Heves Megyei Hírlap, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-19 / 294. szám
2018. DECEMBER 19., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP ^ Kedvezőtlen időjárás, méhpusztulás okozott gondot Nehéz évet zárnak a megyei méhészek Idén ősszel közel ötezer gyermek kóstolhatott termelői mézet megyénkben Fotó: Berán Dániel Az elmúlt évekhez képest gyengébb szezont zártak idén a megyei méhészek. Különösen az időjárás viselte meg a méhcsaládokat, repceméz szinte egyáltalán nem lett, de idén akác- és napraforgómézből is kevesebbet termeltek. Süli Kinga kinga.suli@mediaworks.hu HEVES MEGYE Sajnos a tavasz ismét kedvezőtlenül alakult a méhészek számára, február végén és márciusban lett igazán hideg. Ilyen körülmények között a méhcsaládok nem gondoznak fiasítást - azaz még nem kezdik el gondozni petéiket, lárváikat amelyekből méhek lesznek így március végére már egy hónap lemaradásban voltak a normál évekhez képest.- A problémát fokozta, hogy áprilisban viszont nagyon meleg volt, emiatt a növények rohamos fejlődésnek tudtak indulni, korán virágzott a repce és az akác is. A méhcsaládok viszont az említett okok miatt ekkor még gyengék voltak, így repceméz gyakorlatilag nem lett, az akác is csak gyenge közepes eredményt hozott, ám a termelt akácméz minősége kitűnő - részletezte lapunknak Bíró Péter. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) megyei szaktanácsadója hozzátette, a napraforgóméz esetében is változó a kép. Vannak méhészetek ahol kiváló eredmény született, ellenben olyanok is ahol nem volt pergethető mennyiségű méz, sőt a méhek is eltűntek. A szakember az országosan tapasztalt nyári méhpusztulásról is szólt. Mint mondta, a megyei méhészek körülbelül huszonöt százalékát érintette e probléma, a jelenség okait még vizsgálják. Az Európai Unió egyre nagyobb hangsúlyt fektet a méhek védelmére, ennek eredményeként december 19-től nem lehet használni neonikotinoidos növényvédelmi szereket. Ezzel kapcsolatban a szaktanácsadó elmondta, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal februárban közzétett jelentése szerint ezek az anyagok károsítják a házi, illetve a vadon élő méheket. A beporzás kiemelten fontos az élelmiszer-termelésben, ezért a beporzó rovarok, köztük a méhek védelme amindannyiunk érdeke. Bíró Péter aláhúzta, bár a méz nagybani eladása nyomott árakon és akadozva zajlik, a piacokon közvetlenül értékesítőknél jól fogy a finomság, nem éreznek bizalmatlanságot a vevők részéről, de nem is lenne indokolt, hiszen a termelői mézek minősége kiváló. Kiemelte, az OMME az Agrárminisztériummal közösen idén ismét megrendezte az Európai Mézes Reggeli programot, amelynek célja a termelői mézfogyasztás népszerűsítése. A program során a méhészek oktatási intézményekbe látogattak, ahol előadást tartottak a gyermekeknek arról, hogyan készül a méz, és a fiatalok különféle mézfajtákat is megízlelhettek, valamint otthonra is vihettek kóstolót. Heves megyében idén novemberben 34 oktatási intézmény 4673 diákja vett részt a programban. A minisztérium kiemelten támogatja a hazai méz előállítását Az OMME decemberben tartotta kongresszusát, amelyen Nagy István agrárminiszter elmondta, a tárca 2018-tól kiemelten támogatja a hazai méz előállítását. Jövőre még nagyobb összeg jut majd az élelmiszer-minőséget és a termelési hatékonyságot növelő eszközök vásárlására, a mézek vizsgálatára, a kártevők elleni védekezésre, a környezetterhelési monitoring vizsgálatra és a szakmai továbbképzésekre. Kiemelte, megfontolják az OMME javaslatait és azok megvalósítási lehetőségeit is, mint például az elektronikus növényvédelmi napló bevezetését, a gazdák számára előírt kötelező növényvédelmi tanfolyam indítását, és az egyes növényvédelmi szerek felhasználásának követését. Mi leszel? Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu Ki ne szembesülne már zsenge hatéves korában a nagyoskodó felnőttek kíváncsiságba burkolt, valójában azonban aggodalmat, szigort és sürgetést bújtató kérdésével: mi leszel, ha nagy leszel? Én azt feleltem, újságíró. Aztán bő négy évet kellett várnom a pályára lépéssel, amikor is egy újonnan alapított tudományos-közéleti magazin felfigyelt rám, és meginvitált soraiba. Nem volt nehéz dolgom, tekintve, hogy a lap alapítóját a magam tízéves személyében tisztelhettem, a munkaerőhiány okán viszont a riportertől kezdve a főszerkesztőig minden egyéb tisztséget is egy személyben voltam kénytelen betölteni, az íróasztal és ágy közötti zug képezte szerkesztőségi irodában. A legpepecsebb feladatnak talán a lapszámok kétkezi sokszorosítása bizonyult, de hál’ istennek az olvasói tábor kimerülvén a család tagjaiban, nem szakadtam bele a munkába. Telt-múlt az idő, a pályaválasztást kéretett komolyan venni. Azt mondták, az újságírás politika, nekem pedig arról éppen nem esett nehezemre lemondani. Néhány évvel és széles vargabetűkkel később aztán mégis ott találtam magam egy szerkesztőség közepén - talán van az emberben egy tűpontos iránytű, melyet nem téveszt meg sem szóbeszéd, sem eszme. Tapasztalataim utóbb bizonyították, kevesen veszik ennek nagyobb hasznát az újságírónál; elég, ha a viharos vizekre, vakvágányokra, járatlan utakra gondolunk. De olykor kell mellé az a rutin is, amit tízéves fejjel szed össze legkönnyebben az ember - az egészséges makacsságot. Talán van az emberben egy tűpontos iránytű Véget ért a falu nagy fejlesztése FEDÉMES Több évtizedes probléma oldódott meg a kis észak-hevesi faluban az elmúlt hónapokban. Egyedi, mini szennyvíztisztító berendezéseket telepítettek a házak portáira. Jelenleg 64 ingatlanban használhatják a komfortos léthez nélkülözhetetlen berendezéseket. A közbeszerzési eljárás lebonyolítása után idén nyáron írták alá a kivitelezővel a szerződést, és hozzá is kezdtek a munkálatokhoz - tudtuk meg Válóczi Istvántól, a falu polgármesterétől. Elmondta, évtizedek óta keresték a megoldást, de sokáig nem tudtak lépni az ügyben. A környéken 2003-ban kiépült csatornahálózathoz a község földrajzi helyzete miatt nem tudott csatlakozni, azt követően pedig évekig nem jelent meg ilyen jellegű pályázat az ötszáz lélekszám alatti településeknek. Tavaly kapták a jó hírt, hogy 98 millió forintot nyertek pályázaton, ehhez 14 millió forint önrészt biztosított az önkormányzat, illetve a lakosság. A beruházás befejeződött, néhány apróbb hiányosságot pedig a garanciális időszakon belül, három év alatt pótolhatnak. A munkát egy alternatív szennyvízkezelő rendszerek forgalmazásával és telepítésével foglalkozó cégre bízták, akik jó minőségben, határidőre végeztek a feladattal. Hatvannégy gdingatlanban használhatják a berendezéseket Válóczi István elmondta, a megyében elsőként Fedémesen valósult meg a különleges technológián alapuló, környezetbarát rendszer. Jövő tavaszszal egy új játszótér építéséhez is hozzákezdhetnek, amelyre öt és fél millió forintot fordíthatnak. B. K. Ha advent, akkor mézeskalács. A fűszeres illataival, a tökéletlenre sikerült kis figuráival, a sok édes ragacscsal, ami ezzel a szép kis kihívással együtt jár. Épp a tegnap begyúrt és egy napig hideg pihenésre ítélt tésztát kezdem nyújtani a reggeli órákban. Adventi hangulatúra terveztem a napot. Kis zenével, sütögetéssel, forralt borral, szépen csendben. Ekkor csörren meg a telefon. A szomszéd hív. Mondja, gondosan tartott baromfiállományát megint megtizedelte valami ragadozó. Egy hete kilenc szép kövér tyúkot temetett el, mára itt az újabb csapás. Hét szárnyas újfent rútul végezte hajnalra. Maradt az állományból hét, szebb napokra váró tyú-Még akkor is csendben fekszenek, amikor a késeket fenik a torkuk felett kocska, akik már éppen szépen tojtak. Nyest, róka, kóbor eb? Ki tudja, ki kapott rá a tyúkhúsra az elmúlt napokban? Egy biztos, a maradék nem válhat prédává. - Menteni kell a menthetőt. Nem segítenél egy kicsit? - kérdi szomszédom. Visszahajítom a tésztát a hűtőbe, kerti bakancsot húzok, elnyűtt dzsekit kapok magamra, fejemre kendőt kanyarítok. Odakint szakad az eső, ám a konyhában már forr a kopasztó víz a hatalmas kondérban. A gazda egyenként keríti be a lábas jószágokat, akik némán tűrik, hogy megkötözze a lábukat. Elvégre ismerik, ő etette őket, mióta a tyúkeszüket tudják. Még akkor is suta csendben fekszenek a sarokban egymás mellett, amikor a késeket fenni kezdik a torkuk felett. Aztán jön a vég. Nyakukon egy határozott nyessintés, hogy ne szenvedjenek túl sokat. Vérüket tálban fogom fel. Ha az utolsó lehelet is elszáll a jószágokból, jó alaposan megforgatjuk őket a forró vízben. Bőszen szaggatjuk a tollakat. A párás helyiségben ott keveredik a vér és a perzselt testek fojtó szaga. Ekkor kérek egy fél deci pálinkát a jobbikból. Kilépek az udvarra, örülök, hogy a fejemre, a nyakamba csorog a hideg decemberi eső. Nem mos le semmit abból, amit kellene, csupán kijózanít. Vissza a kis konyhába. Több adag vízben öblítjük, mossuk az élettelen kis testeket, aztán újfent jönnek a kések, az élesek. A madárka szárnyát, combját leszegve, belsőrészeit kizsigerelve nő a megtisztított, érzéketlen húshalom. Már látni, hogy rendeltetése van. Felsejlik előttünk az aranyló húsleves, a kakaspörkölt. Az íze, az illata is dereng. Mindig szerettük. Egészen addig, amíg a boltban vettük, konyhakészen. Ez azonban most más. Csendben dolgozunk, s magunkban azt kívánjuk, csak felednénk a mészárlást. A törődést, a hajnali etetéseket, a kedvenc kakasunk hangját, ami minden reggelen megszegte a süket csendet. Csak a sárga kiscsibéket felednénk már, akiket tavaszon olyan jó volt kézbe venni és megsimogatni. Dél körül végzünk. Körülöttünk minden eltakarítva, már csak néhány makacs vérnyom emlékeztet, hogy mi történt itt egy pár óra alatt. Hazatérve sokáig állok a zuhany alatt, a mosógépben kering a koszos ruha. Előveszem az illatos tésztát is, ám érzem, ma nem sülne ki belőle semmi jó.
