Heves Megyei Hírlap, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-15 / 291. szám
Böszörményi Zoltán TALÁLKOZÓ Esett az eső, amikor a New York-i LaGuardián landolt. Torontóból érkezett üzleti tárgyalásra. Több mint két órát késett a gép. A biztonságiak gyanúsnak találták valamelyik utas poggyászát. Mire megkezdődött a véget nem érő cirkusz. Néhány fekete csuklyás, géppisztollyal felfegyverzett kommandós szállta meg a területet, ahol kétségbeesve álldogált, s legszívesebben a nyugalomról, békéről szeretett volna álmodozni. Lezárták az ellenőrzőpontot. A kommandósok olyan erélyesen és szigorúan tették a dolgukat, hogy akaratlanul is átvillant rajta: a következő pillanatban mindnyájukat arccal a falnak, terpeszállásba fogják kényszeríteni, s arra kötelezik őket, hogy kezüket a fejük fölé tegyék, míg egyenként mindenkit sorra megmotoznak. Mellette hatvan év körüli, erősen kopaszodó, jól öltözött férfi téblábolt izgatottan, tekintete ide-oda repdesett. Mivel az elmúlt évben több, a mostanihoz hasonló esetet élt át, nem találta furcsának, ami a szeme előtt zajlik, sőt inkább mulatságosnak tűnt az egész. Egyetlen dolog zavarta: az, hogy most már biztosan elkésik a megbeszélt találkozóról. Bár óvatosságból rendszerint minimum háromórányi időt hagyott a gép érkezése és a találkozó között, ez alkalommal - maga sem tudta, miért - csak kettőt. Miközben egykedvűen szemlélte, mi történik körülöttük, mentő gondolatok rohanták meg. Azzal érvelt, Toronto és New York között mindössze egyórányi a repülőút, ráadásul ilyenkor, ősz elején még havazás sem várható, szélorkánokra sem igen van példa. Erre a meglepetésre viszont nem számított. Pedig amióta a terroristák a manhattani ikertornyokat utasszállító repülőkkel megtámadták, majd - állítólag - a bontások során alkalmazott eljárással felrobbantották, és földig rombolták, igenis számítani lehetett a mostanihoz hasonló, pánikot és félelmet keltő incidensekre. Észrevette, hogy a mellette álló úriember gyanakvóan fixírozza. Első pillanatban átfutott rajta, hogy biztosan azért, mert nem látott rémületet az arcán, s ezt furcsának találta. Felé fordult, s mosolyt erőltetett magára.- Ez már a harmadik ilyen ese.t idén - magyarázta. - Higgyen nekem - mondta határozottan, s névjegyet vett elő a belső zsebéből. - Üzletember vagyok, sokat utazom. Gyáraim vannak, ma éppen a New York-i partneremhez igyekszem - tette hozzá. A kopaszodó úr tétova mozdulattal nyúlt a kártya után. Hosszasan tanulmányozta.- Aha - nézett fel -, most már tudom, honnan ismerem a nevet. A fiam hónapokkal ezelőtt égőket rendelt önöktől. Húsz darabot azonnal bevizsgáltunk a laborunkban. Különleges eljárással öregítettük őket.- És? - kérdezte ő a türelmetlenségtől kissé hangosabban.- Tökéletesek. Majdnem tökéletesek. El sem hittem volna, ha nem magam végzem a teszteket - ismételte az idősebb úr, miközben feléje hajolt, hogy jobban szemügyre vegye.- Melyik típusról beszél? - lépett most már ő is közelebb.- A kétszázötven wattos higanylámpáról.- Ja - mondta legyintve. - Nem nagy kunszt. Félautomata gépen szereljük az égőtestet. A második lapítás előtt a lányok be tudják állítani az anód és a katód közötti távolságot. Plusz-mínusz egy milliméter eltéréssel - toldotta meg a férfi.- Gondoltam, hogy valami egyszerű magyarázata van ennek, de nem jöttem rá, hogy mi - csillant meg egy fénycsepp beszélgetőtársa szemében. Abba kellett hagyniuk az eszmecserét, mert végül is falhoz állították őket a fekete maszkot viselő rohamosztagosok. Miközben kezük a fejük felett remegett, az öregre sandított. Láthatóan nyugodtan, magába feledkezve támasztotta a falat. Arra gondolt, mennyire örült, amikor megjött a hír, hogy a Leningrádból nem sokkal azelőtt ismét Szentpétervárrá lett orosz metropolis hídjait az ő égőivel világították ki. Beüzemeltek mínusz negyvenöt fokos hidegben is. Azonnal tudta, hogy miért az övéi nyertek. Az a plusz-mínusz egy milliméternyi távolság az anód és a katód között. Másfél óra múlva valaki rájött, hogy a gyanús csomagban házi szilvalekvár volt. Már majdnem elvitették a poggyászt az időközben odavezényelt robottal, hogy felrobbantsák, amikor az egyik csomagszűrő technikusnak eszébe jutott: hetekkel azelőtt látott már a mostanihoz hasonló képet, s az akkori gyanúsított egy nagyon idős hölgy volt, aki San Franciscóba akart az unokájának szilvaízt vinni Erdélyből. Kétórás késéssel landoltak. Az öregurat csak messziről látta. Bár lekéste már a találkozót, mégis a kijárat felé szaladt, hogy az elsők között ülhessen taxiba. Ha tudta volna, hogy akihez siet, élete legnagyobb anyagi veszteségét és lelki fájdalmát okozza majd neki, akkor lelassítja a lépteit, vagy egyszerűen el sem hagyja a repülőteret, s a következő géppel inkább visszatér Torontóba. A még üres Golgota porcelánfestő iskolájának munkájában. 2011-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képző- és Iparművészeti Egyetemen tanított. Manapság is két képzőművészeti szakkört vezet Csopakon és Herenden. Tagja a Magyar Képzőművészeti Alapítványnak, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Veszprémi Művész Céhnek, melynek évekig céhmesteri posztját is betöltötte. 2004-ben öt művésztársával megalapította a figuralitást vállaló F-Csoportot. 1971 óta rendszeresen, Európa-szerte kiállító művész. Több alkalommal bemutatkozott Hollandiában, Dániában, Németországban és Angliában is. Kalotaszegi ihletésű képei e jelképpé tisztult, mitikus vidék és a valóságban is bejárható konkrét táj éppen átalakuló vonásait ragadják meg. A balladák nőalakjait idézik ezek az eljövendő madonnák arcával befele figyelő lányok, asszonyok, akik viseletűkben évszázadokon átcipelt rendet öltenek magukra hozományként. Kádár Tibor ősi mesterek képalkotó figyelmével megteremtett motívumokat visz át a vászonra, fára festett képeire, a népi építészet és a szőttesek gazdagságából merít. A földben és vízben feloldódás primitív áldozatát idézik az absztraktba hajló, foltszerűen ábrázolt kompozíciók. Mítoszok sejlenek fel, egy-egy olyan időpillanat felmutatásai, amikor még nem történt meg a világot megváltó és megváltoztató áldozati rítus, még csak eljövendő ígéret a kereszthalál gyötrelmeiből összetákolt örök élet. Háború utáni árnyak, a szülőföld földlétébe kapaszkodó gyökerek, az élet körforgására rádöbbenő ritmikus ismétlődések mutatnak meg valami csupán csak képekben megragadható gondolatot az elmúlás folyamatosságáról. Lapszámunkat KÁDÁR TIBOR festőművész munkáival illusztráltuk. Kádár Tibor 1946 áprilisában született Kolozsváron. 1971-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán, majd az alkotás mellett pedagógusként tevékenykedett. 1976 és 1986 között nyaranta a gyergyószárhegyi művésztelepen dolgozott. Rendszeressé váló politikai indíttatású zaklatások következtében, valamint állásából való elbocsátása után 1988-ban családjával együtt Magyarországon telepedett le, ahol egy évig egy pesterzsébeti általános iskolában tanított, majd 1990-ben Veszprémbe költözött, ahol azóta is él és alkot. Az 1990-es évek elején a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság művészettörténészeként dolgozott. 2000-től oktatott a Herendi Porcelánmanufaktúrában, 2004-től pedig igazgatóként is részt vett a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET 2018. december *
