Heves Megyei Hírlap, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-02 / 229. szám

2018. OKTÓBER 2., KEDD 4 FÜZESABONY ÉS KÖRZETE HÍREK Az időseket köszöntötték MEZŐTÁRKÁNY Száznál is több résztvevője volt az idő­sek világnapi ünnepségnek az elmúlt pénteken. Köszön­tőjében Tóthné Szabó Anita polgármester azt mondta, sokat köszönhet a község az itt élő embereknek, hiszen tenni akarásukkal, szorgal­mukkal, derűs kedvükkel jó példát mutatnak a fiatalabb generációknak. Az esemé­nyen bemutatkozott a Nyug­díjasok Heves Megyei Szö­vetségének új vezetése. Far­kas Attila elnök üdvözölte a jelenlévőket. Szót kapott Suszter Zsolt füzesabonyi rendőrkapitány is, aki felhív­ta a figyelmet az idősek el­len elkövetett bűntényekre. A továbbiakban a jó hangu­latról Magyar Rózsa gondos­kodott. S. S. Üléseztek a képviselők smm Ülést tartott a képviselő-testület a múlt hé­ten csütörtökön. A megtár­gyalt tizenkilenc napirend egyikében Molnárné Bocsi Katalint az egészségügyi és szociális bizottság külső tag­jává választották. Elfogadták az önkormányzat gazdálko­dásának 2017. évi beszámo­lóját és az idei esztendő fél­éves beszámolóját. Döntöt­tek több civil szervezet támo­gatásáról is. S.S. A zene igazi ünnepe volt Igazi zenei cse­megében lehetett részük azoknak, akik részt vettek az Alapfokú Művészeti Isko­la péntek délutáni rendezvé­nyén. A zene világnapja alkal­mából a gyöngyösi fiatalok­ból álló Sound of Spirit Ének­­együttes adott koncertet. A re­pertoárban felcsendültek a legismertebb gospel-, soul- és spirituálédalok, de előadták Ed Sheeran slágerét is. S. S. Ezer svábot vittek 12 településről kényszermunkára Németek voltak, hát elhurcolták őket Heves, Nógrád és Pest me­gye több településéről hur­coltak el embereket német származásuk miatt málen­­kij robotra a kál-kápolnai vasútállomásról. Hetven­­három évvel ezelőtt több mint ezer embert indítottak útnak kényszermunkára a távoli idegenbe. A lágerek túlélőit, illetve leszármazot­­taikat kérdeztük. Sike Sándor sikesandor@gmail.com KOMPOLT A 73 évvel ezelőtti el­­hurcoltatás emlékére a község helyhatósága, illetve a kom­­polti német önkormányzat ál­tal szervezett megemlékezé­sen a málenkij robotnak titu­lált kényszermunkatáborok egyik 91 éves túlélője is jelen volt. Az ikladi Glaubacher Jó­zsef a Hírlapnak azt mondta, hogy innen vitték el 17 éve­sen. Ikladról gyalog terelték őket idáig, itt szállásolták el és január 2-án vagonírozták be valamennyiüket.- Harminckét hónapot töl­töttem kint, minden nehéz volt, de főleg az élelem hiánya - mesélte a GUPVI- (hadifo­goly- és internáló) táborok túl­élője. - Édesapámmal együtt voltam, ő egy év után térhe­tett vissza. Mikor hazajöttem, még bevonultattak katonának két évre Táborfalvára. Mikor mondtam, hogy én már voltam itt és itt, azt válaszolták, hogy miért mentem. Miért mentem, érti? Először gyárban dolgoz­tunk, takarítottunk. De utána felajánlottak több kenyeret, hogyha bányába megyünk. Je­lentkeztünk többen, 540 mé­ter mélyre mentem le a bányá­ban, 1947. augusztusban ke­rültünk haza. Gajdárné Bata Gizella az édesanyja által sokat elbeszélt emlékeit idézte fel kérésünk­re. A mama, Póser Gizella ugyanis idén júniusban meg­halt. Őt egyébként 22 évesen vitték el. A lánya szerint eleve­nen élt benne az utolsó pilla-Glaubacher Józsefet tizenhét esztendősen, az apjával együtt vitték el a lágerbe Fotó: Márkus Attila így látja egy elhurcolt unokája Balázs Zoltán, Kompolt polgár­­mestere a szombati megemlé­kezésen úgy fogalmazott, hogy elsősorban mint egy elhurcolt nagymama unokája van ott, másodsorban mint polgár­­mester. Unokaként arról szólt, hogy a nagymamája 18-19 éves volt, amikor elvitték mint kompolti svábot.- Ő szerencsés, mert hazajö­hetett. Emlékszem, gyerek­ként, amikor kísért engem az óvodába, többször fölhozta a múltat, ami miatt nagy-nagy szomorúság jelent meg a te­kintetében. Keveset szólt róla, tiltották neki, hogy beszéljen erről. Főleg rosszat ne arról az időszakról. Nagymamám alap­vetően vidám természetű em­ber volt, de az a szomorúság végigkísérte az életét. Talán még több emberséget sugár­zott felénk, hogy valahol igenis vidám ez az élet. De vannak dolgok, amiről sem gyerek­ként, sem polgármesterként nem lehet megmondani, hogy miért történhettek meg. natig mindaz, ami ott történt. Hogy mik voltak a legfájdal­masabb élmények? Végül is minden. Nagyon sokat éhez­tek, szörnyű volt. Fáztak, rü­­hösek lettek, rettenetes körül­mények között éltek.- De ő mindig az éhezést tartotta a legnehezebbnek. Dolgoztak és nem volt mit en­ni. Mindig azt mondta, hogy egész Oroszországot felépí­tették volna, ha kaptak vol­na rendesen élelmet - közölte Gajdárné. Az elbeszélésekből tudja, hogy a kompoltiak - 72 em­bert vittek el a faluból - együtt maradtak. A rokonságból el­szállították még Józsa Annát és Póser Juliannát, akinek a mama az unokatestvére volt.- Ancika néni visszajött édesanyával, de Juliska néni sajnos ottmaradt - idézte fel az anyjától hallott történeteket Gajdárné Bata Gizella. - So­kat éhezett, a krumpli héját megfőzte, megette és reggelre meghalt. Ez is nagy fájdalom volt, hogy ott temették el. Min­dig azt mondta az anyu, hogy Juliskát még aránylag ember­hez méltón temették el, de na­gyon sokakat nem. Szerintem anyu naponta találkozott a halállal, csak áldott jó terem­tés volt minden szempontból. Egyebek között nagyon jó volt a humora, meg ami a legfonto­sabb, nagy hite volt. Akiknek ott nagy hitük volt, azok mind hazajöttek. A hit adott erőt ne­kik, meg az összetartás, amit Dörnbach Mariska néninek köszönhetnek. Pesten dolgo­zott a minisztériumban, de hazahívták a szülők, arra hi­vatkozással, hogy a tanácsnál azt közölték, haza kell jönnie. Őt is elvitték és nagyon össze­tartotta az egész közösséget. Ő volt a legidősebb közöttük, tanítónő. Azt a pici ételt, amit kaptak, ő beosztotta minden­kinek. Aki nem tudott odafi­gyelni arra, hogy beossza, az elveszett. Egy étkezésre egy szelet kenyeret kaptak, egy kanál rizst. Szent Mihály napján szó volt a roma kultúráról is MEZŐSZEMERE Szent Mihály napján első alkalommal ren­dezték meg az Együtt Mező­­szemerén elnevezésű prog­ramot az Építsünk együtt jö­vőt! - Közösségerősítés Fü­zesabony térségében pályá­zati projekt részeként. A gaz­dag eseménykínálat egyik cél­ja volt, hogy a testi-lelki egész­ség megőrzéséhez gyakorlati tanácsokat adjon, különös fi­gyelemmel a gyerekekre. A legkisebbeknek szólt a Ringató - baba-mama mon­­dókás foglalkozás, de volt kéz­műves sátor, arcfestés, kuko­ricacsutka-gyűjtő és -morzso­ló verseny is. Míg a fiatalok játszottak, addig a szülőknek a helyi védőnők tartottak ke­­rekasztal-beszélgetést a Falu­ház könyvtárában, ahol szop­tatási tanácsokat kaptak és az őszi-téli immunerősítéssel is­merkedhettek az érdeklődők. A megelőzés jegyében egész­ségügyi szűréseken - vérnyo­más- és vércukorszint-méré­­sen - is részt lehetett venni, a létesítmény udvarán pedig interaktív zumbaműsor hívta mozgásra a közönséget. A nap másik célja a roma kultúra megismertetése volt. A cigány zenészbarátokból alakult Lashe Shave együttes fellépése volt a szombat dél­után fő attrakciója A zenekar olyan városi folklórt játszott, amely a szabolcsi és az erdélyi hagyományos, roma zenékből táplálkozik, de magyar népda­lok, balkáni és spanyol cigány dalok is helyet kaptak a reper­toárjukban. S. S. A fiatalok játékkal töltötték az Időt Fotó: beküldött Ma is nagy szeretettel vannak egymás iránt Hetvenöt éve keltek egybe MEZŐSZEMERE Az önkormány­zat nevében otthonában kö­szöntötte a falu polgármes­tere, Bukta Mária és Gazsi László alpolgármester Lajos bácsit és feleségét, Adél nénit 75. házassági évfordulójuk al­kalmából. Kelemen Lajos és Nagy Adél Magdolna 1943. szeptember 13-án kelt egybe az akkor Borsodszemere ne­vű községben. Az együtt töltött évekről szeretettel emlékeztek mind­ketten. Elmondták, a téesz­­korszak előtt egyéngazdálko­dók voltak.- Hét hold földünk volt, de műveltünk felibe, bérbe -Az idős párt a polgármester köszöntötte Fotó: Kótai-Gulyás Andrea idézte a múltat Lajos bácsi. - Két lovat, egy tehenet, egy bi­kát is tartottunk. Aztán jött a termelőszövetkezet. Hatvan­éves koromig, nyugdíjba vonu­lásomig tanyagazda, brigádve­zető voltam, a bolti szövetkeze­tekben igazgatósági tag. Adél néni besegített az em­lékezésbe. A Pávakört emlí­tette, a hagyományőrző egye­sületet, mindkettőben három évtizedet is eltöltöttek együtt. Lajos bácsi ezen túl citerázott, énekelt - Gyöngyösön első dí­jat is nyert -, verselt, egy lag­­zis zenekarban dobolt. Két gyermekük, négy unokájuk és két dédunokájuk van. S. S. SZIHALOM Közel 250 érdeklődővel Járási Egészség- és Családi Na­pot tartott a Kis Bocs Baba-Mama Közhasznú Egyesület szombaton a Magyar-Tár-Házban. Az egészségtudatos életmód és a család nép­szerűsítése volt a fő cél. Az eseményen előadást tartott Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője is. S. S. Fotó: Márkus Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom