Heves Megyei Hírlap, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-05 / 282. szám
2018. DECEMBER 5., SZERDA SPORT 15 Marco Rossi felemelő hangulatot vár az Eb-selejtezőkre A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi a komplikált Eb-selejtezőcsoportról, Marek Hamsíkról, a nehéz helyzetekről és egy remélhetőleg változó sorrendről is nyilatkozott. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu szottam volna velük hazai pályán. A jó rajt nagyon fontos, ha egy ' csapat győzelemmel indít, az nagy lendületet ad a folytatásra. Mondhatni, nyomban belevágunk a közepébe, de ez van. Szlovákia egyik legjobbja, Marek Hamsík úgy fogalmazott, várja már az ellenünk vívandó csatákat, mert a magyar válogatottnak nagyszerű szurkolói vannak. Hozzátette, készen áll, hogy játszszon és nyerjen ellenünk. Ha szabad, innen üzenem neki, hogy amikorra kell, mi is készen állunk a feladatra! Ha nem is csecsemőkora óta, de- „Horvátország kiemelkedik a mezőnyből, a többi rajtunk múlik" - így értékelt röviden a vasárnapi sorsolás után. Azóta feltehetőleg osztott-szorzott az E csoport várható végkimenetelét illetően. Mire jutott?- Arra, amit Dublinban is mondtam - felelte Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. - Kaphattunk volna jobb beosztást is, miként rosszabbat is. Komplikált csoport a miénk. Horvátországot senkinek sem kell bemutatni, az, hogy világbajnoki ezüstérmes, mindent elárul az erejéről. Más szintet képvisel. Mögötte következik három, szerintem csaknem azonos játéktudású válogatott, a szlovák, a walesi és a magyar. Úgy gondolom, a még továbbjutást érő második helyért ez a három együttes verseng majd.- Ha így lesz, mi dönthet közöttük?- Szinte minden azon múlik, hogy a meccsnapokon milyen formában, milyen mentális állapotban lesznek a játékosok. Papíron a szlovák csapat valamelyest erősebbnek tűnik a másik a kettőnél, de ettől nem kell megijedni, hiszen a futballt sosem papíron játsszák. Mindig a pályán derül ki az igazság. A célunk mi más lehet, mint a kijutás! Ki tudja, mikor lesz még egy Legközelebb márciusban lesz tétmeccs ilyen alkalom, hogy a magyar válogatott hazai környezetben szerepelhetne az Európabajnokságon. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy megragadjuk ezt az esélyt. Nyilvánvaló, nem lesz könnyű dolgunk, de nem félek semmitől. Az életemben semmit sem kaptam ingyen, hozzá vagyok szokva a nehéz helyzetekhez. Ugyanakkor bizakodna várom a selejtezősorozatot.- Még úgy is, hogy a Szlovákia elleni idegenbeli mérkőzéssel indul, hogy aztán három nappal később a Horvátország elleni hazai meccsen folytatódjon?- Ebben a tekintetben nem vagyunk szerencsések. Ha már a szlovákokkal kell kezdenünk, sokkal szívesebben játFotó: Török Attila jól ismerem Mareket. Már akkor ismertem, amikor tizennyolc évesen a Bresciához került. Onnan pedig a Napolihoz- ennek több mint tíz éve. Ezt csupán azért említem, mert Olaszországban, Nápolyban van az otthonom, a családom és a baráti köröm fanatikus Napoli-drukker. Úgyhogy jobban ismerem Hamsíkot játékosként, mint magamat. S akkor még az Internazionale védőjéről, Milan Skriniarról nem is szóltam. Hetvenmillió az értéke - nem forintban...- Walesnek is akad egy Gareth Bale-je.- Fantasztikus futballista, nem vitás. Habár sokszor bajlódik sérüléssel, hátha ellenünk sem lesz teljesen egészA kapitány szerint a továbbjutást érő második helyért a walesi és a szlovák válogatottal fogunk versengeni Fotó: Koncz György séges... Komolyra fordítva: a walesiek is remek csapatot alkotnak. Mondom, rengeteg múlik azon, hogy amikor találkozunk velük vagy a szlovákokkal, milyen formában leszünk mi - és milyen formában lesznek ők. Igaz ez a horvátokrá is. Az, hogy a topklubokban szereplő topjátékosok tavasszal jelentős megterhelésnek lesznek kitéve, talán a mi malmunkra hajtja a vizet. Az ő esetleges fáradtságukat viszont csak akkor használhatjuk ki, ha száz százalékot adunk ki magunkból.- A csoport ötödik tagjáról még nem esett szó idáig. Azerbajdzsánnal nem is kell számolni?- Aki nem kalkulál vele, hatalmas hibát követ el. Bakiban nemhogy nekünk, senkinek nem lesz könnyű nyerni. Elképesztő tempóban fejlődik az azeri labdarúgás, nem véletlen, hogy a Qarabag az előző idényben bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Egyébként sem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkit is lebecsüljünk. A válogatott elmúlt két évben elért eredményei a legkevésbé sem jogosítanak fel minket arra, hogy előzetesen biztosra vegyünk egy győzelmet. Szerénynek kell lennünk. Abban a tudatban kell készülnünk, hogy ha nem vagyunk csúcsformában, bárki gondot okozhat nekünk. Erre a legjobb példa az Észtország elleni idegenbeli mérkőzésünk. Tallinnban nem voltunk kellően sikeréhesek, meg is ittuk ennek a levét. Mindenki ellen a legjobbunkat kell nyújtanunk, máskülönben nincs esélyünk.- A Horvátország és a Szlovákia elleni párharcok felettébb tüzesnek ígérkeznek. Felvetődött már önben, hogy azokra a meccsekre mentálisan is felkészíti csapatát?- Amikor elvállaltam a válogatott irányítását, azt kértem Csányi Sándortól, a stábtagok mellett hadd vegyem igénybe egy mentális szakember segítségét is. Az elnök úr ebben ugyanúgy támogatott, mint minden másban, a szakember munkájának azóta nagy hasznát veszszük. Hogy mást ne mondjak, a görögök elleni hazai találkozón is elkeltek a tanácsai, hiszen nem volt mindegy, ki hogyan éli meg, hogy zárt kapuk mögött kellett játszani. A mai világban egy edzőnek olykor pszichológusként is kell viselkednie, de mindent ő sem oldhat meg. Az élsportban immár fontos, ki milyen mentális állapotban van, tudjá-e kontrollálni az érzelmeit. S ha már érzelmek... Mivel egy évig voltam a Dunaszerdahely edzője, tisztában vagyok vele, miként éreznek a Szlovákiában élő magyarok. Tisztelem őket és az érzéseiket. Minél több szurkoló áll mellettünk, annál nagyobb támaszt kapunk. Az emberek válogatottba vetett hite elszállt a franciaországi Eb óta, de úgy érzékeltem, hogy a legutóbbi két mérkőzésen ezen a téren is pozitív változás történt. Remélem, felemelő légkör vár ránk a selejtezők alatt, sokan nem is sejtik, mennyit jelent, ha folyton azt érezzük, hogy egy ország van velünk. Ezt a magunk módján, a pályán próbáljuk viszonozni, egyebek mellett azért, mert a futball az emberekért van. Nélkülük semmi értelme az egésznek.- Jelen állás szerint legközelebb néhány nappal a március 21-ére kiírt első Eb-selejtező előtt találkozik a csapattal. Nem tervezi, hogy januárban vagy februárban összehívja egy hétre legalább az itthon játszókat?- Látják, ez a mi munkánk fő nehézsége. Az, hogy a kapitány alig lehet együtt a válogatottal. A légiósokat nem hívhatom meg csak úgy, annak pedig nem látom értelmét, hogy a hazai bajnokságot félbeszakítsuk azért, hogy néhány napot az NB I-es labdarúgókkal tölthessek. Feltehetőleg nem sokan lépnek pályára közülük a selejtezőkön, mivel a csapat gerincét a külföldön szereplők alkotják. Legutóbb november 18-án játszottunk, legközelebb márciusban vár ránk meccs, vagyis a két mérkőzés között eltelik négy hónap. Ugye, megértik, ha ezek után azt mondom, így nem könnyű dolgozni.- A közeljövőben számíthat-e olyasvalaki meghívóra, aki még nem kapott öntől? Gondolunk itt elsősorban a tehetségesnek vélt fiatalokra.- Az ajtó mindenki előtt nyitva áll, de azért, mert valaki fiatal, még nem jár automatikusan meghívó. Természetesen nyomon követjük az öszszes tehetséget, futballozzon itthon vagy külföldön, ám a válogatottban kizárólag akkor jöhet számításba, ha a klubjában rendszeresen szóhoz jut, s kiemelkedően teljesít. Ha valaki idáig nem kapott meghívót, annak két oka lehet. Az egyik: nem érdemelte ki. A másik: volt nála jobb a posztján. A labdarúgásban persze az a szép, hogy hétről hétre változnak a dolgok. Az egyik hétvégén még fenomén vagy, mert nyertél, a következőn már idióta, mert kikaptál. Maradjunk anynyiban, a legközelebbi kerethirdetésig még sok víz lefolyik Budapest hidjai alatt.- Ha kivezetné a válogatottat a kontinenstornára, nagyobb bravúrnak tartaná, minta Honvéddal nyert bajnoki címet?- Jó kérdés... A kettőt nem szabad összehasonlítani, mert más egy klubbal sikert elérni, mint egy nemzet válogatottjával. Nem titok, eddigi karrieremben a kispesti aranyérmet tartom a legtöbbre. De ha Magyarország az én irányításommal jutna ki az Eb-re, bizonyára módosulna a sorrend. „Nem félek semmitől!” JEGYZET Számok, távlatok Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Néhány nappal ezelőtt szereztem tudomást arról, hogy megdőlt a hotdogkolbászhajítás és -elkapás világcsúcsa. Mivel a lényeg az, hogy a dobó által indított passzt egy kiflivel kell elkapni, mondhatjuk úgy is, új rekordja van a kolbászdobáson alapuló hotdogkészítésnek. Nagyjából 21 méteres repülés után landolt a kolbász a kettévágott kifliben. A Guinness-féle rekordok listájára is bekerült az eredmény. Sportértéke vitathatatlan, bár álmatlanságot aligha okoz a sportrajongók körében. Még ha a magyar klasszikus, a közepébe fúrt lyukkal rendelkező kiflibe dobták volna be azt a kolbászt... No, ahhoz már nagyon pengének kellene lenni. Aki gyerekkorát több évtizedes távolságból kénytelen felidézni, minden bizonnyal ráébredt már, hogy a statisztikák egyre inkább belopakodnak mindennapjainkba. Manapság minden fel van jegyezve, le van mérve, ki van számolva. Talán már egy lepényevőversenyt sem lehet úgy megrendezni, hogy annak örök nyoma ne maradna. Lehetőséget biztosítva az utókornak arra, hogy a jelen lepényeit befalók teljesítményét össze tudja hasonlítani a jövő lepényevőinek képességével. Ez persze beláthatatlan távlatokat nyithat meg a lepénykészítők és a versenyszervezők felelősségével kapcsolatosan. Ha már a haszontalanság és a statisztikák ilyen szépen egymásra találtak a sporttal (is), talán ideje lenne elgondolkodni azon, vajon nem maradnak-e ki láthatólag igen fontos elemek a sport körüli méricskélésből. Ott van mindjárt a köpködés, ami valamiért számos sportág képviselőinek kedvenc időtöltése. Az még érthető, hogy a pályán futkározó játékos a fokozott nyáltermelésre nem nyelései számának növelésével reagál. A pálya mentén, az oldalvonalon kívül tanyázó sporttársak, pláne az edzők köpködésének okát (és célját) viszont aligha találhatjuk meg az erőteljes mozgásra adott reakcióként. Némelyeknek még úgy is tűnhet, pusztán rossz szokásról van szó. Tévednek. Sokkal inkább a bajtársiasság jele ez. Minél többet köpködnek a pálya szélén, a játéktéren küzdők annál inkább érezhetik, hogy nincsenek magukra hagyva az ellenféllel szemben. Egy csapat vagyunk, együtt köpünk. A legbájosabbak a fejhallgatóval és mikrofonnal felszerelt amerikaifutballedzők. Minden nyálkibocsátás előtt el kell mozdítaniuk a mikrofont, mert útban lenne. Az adatgyűjtési mánia hatására előbb-utóbb el fogunk jutni odáig, hogy a mikrofonlehajtások számát a meccsstatisztikák között láthassuk viszont. Ki fog derülni, hogy a köpködések száma hogyan aránylik a csapat sikereihez.
