Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-04 / 3. szám

2019. JANUÁR 4., PÉNTEK fi MEGYEI KÖRKÉP A Prima díjas Pilisy Csengével újságírásról, mennyiségről és minőségről Az emberek közötti kapcsolatok riporton kívül is működnek EGER Időről időre az is el­hangzik egyesektől, hogy Pilisy Csenge révén Eger és Heves megye túlreprezen­tált a Kossuth Rádióban. Munkabírása és szorgalma valóban példát adó, nem vé­letlen hát, hogy idén átve­hette a megyei Prima díjat. A kitüntetett rádiós újság­író, a Gárdonyi Géza Színház sajtóreferense azt reméli, hogy nemcsak a mennyiség, de a minőség is számít. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu Mondhatni születésnapi ran­devút adtunk egymásnak a Senátor-házban, hisz egy nap­pal korábban ünnepeltük mindketten a születésnapun­kat. Életkorunk alapján ugyan pár évtizednyi a különbség, mégis eddig úgy alakult, hogy ő kapott engem mikrofonvég­re. Végre eljött az idő, hogy sze­repet cseréljünk.- A napokban vehetted át a megyei Prima díjat, de ez nem az első elismerése a munkád­nak.- Remélem nemcsak a men­nyiségnek, de a minőségnek is szólnak ezek a díjak. Mindig meglepődöm, ha a napi roha­nás mellett valaki felfigyel ar­ra, mi kerül ki a kezem közül. Nem úgy gondolok arra, amit csinálok, hogy ez külön elis­merésre méltó lenne. Teszem a dolgom, mint mindenki más. Ez így van rendjén, hogy Eger­ről és a megyéről tudósítom a rádióhallgatókat.- Ha már minőség és mennyi­ség: neked hány órából áll a napod?- Számításaim szerint negy­vennyolcból biztos - mosolyo­­dik el. - Koránkelő vagyok. A hajnali műszakosok szokták is írni, hogy tessék aludni...! Mindenesetre én akkor tudok elmélyülni a munkában, a vá­gásokban, anyagokban, ami­kor hajnal négykor még más alszik. Ráadásul mindennap több helyre el kell mennem, sokszor vidékre is, s minden­nek bele kell férni a nap­ba. És ott van még a „lapzár­ta” is, vagyis adott műsorba időre kell leadni az anyagot. Gyorsan kell reagálni. Rá­adásul egyedül vagyok, nem úgy van, mint hajdan, ami­kor egy egész szerkesztőség dolgozott Egerben Szegedi Erzsivel, Jónás Zolival, Hubai Gruber Miklóssal. Ezt irigy­lem. Nemcsak a hangulat, de a csapatmunka okán is. Hosz­­szú éveken át azért nekem is megadatott, hogy szerkesztő­ségben éljem a mindennap­jaimat. Miskolcon bedolgoz­tam a városi televíziónak, majd hat évet a Magyar Te­levízió Észak-Magyarországi Regionális Stúdiójában, itt­hon 17 évig pedig az egri vá­rosi televízióban. Szerettem a kollégákat, nagyon kötőd­tem érzelmileg a közösség­hez. De ez most egy új hely­zet, már hetedik éve, amihez kellett tudnom alkalmazkod­ni. Tudnék mesélni, hogyan készülnek a konyhában, a fa­zék mellett a műsorok és a ri­portok...- Mindenesetre azt halljuk, hogy a város és Heves megye rengeteget szerepel a Kossuthon.- Igen, ezt a kollégáktól is megkapom néha - moso­­lyodik el. - De ez nemcsak a szorgalmamnak köszön­hető, hanem annak elsősor­ban, hogy a város meg a me­gye olyan, amiről lehet és kell beszélni. Sok olyan ötlet vagy fejlesztés, meg civil kezdemé­nyezés van a környezetünk­ben, amiről tényleg öröm be­számolni. Ezért is mondom, hogy természetes, mert egy­szerűen jó ezekről a dolgokról hírt adni, ráadásul jó azokkal az emberekkel beszélni, akik mindezt fontosnak tartják, és a vállukon viszik ezeket az ügyeket.- Ha rádiózásról van szó, ak­kor bármely témát földolgozol, mégis melyik az a terület, ami a legközelebb áll a szívedhez?- Kulturális területtel kezd­tem a pályámat, de talán azok a témák érdekelnek legjob­ban, amik a szociális érzé­kenységemet mozgatják meg. Sok olyan hátrányos helyze­tű családdal, vagy gyerekkel találkozom, akiknek a sor­sa megindítja az embert. Na­gyon nagy érték, és nem le­het számokkal mérni, hogy ők közel engednek maguk­hoz, beengednek az otthonuk­ba és kicsit talán az életükbe is. A legszebb, amikor a ripor­toknak van valamiféle utóéle­te: vannak olyan falvak, aho­vá, ha megérkezek, megölel­nek, örülnek, hogy visszatér­tem, hogy ott vagyok. De ez itt, Egerben sincs másként. Ha nagy ritkán lejövök sétál­ni a belvárosba, akkor megál­lítanak, hogy beszélgessünk. Az emberi kapcsolatok a ri­porton kívül is működnek.- A díj fontosabb, vagy egy-egy ilyen beszélgetés?- Nem akarom megbántani azokat, akik a díjat adják - na­gyon jólesett, hogy gondoltak rám -, mégis nagyon sokat je­lentenek a közvetlen embe­ri találkozások. Az, hogy a bi­zalmukba fogadnak, elmonda­nak olyan dolgokat, amiket én talán nem is kötnék egy ide­gen ember orrára, ők mégis megosztják velem. Nagyon fel Pilisy Csenge eddigi elismerései: Két alkalommal jelölték az Eger Csillaga címre, 2014- ben Eger és Heves megye az év újságírójának válasz­totta, 2015-ben az év tu­risztikai szerkesztő-ripor­tere díjat vehette át, 2018- ban Eger városa Mészáros György-díjjal ismerte el a munkáját és elnyerte a He­ves megyei Prima díjat. tud tölteni, ha olyan emberrel találkozom - és érdekes mó­don rengeteg ilyennel hoz ösz­­sze a sors -, aki valamilyen módon irányt, vagy követen­dő emberi hozzáállást mutat.- A sajtóval való kapcsolatod nem gyökér nélküli. Édesapád, Pilisy Elemér is szerkesztőség­ben, jelesül a Népújságnál, il­letve a Heves Megyei Hírlap­nál élte le az életét, hozzád ha­sonló odaadással és munkabí­rással.- Apa ötven évet töltött a lapnál, de anyukámtól, Deme­ter Zsuzsától, a Harlekin Báb­színház alapítójától és veze­tőjétől is ezt a példát leshet­tem el gyerekkoromtól, hogy nagyon fontos a család, de a munka is belenyúlik az éjsza­kába, a hétvégékbe. Ez szá­momra a természetes.- Hol dőlt el, hogy édesapád nyomdokán a sajtó felé vezet az utad?- Már óvodásként rendsze­resen végigültem a próbá­kat a bábszínházban, láttam, hogy készülnek a bábok. S ha ebbe a világba valaki belesza­gol, nagyon nehéz elszakadni onnan. Sokáig szívesen let­tem volna dramaturg is akár, míg nem a Szilágyi Erzsébet Gimnázium Szeget Szeggel diákújságjába volt lehetősé­gem írni, s rögtön az elején adódott egy probléma, ami a cikkem nyomán meg is oldó­dott. Ez sok mindent eldön­tött. Ráadásul apa révén sok remek újságírót ismertem, akik emberként és a szakmá­ban is példát mutattak. Azért a színház is az életem része lett, hisz már 16 éve vagyok a Gárdonyi Géza Színház sajtó­­referense.- A rádiózás mellett azért több műfajt kipróbáltál, melyik áll legközelebb a szívedhez?- Először cikkeim jelen­tek meg az újságban, aztán jött a tévé, ami nagy szere­lem volt - talán a csapat mi­att is -, a rádió pedig egy lehe­tőség volt számomra, amit ki kellett hogy próbáljak. Soká­ig gondolkoztam tévés szem­mel, ott meg tudjuk mutat­ni képben azt, amiről beszé­lünk. Ez a rádióban sokáig hi­ányzott. Meg kellett tanulni, hogyan lehet bemutatni úgy egy témát, helyszínt, hogy a hallgató el tudja képzelni. Mindennapi kihívást jelent, hogy tudom megvalósítani a témától a vágóasztalig, s ez jut el a hallgatóhoz. E mellett pedig ad egy mérhetetlen sza­badságot, hogy a magam ura lehetek.- Ezt a szabadságot hogyan tűri a családod?- A férjem is a tévénél dol­gozott, tehát nem meglepe­tés számára ez a fajta mun­ka, másrészt így ismert meg, a kisfiam pedig ebbe született bele. Arra törekszem, hogy az az idő, amit velük töltök inten­zív és minőségi legyen.- Összességében - és itt ter­mészetesen nem anyagilag ér­tem, s nem is az eddigi elisme­réseidre gondolok - megéri ezt a munkát ilyen intenzitással csinálni?- Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szere­tek. Ráadásul nekem ez már nagyon fiatalon megadatott. Remélem, így lesz ez még hosz­­szú ideig! „Életünk a víz”: a Heves Megyei Vízmű új logojával öt megye 117 településén találkozhatunk Harmincmilliárdból fejleszthetnek az idén HEVES MEGYE Az „Életünk a víz” mottót választotta meg­újult arculatához a Heves Me­gyei Vízmű Zrt. A társaságon belüli átalakulások után a cég frissített arculatával, új lógójá­val találkozhatnak a fogyasz­tók öt megyében, 117 telepü­lésen. Sasvári Szilárd vezér­­igazgató fogyasztóiknak sike­rekben, örömökben gazdag új esztendőt kívánt, s elmond­ta, hosszú távú stratégiájuk, hogy fogyasztóikat minél ma­gasabb színvonalon szolgálják ki. Ebben közreműködik több mint hatszáz dolgozójuk, akik­kel együtt a térség egyik legna­gyobb, kizárólag magyar tulaj­donú foglalkoztatójának szá­mítanak. A társaság az idei esztendő­ben számos felkérést kapott, így iparterületek közmű-inf­rastruktúrájának kialakításá­ban és üzemeltetésében vet­tek részt, hazai tulajdonú, va­lamint multinacionális cé­gek és kormányzati intézmé­nyek bízták meg őket mérnö­ki munkákkal és kisebb ki­vitelezésekkel, ezzel is tartot­ták egyensúlyban gazdálkodá­sukat. A nehézségek ellenére helyt­álltak 2018-ban a Heves Me­gyei Vízmű Zrt. munkatár­sai. A gazdasági környezet Az egri szennyvíztisztító telep is megújul Fotó: Berán D. nem kedvezett a felújítások­nak, közműcseréknek, hiszen a közműadó aránytalan ter­het ró a szolgáltatókra, jegyez­te meg a vezérigazgató. Ugyan­akkor európai uniós és állami források lehetőséget biztosítot­tak fejlesztésekre. Sasvári Szilárd kifejtette, az uniós program keretében 30 milliárd forintnyi beruházás - szennyvízhálózatok korszerű­sítése, új tisztítóművek kialakí­tása - valósul meg szolgáltatási területükön. Ezek műszaki elő­készítését, a technológiák leírá­sát ők végezték. Megújul egye­bek között az egri és a gyöngyö­si tisztítótelep is. T. B. Sasvári Szilárd Fotó: H. M. Pilisy Csengének Liptai Kálmán, az Eszterházy Károly Egyetem rektora gratulált Fotó: H. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom