Heves Megyei Hírlap, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-20 / 245. szám

„mivel Ámítsalak, szerelmem?" Bonczidai Éva A Zsuzsának a tömlőéből című vers lábjegyzeteként idekívánkozik en­nek a szerelemnek, Faludy György második házasságának története is - legalábbis az, amelyik irodalom­má vált. A költő Szegő Zsuzsát a Haladás szerkesztőségében ismerte meg. „Alig lehetett húszéves, talán csak tizennyolc, hosszúkás arccal, na­gyon fehér bőrrel és galambszür­ke szemmel. Nem impresszionis­ta arc, mely színfoltokból tevődik össze, és nem is olyan arc, melyet a hús, az izmok és az inak összes­sége meg játéka jellemez, mint a legtöbb emberé. Arcát egyedül kontúrja alkotta: bármerre nézett, körvonalai jellemezték, mint azo­kat az arcokat, melyeket Botticelli festett. Ez jutott elsőnek eszembe, amikor futó pillantást vetettem reá, de aztán elvetettem a gondo­latot: az ember ne régi festők el­képzeléseit akarja viszontlátni a valóságban. Csak jóval később vet­tem tudomásul, mennyire hasonlít Zsuzska Flórához a Tavasz jelké­pes és álmodozó díszletei közt; és nemcsak külsőleg, hanem lénye egyszerre friss és melankólikus atmoszférájával is” - idézi meg a Zsuzsának ajánlott Pokolbéli víg napjaimban. Az önéletírás fontos epizódként őrzi az egyik riportút emlékét ab­ból az időből, amikor megismer­kedésük után egy évvel kollégák lettek a Népszavánál: „Egyik utam­­ra Zsuzskát is magammal vittem. Kecskemét közelébe hajtattunk, ahol az egyik dombháton kőkor­­szakbeli sírokat fedeztek fel. Órával az indulás után már ott is álltunk a könnyű, tavaszi szélben a meredek domboldalon. A gazda - csontos, alacsony parasztember, szögletes mozdulatokkal - éppen azon volt, hogy újabb sírt fedjen fel. Nagyon óvatosan használta ásóját, nem annyira a régészet, mint a holtak iránti tiszteletből. Zsíros, fekete kalapja ott hevert a földön - követ tett rá, hogy a szél el ne vigye -, te­metőben érezte magát, és illendő­nek tartotta, hogy fedetlen fővel dolgozzék, még akkor is, ha a ha­lottak sem ősei, sem keresztények nem voltak. Lábunk előtt, a kiásott gödörben őskori szerelmespár csontváza feküdt. Felhúzott térd­del, guggoló helyzetben hevertek, gerincük felével még az agyagban, ahonnét csípőcsontjaik nagy, ró­zsaszínű lepkeszárnyai is csak félig emelkedtek ki, meg bordáik törött és hiányos kerítéslécei. A rózsa­szín festék, mellyel egykor bőrüket ékesítették, a sírban csontjaikra tapadt. A férfi koponyáját fektében előre és lefelé hajtotta, mintha a nő tarkóját kívánná megcsókolni. Az eperkrém-rózsaszín csontvá­zak a szürke agyagban így nem az elmúlás érzetét keltették, hanem édes, erotikus borzongást okoztak, mely végigfutott hátgerincemen. A paraszt letette ásóját, és hozzánk lépett: nyissa-e ki a többi sírt is, melyeket régebben már kiásott, de laza földdel szórt be újra, nehogy a halottakat temetetlenül hagyja. Nem emlékszem, mit feleltem. Zsu­zsa közel állt hozzám, mintha csak nekem akarna támaszkodni. Merev nyaktartással és mozdulatlanul néztem oldalvást feléje, szemem másik sarkában az őskori szerel­mesek rózsaszín csontjaival. Arra gondoltam, hogy ezek a szerelme­sek is azt érezték életük kurta és múló pillanatában, amit mi ketten érzünk a végtelen idő egy ugyan­ilyen tűnő pillanatában.” 1953-ban, miután Recskről sza­badult, Faludy feleségül vette Sze­gő Zsuzsát, 1955-ben született meg a fiuk, András, majd 1956-ban e­­migráltak. „Szerelmünk ugyanek­kor töretlen volt és mindent átfo­gó. Ami kimaradt belőle, az csak a szeretkezés aktusa volt, melyet Zsuzsa - anélkül, hogy hideg lett volna - kínos és ostoba lökdöső­désnek tartott, tehát - egyedül iránta érzett szerelemből - ha csak lehetett, kerültem”- olvashatjuk a Pokolbeli napjaim után című, im­már Zsuzsa emlékének ajánlott ön­életírásban. Zsuzsa hosszas betegség után, tíz évvel a házasságkötésüket kö­vetően meghalt. Faludy György 1963 nyarán Szerelmes versek egy haldoklóhoz című, megren­dítő versciklusban örökítette meg az utolsó közös heteiket, az agó­niát és a búcsúzást: „Együtt va­gyunk egész nap. Tíz-tizennégy / órát beszélgetünk. Minthogyha foszló / szöveteddel próbálnám összevarrni / magam megint.”; „Töprengtem: mivel ámítsalak, / szerelmem? A haláltól mindhiába akarlak / megvédeni. Éjente, ha a kíntól nem alhatsz, / reggelig si­mogatom töredező hajad.”; „Kikí­sértem Évát a rózsafák közt, / meg Andrist, kit elvisz magával nyárra. / Az ablak mellett állsz, halálfehé­ren / s félkézzel, könnyen integetsz utána. / Aztán megfordulsz. Az autó elindul. / Tudod-e, hogy most láttad utoljára? // Ketten ülünk itt szemben a halállal / s a nyári alkonyattal. / A fiú elment. És a gyermek gyermek: / hideg és ir­galmatlan. / És gyűlölni fog téged, mert elhagytad, / s engem, mert itt maradtam.” tarca A KOMCSI UTOLSÓ LEHELETE Temesi Ferenc A korabeli plakátok szövegei: KAPÁLNI, KAPÁLNI, KAPÁLNI - A NAGY TERMÉSÉRT! NÉPI EGYSÉGGEL 5 ÉVES TERVÜNKÉRT, A BÉKÉÉRT! A tervutasításos rendszerben teljesítendő bebörtönzések, kivég­zésszámok voltak, országokra, vá­rosokra, falvakra lebontva. Te vagy a probléma, elvtárs. A tervet hozni kellett. Népeket raktak vonatra. Sztálin ezerszer több embert ölt meg etnikai alapon, mint osztály­alapon. A létező szocizmossal az volt a helyzet, hogy nem létezett, csak papíron. A valóság egy rész tényből, három rész dumából állt. Sajtszagú népelnyomás volt ez. Be­lélegeztük, de ki is fújtuk a pa­rancs- uralmat. GYÚJTSD A VASAT ÉS A FÉMET, EZZEL IS A BÉKÉT VÉDED. A komcsi azért nem működött, mert az ember szeret birtokolni valamit, akármilyen kis szar is az. Az enyémet nem lehet kiölni az em­berből. Tulajdonképpen a nők kí­vánságai vitték vészbe a prolidikit. Nejlonharisnya kell, márkás mell­tartó kell, dzsörzéruha kell, panel­lakás kell, telek kell, kocsi kell. Ha ma azt mondanád valakire, hogy proletár, megverne, ha értené a szót. Rabszolgatartó államkap volt a szoc. ALKOHOL HELYETT INKÁBB TEJET IGYÁL! LEGALÁBB EGY ÜVEG KŐBÁNYAIT! Minden komcsinak van egy fa­sisztán fenyegető tekintete, min­den fasisztának van egy komcsi mosolya. A nácik és internácik egy érme két oldala. A komcsináci va­lódi célja az elembertelenítés volt. A komcsiban a profit bűnös dolog volt, veszteséget termeltünk. Ha a szoc csak akkor érhető el, ameny­­nyiben minden ember szellemi fej­lődése megengedi, ötszáz évig nem lesz szoc. Mondta Lenin apánk. És milyen igaza volt. Azt is mond­ta: A mi hatalmunk nem ismeri a szabadságot és az igazságot. Arra született, hogy megtörje az egyéni akaratot. Kár, hogy ritkán beszélt ilyen tisztán a szifilisz végső táma­dása előtt. PONTOSAN TELJESÍTSD A MUST-, SZŐLŐ- ÉS BORBEADÁSI KÖTELEZETTSÉGED! ADD BE A MÁKGUBÓT! 1 MÁZSÁÉRT 60 FORINTOT FIZET A FÖLDMŰVES SZÖVETKEZET! „A szocializmus célja magasabb fokra emelni az emberi szenve­dést.” Norman Mailer amcsi írcsi, akit akkor kevesen ismertek ki­csire nőtt hazánkban, látta a lé­nyeget. Bár sosem tette lábát szép szoc-hazánk földjére. Átlátott a vasfüggönyön. A kapcsiban az erős kizsákmányolta a gyöngét. A kom­csiban gyöngék uralkodtak az erő­sek fölött. Az eredmény garantált. A komcsi agyhalála már bukása előtt bekövetkezett a múlt század nyolcvanas éveiben. A komcsi nem bukott meg. Eldőlt. AZ ÜZEMI TELEFONT CSAK HIVATALOS CÉLRA ÉS RÖVID IDEIG HASZNÁLJUK! A komcsi legnagyobb bűne az volt, hogy felszámolta a bűntuda­tot. Ha a komcsiért tetted, minden megengedett volt. Szolzsenyicin, a megsemmisítőtáborokat megjárt író írta: „A kommunistánál kárté­konyabb és veszélyesebb embertí­pust még nem produkált a történe­lem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalansá­guk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhe­tetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szé­gyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresz­tény etika így nevez: lelkiismeret.” LEPLEZZÜK LE AZ ÜZEMI SZARKÁKAT! A SZÉN AZ IPAR KENYERE, GYERTEK VÁJÁRTANULÓNAK! A komcsik az osztályharcban a polgárság után a parasztságot szá­molták fel. A komcsik bukása után az újkapcsiban felőrölték, ledarál­ták a munkásosztályt, mint olyat. Egyedekre bontották fel a társadal­mat. Egy emberrel nem nagy kunszt elbánni a digitális forradalomban. Mert ez jött be egyedül a forradal­mak közül. A Marcuse (egy másik hasznos idióta) által leírt egydimen­ziós ember mit keresne a háromdi­menziós nyomtatók világában? NE VERJE KI, NE RÁZZA KI, MÓNIKÁVAL SZÍVASSA KI! SZÍVJON IDŐNKÉNT SYMPHONIÁT IS! (Kádár apánk is azt szívta, amit én?) A komcsiban volt Csepel bicik­li, Csepel robogó (Panni), Csepel (Pannónia) oldalkocsis motor, Csepel varrógép, Csepel teherautó. Hajdú kerek mosógép, Lehel hű­tőszerény, Mónika porszívó. Faka­­rusz — még nem farmotoros Ikarus busz, Ganz-MÁVAG gőzmozdony. A tapsok is hosszabbak voltak, az öt­venes években megszokták az em­berek a percekig tartó vastapsot. Éljen Rákosi! Éljen nagy Sztálin! Éljen az éljen! EGYÉL HALAT - LEGJOBB FALAT! HOLNAP - HALNAP! A komcsit építeni kellett, nehogy összedőljön, a kapcsi működött a ciklikus válságok helyes marxista leírása ellenére. A komcsi nem ért annyit, hogy belehaljál. Túl kellett élni. A vörös csillagok háborúját is (Sztálin, Mao, Csao, Kim, Tito stb. stb.) Aki nincs velünk,,az ellenünk vanból először aki nincs ellenünk, az velünk van lett. Ezek olvasták a Bibliát? Azóta?!... Aki nincs, az ve­lünk van. Aki van, az velünk nincs. Aki nincs, az van, aki van, az nincs. A kommunizmus utolsó lehelete a dolgozószobámban, a polcomon van, egy khmer Buddha mellett. Kívülről úgy néz ki, mint egy ke­rek, kicsi májkrémkonzerv. Amit annak idején egy kb. másfél centis konzervnyitóval kellett kinyitni. Ezt nem kell. Legyen csak oda be­zárva. Hét nyelven van ráírva, mi van benne. (részlet a 49/49 című kötetből) Kazinczy János Antal: Csizma tér Forrás: Műcsarnok Főszerkesztő Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), Farkas Wellmann Endre (vers), I TA aaoaaBiSaatS Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • ■ V oaaanoaaoBn Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • KÁRPAt-MEOENCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROFIT KFT. ■■■■■■■■■■■ ' r , , , , Készült a Kárpát-medencei Tehetseggondozo Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Iroakademia programja gondozásában. A melléklet tamogatoja: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET E-moil: szerkesztosegnkmtg.hu, postacim: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Hl. emelet 21. 2018. október

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom