Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-28 / 23. szám
2019. JANUÁR 28., HÉTFŐ 14 MEGYEI KÖRKÉP A világ egy hosszú ideje aktív fotográfus, Molnár István Géza szemével Az időszeletek lelkes egri követe végigfotózott már hat évtizedet Van, akin nehezen talál fogást az idő, de ő maga árgus szemekkel figyeli annak kivetüléseit, s ha arra érdemes pillanatot lát, megörökíti az utókornak. Molnár István Géza egri fotóművész 82 évesen is aktívan keresi ezeket az időszeleteket. Hancsicsák Mihály szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu £GER Majdnem napra pontosan egy éve történt, hogy cikkünk szereplőjét Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata Gárdonyi Géza-díjjal tüntette ki, elismerve a több évtizedes fotóművészeti munkáját. Büszke is nagyon a kitüntetésére, pedig ezekből, oklevelekből, elismerésekből begyűjtött jó párat az évek során. Nyüzsgő, tevékeny egri, aki ott van a város körfogásában. Nemcsak megörökíti annak pillanatait, de tevékenységével formálja is azt. Nem a város, sőt nem is a megye szülötte, 1936-ban látta meg a napvilágot a Fejér megyei Iváncsán. Igen hamar megyeivé vált, 26 évesen Füzesabonyban kezdett dolgozni, ott telepedett le, de nemsokára már egriként éli életét. Műszaki érdeklődésű és végzettségű emberként úgy tűnik, hogy a szüleitől kapott Agfa bokszgép elegendő volt a fotózás iránti érdeklődés felkeltéséhez. Persze az idő tájt csak kedvtelésből fényképezett, igazából ő maga 1960-tól datálja a tudatos fotós munkájának kezdetét. Elmondása alapján egyáltalán nem gondolt arra, hogy belőle kiállító fotós válik majd. Az 1958-ban alakult Heves Megyei Fotóklub tíz év után kezdett kisebb válságba sodródni, mint mondja „a kezdeti idők után, már nem igazán jöttek új tagok, s újjá kellett szervezni a klubot”. Ez az újjászerveződés 1968-ban történt meg, ide hívták őt is, csatlakozzon a csapathoz. Igen nagy elismeréssel beszél Fehér Istvánról, Molnár István Géza. Derűsen mesél az egri művész az életéről Fotók: Hancsicsák Mihály az akkori klubvezetőről, nagyon sokat tanult tőle. Az nem is kérdés, hogy volt-e tehetsége a dologhoz, hiszen hamarosan egymás után nyerte az elismeréseket a ké-1960-tól datálja a tudatos fotós munkájának kezdetét peivel. Ma is szép teljesítmény lenne, ha a pályája elején lévő fotóstól egy múzeum megvásárolná fényképét, pedig vele ez történt 1970-ben. Az évben, Szarvason megrendezett Paraszti élet című országos ki-Manapság is aktívan fotóz állításon két képpel szerepelt, melyek kölzül az Áll az alku címűt a Tessedik Sámuel Múzeum vásárolta meg. Az évek során saját labort rendezett be, ott dolgozta ki képeit. Sorban jöttek a csoportos és egyéni, belföldi és külföldi kiállítások, s szinte menetrendszerűen az ezzel járó díjak, elismerések. Persze az egyéni munkái mellett szorosan részt vett a megyei fotóklub tevékenységeiben is. Mesél egy ma is követendőnek ítélhető példáról, mikor a város támogatásával a klub az egri bazilika előtt egy komoly szabadtéri fotókiállítást szervezett. Mondja, nagy sikere volt, rengetegen megnézték, helyi lakosok és turisták is jó véleménnyel voltak a kezdeményezésről. Letette a fotószakkör-vezetői vizsgát, mitől kezdve a megyei klub mellett működő Horváth Zsigmond Lajos fotószakkört vezette, mellyel a mai napig nem hagyott fel. Komoly támogatást kaptak a megyei művelődési központtól, állandó termet, felszerelt fotólabort. Az évek során el is látták utánpótlással a klubot, melynek talán legszebb példáját említi: a jelenlegi vezető, Demeter Pál is a szakkörének tagja volt. Kikerültek más sikeres fotósok is innen, mint például Gulyás Miklós neves fotóművész, vagy Koszticsák Szilárd, ki előbb az MTI, majd az MTVA munkatársaként dolgozik. A fotózás jövője talán a hangsúlyosabb utómunka Ha a jelen időszakra gondolunk, akkor kissé szomorúan mondja: kezdenek eltávolodni a fiatalok a szakkörtől, régen sokkal többen adták be fotósmunkáikat pályázatokra. Persze ez betudható a technika hihetetlen fejlődésének, amit kezében tartott okostelefonjával példáz: „nagyon könnyen lehet igen jó fotókat készíteni velük”. Talán ez, s a média özönének köszönhetőek az előzőek. Lassan a gépek leveszik a fotós válláról a technikai munkát, ami természetesen felhígítja is egy kicsit a szakmát. Míg régen elég volt egyetlen hibát véteni a kép elkészítése vagy a laborálás során, ma kitörölhetjük, s újat csinálhatunk digitális masinánkkal. A fotózás jövője talán a hangsúlyosabb utómunka, a művészibb megközelítés felé mutat, mondja, s felkapja fényképezőgépét, hiszen indulnia kell fotózni. HIRDETÉS szeretné, hogy véleménye, ötletei, javaslatai és információi minél előbb eljussanak vésztőinkhez, újságíróinkhoz, küldjön e-mailt:
