Heves Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-15 / 189. szám
2018. AUGUSZTUS 15., SZERDA SPORT 15 Ivan Basso saját csapatot indít az idei Tour de Hongrie-n Nincsen szükség hegyre Ivan Basso versenyzőként szerzett magának világhírt Fotó: AFP A kétszeres Giro d’ltalia-győztes ikon, Ivan Basso szerint minden országnak a maga természeti adottságait kell kihasználnia, és a Tour de Hongrie sokat segíthet ebben. Kohán Gergely szerkesztoseg@mediaworks.hu- Nem hiányzik a versenyzés?- Hogy őszinte legyek, nem. Volt egy súlyos betegségem, amiből sikerült kigyógyulnom, most nagyon boldog vagyok így, egészségesen, és azt csinálhatom, amit szeretek - válaszolta a kétszeres Giro dltaliagyőztes olasz Ivan Basso, aki három éve sokkolta a kerékpárvilágot, amikor bejelentette, a 2015-ös Tour de France-ot azért kell feladnia, mert egy bukás utáni rutinvizsgálat rosszindulatú hererákot mutatott ki nála. A „Rettegett Ivánnak” becézett klasszis meggyógyult, de nem sokkal később visszavonult, ma csapatvezetőként tevékenykedik, Magyarországra is az excsapattársával, a spanyol Alberto Contadorral közösen alapított Polartec-Kometaistálló miatt érkezett, amely indul a kedden rajtoló Tour de Hongrie-n.- Contadorral régóta nagyon jó barátok, de hogy jött az ötlet, hogy együtt indítsanak csapatot?- Már aktív versenyzőként megszületett a fejemben a gondolat, hogy szeretnék majd saját csapatot, Albertóval pedig pályafutásunk befejeztével mind a ketten úgy éreztük, hasznosítanánk a tapasztalatunkat. Úgy voltunk vele, egy közösen létrehozott istálló lenne erre a legalkalmasabb.- Magyarországon nem gyakran láthatunk olyan sztárokat, mint ön vagy Contador - a rengeteg pénz mellett mi kellene ahhoz, hogy felkerüljünk a nemzetközi kerékpárostérképre?- Ugyan, én első alkalommal járok Magyarországon, de máris tapasztalom, hogy óriási az érdeklődés, az emberek nyitottak és nagyon szeretik a biciklizést. Nekünk a Kométában sikerült olyan főszponzort találnunk, amely Magyarországon és Olaszországban is ismert, nekik köszönhetően lehetünk itt - reméljük, Albertóval mi is hozzá tudunk járulni, hogy nőjön a sportág népszerűsége. Biztos, hogy az olyan események, mint a Tour de Hongrie- amely egyre magasabb szintet képvisel - nagyon sokat segítenek a kerékpársport fejlődésében.- Kora egyik legjobb hegyimenője volt, tehát aligha kell mondani, milyen fontosak a hegyek ebben a sportágban - viszont nálunk vajmi kevés akad...- Ez kifogás! Nézze meg a hollandokat vagy a belgákat, ott aztán tényleg egy darab sincs, mégis folyamatosan ott vannak a világ élvonalában. Minden országnak megvannak a maga természeti adottságai, ezeket kell minél jobban . kihasználni. Önöknek gyönyörű országuk van, tavakkal, erdei és országutakkal, az ezekben rejlő lehetőségeket kell kiaknázni. És ugyanúgy, ahogy az olaszok, spanyolok ide tudnak jönni versenyezni, az önök versenyzői is mehetnek Névjegy Ivan Basso Született: 1977. november 26., Gallarete Magassága/testsúlya: 182 cm/70 kg Beceneve: Rettegett Iván Csapatai: Riso Scotti (1999), Arnica Chips-Tacconi Sport (2000), Fássá Bartolo (2001- 2003), Team CSC (2004- 2006), Discovery Channel (2007), Liquigas (2008- 2014), Tinkoff-Saxo (2015) Legnagyobb sikerei: 2* Giro d’ltalia-győztes (2006,2010), a Tour de France 25 éven aluliak versenyének győztese (2002), Giro dell'Emilia-győztes (2004), Dán körverseny-győztes (2005), Critérium International-győztes (2006), Giro del Trentinogyőztes (2009), Giro di Padania-győztes (2011), Japan Cup-győztes (2012) külföldre - a lényeg, hogy a kerékpáros kultúrát fenntartsák a maguk lehetőségeivel.- Azt szokták mondani, az első nagy győzelmet megszerezni nagyon nehéz, de a másodikat még nehezebb - a 2006-os vagy a 2010-es Giro-sikerére a büszkébb?- Jó kérdés, mert tényleg így van, ahogy mondja. Nekem mindkettő pokolian nehéz volt, de a második talán még nehezebb, hiszen az első után már mindenki azt várta, hogy újra nyerjek - hiába, ez a versenysport örök körforgása. A multisport Eb az olimpiát idézte, és nagy tehetségeket hozott a felszínre Dübörgőit az ifjúság a kontinensen Rasovszky Kristóf is Glasgow-ban robbant be Fotó: MTI MULTISPORT Lehettek fenntartásaink, hogy vajon mi sül ki a nem túl nagy fantáziával „Európa-bajnokságok” néven Glasgow-ban és Berlinben öszszehozott multisport Eb-ből, utólag viszont leszögezhetjük: elsőnek nem volt rossz. Mindezt az olimpiai hangulat érzése és jó néhány szenzációszámba menő magyar siker is mondatja velünk, de az egymilliárd fős televíziós nézettség is önmagáért beszél. Vasárnap este a glasgow-i George Square-en Rocco Cattaneo, az Európai Kerékpáros Szövetség svájci elnöke az oroszoknak adta át azt a 22 karátos aranyból készült talapzaté, 65 centis, 10,5 kilós trófeát, amely az éremtábla első helyezettjének dukált. A skót városban a vizes sportokban (úszás, műúszás, műugrás, nyílt vízi úszás), a kerékpársportban (országúti, pálya-, hegyikerékpár, BMX), Éremtáblázat 1. Oroszország 31 19 16 2. Nagy-Britannia 26 26 22 3. Olaszország 15 17 28 4. Hollandia 15 15 13 5. Németország 13 17 23 (...) 10. Magyarország 7 4 4 tornában, evezésben, triatlonban és golfban, Berlinben pedig atlétikában rendeztek Európa-bajnokságot. Azzal, hogy több kontinenstornát közös ernyő alá tereltek - az érmesek szimbolikusan egységes elülső oldalú medálokat kaptak -, a cél anagyobb televíziós nézettség elérése, ebből fakadóan pedig a szponzori bevételek növelése volt, s az első adatok meggyőzőek: a multisport Eb az öszszefésült versenyprogramokkal 1,03 milliárdos nézettséget generált. Jól kitalálták: amikor Glasgow-ban véget értek az úszódöntők, a berlini Olimpiai stadionban nagyjából akkor kezdődött az atlétikai Eb esti műsora. S amíg a maratoni futás vagy a nyílt vízi úszók 25 km-es versenye - utóbbi több mint ötórás program - külön-külön nem szögez mindenkit végig a képernyő elé, ha ide-oda kapcsolnak a stúdióból, mindjárt színesebb a program. No persze bennünket a nyílt vízi úszók leghosszabb versenye önmagában is lekötött volna, hiszen a 21 éves Rasovszky Kristóf végig az élbolyban tempózott, és meg is nyerte a számot. Korábban győzött 5 km-en, míg az olimpiai távon, 10 km-en vezető pozícióban csak a rossz benyúlása miatt veszítette el az aranyat, s lett ezüstérmes. A Loch Lomond 17 fokos vizében tokiói aranyesélyesünk született! A Tollcross Park medencéjében győzött Milák Kristóf (200 m pillangó), Verrasztó Dávid (400 m vegyes), Hosszú Katinka (200 m vegyes) és Kapás Boglárka (200 m pillangó), második lett Kenderesi Tamás (200 m pillangó), valamit kétszer Késely Ajna (400 és 800 méter gyors), aki egy bronzot is begyűjtött (1500 m gyors), s még Burián Katalin lett bronzérmes (200 m hát). A 18 éves Miláknak 200-on lassan már csak Michael Phelps világcsúcsa az ellenfele, a 16 éves pici lány, Késely is berobbant a nagyok közé, Hosszú pedig a hányattatásai után megmutatta, mégsem szabad leírni. Az olimpiai hangulatot idézte, hogy a különböző sportágak versenyei között lehetett ingázni, az aznapi úszódöntők előtt a Hydro arénában a torna-Eb-n a női ugrás fináléja is belefért a szurkolók programjába. S ez számunkra nem elhanyagolható körülmény volt. A18 éves Dévai Boglárka a tavalyi, kolozsvári Eb-n már harmadik lett a szeren, de akkor nem kapott különösebben nagy figyelmet, most viszont annál inkább, hiszen személyében húsz év után lett újra Európa-bajnoka a magyar női tornának. A férfiak sem jöttek haza dobogós helyezés nélkül, Vecsernyés Dávid bronza nyújtón kellemes meglepetés. Az atlétikai-Eb-n pedig Halász Bence vágta ki a rezet (és a kalapácsot), aki 21 évesen lett bronzérmes egy olyan dobószámban, ahol nem a tinédzserkorból éppen csak kinőttek viszik a prímet. S a 11 napos sportfesztiválon egyébként is dübörgött az ifjúság. Berlinben a csattanót a 18 éves svéd Armand Duplantis szolgáltatta, aki az égbe ugrott, 605 centivel nyerte meg a rúdugrást, míg előtte Glasgow-ban úszásban megdőlt két világcsúcs: férfi 100 méter mellen a 23 éves, már olimpiai bajnok brit Adam Peaty, férfi 50 méter háton a 18 éves orosz Kliment Kolesznyikov írta át az .örökranglistát. Nem lehetett nem értesülni arról, mi is zajlott Glasgow-ban és Berlinben. Fábik Tibor JEGYZET Tragédia és komédia Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu A sportesemények egyik közismert igazsága, hogy a meccs a lefújásig tart. Persze van, ahol nem a játékidő a mérvadó, de azt általában tisztázni szokták jó előre, hogy mettől meddig tart az erőpróba. Ez sok félreértéstől kíméli meg a küzdő feleket, és segít eligazodni a szurkolóknak is. Például az 5000 méteres síkfutás egyik titka, hogy a 400 méteres pályán tizenkét és fél kört kell futni ahhoz, hogy célba érjen az ember. Amikor atlétának áll valaki, ezt a titkot meg szokták osztani vele, hogy verseny közben ne kelljen szorzással-osztással terhelnie magát állóképessége rovására. A vasárnap véget ért berlini Európa-bajnokság 5000-es női döntőjében az izraeli Salpeter nagyszerű versenyzéssel második lett 4600 méteren. Gondolta, aznap addig tart a futóverseny. Némi meglepetésére mindenki más tovább futott, így Salpeter is teljesítette az utolsó kört is, de a dobogós helyekről lecsúszott. Meglehetősen szomorúan hasalt le az atlétikai stadion gyepére, és alighanem elgondolkodott azon, hogy miért nem jutott el vélelmezett célba érése pillanatában a tudatáig, hogy az utolsó kört jelző csengetés bizony rá is vonatkozik. Salpeter minidrámája később hozott még egy fordulatot, ugyanis kizárták, mert a rajt utáni pillanatokban néhány lépés erejéig elhagyta a pályát. Szegényke a 10 000 méter Európa-bajnokaként így két rövidítési kísérlettel is beírta magát az atlétika idei évkönyvébe. A szerencsétlen tévedőket persze nem vehetjük egy kalap alá azokkal, akik elbizakodottságuk miatt kerülnek megalázó helyzetbe. Amikor a magabiztosság önhittséggé alakul, amikor a fair play szellemét távolra űzi magától a sportoló, magára vessen, ha felsül. A magukat túl korán győztesnek elkönyvelők egyik nagy tragédiája, hogy drámájuk egyben komédia is. Számos alkalommal láthattunk már olyan versenyzőt, aki olyannyira bizonyos volt győzelmében, hogy már a cél előtt ünnepelte magát, míg legnagyobb álmélkodására meg nem előzték igyekvő üldözői. A pofára esés klasszikus esetei ezek. Nem csoda, hogy egykor a Chaplin-filmeknek akkora sikere volt, hiszen a néző olyan, hogy képes egyszerre sajnálni a bukott hőst, és nevetni is rajta balfékségéért. Minél nagyobb nagyarcúskodás előzi meg a blamázst, annál kéjesebb a kívülálló szemlélő (káröröme. A néző szinte transzba esik, ha fölényes győzelmet láthat, ennél csak a nagy előny elbukását képes jobban szeretni. Nem csoda. A szurkolót ugyanis a sikernél csak a kudarc élteti jobban.
