Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-29 / 24. szám

12 ZÖLDÖVEZET 2019. JANUÁR 29., KEDD Újra előadás­­sorozat EGER Folytatódik idén az Egri Természetvédelmi Es­tek előadás-sorozat, mely tavaly indult el a Bükki Nem­zeti Park Igazgatóság, a Ma­gyar Madártani Egyesület (MME) helyi csoportja, az Eszterházy Károly Egyetem és a Kaptárkő Természet­­védelmi és Kulturális Egye­sület együttműködésével. Az idei első előadó Bagyura János, az MME Ragadozó­madár-védelmi Szakosztá­lyának titkára, aki a kere­csensólyom magyarországi védelmének gyakorlatáról beszél. Az érdeklődőket feb­ruár 5-én 17 órától várják az Eszterházy Károly Egyetem Tittel Pál könyvtárában. L. R. Kaszálás bejelentése HEVES MEGYE A Natura 2000 védelmi besorolásba eső gyepterületeken a ka­szálás tervezett időpont­ját annak megkezdése előtt legalább öt munkanappal írásban be kell jelenteni a területen illetékes nemzeti park igazgatóságnál - hívja fel a gazdák figyelmét köz­leményében a BNPI. A beje­lentés elektronikus úton, le­tölthető nyomtatványon ke­resztül is elvégezhető. L. R. Idén is együtt számolta az ország a ragadozó madarakat Nemhiába sasoltunk, kettőt kakink látcsővégre Tizedik alkalommal rendezték meg a nagy sikerű Transzbükki Átkelést Baglyokat monitoroznak BÜKK Jubileumi évfordu­lónak örvendett idén a Transzbükki Átkelés, melyet tizedik alkalommal szerve­zett meg január 26-án, szom­baton a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI). Az esemény 2014 óta az Erőss Zsolt-emléktúra nevet is viseli, mellyel a szervezők a 2013-ban elhunyt hegymászó­ra emlékeznek. Erőss Zsolt ab­ban az évben a túra résztvevő­je, egyben tiszteletbeli vezető­je is volt. A Bükk-hegységet észak­déli irányban átszelő első téli szakvezetés egy évtizede még Nagyvisnyóról indult -idézi fel a BNPI beszámolója. Az első túra résztvevői közül sokan azóta is rendszeresen visszajárnak, hogy a védett természeti értékek újabb és újabb részleteiben elmerülve információkkal és élmények­kel gazdagodjanak - különö­sen, hogy a szakvezetés so­rán a túrázók olyan helyekre is eljuthatnak, ahová egyéb­ként tilos a belépés. Az idei évben Szilvásvá­radról indult a csapat Baráz Csaba természetismereti és oktatási osztályvezetővel az élen. A megállópontokon ter­mészetvédelemről, élővilág­ról, geológiai érdekességek­ről, erdő- és vadgazdálko­dásról, tájtörténetről és kul­turális emlékekről egyaránt hallhattak a résztvevők. Az útvonal érintette a Szik­la-forrást, a Fátyol-vízesést, az Istállós-kői-barlangot és a Mész-kő-lápát, majd a Ko­pasz-rét közelében hágott fel a Bükk-fennsíkra. A töb­­röket elhagyva a nyolcszáz­nyolcvan méter magas Őr-kő­­re kapaszkodott fel a csapat, majd az Oltár-kőn keresztül a Gyetra-kunyhó érintésé­vel az Esztáz-kői-barlangnál kötöttek ki. A túra végcélját jelentő, felsőtárkányi BNPI Nyugati Kapu Látogatóköz­pontjába, Erőss Zsolt kopja­fájához már sötétedés után érkeztek meg a túrázók; a megemlékezés után vacsorá­val zárult a nap. Érdekesség, hogy a lét­számkeret a kihívásokat tartogató túrára idén olyan gyorsan betelt, hogy a szer­vezők döntése szerint még egyszer meghirdetik az ese­ményt. A február másodi­kén, szombaton sorra kerülő második Átkelésre ötven ter­mészetjáró jelentkezését vár­ják. A túrára ezúttal is szak­vezetést biztosítanak, most is bemutatják a fokozottan védett területeket. L. R. HEVES MEGYE Idén Is a la­kosság bevonásával végzi az erdei fülesbaglyok telelő­helyeinek országos felméré­sét az MME. A megfigyelése­ket a szervezet útmutatója szerint, internetes űrlap ki­töltésével lehet eljuttatni a részükre. L. R. Hogy lehetséges megszá­molni a ragadozó mada­rakat, ha egyazon tere­pen több csapat is figyeli őket árgus szemmel? Hozzáértetlenségemet lep­lezni se próbáltam, amikor csatlakoztam a madarászok szokásos téli akciójához, az Országos Sasszinkronhoz. Nem csak a kérdésre kap­tam választ, a madárhatáro­zás nehézségei és szépsé­gei közé is betekintést nyer­hettem. Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu DÉL-HEVES A Magyar Madár­tani Egyesület (MME) a nem­zet ipa rk-igazgató Ságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve 2004 óta szer­vezi meg minden évben a ha­zánkban telelő ragadozó mada­rak számlálását - az Országos Sasszinkron idén január 11. és 13. között zajlott, a hevesi és borsodi csapatok 12-én, szom­baton vágtak neki a puszták­nak. Az akció egyébként ép­pen innen, Hevesből nőtte ki magát, a helyi madarászok el­ső alkalommal 1994-ben szám­lálták meg a területeken áttele­lő sasokat. Ezt már Tóth Lász­ló tájegységvezetőtől tudom meg, aki készséggel beszerve­zett a Besenyőtelekről induló társaságok egyikéhez - ponto­sabban Ősz Guszti hobbimada­rásszal alkottunk kicsiny, ám derűs csapatot, és vettük gór­cső alá a Sarud és Poroszló kö­zé eső Tisza-tavi gátszakaszt. A madarász lassú és alapos Hamar kiderült, erősen alá­becsültem a hat-hét kilométe­res távolságot, ugyanis a ma­darászás nem egy rohamtem­pójú tevékenység, ellenkező­leg: lassú és alapos munkát igényel. A megfigyelés során nemcsak a ragadozó madara­kat jegyeztük fel, hanem az egyéb felbukkanó fajok pél­dányait is. A sasszinkronnal egy időben zajlott a túzokok É i Fotó: BNPI •m Az útvonal számos kihívást tartogatott létszámának felmérése is, ám a fokozottan védett, Euró­pa legnagyobb testű röpképes madarának számító szár­nyast nem sikerült távcsővég­re kapnunk. Először 1994-ben számlálták meg a területeken áttelelő sasokat A megfigyelés és adatgyűjtés mikéntjére már sétánk kezde­tén fény derült. A területen két és félszer két és fél kilométe­res kvadrátokra osztott térkép alapján tájékozódtunk, melyen a megfigyeléseket is rögzítet­tük. Egy-egy észleléshez felje­gyeztük az időpontot, a fajt, ne­mét, viselkedését, a helyszínt, egyszóval minden olyan azono­sításra alkalmas adatot, mely­­lyel a különböző megfigyelések egyezése, ha nem is teljes pon­tossággal, de kiszűrhető. Ké­sőbb ezeket az információkat szoftver segítségével összevet­ve rajzolódott ki a „sastérkép” - de ne siessünk előre. A leggyakoribb a rétisas Magyarország szerte szá­mos, a sasfajok által kedvelt telelőhely található. Ezeken a területeken leggyakrabban rétisasok figyelhetőek meg, a hazai fészkelők számát télen ugyanis északról érkező egye­­dek is növelik. Ugyancsak ná­lunk tölti a telet a parlagi sas Kárpát-medencei fiatal egye­­deinek nagy része is, és bár ritkaságnak számít, de min­den évben felbukkan néhány szirti sas és fekete sas is. Távcsővel a nyakunkban, éber tekintettel haladtunk a gáton, meg-megállva és papír­ra jegyezve a méltóságos szür­ke gémeket, sorjázó libákat, a mindenütt csapongó cinegé­ket, kárörvendő varjakat, er­dei pintyet, királykát, őrgébi­cset, és végre-valahára raga­dozó madarat, méghozzá ege­részölyveket is. Sas azonban csak nem akart feltűnni a bo­rús láthatáron. Nem könnyű móka egyébként a megfigye­lés, főként, ha annak alanya épp olyan távolságban tűnik fel - rendszerint unottan ücsö­rögve egy faágon -, amit a táv­cső épp nem tud befogni. Gusz­titól megtanultam, a legjobb stratégia a várakozás, ugyan­is röptűkben még nagy távol­ságról is könnyebben beazo­­nosíthatóak a ragadozók, mint ülő helyzetben. Két példányról azonban - hidegtől zsibbadó végtagjaink érdekében - így is le kellett mondanunk. Számvetés vacsorával Lassan sötétedni kezdett, amikor a poroszlói Tisza-hidat elértük. Már épp elkönyvel­tük, hogy sasmentes napot zá­runk, amikor Guszti megpör­­dült, és a távcsőn át az égre meredve közölte: rétisas! Való­ban; fejünk felett méltóságtel­jesen húzott el a faj egy hatal­mas, éltes példánya, és még fel sem ocsúdhattunk, követte a második. Küldetésünk ilyetén megmentve, nyugtával dicsér­tük a napot, feljegyeztük az észlelést, és rövidesen csatla­koztunk a számlálók csapatai­hoz, akik a tarnaszentmiklósi vadászházban gyülekeztek, hogy az eredményeket a meleg vacsora mellett összevessék. A számokból kiderült: har­minchét ember jutott a dél-he­vesi pusztára, ahol harmincöt rétisast, ötvenöt parlagi sast, és két túzokot figyeltek meg a résztvevők. Tóth László, a dél­hevesi tájegység vezetője az eredményekhez hozzáfűzte, a hazánkban honos, fokozottan védett parlagi sasok létszáma folyamatos növekedés mutat, az állomány évről évre erősö­dik. A réti sasok csak áttelel­nek a területen, számuk nagy­ban függ az időjárási viszo­nyoktól, idén átlagosnak volt mondható. A dél-hevesi túzo­kok hiányát a borsodi tájegy­ség kompenzálta, ahol nagy számban figyelték meg őket, de érdekesek lehetnek majd e tekintetben az országos ada­tok is - ezek összesítésére né­hány napon belül számíthat a madárbarát közönség. Nem csak sasokat, egyéb fajokat is megfigyeltek a túrán a madarászok HÍREK Repetázhatnak a Blikkben a kihívásra vágyók r Fotó: Lőrincz Rebeka

Next

/
Oldalképek
Tartalom