Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-08 / 6. szám
Q ZÖLDÖVEZET 2019. JANUAR 8., KEDD „Nem tudod, mikor pillantasz meg olyat, amit ember még soha” Mi lehetne közelebbi élmény a mezei lesben eltöltött fagyos délutánnál, ha egy elkötelezett természetfotós munkáját szeretné megismerni az ember? Jakab Sándor készséggel nyújtott betekintést nem csak a szenvedélye, a vadvilág kulisszái mögé is. Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu EGER Hűvös, borús januári délutánon baktatunk a les irányába, előbb a sarat dagasztva, majd alább ereszkedve fagyott tócsákon egyensúlyozva. Az biztos, a turistaforgalomtól távol eső tisztást csak az találja meg, aki tudja, merre keresse.- Borsodból származom, a főiskolát viszont Egerben végeztem el, így ragadtam itt - felel kérdésemre Sándor. - Most biológiát tanítok és edzőként dolgozom, a fotózás javarészt megmaradt hobbinak.- A természet mindig vonzott; gyerekkoromtól kezdve járom az erdőt-mezőt, figyelem a vadvilágot - teszi hozzá. - Az ott látottakat, tapasztaltakat szerettem volna minél többeknek megmutatni, amire a fényképezőgép jó eszköznek bizonyult. A digitális technológia fellendülése egyre nagyobb szabadságot adott, ekkortól kezdtem komolyabban foglalkozni a vadvilág fotózásával. Ennek körülbelül tizenkét éve. Közben elhagyjuk a járt utat és az erdőből kisebb tisztásra bukkanunk, ahol fából ácsolt les várakozik, nem messze a madarakat csalogató korhadt faágtól. Az „etetőt” feltöltve bevesszük magunkat a hideg, ám kényelmes bunkerbe.- A sötét lesben a madarak nem észlelik annyira a benti mozgolódást, a hangok pedig alig zavarják őket - magyarázza Sándor, előpakolva a felszerelést, melynek tekintélyes részét egy fél karhossznyi objektív teszi ki.- Az évek során megtanultam, hogy az ember minden igyekezete ellenére sem lesz képes azt a minőséget hozni, amit szeretne, ha nem fejleszti a felszerelését - mutatja. - Bár a képminőség az egyik legfontosabb szempont, a szerkezetnek bírnia kell a strapát is; biztos akarok lenni benne, hogy semmilyen körülmények közt nem hagy cserben. A fatörzs körül azonnal mozgolódás támad: cinegék nagy számban, és egy-egy csuszka pályázik az eleségre.- Szajkót várunk, vagy karvalyt - jegyzi meg Sándor, felhíva a figyelmemet a cinegék vészriasztására, melyet egyegy nagyobb madár árnyéka láttán hallatnak, ám többsége vaklármának bizonyul. Hoszszas várakozásra készülünk.- Jobban kikapcsol ez a tevékenység, mint bármi más - mondja, és e helyzetben nem nehéz egyetérteni vele. Hozzáteszi: ragadozómadarakra specializálódott és vízi leseket is épített, de legszívesebben nagyvadak után járja az erdőt. Az elmúlt években voltak érdekes pillanatai: mentett már héját, „küzdött” piócákkal és találkozott dühös vaddisznó kocával is. Ugyanakkor egyre kevésbé keresi a szélsőségeket.- Átlátok a fanatizmuson: nem akarok mindenáron megszerezni képeket - közli. - Feküdtem már órákat mínuszokban, vagy-éppen kánikulában, ácsorogtam talajvízben, „vadásztam” hosszasan egy-egy különleges állatra, de egyre inkább fontosabbnak tartom átélni, megfigyelni a szemem előtt zajló dolgokat, mint mindenáron megörökíteni. Sokan fordulnak hozzám tanácsért, hogyan készítsenek hasonló Jakab Sándor hazai és nemzetközi pályázatokra egyaránt nevezi a képeit, amelyek rendszeresen a kiállítottak, azaz a legjobbak közé kerülnek. Legutóbb például az egyik legrangosabb hazai megmérettetésen, az Év Természetfotósa pályázaton Kezünkben a föld elképeket, de legtöbben rögtön csalódottak, ha első alkalommal nem járnak sikerrel. Holott eredményre csak az jut, aki tanul, figyel, érdeklődik, tisztában van az állatfajok viselkedésével, a természetfotózás etikájával, tiszteli a vadvilágot, és tudja, mit, hol és mikor keressen. És persze, nem sajnál egymás után tízszer is felkelni és kimenni akkor is,/ ha eközben egyetlen értékelhető fotója sem születik. Elmondja, fizetős lesben nem ült, nem is fog soha. nevezésű kategóriában választották a fotóját az élvonalba. Természetfotós tevékenységéről tíz éve vezet blogot, melynek látogatottsága a közelmúltban haladta meg a százezret, de munkássága a közösségi médiában is nyomon követhető.- Nagyon sokszor olyan emberek veszik igénybe ezt a szolgáltatást, akik megkülönböztetni se tudják a fotózott fajokat. Én pedig úgy vélem, befektetett tudás, munka és idő híján nem nevezhető saját alkotásnak az elkészült kép - különösen, hogy előtte már nagyon sokan „meglőtték” ugyanonnan, szinte ugyanazt. Emiatt nem is nagyon szeretek másokat magammal vinni - teszi hozzá -, hiszen ketten két egyforma képet elkészíteni már nem ugyanaz az érzés. A pillanat akkor az igazi, ha csak a tiéd. Pályafutása egyik legnagyobb élményeként élte meg a közelmúltban, amikor a Magyarországon igen ritka szirti sas egy példánya a lencséje elé került.- Ködös, hideg nap volt, amikor az emberek többsége legszívesebben az ágyból se kelne ki - emlékezik. - Reggel hattól öt órán át gubbasztottam a lesben, anélkül, hogy bármi is mozdult volna a közelben. Aztán egyszer csak leszállt előttem a sas, melyet ilyen közelségből Magyarországon még nem fotózott senki. Ehhez fogható élményben nem lesz részem többször, de igazolja számomra, hogy megéri csinálni. Mert soha nem tudhatja az ember, a várakozás melyik percében történik valami a szeme előtt, amit ember még nem látott. Az idő múlására közben csak a dermedő lábujjaink emlékeztetnek; a már egyedüliként remélt szajkó sem tette tiszteletét az etetőn.- Ő mindig jön, most valószínűleg a beszélgetésünk riasztotta el - jegyzi meg Sándor, de figyelmünket hamarosan elterelik a szemközti erdő sávját megfestő pazar délutáni fények, melyek egy perc leforgása alatt váltották fel a borús árnyalatokat. A színjátékot szinte némán végignézve hiányérzet nélkül kezdünk pakolni. Helytállónak érzem: egy jó fotónál is lényegesebb, hogy - Sándort idézve - a függöny mögé látva csodát tapasztaljon az ember. Igazi kuriózum: szirti sas Fotó: Jakab Sándor Szakmai sikerek itthon és külföldön Farkasokat vonzhat az illegális dögtér BÜKK Dögteret találtak közérdekű bejelentés nyomán a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) munkatársai múlt év végén. Közleményükből kiderül, szarvas-, muflon- és őztetemek tűnnek fel egy Szarvaskő és Egercsehi közti területen. A bejelentő feltételezése szerint a dögtér nagyragadozók elejtésére szolgálhat. A BNPI Természetvédelmi Őrszolgálata a helyszínen körülbelül harminc méter sugarú körben szétszórva több mint tíz, vadászható fajként azonosított állattetem szakszerűen zsigerelt maradványát, s háziállatok csontvázait, tolláit találta. A maradványok közül egy vadászati hatósági azonosítóval ellátott tetem is előkerült. A helyszíntől nem messze a bozótosban magaslesre bukkantak, melyhez hozzáférhető, használt ösvény vezet. A terület 1988-tól napjainkig farkasok élőhelyeként is ismert - olvasható a BNPI közleményében. Kifejtik, az állati eredetű hulladékok megsemmisítésének vázolt módja tiltott, a nagyragadozók etetése nemkívánatos tett, mely a humán-nagy ragadozó konfliktusok kialakulásának esélyét növelheti. L. R. Nem tétlenkedtek a madárbarátok Ünnepélyes gyűrűzések Lehet még nevezni a Téli Mátrára BÜKK A két ünnep közt három bemutató madárgyűrűzést is tartott a Magyar Madártani Egyesület Bükki Helyi Csoportja Egerben és Miskolcon. A programokat Balázsi Péter, dr. Horváth Róbert és Somoskői Péter vezették, az egyesület aktív tagjain túl érdeklődők is részt vettek a bemutatókon. A gyűrűzés során a városi parkokban, a madáretetők környékén feltűnő madárfajokkal ismerkedhettek a résztvevők, de az érsekkerti esemény alkalmával a cinegék, a harkály, a csúszka mellett jégmadarat is gyűrűzött a társaság. L. R. Az Ersekkertben az ünnepek előtt is gyűrűztek Fotó: beküldött MÁTRA Megnyílt a nevezés január 1-jén a Téli Mátra teljesítménytúrára, amely az ország egyik legnépszerűbb téli megméretéseként ismert. Az eseményre minden évben január utolsó szombatján kerül sor, ez idén 26-ára esik. A résztvevők négy távon tehetik próbára állóképességüket; legnépszerűbb a 41 kilométeres, melyre a helyek közel 90 százaléka betelt már. A szervező Hanák Kolos Turistaegyesület ugyanakkor felhívja a figyelmet: az utolsó napokban sok lemondásra, így felszabaduló helyekre lehet számítani. L. R. t Jakab Sándor: Nem akarok mindenáron megszerezni képeket Fotó: Lőrincz Rebeka
