Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-15 / 12. szám
12 MEGYEI KÖRKÉP 2019. JANUÁR 15., KEDD Mondatok csalfa játékában Krusovszky Dénes íróval, költővel egy téli estén Fordítás a felejtés, a valóság töredékei és emlékezés között Fotó: E. B. EGEP Masszívan esett a hó, amikor a Kepes Intézet melegében, Molnár Ferenc tanár úr vendégeként találkozhatott a város irodalombarát közönsége Krusovszky Dénessel, akit bár az egyik legtehetségesebb költőként tartanak számon, a 2018-as könyvhétre megjelent, Akik már nem leszünk sosem című, letehetetlen regényének sikerével végleg berobbant a prózaírói létbe. Az est előtt megpróbáltunk közös játékba fogni, mondatainak segítségével. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyei h i rlap. hu Krusovszky regénye térben és idősíkokban lazán mozgó történet, mely Iowa Cityben kezdődik 1990-ben, de a főszereplője, Bálint, egy harmincas éveiben járó fiatalember, aki 2013- ban Budapestről visszatér gyerek- és fiatalkora helyszínére, Hajdúvágásra. Találkozhatunk egy tüdőszanatóriumban élő tüdőbénult beteggel és ápolójával a csernobili katasztrófa idején, s emlékként előkerül az 1956-os forradalom egy kevéssé ismert mozzanata is. E mozaikok végül 2017-ben rendeződnek egy képpé. Ki- és lekerekedik a történet. Igazi „nagyregény”, melyről nehéz úgy beszélni, hogy ne fednénk fel a benne rejlő titkokat. Ezért játékra hívtam az írót, lapozzunk bele a könyvbe úgy, hogy néhány, a regényből választott mondat alapján ismerkedjünk meg a művel és írójával. Beszélgetésünk indításául egy régebbi versének indító sorait választottam.- „A kezdő sort soha nem én írom, aztán a többire is csak engedélyt adok. Valaki helyettem fosztja ki a kamrát...” - írod egyik versedben. A prózaírásnál is így működik?- Nem, ez a verseknél működik nagyon jól, amikor, egyegy szó, szókapcsolat, mondat elkezd működni, s az fel tud építeni egy egész verset. Egy regénynél nagyon akarni kell, hogy az elkezdődjön. Sokat gondolkodtam, melyik történetszállal kezdjem el a regényt. Azt tudtam, hogy nem rögtön a főszereplővel akarok indítani, neki később kell belépnie. Megírtam már a baleset történetét, s egyszer csak rájöttem, hogy ezzel érdemes elindítanom a regényt. Egy ilyen rövid, erős rész után jöhet a lassabb építkezés. Izgalmas előbányászni magamból azt az első mondatot, amiről azt érzem, hogy nem esetleges, ami eltávolít, kicsit kevésbé konkrét, mégis bele lehet általa lépni a regény világába, anélkül, hogy tudnánk, mi a fene fog történni az után. Ha égy szó, mondat elkezd működni, az fel tud építeni egy egész verset- Akkor jöjjenek a passzusok, amik alapján megismerhetjük talán a regényt és íróját is: „Át kell kelnem rajta, nem lehet olyan mély, és nem számít, ha bele is kell gázolnom...”- Ez az álomjelenet egy kicsit költőibb betétepizódja a könyvnek. Bálint hazaútján Budapestről Debrecenbe, az anyjához majd a kisvárosba, s kinézve a vonat ablakán szemléli az ismerős, már mégis idegen tájat. Amikor gondolkodtam erről, rengeteg kép előjött. Gyerekkoromból megmaradt, hogy ez a kisváros szántóföldekkel van körbevéve. Egyszerre éreztem otthonosnak - hisz ebben nőtten föl -, és fenyegetőnek. Az is kérdés volt, miért is gondolkodom én ennek a vidéknek és a gyerekkoromnak a fura elemein, a szalmabálákon meg a belvizes tavakon, amikhez semmi trauma nem kapcsolódik, mégis részeivé lettek az életemnek. Bálint is ezt érzi, minél inkább eltávolodik ettől Krusovszky Dénes szívesen játszott az élettől, annál inkább igényli, hogy feldolgozza a kötődését.- „...sehol máshol nem tud olyan kevéssé jelen lenni, mint ebben a házban, ahol hosszú évek alatt megtanult már láthatatlanul élni.”- Az Aszalós nevű, vastüdős beteg élethelyzetét vázolja föl ez a mondat. Izgatott, hogy ezek a teljesen extrém életkörülmények hogyan működnek. Nyilván nem lehet szeretni, hisz’ teljesen életszerűtlen állapot egy egész életet egy vascsőben leélni. Sokat tanultam erről a Vaspólya című szociográfiából, melyben a hetvenes években vizsgálja a szerző - László Anna - azokat a gyermekbénulásos beteget, akik az ötvenes években bénultak le. Itt vannak például azok a lányok, nők, akiknek a testük naphosszat egy gépben van, s csak a fejük látszik ki. Ők a sminkelésre, a fodrászkodásra fordítottak komoly hangsúlyt. Nem maga a betegség érdekelt, hanem az, hogyan működnek ők, a betegek emberekként ebben az embernek nem való helyzetben. Asztalos ráadásul krízishelyzetben van: nem akar már részt venni semmi közös dologban. Ez az ambivalens érzés izgatott, hogy éppen az a közösség, amiben van, adja meg számára az esélyt, hogy ne vegyen benne részt.- „Jobb lesz így nélküle, és főleg anélkül a valaki nélkül, aki vele vagyok.” Krusovszky Dénes József Attila-díjas költő, kritikus, szerkesztő, műfordító. 1982-ben született Debrecenben. Hajdúnánáson nőtt fel, jelenleg Budapesten és Bécsben él. Első verseskötete Az összes nevem címmel 2006-ban látott napvilágot, melyet továbbiak követtek. 2014-ben jelent meg A fiúk országa című novelláskötete, 2018-ban az Akik már nem leszünk sosem című regénye.- Bálint történetének a könyvben végig problémaként jelen lévő része a párkapcsolati létezés. Mit jelent az én, ha valakihez viszonyítva válik énné? Hogyan vagyok más egy párkapcsolatban, mint amilyen anélkül lennék, illetve hogyan vagyok más egy olyan közegben, ahová visszamegyek? A vastüdősök extrém helyzetéhez képest az, ahogy előjönnek az emberek régi énjei különböző szituációkban, az nem különleges, azt ismerjük. Azok a pillanatai izgattak a személyiségnek, amikor picit képlékennyé válik. Az életben maradáshoz - úgy gondoljuk - a személyiség szilárdságára van szükségünk, aztán kiderül, hogy ez mégsem olyan biztos valami. Bizonyos helyzetekben újratermelődnek a régi énünk egyes tulajdonságai. Bálint és barátja, Tuba kapcsolatában is ez izgatott, ahogyan nem értik egymást, pontosabban Bálint mennyire nem érti őt.- „Azt már tudtam, hogy honnan jövök el, mit hagyok jó időre a hátam mögött, talán örökre, abban azonban nem lehettem biztos, hogy mi vár az út végén.”- Ez a gondolat az előzőhöz kapcsolódik. Sok ide-oda mozgás van a könyvben, ami a lokalitáshoz való viszonyt vizsgálja. Az, ahol épp vagyok mennyire határozza meg, hogyan működik a személyiségem? Bálint kilép a komfortzónájából azzal, hogy hazamegy. Kiteszi magát annak a helyzetnek - félig-meddig dühből vagy átgondolatlanul -, hogy találkozzon olyan emberekkel, akik egész mást látnak benne, mint ő lát magában. Ezek a fizikai és lelki értelemben való kimozdulások valamiféle veszélyt jelentenek a személyiségre, s ez jellemző a mai világra is. Nem csak egy-egy korosztályra, hanem mindenkire. Ezért is igyekeztem elkerülni, hogy tisztán generációs regényt írjak, nem akartam, hogy a főhős életkora leszűkítse a regény problémáinak az értelmezhetőségét a harmincasokra. Bizonyos helyzetekben újratermelődnek a régi énünk egyes tulajdonságai-....fordítás volt ez is, csak nem két nyelv, hanem a felejtés és az emlékezés, a valós események töredékei és a belőlük helyreállított történet között.”- Ez a mondat a regény szerkezeti felépítéséről is árulkodik. A könyv vége felé eljátszunk a gondolattal, hogy mindazt, amit eddig olvastunk, azt Bálint állítja hely re, pontosabban ő az, akiben van igény arra, hogy ezzel kísérletezzen. Úgy kezeli saját emlékezetét megdolgozandó anyagként, mint egy fordítás esetében az idegen nyelvű szöveget szoktuk. Van egy feltételezett jelentés a szövegben, amit elő kell bányászni, s olyan mondatokat kell leírni, ami ezt a megbúvó jelentést a legpontosabban kifejezi. Ezt teszi Bálint, és talán én is ezt tettem a regény megírásával. Van olyan zöldség, aminek háromszorosára ment fői az ára a lecsökkent termésmennyiség miatt Árukínálat az egri piacon a hideg hónapokban EGER Az ünnepek után, a hideg évszak hónapjaiban a városi piac forgalma jelentősen csökken, az árusok elmondása szerint a nyárihoz képest a felére. Kevés a vásárló, ezért kevesebb az eladó is. Ilyenkor a gyümölcsök a legkelendőbb árucikkek, az áruk az elmúlt évi hasonló időszakhoz képest nem változott. A legtöbben narancsot, mandarint, sütőtököt és almát vásárolnak. A vevők ezúttal is kedvükre válogathatnak, hiszen a legtöbb standon most megtalálható ezeknek a termékeknek a széles választéka. A piac sok minden mást is kínál még mindezeken túl. A különböző mézek is közkedveltek ilyenkor. A virágméz számít a legkeresettebbnek és az egzotikusabb ízek kedvelői is megtalálhatják a kedvükre valót az úgynevezett mézes csemegék közül, mint például az eperágyas akácméz vagy a dióágyas méz. Az is tapasztalat, hogy lekvárokból a csipke, a sárgabarack és a homoktövis fogy legjobban. Mindezek mellett a tejtermékek iránt érdeklődők is bőven tudnak válogatni különböző házi tejekből és sajtkülönlegességekből, mint a nagyon Mézet és gyümölcsöt keresnek leginkább a vevők Fotó: Kovács Dominik népszerű magyaros sajt, amely négyféle fűszert rejt magában. Az árusok arról is beszéltek, hogy az emberek sokkal tudatosabban vásárolnak napjainkban, és a minőség számukra az elsődleges szempont. A zöldségek nem igazán fogynak, mivel kevesen veszik azokat. Ennek a legfőbb oka az, hogy ezen árucikk ára csaknem megháromszorozódott, míg a többi portékáé nem, vagy csupán kisebb mértékben emelkedett. A tavalyi időjárásnak köszönhetően drasztikusan kevés volt a zöldségtermés, épp ezért érthető az árnövekedés. K. D.
