itthon vagyok, hegy! Látod, hazataláltam. o<^qr\ meniDíU rqdiüábq q |£fh£z? Csillag Is+vón illusztrációival Lapszámunkat CSILLAG ISTVÁN munkáival illusztráltuk. Csillag István 1976-ban született Csíkszeredában, a Temesvári Nyugati Egyetem grafika szakán szerzett diplomát. Tagja a Barabás Miklós Céhnek, a Romániai Képzőművészeti Egyesületnek, alapító tagja és szervezője a TAG (Transylvanian Art Group) képzőművészeti csoportnak. Számos egyéni tárlata volt Erdélyben, Magyarországon és Németországban. Munkáit csoportos kiállításokon Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Lengyelországban, Olaszországban, Svédországban, Szlovéniában és Szlovákiában is láthatta a közönség. „Témáimban leginkább az archetipikus állapotok, érzések érdekelnek és a szakrális témák, azon belül is a jórossz, a fent-lent egymásnak feszülése: a létezés élménye, annak tiszta állapotai és sötét mélységei, a metafizikai Egység állapota és a széthullás érzése" - vallja a művész. Csillag István 1997 óta illusztrál irodalmi műveket. A folyóiratokban, lapokban közölt munkái mellett mintegy ötven könyv tükrözi az általa megalkotott vizuális világot. Olyan szerzők műveihez rendelt képi reflexiókat, mint például Kányádi Sándor, Benedek Elek, Sütő András, Fodor Sándor, Orbán János Dénes és Muszka Sándor. A festészet és grafika határán elhelyezkedő munkái sajátos aurát kölcsönöznek azoknak a műveknek, amelyeknek társául szegődnek. Egyik leleménye az a sajátságos székely világ, melyet rajzaival láthatóvá tesz - ezek jóval többek puszta reflexióknál, a székely sztereotípiákat továbbgondoló, karikatúrába hajló figuráival leszámol mindenféle idillel és pátoszszál. Agyafúrt ötletek, vakmerőség, valamiféle földközeli kivagyiság és az önmagunkon is nevetni tudás - ennyi marad. És az ezekből teremtett játék. Lapszámunk illusztrációit - a madagaszkári tréfa kivételével - Sántha Attila Hogyan menjünk radinába a lérhéz? című, hamarosan megjelenő kötetének képanyagából válogattuk. 2019. február IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
