Heves Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-30 / 201. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP, HIRDETÉS 2018. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK Favágásban, íjászatban jeleskedtek az erdészek Wellnesshétvégét nyert lapunkkal ■fej« Bíróné Kelemen Erika Valéria veszi át a nyereményét Fotó: Márkus A. EGER, <AL Zalakaroson tölthet el három napot és két éjszakát a káli Bíróné Kelemen Erika Valéria, aki az Utazzon velünk! sms-játékunk egyik nyerteseként élvezheti a wellnesshétvégét.- Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy ilyen szép ajándékot kapok - árulta el a szerencsés játékos. - Érdekes, hogy mindössze egyszer játszottam, de ez is meghozta a sikert. Boldog vagyok, és természetesen el fogok utazni, méghozzá a lányommal - adott hangot örömének Bíróné Kelemen Erika Valéria. Elmondta, az augusztus lett volna a megfelelő időpont, de így az őszi szünet környékére időzítik az utazást. HIRDETÉS A nyugdíjas hölgy nagyon régi olvasója a Heves Megyei Hírlapnak, s negyven éve előfizetők a családjával.- Elolvasom az országos híreket is, de nagy örömömre szolgál, hogy a megyei oldalakon színes, információban gazdag cikkeket látok, így tájékozódhatok szűkebb környezetem híreiről. Persze, örülnék, ha minél több káli dolog is benne lenne a Hírlapban, de összességében elégedett vagyok az újsággal - fogalmazott a nyertes. Végül közölte, ha legközelebb is találkozik játékkal, mindenképpen benevez rá, hátha újra nyer. M. H. ESZTERGOM, BÜKKZSÉRC Erdészek, könyvelők, erdei iskolavezetők mérették meg magukat az elmúlt hét végén a XXII. Nemzetközi Erdészeti és Faipari Sportnapokon Esztergomban. A versenyen az Egererdő Zrt. csapata is részt vett, tagjai igen sikeresnek bizonyultak, hiszen első helyezést értek el. A mátrai és a bükki erdészek több számban is indultak. A legtöbb érmet az íjászatkülönböző ágaiban gyűjtötték be a szakemberek, de lövészetben, dartsban, mölkkyben és ultiban is jeleskedett a csapat, amely az egyéni eredményeknek köszönhetően a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Az esztergomi megmérettetéssel párhuzamosan megrendezték a bükkzsérci regionális favágó versenyt is, amelyen tizenhárom csapat mérte össze tudását, erejét. Ezen három, az Egererdő Zrt. által támogatott együttesnek lehetett szurkolni, mégpedig a Felsőtárkányi Erdészet, a Parádfürdői Erdészet és az Óbükk Kft. csapatának. A versenyen végeredményben első lett az Óbükk Kft. gárdája, a dobogó harmadik helyére pedig a parádfürdői csapat állhatott, így ők képviselhetik majd az Egererdő Zrt.-t a szeptember 8-i, bábolnai országos döntőn. Süli K. Keresse az újságárusoknál! édes élet BOLDOGSÁGRA CSÁBÍT A jubileumon járt Egerben Bornemissza voltam folyton EGER - Ötven év telt el, és még mindig erről beszélünk - tárja szét a kezét Bornemissza Gergely, akarom mondani Kovács István színművész, mint aki még most sem fogta fel teljesen a magyar filmtörténet egyik legnagyobb sikerét, melynek részese volt. Stílszerűen az egri vár árkádjai alatt találkozunk egy memoár erejéig. Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Milyen érzés Egerbe jönni?- Mindig a forgatás élményei és a film fantasztikus utóélete jut eszembe. Az az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, hogy lehetetlen Egerben forgatni a történetet, annyira körülveszi a város a várat; a Pilisben építették fel a másolatát. De kizárt, hogy más jusson eszembe, ha ide jövök.- A regénnyel milyen viszonyt ápol?- Már olvasott gyerek voltam, amikor hatodikos elemistaként kezembe került a könyv. De világosan emlékszem, ez volt az első regény, melyet többnek éreztem a puszta cselekménynél. A hatására kezdtem szisztematikusan megválogatni az olvasmányaimat. Ha semmi közöm nincs később a filmhez, akkor is ez a kedvenc regényem.- Akkoriban már színésznek készült?- Valószínűleg igen. Mondhatnám nagyképűen, hogy persze, már a bölcsőben is, de ez hosszú folyamat volt. Édesanyám moziüzem-vezetőként dolgozott, sok időt töltöttem a moziban. A filmek hatottak rám. Középiskolában önképző körbe jártam, szavalóversenyeken vettem részt, de a gondolat talán akkor fogalmazódott meg, amikor már magamtól is elkezdtem színházba járni. Ekkor már biztos tudtam, jelentkezni fogok a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.- Hogyan kapta meg Bornemissza szerepét?- Ez romantikus történet. A rendező, Várkonyi Zoltán növendéke voltam a főiskolán, és 1966-ban már Venczel Verával együtt főszereplőkként játszottunk a Kárpáthy Zoltán című filmben, ami nagyon nagy sikert aratott. Az a szerencse ért, hogy nem nagyon volt Várkonyi látókörében más fiatal színész, aki alkalmasnak tűnt volna a szerepre. De ami eldöntötte a kérdést, az a nagyon népszerű Magyar Ifjúság című lapban közzétett szavazás: öt fiatal férfi és női színész arcképe közül kellett választaniuk az olvasóknak. Ha csak egy szavazattal nyerjük meg, az is jó, de a beküldők 98 százaléka ránk szavazott.- Nagy szenzációnak számított a film forgatása, már csak a modern technológiák, eszközök miatt is. Milyen volt ezt színészként megélni?- Engem kifejezetten érdekelt, mert mozis múltamnak köszönhetően nagyon képben voltam akkor a filmgyártással. Sok olyan technológiát alkalmaztak a forgatáson, ami nagy újítás volt. Egyre emlékszem hirtelen, az osztott képmezős felvételre: a vonuló törökök képét egymás felé helyezték, „megduplázva” a sereget. Ez akkor óriási technikai trükknek számított, de nem leplezték le a turpisságot.- Volt kedvenc jelenete?- Nem. A forgatásnak végig volt egy olyan hangulata, hogy valami egészen rendkívülit csinálunk. Ezt mind éreztük, és nem azért, mert a propagandából visszahatott ránk. Nem méregettük, mekkora siker lesz, de tudtuk, ez nem egy átlagos filmes munka.- Milyen kapcsolata volt Várkonyi Zoltánnal?- Négy évig tanárom volt, aztán igazgatóként, főrendezőként ismertem, de igazán közelről nem. Végig hatalmas felkészültség és bizalom áradt belőle. Nem hangzottak el hagyományos instrukciók, csak anynyit mondott: most ez a jelenet következik, itt jössz be, ott mész ki, a többi a te dolgod. Várkonyi nem úgy kezelt, mint egy kezdőt, hanem pont úgy, mint bármelyik másik idős, gyakorlott, sikeres kollégát. Hallatlan bizalom az, hogy ő biztos benne, én nem is tudnám másképp Kovács István Bornemisszaként a filmben Fotó: MW csinálni, mint ahogy ő szeretné. Ez rengeteget segített.- Színészként testhezálló vagy nagyobb „átalakulást” kívánó szerepbe bújik inkább?- Utóbbi. Egy testhezálló szerepet előbb-utóbb el lehet játszani egy bizonyos rutinból. Ami nagy baj, mert örömtelen. De mikor még nem tudom, miért rám osztották a szerepet, és meg kell találnom, ki kell bontanom, hogy mi közöm van hozzá, az az igazi varázs.- Bornemisszát hogy találta meg?- Huszonnégy éves kezdőként játszottam a szerepet, de ma úgy látom, a korosztályomnál is naivabb voltam. Bornemisszaként keltem és feküdtem le este. Nem fogalmaztam meg magamnak, csak természetes volt, hogy az ország sorsa az én kezemben van.- Igaz, hogy a film bemutatása után 27 ezer rajongói levelet kapott?- Igen. A Vígszínházban a portás mindennap külön postacsomagként kötözte össze őket, és hozta ki nekem az ajtón, mert a kis ablakon nem fért ki. De ez már Kárpáthy szerepével kezdődött, és az Egri csillagok után éveken át tartott. Három lánytestvérem van, akik vállalták a levélszámlálás feladatát. Sokan csak aláírást kértek. Nem mellőztük egyiket sem.- Mivel foglalkozik most?- Részint a világ változásával. Változik a társadalom, a politika, a gazdaság, az ízlés. Ezen belül a színházi ízlés. Nem csak a korom miatt nem játszhatnám ma Bornemisszát - valószínűleg már ő sem ugyanaz a naiv, romantikus figura lenne, aki akkor volt. Az életkoromhoz illő szerepekből nincs akkora fajsúlyú, mint a régiek. Nincs bennem elégedetlenség; ha holnaptól nem játszhatnék, szomorú lennék, de amit az életben elértem, teljesnek érzem. Ám, nem unatkozok változatlanul játszok színházban, tévében, filmezek. Persze, ez mind nem fogható sem munkában, sem élményben a beszélgetésünk tárgyához. A művész szívesen beszél az Egri csillagok forgatásáról Fotó: H. M.
