Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-19 / 16. szám
5 helyőrség vers Farkas Árpád Weöres Sándornak Unatkozott az Úr nagyon, s leszólt csöngei csöndbe: jöszte ölembe, gyermekem, hintázhatsz itt a térdemen, úgyis ölembe jössz te, s majd ketten megyünk tönkre. Rákölté, mit vásált az Úr, holdfényt, moszatot, gyöngyöt, s a napsugárban ott csücsül, ringatják istentelenül, s nem tudni, térdén most ki ül, szakállát tépdesvén kinek, az Úr-e, vagy a gyermek? Demeter József Mezőségi presumér ufó Az ecetfás, akácfás, fenyőfás, száz füstöt se Számláló Magyardellőn, széltében-hosszában, Felszegtől az Alszegig szárnyalt, viharzott A hír, hogy! A Rapó-tetőn fennakadt egy Amerikai anyahajó, mintha! A Bibliába Egy kortárs költő ateista versét biggyesztették Volna oda... Úgy. Anyahajó a Rapó-tetőn?! Ti Hülyék vagytok, mondta a faluvezér. Gyárfásék Kertjében egy ultramodern japán mozdony is Vesztegel. A derékig érő burján közt, csihány közt. Ti tényleg hülyék vagytok, hát itt még vasút Sincsen, köhintett gazdásan a faluvezér - De! A mozdony mégis ott volt. És a hajó is. A Rapó-tető zátonyán. A falu felbojdult, jobban, Mint egy méhkas, mintha! Ecetet kevertek Volna a kiteleltetési mézbe - cukor helyett. Mi több: Egy presumér ufó is idependeredett. Filmezett, s Aztán iszkiri! Nano-kalukban. Egyedül csak a falu Okos bolondját hagyta hidegen mindez. Rá se nézett A mozdonyra. Rá se sandított a hajóra. Rá se Rebbentette hóka szempilláit az ufóra. Meg Se parittyázta. Ő csak hordta a ganét a Hegyre. Hordta, hordta. A Rapó-tető lábánál. Hóna alatt Jó fertájnyi kaszás-kenyér. Bal kezében fél Méteres kolbász. Megszentelt zsidó-keresztény Kolbász, és református-házi szalonna. A jobb kezében Mezőségi székely bicsak. A zsebében kujaknyi veres Hagyma. Presumér-színű, ufoalakú veres hagyma. Vállán ostor. Faragott nyelű, rovásírásos, tizen- ■ Két ágú ostor. Születési éve római számokkal Rávésve. Hejsz ide, nye, bíztatta az ökröket - Komótosan, lassú víz partot mos alapon, és Úgy számolta, hogy délig hármat is fordulhat, ha Minden igaz, sandított elégedetten a mennyország irányába, és! A hegygerinc egére kimerevített Képen: A Rapó-tető fölött pitymalló Nap felé kukkint, Nógat... A jól húzó csábeli ökör szerint... A sokkal Jobban húzó csábeli ökör szerint. Is. Ámmen. Fotó: Borsos Misi 2019. január Boxoló OOO * 25 * 20cm, acél, 2018) Fotó: Majoros Áron Juhos-Kiss János Nő gitárral Picassónak 1907-ben elment a józan esze, miatta lettem csúf kocka. Bezzeg •előtte, előlem a festők festeni nem vonultak ki a szabadba, hanem szép gömbölyű fenekem, mellem körül fontoskodtak, méricskéltek, lábam és karom finoman egyengették, ujjaim finomságát, gitárom hangját műélvezetüknek betudták. Már mondtam, Pablómnak elment az esze, aztán elment Keletre, ott mindent kockának látott, akkor fiz egész művészvilág őt majmolta, én csak zuhantam és zuhantam, senki sem csiszolódott hozzám, zuhanás közben kocka meteorit lettem, azóta az egész világ kocka! Nem éreztem jól magam a szögletes, festett bőrömben, a bevásárlóközpont külső falán fejemre folyik egy csomó gyarlóság: az ellopott görögtüzek! Az emlékezés édes kevés, a rohanó, tipró világunkban az ember fiának semmi sem elég! Hajdan Dianával vadásztam nagy vadakra, kopóim a tisztásokon nyalogattak isteneim ambróziával kínálgattak, urak sóvárogtak, udvarolgattak, a jó festők etettek, a rosszak kivonultak, a vének a fürdőben maradtak, fenekem s Zsuzsannát lesték! Az impresszionisták lendületes ecsetkezeléssel, lapát kezükkel dolgoztak, az egyik szemüket mindig becsukták, hogy a másikkal jobban lássanak, kacsintsanak. A bevásárlóközpont fala előtt most minden bevásárló kocka, dada, nem apa, nem anya, nem boldog s nem is jó, tisztelet a karácsonyra készülődőknek! Nem kell kockaevolúció a magyaroknak. De tűzként tombol a kockavilág felsőbbrendűsége, a kocka zsarnokság, a kocka magány, a kocka zárvány, mi lesz velünk, ha a kockásított bomba nem bírja tovább? Repedezett, ráncosodott Nő gitárral lettem, képemről, elmaszatolva is köszöntőm a pokolban szenvedő Pablómat, mondják, hogy ott is alkot, átlépte kubista korszakát, de azért vállalja múltját, túlszárnyalta világát: de a nő ma már emancipált! Kubikusként jól nyomja a földdel megrakott talicskáját. IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET 4
