Heves Megyei Hírlap, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-13 / 289. szám
12 OLVASÓINK ÍRJÁK 2018. DECEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Köszönet a rend szolgálatkész őreinek E6ER Ha rendőri munkáról van szó, többnyire az jut eszünkbe, amint az utak forgatagában ellenőriznek, mentő után rohannak a baleset helyszínére, verekedések, bántalmazások ellenőrzésére, elhárítására mozgósítják őket. Velem más történt, noha ez sem ritka, mégis kétségbe ejtő eset. A rendőrség gyors reagálása azonban mindenképpen dicséretes és vigasztaló volt. Egy őszi szombati napon történt. Pélyen szüleim házánál gyakran megfordulunk mi, egri lakosok. ők már sajnos nem élnek. A többszörösen lezárt vaskapun már észleltük, hogy a lakatot feszegették, de nem jártak eredménnyel. Ekkor még nem gondoltunk rosszra. A két bejárati ajtó sértetlen volt. Parketta ajtó, kulccsal, lakattal zárva. Mint kiderült, egy hátsó kis ablakon hatoltak be a tettesek. Benn a lakásban fedeztük fel a hiányzó vízvezetékcsöveket, az eltüntetett zuhanyt, csapokat, a gáz vízmelegítőjének csatlakozóját. A rendőrség gyors reagálása dicséretes A még jó állapotban lévő szerelvényeket elvitték, gondolom, eladták potom pénzért, és máshol építették be. Azonnal hívtuk a rendőrséget. Fél óra múlva, szombat délben két rendőr szállt ki Kisköréről, ők értesítették a hevesi kollégáikat, s újabb fél óra múlva onnan hárman érkeztek. Most is könnyezve gondolok vissza becsületes munkájukra és alaposságukra. Köszönet érte. Az utóbbiak nyombiztosítók voltak, akik órákon át végezték munkájukat. Este hagytuk el a házat. A rendőrök igyekezete megható volt, Ha nem is lesznek meg a tettesek, akkor is hálás vagyok a hozzáállásukért. Hétfőn az egri rendőrségen tettem meg a feljelentésem. Itt is udvarias, szolgálatkész szakemberekkel találkoztam. Ilyen kár árán kellett megtudnom, hogy országunk lakosságát nemcsak a vállalkozók segítik, hanem a rendőrség is, akikről kevesebb szót ejtünk. Ungvári Istvánná Eger HIRDETÉS Hogy MINDIG CÉLBA ÉRJEN! Ön pályázik, a nyilvánosság a mi dolgunk! /Pályázati sajtóközleményekhez árajánlatok készítése, megjelentetése /Szórólap, egyéb nyomdai kiadványok terjesztése /Internet-banner megjelentetése Segítünk Önnek: kérje testre szabott ajánlatunkat, kedvezményes lehetőségekkel állunk rendelkezésre: hmhgyartas@mediaworks.hu, vagy +36-36/513-633 wmmsi LULm JEm A KÖZ hiteles szolgálóira emlékezünk Fúj a szél a hegyekről Dr. Vass Géza egykori megyei főjegyző (középen) épp beszédet mond egy régi-régi felvételen HMH archív Levélírónk, dr. Vass Géza (1949-2003), Heves Megye első főjegyzője és dr. Jakab István (1942-2003), a megyei közgyűlés első elnöke emlékére osztotta meg gondolatait. Miután sok olvasónk jól emlékszik a két kitűnő vezető munkásságára, örömmel adjuk közzé az alábbi sorokat. EGER „Az éveknek egyre nagyobb jelentősége van. Cseh Tamás megidézésének is, ahogy 2009. augusztusában utolsó útjára kísértük a Farkasréti temetőben, ahol ők már nem lehettek ott. Géza érthetetlenül fiatalon, 53 éves korában, 2003. szeptember 30-án ment el közülünk, mindenki számára váratlanul, tele gondolatokkal, energiával. Néhány hónappal később, december 20-án 61 éves korában, élete teljében követte őt dr. Jakab István, korábban megyei VB. titkár, a rendszerváltoztatás után a megye első elnöke, majd alelnöke. Ott nyugszanak egymás mellett a Lajosvárosi temetőben. Király Róbert szobrász kőből faragott életfába véste Dosztojevszkij szavait: „Az igaz ember eltávozik, de a fénye örökre megmarad.” A fekete márvány tetején hófehér márványba ihletve a bekötött szemű Justitia. Tizenöt éve, hogy a megye két meghatározó alakja elmerült a végtelen időben, itt hagyva bennünket, örökségül ránk hagyott mondataikkal, gesztusaikkal. Ahogy telnek az évek, élesednek az emlékek, s felelevenítve őket, egyre inkább úgy érzi az ember, hogy az előttünk álló évek, évszakok felértékelődnek. Dr. Vass Géza hívására 1987 októberében dr. Jakab István a következő szavakkal fogadott az egri megyeházán: „Dolgozunk, és ha valamikor megdicsérnek, egy pillanatra megállunk és elgondolkozunk, majd dolgozunk tovább.” Azt hiszem nemcsak a közszolgálatban - Bibó István szavai szerint a KÖZ szolgálatában - dolgozóknak, hanem minden tisztességesen dolgozó embernek „ars poeticája” lehet ez a gondolat. A köztisztviselő lojális, de nem politizál, Tóth Úr - hangoztatta többször Géza, amit persze a néha ő is nehezen egyeztetett össze a lelkiismeretével. 2001 ősze emlékezetes maradt, számunkra különösen. A romániai magyar főjegyzők előző évi látogatását viszonoztuk, amikor szeptember 11- én délután Herkulesfürdő határában elromlott a buszunk. Ekkor telefonált Géza fia, hogy Amerikát terrortámadás érte, és több ezren meghaltak. Az emberi civilizáció elleni merénylet súlyát és következményeit tizenhét évvel ezelőtt még senki sem fogta fel. A kedves baráti fogadások ellenére a deprimált hangulatot csak fokozta a Ceauescu által építtetett bucuresti parlament kolosszális épülete után az Egyesülés termének megtekintése Gyulafehérváron. A Román Királyság és Erdély december 1-jén történt egyesülése, egyúttal Erdély elszakítása emlékére emelt hatalmas csarnokba Géza semmiképpen nem volt hajlandó belépni. Mint aljegyzőjét, engem kért fel, hogy képviseljem. Régen volt, talán ma már nem a szimbólumok alapján döntene. Hiszen a valódi emberi cselekedetnek ezek csak lenyomatai, és a románok szempontja is érthető a saját érdekeikből kiindulva. Természetes az is, hogy hogy másképp ítélték meg az 1848-as magyar forradalmat, mint mi, anyaországi és erdélyi magyarok. Ne politizáljunk Tóth Úr! - mondaná ma is, s arra biztatna, hogy kicsit gondolkozzunk el, és dolgozzunk tovább. Ahogy ők is tették évtizedeken át, a KÖZ szolgálatában. Lassan befedi a decemberi hó a kora délutáni sötétedésben a Lajosvárosi temető egymás mellett nyugvó síremlékeit. Kigyúlnak a karácsonyi fények és ők is eszünkbe jutnak. Miközben rájuk emlékezünk: szavaikra, tetteikre, hitelességükre, a tavaszra gondolunk a korán sötétedő estéken. 2018 adventje Dr. Tóth László egykori Heves megyei aljegyző Újra várjuk levelezőink véleményét HEVES MEGYE Ezúton szeretnénk megköszönni olvasóinknak, hogy véleményükkel, történeteikkel segítették a munkánkat az év folyamán. Jövőre is számítunk együttműködésükre! Itt hívjuk fel levelezőink figyelmét, hogy a közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak teljes névvel, címmel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Számos írást kaptunk az év folyamán, ahol orvosaiknak mondtak köszönetét. Szeretnénk felhívni a figyelmet, ha elégedettek gyógyítóik munkájával, azt lehetőleg ne ezen oldalon fejezzék ki. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), illetve a szerkesztoseg® hevesmegyeihirlap.hu e-mailcímre. HMH Emlékezetes adventi kirándulás EGER Három éve már, hogy advent tájékán rendszeresen ellátogatunk Egerbe, hogy gyönyörködjünk a díszvilágításban, sétáljunk a gyerekeinkkel a gyönyörű belvárosban. Ilyenkor mindenképpen időzünk egy kicsit a Dobó téren, ahol megkóstoljuk a Senator házban a mindig hibátlan forralt bort. Sok helyen megfordultunk már a világban, ám az egrihez hasonló meghitt, családias hangulatot máshol keresve se találnánk. Szépen ragyognak a fények ilyenkor Budapesten, Bécsben is, ám ott a pénztárcát is alaposan ki kell nyitni, hogy ehessünk néhány jó falatot, s ihassunk egy kis ünnepi italt. Egerben idén is azt tapasztaltuk, hogyha nem is olcsón, de mindenképp megfizethető áron kínálják az ünnepi hangulat kellékeit. Köszönet jár ezért mindazoknak, akik részt vesznek abban, hogy ilyen csodás élmény és látvány fogadja a vendégeket! Molnár Sándor és családja Mezőkövesd Hérakleitosz: kétszer nem léphetünk bele ugyanabba a folyóba Az alkotónak a film hozott megnyugvást HATVAN A Dohány utcai seriff volt a címe a színházi előadásnak, amit pár éve láttam az Örkényben. Elejétől a végéig sötétség borult a nézőtérre, csak színészbeszédek, hangeffektusok és zenei betétek dominálták a darabot. A holokauszt volt a téma: koncentrációs táborba zárt asszonyok naplóiból meg a korból hátramaradt dokumentumokból hangoztak el részletek. Űjfent a seriffelőadás rémlett fel bennem, amikor minap a The new year on the Danube című rövidfilm kockáin merengtem a hatvani múzeumban. Jelen volt a szerző, Kari Bardosh, magyar nevén Bárdos Károly és az alkotótárs-főszereplő, Zoi Florosz. A film forgatókönyve a seriffére hajaz, csak itt nem több asszony emlékeit idézik fel, hanem egyét. Az egyetlenegy asszony pedig nem más, mint a film története idején, vagyis 1944- ben csak kétéves Karcsika édesanyja. A visszaemlékezés felidézi a Dunába lövetést. Az anya is sorsára várt a parton, ám egy óvatlan pillanatban beugrott a jéghideg folyóba, hogy valamivel később, egy alkalmasnak tűnő szakaszon kitápászkodjon onnan. Ez a történet kulcsjelenete. 5„lsten mégsem Mindenható?” Kari már a hetvenhetedik évét tapossa, filmesztétikát tanít a New York-i egyetemen. Van néhány saját filmje, de talán mondani sem kéne: lelkiismeretének ez a film hozott leginkább megnyugvást. Az ellentétpárokra épített filmkockákon felrémlik az életrajzi elemekkel tűzdelt hajdani Budapest és a szilveszteri sétahajóról feltáruló fénypompás jelen. A kisfilm rendezője igazat ad Hérakleitosznak: kétszer nem léphetünk bele ugyanabba a folyóba. Egyszersmind a Dunán lefelé úszó József Attila-i dinnyehéjban a hajdani történelmet látja visszahozhatatlanul tovatűnni. Miközben a Dunaparti cipők között töpreng, arccal az égre tekint, karját széttárja, és a zsidó emberből felszakad a kérdés: „Isten mégsem Mindenható?” Kari Bardosh maga is jelen lesz a december végi első, magyar telefonfilmes fesztiválon. A legfeljebb háromperces győztes filmekért azután majd lobbizni fog, hogy kikerülhessenek a jövő évi Cannes-i filmfesztiválra. Oda, ahol édesanyja Duna-filmjével annak idején elismerő oklevéllel járó különdíjat nyert. Litya László Hatvan
