Heves Megyei Hírlap, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-10 / 261. szám
2018. NOVEMBER 10., SZOMBAT TÖRTÉNELEM 11 A Monarchia utódállamai és a velünk élő nemzetiségek vérszemet kaptak A katonai összeomlás határán Román katonák bevonulása Budapestre. A magyar hadsereg leszerelése után akadálytalanul juthattak el a fővárosba Fotó: MW A Károlyi-kormány hatalomra jutásával hazánk ellen szinte azonnal megindultak a cseh, a délszláv, a román és a francia csapatok. A tét nagy volt: Magyarország fennmaradása. Nagy Miklós Mihály szerkesztoseg@mediaworks.hu VILÁGHÁBORÚ A nagy kataklizmák során a történelem szelleme olykor előre figyelmeztet, és velünk, magyarokkal is megesett, hogy késve kaptunk észbe. Az egymásra torlódó események forgatagán nehéz átlátni, ehhez higgadtság kellene, de a gyorsuló, zavaros áradat elragadja még az erős egyéniségeket is. Mindenkit magával ránt a tömegek mozgása. Az 1918. november 2-án történtek a budapesti lakosság egy részét meglepték, a többség fel sem fogta súlyukat. Mindenesetre valami nagy katasztrófa előérzete hatotta át a polgárságot. Egy nappal később a gyakorlatilag már nem létező Osztrák-Magyar Monarchia küldöttei aláírták a Nagy Háborút lezáró fegyverszüneti egyezményt. A történelem ekkori forgószele lassan viharrá változott. E tekintetben az események időrendje fontos. November 2-án a Károlyi Mihály vezette politikai csoport még csak negyvennyolc órája volt hatalmon. Ezen a napon - mintegy jelezve a katonai és a társadalmi összeomlás mértékét - a fővárosban tartózkodó katonatisztek néhány ezer fős tömege, ha nem is felsorakozott, de legalábbis összegyűlt, összeverődött a Parlament előtt: felesküdtek az új hatalomra. Az uralkodó már korábban felmentette őket korábbi tiszti esküjük alól, a jogi akadály megszűnt. Az új hadügyminiszter, Linder Béla, ez a háborús sebesülésének sokkjából élete végéig ki nem gyógyuló, szerencsétlen politikai figura, harsogva vetette oda bajtársainak: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé nem akarok katonát látni!” A beszéd végén a katonazenekar a Marseillaise-t játszotta, annak a Franciaországnak a himnuszát, amellyel még hadban álltunk. A fegyverszünet csak másnap született meg. Ez az összeomlás zavaros gondolatvilágára oly jellemző esemény a nemzeti érzelmű rétegek józan részét megdöbbentette. A másik fele az eszmék delíriumában csak annyit érzékelt: a nagy francia forradalom emblematikus indulója egy új Magyarország felé mutat. Napokon belül eljött ez is, és a kiábrándulás keserves volt. Mert a fegyverszünettel Magyarországon nem hallgattak el a fegyverek, hanem egy új háború kezdődött. Immár egy évszázad elteltével itt az idő, hogy szembenézzünk a tényekkel. Ami eddig úgy élt a magyar nemzet tudatában, hogy volt egy Károlyi-éra, majd egy vörös diktatúra, a román hadsereg pedig bevonult Budapestre és megszállta az ország jelentős részét, az egyetlen honvédő háború volt, amelyet súlyos belpolitikai válságok kísértek. Az ezekhez kapcsolódó pacifizmus és terror elfedi a valóságot, a háború folyamatát. Nem lehetnek kétségeink. A Károlyi-kormány hatalomra jutásával hazánk ellen szinte azonnal megindultak a cseh, a délszláv, a román és a francia csapatok. A tét nagy volt: Magyarország fennmaradása. A november 2-án történteknek roppant következményei voltak. A hadsereg leszerelésének kormányprogrammá emelése legfőbb eszközétől fosztotta meg a külpolitikát a béketárgyalásokon. Egyben ütőkártyát adott a szélsőbaloldali erőknek a kezébe, mert elhitethették a magyar néppel, hogy ők a hivatottak a haza megmentésére. A Monarchia utódállamai és a velünk élő nemzetiségek vérszemet kaptak, új nemzetállamaiknak egyre nagyobb területekre tartottak igényt a történelmi Magyarországból. Az antant politikusai pedig kényelmesen dőlhettek hátra székükben: az ő emberük, Károlyi Mihály eredményesen dolgozott. Ám a magyar társadalom jelentős része minderről másként gondolkodott. Az emberek természetes védekező ösztöneként a katonák, akár egyesével, akár kötelékben tértek haza, főleg az olasz frontról, tudták és elfogadták: a haza veszélyben Jt van. Ez a gondolat kapcsolja öszsze egyetlen honvédő háborúvá mindazt, ami 1918. október 31. és 1919. augusztus 4. (Budapest román megszállása) között telt el. Időtartama kilenc hónap és négy nap, összesen 277 nap. Politikailag ingatag időszak, amelyet két periódus alkot. A választóvonal a szocialisták és a kommunisták szövetségeként született Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása, 1919. március 21-én. Belpolitikailag előbb egy a Nyugatnak minden áron megfelelni akaró baloldali kormány tétova tántorgása a politikai jelszavak és a fegyveres honvédelem kényszere között, majd a proletárdiktatúra 133 napos dicstelen, vérgőzös tobzódása. Külpolitikailag ennél sokkal egyszerűbb a háború története. Hántsunk le róla minden belpolitikai válságot, eszmei, ideológiai acsarkodást! És máris pőrén áll előttünk e háború fő tendenciája: a honvédelem erősödése. Károlyi politikai csoportja nem akarta a hazát védeni, sőt, hatalma érdekében egyenesen rettegett egy erős hadseregtől. Az őt váltó kommunista vezetők a világforradalom zagyva eszméjében gondolkodtak, és ennek jegyében szervezték újjá a magyar hadsereget. És ekkor csoda történt. Nagyon rövid idő alatt ütőképes erőt hoztak létre. Ám nem úgy, amiként azt a baloldali propaganda állította. A Vörös Hadseregbe nem a tanácskormány, hanem a haza védelmének érdekében álltak be tízezrek. Minden híresztelés ellenére tudták ezt Kun Béláék is. Őket nem a haza sorsa érdekelte. Rövid rémuralmuk napjaiban ezért lett mindent eldöntő katonapolitikai kérdés, milyen legyen a hadsereg: vörös, vagy piros-fehér-zöld? A helyes döntéssel elkéstek: a háború elveszett. Emléke azonban megmaradt. A ma embere értetlenül áll az egykori események előtt, nem érti, miként juthattunk idáig. Ha csak a felszíni belpolitikai eseményeket látja, akkor nem is fogja érteni. A honvédelmet szükséges meglátnia ahhoz, hogy ez a kisszerű politikai kalandorokkal teli, a vörös drapériával eltakart háború nemzetünk sorsfordító eseménye volt. Csak ekkor világuk elé, hogy ez a háború, amely az ország megmaradásáért, területi integritásáért folyt, honvédő jellegű Volt. És azt is látja majd, jelentősége az 1848- 1849. évi szabadságharcéval vetekszik. Ám míg annak hősei a nagy formátumú politikusok, addig ez a nemzeti érzelmű kisembereké volt. Az intő jeleket ők látták meg. Lengyel századév függetlenségben CENTENÁRIUM Tematikus nappal emlékezik meg a lengyel függetlenség 100. évfordulójáról az M5 kulturális csatorna november 11-én vasárnap. „A műsor nézői a nagy múltú magyar-lengyel kulturális, történelmi és társadalmi kápcsolatokról kaphatnak képet a meghívott vendégek és az élő bejelentkezések segítségével” - mondta el az MTI-nek Siklósi Beatrix csatornaigazgató. Az M5 csatorna stábja a nap folyamán több alkalommal bejelentkezik Varsóból és tájékoztatja a nézőket az ottani ünnepségekről, emellett a budapesti megemlékezésekről is hírt adnak. Az évforduló alkalmából exkluzív interjút adott az M5 csatornának Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök, ezt is a Függetlenül - 100 éve szabad Lengyelország című műsorfolyamban láthatják a nézők. A vasárnap 9 és 19 óra között hat alkalommal jelentkező műsorban szó lesz a magyar-lengyel kapcsolatokról, Andrzej Duda Fotó: AFP filmről, színházról, irodalomról, történelemről és zenéről. „A stúdió vendége lesz Vásáry Tamás és Bogányi Gergely zongoraművész, valamint Kovács István történész, író, a magyar-lengyel történelmi kapcsolatok szakértője is” - tette hozzá a csatornaigazgató. A műsorban felidézik a lengyel kultúra emblematikus alakjait, így Andrzej Wajda filmrendező életművét, és Frédéric Chopin zenéje is felcsendül. IVIW HIRDETÉS KERESSE A JÁTÉKSZELVÉNYT A NOVEMBER 16-1 TV MŰSOR MAGAZINBAN! 3 DB TOYOTA YARIS SZEMELYGEPKOCSI 14 DB 500 000 FT ÉRTÉKŰ BANKI UTALVÁNY, 14 DB LAPTOP, 14 DB IPHONE7 MOBILTELEFON, 14 DB ROBOTPORSZÍVÓ, 14 DB WELLNESS HÉTVÉGE *A játékban való részvételhez rendelkeznie keli 2018. december havában érvényes újság előfizetéssel. Ha még nincs előfizetése, hívja a 94/999-120 telefonszámot! Részletek a játékszabályzatban, www.mozaikkereso.hu IS 1 mm Bf