Heves Megyei Hírlap, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-08 / 285. szám

helyőrség tarca A BOSZORKÁNYOK TERMESZETEROL György Attila Tadni kell mindenekelőtt: két-, sőt há­romféle boszorkányok vannak, s közöttük igen nagyok a különbségek - s ahogyan az emberek között megkülönböztetjük a ne­meslelkűt és a pokolra születettet, éppúgy a boszorkányokról is dőreség lenne egy s ugyanazon-féleképpen beszélni. Mert ámbátor hasonlatosak egymáshoz, úgy aspektusok mint természetök szerént, cselekvéseikben és szándékokban, még­iscsak egy családnak különféle ivadékai. Első nemzedék, s mindek közül a legna­gyobbak azok, akik Lilythtől származta­­nak, mert magukban hordják még a nyers teremtőerő egy töredékét. Az angyalok mellé rendelt asszonyok egyike volt Lilyth, ki Ádámnak első feleségéül szolgált. S akárcsak annak, ezen boszorkányoknak is bujasága mérhetetlen, szépségük nem ragyog, de megragad és elveszejt. Lilyth­től és lányaitól idegen az anyaság, mivel ők még az ősbűn előtt formálódtak azzá, amik: — egyetlen, hatalmas .lángolás éle­tük, mely erővel és vérrel táplálkozik. Ők a démonok és az éjszakák úrnői, akiknek si­került elkerülnie a lázadó angyalok sorsát, s azóta is állandó veszedelemként örökös ellensúlyként lakozhatnak a felsőbb vilá­gokban. Kevesen vannak ők az emberek között, és jobbára öntudatlanul - pusztító erejükkel, a káoszteremtés képességével csak így élhetnek az emberek között anél­kül, hogy felperzselnék a földet. Földi létük pedig mindörökre összefonódott a művé­szetekkel, s szerelmükben úgy hévül fel és hamvad el a kiválasztott, mint athanorban a prima materia nyomán a közönséges fém: színarany marad nyomukban, salak­tól mentesen. A bölcsek mindenkor ismer­ték és félték ezen boszorkányokat, Astarté, Hekaté, Káma, ízisz, és más neveken ál­doztak nekünk hím állatokat, a férfiakat és harcosokat megóvandó. Aspektusokat tekintve Lilyth földön lakozó leányai magas termetűek és nagy szeműek, a természet akaratából pedig vörös, avagy égővörös hajjal vannak meg­áldva, merthogy elemük a tűz. Az embe­rek betegségei nemigen fognak rajtuk, az, mi ellentétes tűz-természetükkel, azon­ban igen árthat nekik. Azt, mit mindkö­zönségesen szerelemnek neveznek, ezen boszorkányok nem ismerik, csupán a szenvedélyt, s elsőbben is céljaiknak ren­delik alá vágyaikat. Némelykor, valamely férfiú nyomán elszabadulhatnak ösztöne­ik, ezeknek medret találni azonban nem halandóra mért feladat, ahogyan a tűz­vészt sem lehet vizelettel eloltani. Második nemzedék és rangban követ­kezők pedig azok, kik Azáél bűnös an­gyalaitól származnak, azoktól, kik testet öltve leszálltak az emberek lányai közé, megkívánván azokat. Paráználkodtak velők, és megismertették őket a tudás fájának érintetlenül hagyott gyümölcse­ivel, oly dolgokat árulva el, melyeknek nevét és formáját mindmái napig féltve őrzi az isteni titoktartás, mert nem em­bernek teremtettek, s merő fertelem az a halandóknak. Ezen dolgok miatt pusz­tult el Szodoma és Gomorra, Azáél lányai azonban ismerik e titkokat: a gonosz és jószándékú varázslást, de kiváltképpen a testi szerelemnek elképzelhetetlen mód­jait, s asszony létükre ők hordják ma­gukban a sivatagba száműzött és láncolt angyalok összes hatalmát. Mindazonáltal halandók ők, mert felerészt embertől, emberi módon származtanak, a kívánság és a vágy pedig a földhöz köti őket. Ők azok, kik kezdettől fogva kielégíthetetlen nemi vággyal bírnak, melyhez valóban csak angyalok és nem e világi férfierő lenne méltó. Ennek okáért örökké szom­jasan bolyonganak, s céljaikat alávetik gerjedelmeiknek, ezáltal némelyest ural­­hatókká válva, mígnem a csalódás bosz­­szút nem ébreszt bennük. Elsősorban ez különbözteti meg őket Lilyth lányaitól, valamint az, hogy életet is adnak, ámbár aligha szívesen. A papokat és vitézeket igen kedvelik, mert azon angyalokat vé­lik feltalálni bennök, melyektől származ­tanak. Mindenkor föld-jegy uralja őket, hajzatuk fekete, szemöldökük ívelt, tes­tük mint a föld porából vétetett víztartó korsók. Alkatuknál fogva mindeneknél kívánatosabbak a férfiak szemének - az ki pedig részesül húsukból és a tiltott gyönyörűségből, bizonyos, hogy nemsok időnek utána meggyűlöltetik esendősége miatt, és kínos véget ér általuk. Harmadik fajta pedig, s mindek között a legalantasabbak azon boszorkányok, melyek hatalmukat nem örökölték, és semmilyen égi, avagy pokoli származás­sal nem bírnak. Ők a leggyakoribbak a való életben, tudásuk pedig szerzett tu-­­dás, melyet innen s onnan csipegetve sajátítottak el, s élnek vissza vele. Ezen fajtának pedig külső jegyei nincsenek, bármely asszonyi formában lehetnek, mi­velhogy nem boszorkánynak születtek, hanem azzá váltak. Ők azok, az kik leg­jobban félnek Lilyth és Azáél lányaitól, s leginkább mesterkednek ellenök - mert boszorkányságok nőietlen és céltalan, s férfi és nő, ember és lélek között hánykód­­nak parttalan. Boszorkányságokból nem csinálnak titkot, s szívesen fitogtatják erejöket, bárha az csak olyan is, mint a vásári kóklerek mutatványai; némelykor pedig teljességgel hamis az ő boszorkány­ságok - de erről majd a megfelelő részen. Mindazonáltal hiba lenne erejöket lebe­csülni, mert emberi teremtmények lévén, ők fertezhetik meg leginkább az ember életét - s bár útjukat szegni nem túl ne­héz, sokan vannak és tevékenyek. Világi és szellemi hatalmuk pedig egyre inkább gyarapodik: egyrészt a világ számukra kedvező mostani állása miatt, másrészt mert az okkult művészetek hozzáférhe­tőkké váltak a közemberek számára is. Gyakorta céhekbe, egyletekbe gyűlnek, melyek a coventől a nőegyletig megszám­lálhatatlan sok nevet viselhetnek, s nagy örömmel ártják magukat a tudományok­ba, világi hatalomba avagy a kormányzás­ba, hasonlóképpen az ifjak oktatásába is, melyből igen nagy károk származhatnak. Tevékenységökkel azonban leginkább nő­társaiknak ártanak, mert a férfiak ellen folytatott küzdelmök minden egyes lé­pését újabb teherrel és lemondással kell megfizetniük. Valamikor, míg kellő ha­talma volt, a Szent Inkvizíció erős kézzel megfékezte ezen teremtményeket - az idők múlásával azonban szabad lábra kaptak, s némely boszorkánymesterek ve­zetésével előretörve ma már büntetlenül garázdálkodnak a földön. Annak pedig, hogy a nők közül számo­sán boszorkányságra adják fejőket, négy fő oka van, mint azt Henricus Institoris nemes mesterem és barátom írta. Pro pri­mo: a nők természetüktől fogva akarat­gyengék, így a hamis tanítások könnyen hatalmukba kerítik; pro secundo: a nők erkölcsileg is gyengék, és különösképp hajlamosak a csalásra és bosszúállásra; pro tertio: a nők keresztény hite gyenge, és könnyen feladják az igaz hitet, végeze­tül pedig, de nem utolsósorban pro quatt­­ro: a nőket kielégíthetetlen nemi vágy uralja, s ezért tudatosan engednek bárki, de főként a Sátán bűnre csábításának. (Részlet a szerző A boszorkányok feltá­madása című, 1997-ben megjelent köny­véből) A BOSZORKANYMESTER TERMESZETEROL Mindezek után érzem, méghozzá val­lom, hogy két, sőt egy boszorkánymes­ter létezik. Balgaság lenne végletekben gondolkodni, mert ahogy megkülön­böztetünk fényt a sötétségtől, úgy tér el egymástól jó és rossz, és olyan vékony a határ egyik-másik között, mint ahogy a jó szándék képes a kételyt bűnné formálni, hiszen ugyanabban az univerzumban lé­tezik. Mint nyüszítő kutya, aki medvével ta­lálkozik, úgy vonyítana ezeket a monda­tokat olvasva; mint támadó medve, kire vadászpuskát szegeznek; s mint verej­tékező vadász, aki betegágyán fekszik, úgy forrna benne az indulat, amennyiben Psyché (ganszai, papír, 39,2 *29,3 cm, 2018) magára ismerne. Ettől azonban nem kell tartanunk, hiszen az önfelismerés teljes hiányáról ismerszik meg. Jellegzetesen ellenáll a nem belőle sarjadó gondola­toknak, logikai érvekre alapozza felve­téseit, tudományokra hivatkozva isteníti elképzeléseit, így érzi méltónak magát a bírálatra. Pusztítani kívánja azt, ki meg­zavarja javát szolgáló következtetéseit, bosszúvágy és hatalom kerekedik fölé, ha kétkedést észlel. Nem más ő, mint a Hatalomvágy, neme férfi, kora a mínusz és plusz végtelen kö­zött leledzik, külsejéről feltételezhetnénk, hogy megismerhető bárhol, bár csalfa ál­lítás volna ez részünkről, hiszen rejtőzhet szelíd gyermekded arcban vagy markáns alakot is magára ölthet. Nem szabad megfelejtkeznünk a genetikai vonások­ról, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezeti tényezőket sem, magatartásá­ban nyomot hagynak a tökéletességüket hangsúlyozó kiegészítők is, legyen szó szegecses övről, márkás futócipőről vagy gondosan megkötött nyakkendőről. A nőkről való elképzelése is külön be­kezdést igényel, hiszen különös élvezettel tölti el a női csábítás, a női furfang, a von­zó test, hogyha a viszonyukban magasla­tokba emelve a nő minden rezdülésével önnön kiválóságára emlékezteti. A kara­kánság mögött azonban érzékenység fe­dezhető fel. Abban a pillanatban, amikor a szerepekben kiépített domináns voná-Szente Anita sok törést mutatnak, sértődékennyé vá­lik. Az addig ismert Évában a kígyót látja, a vétek fogalmát átértelmezi, az addig ta­pasztalt gyönyör bűnös kéj vággyá alakul. Ámde ez nem az elutasításban mutatko­zik meg, a philocaptio lép előtérbe, amiért szintén a nőt okolja, a szoknyavadászatért a bujaság, az emóció dominanciáját hi­báztatja, melyet a maga hatalmánál fölöt­tébb valónak érzékel. Ez ellen az ő pajzsa a szűrő, átszitálja a beérkező ingereket, saját képére fabrikálja közege szegmen­seit. Népszerűségnek örvend, legyen szó kocsmakalandról vagy politikai befolyás­ról. Fegyvere a kapcsolati tőke, társada­lomban elfoglalt helye jelentős, központi célja a kritikusok behódolása. Ő maga számtalan formában fellelhe­tő, a legveszélyesebb ezek közül mégis az írástudó. Nyelvi bravúrokkal képes tö­megeket mozgatni, zavart keltve megkér­dőjelezhetetlen állításokat vethet nyom­dapapírra. Mestere kíván lenni jognak, rendszabályoknak, oktatásnak, egészség­ügynek, hitnek. Hogy mindez megtörténhet, annak négy fő oka van, melyek személyes véle­ményemen alapulnak: pro primo: a férfiak természetüktől fogva akaratgyengeségről elmélkednek; pro secundo: a férfiak az er­kölcsöt saját képükre faragják; pro tertio: a férfiak a hitben logikai érveket keres­nek; pro quattro: a férfiak esetlenségüket vélik felfedezni a szexualitásban. KfeJTG kArpát.me oencei tehetséggondozó nonprofit kft. aaaaaaaaBigi aaaaaaaaaW aaaaaaaaaaa Főszerkesztő Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató Demeter Szilárd • Szerkesztőség Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), Farkas Wellmann Endre (vers). Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg o kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2018. december <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom