Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-08 / 6. szám

Q ZÖLDÖVEZET 2019. JANUAR 8., KEDD „Nem tudod, mikor pillantasz meg olyat, amit ember még soha” Mi lehetne közelebbi él­mény a mezei lesben el­töltött fagyos délutánnál, ha egy elkötelezett termé­szetfotós munkáját szeret­né megismerni az ember? Jakab Sándor készséggel nyújtott betekintést nem csak a szenvedélye, a vadvi­lág kulisszái mögé is. Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu EGER Hűvös, borús januári dél­utánon baktatunk a les irá­nyába, előbb a sarat dagaszt­va, majd alább ereszkedve fa­gyott tócsákon egyensúlyozva. Az biztos, a turistaforgalomtól távol eső tisztást csak az találja meg, aki tudja, merre keresse.- Borsodból származom, a főiskolát viszont Egerben vé­geztem el, így ragadtam itt - felel kérdésemre Sándor. - Most biológiát tanítok és edző­ként dolgozom, a fotózás java­részt megmaradt hobbinak.- A természet mindig von­zott; gyerekkoromtól kezdve járom az erdőt-mezőt, figye­lem a vadvilágot - teszi hoz­zá. - Az ott látottakat, tapasz­taltakat szerettem volna minél többeknek megmutatni, ami­re a fényképezőgép jó eszköz­nek bizonyult. A digitális tech­nológia fellendülése egyre na­gyobb szabadságot adott, ek­kortól kezdtem komolyabban foglalkozni a vadvilág fotózá­sával. Ennek körülbelül tizen­két éve. Közben elhagyjuk a járt utat és az erdőből kisebb tisztásra bukkanunk, ahol fából ácsolt les várakozik, nem messze a madarakat csalogató korhadt faágtól. Az „etetőt” feltöltve bevesszük magunkat a hideg, ám kényelmes bunkerbe.- A sötét lesben a madarak nem észlelik annyira a benti mozgolódást, a hangok pedig alig zavarják őket - magyaráz­za Sándor, előpakolva a felsze­relést, melynek tekintélyes ré­szét egy fél karhossznyi objek­tív teszi ki.- Az évek során megtanul­tam, hogy az ember minden igyekezete ellenére sem lesz képes azt a minőséget hozni, amit szeretne, ha nem fejleszti a felszerelését - mutatja. - Bár a képminőség az egyik legfon­tosabb szempont, a szerkezet­nek bírnia kell a strapát is; biz­tos akarok lenni benne, hogy semmilyen körülmények közt nem hagy cserben. A fatörzs körül azonnal moz­golódás támad: cinegék nagy számban, és egy-egy csuszka pályázik az eleségre.- Szajkót várunk, vagy kar­valyt - jegyzi meg Sándor, felhíva a figyelmemet a cinegék vészriasztására, melyet egy­egy nagyobb madár árnyéka láttán hallatnak, ám többsége vaklármának bizonyul. Hosz­­szas várakozásra készülünk.- Jobban kikapcsol ez a te­vékenység, mint bármi más - mondja, és e helyzetben nem nehéz egyetérteni vele. Hoz­záteszi: ragadozómadarakra specializálódott és vízi leseket is épített, de legszívesebben nagyvadak után járja az erdőt. Az elmúlt években voltak érde­kes pillanatai: mentett már hé­ját, „küzdött” piócákkal és ta­lálkozott dühös vaddisznó ko­cával is. Ugyanakkor egyre ke­vésbé keresi a szélsőségeket.- Átlátok a fanatizmuson: nem akarok mindenáron meg­szerezni képeket - közli. - Fe­küdtem már órákat mínuszok­ban, vagy-éppen kánikulában, ácsorogtam talajvízben, „va­dásztam” hosszasan egy-egy különleges állatra, de egyre inkább fontosabbnak tartom átélni, megfigyelni a szemem előtt zajló dolgokat, mint min­denáron megörökíteni. Sokan fordulnak hozzám tanácsért, hogyan készítsenek hasonló Jakab Sándor hazai és nemzet­közi pályázatokra egyaránt ne­vezi a képeit, amelyek rend­szeresen a kiállítottak, azaz a legjobbak közé kerülnek. Leg­utóbb például az egyik legran­gosabb hazai megméretteté­sen, az Év Természetfotósa pá­lyázaton Kezünkben a föld el­képeket, de legtöbben rögtön csalódottak, ha első alkalom­mal nem járnak sikerrel. Ho­lott eredményre csak az jut, aki tanul, figyel, érdeklődik, tisztában van az állatfajok vi­selkedésével, a természetfotó­zás etikájával, tiszteli a vadvi­lágot, és tudja, mit, hol és mi­kor keressen. És persze, nem sajnál egymás után tízszer is felkelni és kimenni akkor is,/ ha eközben egyetlen értékel­hető fotója sem születik. Elmondja, fizetős lesben nem ült, nem is fog soha. nevezésű kategóriában válasz­tották a fotóját az élvonalba. Természetfotós tevékenységé­ről tíz éve vezet blogot, mely­nek látogatottsága a közel­múltban haladta meg a száz­ezret, de munkássága a közös­ségi médiában is nyomon kö­vethető.- Nagyon sokszor olyan em­berek veszik igénybe ezt a szolgáltatást, akik megkülön­böztetni se tudják a fotózott fa­jokat. Én pedig úgy vélem, be­fektetett tudás, munka és idő híján nem nevezhető saját al­kotásnak az elkészült kép - különösen, hogy előtte már nagyon sokan „meglőtték” ugyanonnan, szinte ugyanazt. Emiatt nem is nagyon szere­tek másokat magammal vinni - teszi hozzá -, hiszen ketten két egyforma képet elkészíte­ni már nem ugyanaz az érzés. A pillanat akkor az igazi, ha csak a tiéd. Pályafutása egyik legna­gyobb élményeként élte meg a közelmúltban, amikor a Ma­gyarországon igen ritka szirti sas egy példánya a lencséje elé került.- Ködös, hideg nap volt, ami­kor az emberek többsége leg­szívesebben az ágyból se kelne ki - emlékezik. - Reggel hat­tól öt órán át gubbasztottam a lesben, anélkül, hogy bármi is mozdult volna a közelben. Az­tán egyszer csak leszállt előt­tem a sas, melyet ilyen közel­ségből Magyarországon még nem fotózott senki. Ehhez fog­ható élményben nem lesz ré­szem többször, de igazolja szá­momra, hogy megéri csinálni. Mert soha nem tudhatja az em­ber, a várakozás melyik percé­ben történik valami a szeme előtt, amit ember még nem lá­tott. Az idő múlására közben csak a dermedő lábujjaink emlékeztetnek; a már egyedü­liként remélt szajkó sem tette tiszteletét az etetőn.- Ő mindig jön, most való­színűleg a beszélgetésünk ri­asztotta el - jegyzi meg Sán­dor, de figyelmünket hamaro­san elterelik a szemközti er­dő sávját megfestő pazar dél­utáni fények, melyek egy perc leforgása alatt váltották fel a borús árnyalatokat. A színjá­tékot szinte némán végignéz­ve hiányérzet nélkül kezdünk pakolni. Helytállónak érzem: egy jó fotónál is lényegesebb, hogy - Sándort idézve - a füg­göny mögé látva csodát tapasz­taljon az ember. Igazi kuriózum: szirti sas Fotó: Jakab Sándor Szakmai sikerek itthon és külföldön Farkasokat vonzhat az illegális dögtér BÜKK Dögteret találtak köz­érdekű bejelentés nyomán a Bükki Nemzeti Park Igaz­gatóság (BNPI) munkatársai múlt év végén. Közleményük­ből kiderül, szarvas-, muflon- és őztetemek tűnnek fel egy Szarvaskő és Egercsehi közti területen. A bejelentő feltéte­lezése szerint a dögtér nagyra­gadozók elejtésére szolgálhat. A BNPI Természetvédelmi Őrszolgálata a helyszínen kö­rülbelül harminc méter su­garú körben szétszórva több mint tíz, vadászható fajként azonosított állattetem szak­szerűen zsigerelt maradvá­nyát, s háziállatok csontváza­it, tolláit találta. A maradvá­nyok közül egy vadászati ha­tósági azonosítóval ellátott te­tem is előkerült. A helyszíntől nem messze a bozótosban ma­gaslesre bukkantak, melyhez hozzáférhető, használt ösvény vezet. A terület 1988-tól napjain­kig farkasok élőhelyeként is ismert - olvasható a BNPI köz­leményében. Kifejtik, az állati eredetű hulladékok megsem­misítésének vázolt módja til­tott, a nagyragadozók etetése nemkívánatos tett, mely a hu­mán-nagy ragadozó konflik­tusok kialakulásának esélyét növelheti. L. R. Nem tétlenkedtek a madárbarátok Ünnepélyes gyűrűzések Lehet még nevezni a Téli Mátrára BÜKK A két ünnep közt há­rom bemutató madárgyűrű­­zést is tartott a Magyar Ma­dártani Egyesület Bükki He­lyi Csoportja Egerben és Mis­kolcon. A programokat Balá­zsi Péter, dr. Horváth Róbert és Somoskői Péter vezették, az egyesület aktív tagjain túl ér­deklődők is részt vettek a be­mutatókon. A gyűrűzés során a városi parkokban, a madáretetők kör­nyékén feltűnő madárfajokkal ismerkedhettek a résztvevők, de az érsekkerti esemény al­kalmával a cinegék, a harkály, a csúszka mellett jégmadarat is gyűrűzött a társaság. L. R. Az Ersekkertben az ünnepek előtt is gyűrűztek Fotó: beküldött MÁTRA Megnyílt a nevezés ja­nuár 1-jén a Téli Mátra teljesít­ménytúrára, amely az ország egyik legnépszerűbb téli meg­méretéseként ismert. Az eseményre minden év­ben január utolsó szombatján kerül sor, ez idén 26-ára esik. A résztvevők négy távon tehe­tik próbára állóképességüket; legnépszerűbb a 41 kilométe­res, melyre a helyek közel 90 százaléka betelt már. A szer­vező Hanák Kolos Turista­egyesület ugyanakkor felhív­ja a figyelmet: az utolsó na­pokban sok lemondásra, így felszabaduló helyekre lehet számítani. L. R. t Jakab Sándor: Nem akarok mindenáron megszerezni képeket Fotó: Lőrincz Rebeka

Next

/
Oldalképek
Tartalom