Heves Megyei Hírlap, 2018. szeptember (29. évfolyam, 204-227. szám)

2018-09-05 / 206. szám

12 OLVASÓINK ÍRJÁK 2018. SZEPTEMBER 5., SZERDA Joggal rökönyödik meg az ember, ha olyan levelet kap, mint a szihalmi olvasónk. Képünk csupán illusztráció Fotó: Shutterstock Csalás ez az egész, vagy pénzszerzés? Bálványfa, az „agresszív migráns” A BÁLVÁNYFA (Ailanthus altis­­sima) Kína északkeleti részé­ről terjedt „világhódító” útjá­ra. Magyarországon is képes minden élőhelyet benépesíte­ni. Tönkreteszi a természetes vegetációt, várromokat, sírker­teket, az épített környezetet is. A folyamat 40 éve, gyerek­koromban még kuriózumnak tűnt: akkor az első bálványfát az Alföldön láttam. Mára szin­te mindenütt jelen van a leve­lével a kőrisekre hasonlító nö­vény. Megdöbbentett, hogy a Keszthelyi-hegységben, a Ba­laton körül ismerethiány miatt árnyat adó faként gondozzák. Talán az utolsó pillanatban vagyunk, hogy a féken tartá­sát megoldjuk. Ha nem cselek­szünk, rövidesen eltűnnek a sziklagyepeink, molyhos töl­gyeseink. Állíthatom, e nö­vénynek a természetes vegetá­ció megváltoztatásában nagy­ságrenddel nagyobb a veszé­lye, mint a klímaváltozásnak. Kérem, tegyünk ellene! Garamszegi István Jó gyerekek és trágárság ÖRÖMMEL tapasztaltam, hogy egyre több iskolás gyermek vesz részt a hétköznap esti szentmisén a bazilikában. Valószínű, kirándulócsopor­tok felnőttkísérettel. A misét végző atya öröm­mel köszönti őket. A gye­rekek mosolyognak, na­gyon fegyelmezettek, imád­koznak. Nekem is van négy unokám, a látvány jó érzéssel tölt el. Arra gondolok, ha ezek a gyerekek felnőnek, jó embe­rekké válnak, amire nagy bi­zony szüksége van a család­nak, a társadalomnak. Ellen­tétben azzal, hogy a sétáló, parkokban csoportosuló fiata­lok között sokszor halljuk, a lá­nyok között is, amint kezdi a mondatot, b...meg! És folytatja trágár szövegét. Szeretnék rájuk szólni: ez­zel a szóval érdekesebb a mon­dat? Eddig nem tettem, mert én húznám a rövidebbet, hogy kötözködtem velük. Nincs más, mint bízni abban, hogy szeretett városunkban egyre több lesz a jó érzésű, értelmes fiatal. Ungvári Jánosné Június elején a munkámból hazatérve ezzel fogadott hi­tes feleségem: Mondd csak! Hogyan jártál te Francia­­országban úgy, hogy senki nem tud róla? Még te sem. És mi ez a gyorshajtási bír­ság? Az orrom előtt lobogta­tott egy borítékot. Olvasónktól szerkesztosegOhevesmegyeihirlap SZIHALOM A levél Párizsból jött. Benne színes papírok. Mind magyar nyelven íródott. Az elsőn tájékoztatnak, hogy 2018. május 2-án hajnali 5 óra 43 perckor Boulogne sur Mer mellett bemértek, mert az au­tómmal 77 km/óra sebesség­gel mentem 50 helyett. A rend­szám, a típus, a nevem, lakcí­mem stimmelt. A gyorshajtá­som bírságát, ha 46 napon be­lül befizetem, 90, azon túl 135 euró. Ám, ha nem fizetek és nem is vonom kétségbe a bír­ságot a megadott időn belül, akkor 375 euró. Forintban: 29 ezer; 43 ezer és 119 ezer. Kísérőlevélben le kell írnom az indokaimat. Mellékelnem kell a tőlük kapott bírsági ér­tesítés eredeti példányát is. Mindezt együtt ajánlva, tér­­tivevényesen kell feladnom a megadott címre. Ami gyanús volt: a levél si­mán csak be volt dobva a pos­taládánkba, nem ajánlott, nem tértivevényes; egyik la­pon sem volt név, aláírás és bé­lyegző; nem küldték el a fény­képet, nem volt megemlítve semmilyen név, telefon, fax, e-mail, akivel, amin fel lehet­ne venni a kapcsolatot. Nos, én május 2-án hajnal­ban valójában itthon éppen a fürdőkádban voltam. Hat har­minckor elindultam a munka­helyemre és hét órától dolgoz­tam, legalább 23 munkatár­sammal együtt. Egy óra alatt, 5:43-tól 6:45-ig még repülővel sem tudtam volna hazaérni Szihalomra Boulogne-ból. Mezőkövesden bementem a rendőrkapitányságra, hogy feljelentést tegyek. Odaad­tam a levelet. Hat-hét fiatal rendőr vette ki egymás kezé­ből, nézegette és beszélt szin­te egyszerre. Végül elmond­ták, nagyon gyanús ugyan ez az egész, de eredetinek és hi­vatalosnak látszanak az ira­tok. Egyébként a svédek rend­száma majdnem ugyanolyan, mint a miénk, csak ott a há­rom betű és a három szám kö­zött nincs kötőjel... Tanácsol­ták, írjam meg a fellebbezése­met és a választól függően in­tézkedjek később. Megírtam, akkor még ud­varias hangnemben. Másnap fel is adtam ajánlva, tértive­­vényesen 2185 forintért. Rok­kant vagyok, nekem ez is je­lentős kiadás. Május 2-án hajnal­ban én valójában itthon a fürdőkád­ban voltam... Másfél hónap múlva kaptam választ. Magyarul. Sima borí­tékban, a postaládánkba téve. Fényképet ebben sem küldtek. Rögtön kiderült volna, hogy a fényképen szereplő autó nem is az enyém, mert nem olyan színű és nem is magyar! Ezt írták: „A felénk kezde­ményezett fizetési felmentési kérelme után tájékoztatom, hogy kérelmét nem tudom jó­váhagyni. Ahhoz, hogy kérel­mét kezelni tudjuk, kérjük fo­galmazza ezt 76 napon belül újra, a szabálysértési értesítő elküldésének dátumától...” Azt sem tudják, mi a különb­ség a svéd és a magyar, esetleg némelyik moldáviai rendszám között! Aki úgy érzi, hogy ő a hunyó, befizeti. Gratulálok Franciaország! így lehet több­let bevételt szerezni? A mezőkövesdi után a ne­künk területileg füzesabonyi kapitányságra mentem. Ők nem merték feljelentésként kezelni, bejelentési jegyző­könyvet vettek fel, mert lehet, hogy mégis hivatalos bírságle­­velet kaptam. Na, ez majd ki­derül! Remélem. Ne csak az adataink fenn­tartások és kérdezés nélküli kiadása legyen az egyetlen kapcsolatuk az Unió tagálla­mainak rendőrségével! A tanulság: ne költsön sen­ki egy forintot sem a válaszle­vélre, ha tényleg ott sem volt! A legrövidebb időn belül irány a rendőrség. Ne hagyjunk ad­dig békét a zsaruknak, amíg foglalkozni nem kezdenek az ügyünkkel. Hiszen mégiscsak mi fizetjük őket az adónkból. Akkor pedig tényleg szolgálja­nak és védjenek! Minket. Kosa Jenő, Szihalom Újra várjuk levelezőink véleményét Egriek is jártak a magyarok jubileumi találkozóján A világ népeihez tartozunk HEVES MEGY! Felhívjuk leve­lezőink figyelmét, hogy a kö­zölt levelek tartalmával szer­kesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak teljes névvel, címmel ellátott írásokat te­szünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Kérjük, ha elégedettek or­vosaik gyógyító munkájával, azt lehetőleg ne ezen olda­lon fejezzék ki. Várjuk írása­ikat, észrevételeiket szerkesz­tőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), illetve a hmhirlap@mediaworks.hu e-mail-címre. BUDAPEST, EGER A Magyarok Világszövetsége alapításának 80. évfordulóján a minap ün­nepséget tartottak a szövetség székházában Budapesten, so­raikban az egri delegációval. A világ magyarságának össze­fogására szerveződött testü­let küldöttgyűlésén a megje­lentek üzenetet fogadtak el, amelyben a magyar nemzet­hez, az Európához és a világ népeihez való hozzátartozásu­kat hangsúlyozták. Ezután az Üvegbe foglalt szentségek - Hódolat a szent korona országának című kiál­lítást nyitották meg, majd gá­laesttel folytatódott a program. E műsor keretében köszöntöt­ték a 2000 óta elnöki tisztsé­get betöltő Patrubány Miklóst. Másnap fát ültettek az ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékparkban a Magyar Nemzetért Érdemérem kitün­tetettjeinek, s köszöntötték a Vereckei-hágótól Minden Ma­gyarok Megmaradásáért futó maratonistát, Juhos Gábort. Ez egybeesett a Árpád nagyfeje­delem hon-újraalapító pusz­taszeri gyűlésének emlékére hatodik esztendeje tartott Ma­gyarok Országos Gyűlésével, ahol 850 közösség, hatezer érdeklődő vett részt a Kár­pát-medencéből. B. K. A kétnapos találkozón részt vett egriek Fotó: beküldött S/ócska Györgyi. ■ Bodnár Boglárka alkotásai] Pillanatok, pszichológus szemmel az életünk TANULT hivatásomnál fogva pszichológus vagyok. Ezt ta­nultam a nagy hírű egyete­men és erről van diplomám. Jönnek hozzám emberek, lel­kek, várva valamit, amitől könnyebb lesz, más lesz. Jön­nek anyukák dühösen vagy tele félelmekkel, értetlenül el­vesztve fonalukat a gyerme­keikhez. Olykor házaspárok is megjelennek 'egymásnak feszülve, vagy épp olyan távol szakadva egymástól, mintha idegenek lennének. Hivatásom szekerén utazva jutottam el kis falvakba is, ahol szegénységen, nyomo­ron változtatni próbáló szer­vezet szárnyai alatt találko­zom gyermekekkel - főként romákkal -, akiket elveszített az élet. Szüleik nyomorából ki­tépve nevelőknél találtak me­nedéket. Jó helyük van a pót­szülőknél, van élelem, no meg meleg télidőben, lehet valakit újra anyunak szólítani, de va­lami mégis fáj. Ha szerda van, akkor én a romáimmal va­gyok. Szeretnek és én is szere­tem őket. Egy nő vagyok, aki messziről jött, más a ruhája, no meg szőke is, de jó a sze­mébe nézni. Az ajtóból rám nézett, és azt mondta, szeretlek Ezen a szerdán ősz hajú ci­gány asszony érkezett a pszi­chológushoz egy apróka le­ánykával, aki azon a napon lett hároméves. Rami hatal­mas barna szemei önálló éle­tet éltek, mintha isten fénye lo­bogott volna bennük... A/kicsi lány aprócska testének izmai az elhanyagolástól nehezen engedelmeskednek. Kis szá­jából csordogált a nyál, arca mégis fénylőén gyönyörű volt. És eljött az a pillanat, amit a legjobban szeretek az egész pszichológus hókusz-pókusz­­ban. A pillanat, amikor még a szavak előtt egymásra nézünk és a lelkeink pontosan tudják, hogy mit jelentünk egymás­nak. Rami rám nézett és tud­ta, hogy jó helyen van és én is tudtam, hogy ott vagyok, ahol éppen lennem kell. Szeretem, mikor elönt ez az érzés, ez az áldott pillanat. Az ősz hajú nő, aki neveli őt, ijedten próbálta megtudni tő­lem, a „szakembertől” vajon fogyatékos-e a kislány. Mert ha az, akkor elveszik őt tőle. Elviszik a Szalapartra, neki meg nemrég halt meg a férje és a gyermek nélkül magára marad. Rami okos, szép sze­meivel lassan felmérte a tere­pet és kis idő elteltével min­den ízében megmutatta ne­kem magát. Ahogy ott a sző­nyegen játszottunk, megállt az idő. Nevettünk, főzőset ját­szottunk, ettünk, ittunk, ját­szásiból jót mulattunk. Még az ősz hajú asszony is neve­tett. Hogy is lehetne egy ilyen kislány fogyatékos. Mivel el­hanyagolták, így lassabban fejlődött, ennyi az egész. Aztán lassan letelt az időnk, de olyan jó volt a játék, hogy nehezen búcsúztunk. Végül az ajtóból rám nézett és a pici szájával azt mondta, szeretlek. Halász Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom