Heves Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-02 / 178. szám

fi MŰEMLÉKTÁR 2018. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK Az egri Dobó István Vármúzeum restaurátor-műhelyében jártunk Gárdonyi Géza egykori lám­pája, több száz éves kerá­­miaedény-maradványok, jobb napokat is látott míves bölcsők. Ezeket a nem min­dennapi tárgyakat az egri Dobó István Vármúzeum raktárépületében őrzik, és az ugyancsak itt kialakított restaurátor-műhelyekben hozzáértő kezek gondoskod­nak róluk. Most olvasóink is bepillantást nyerhetnek a kulisszák mögé. Süli Kinga kinga.suli@mediaworks.hu EGER Az épület első ránézésre elhagyatottnak tűnik, feltűnő csend honol körülötte. Nem csoda, hiszen csak egy ma­réknyi ember szorgoskodik itt, akik munkaidejüket bár egy fedél alatt, de külön mű­helyekben töltik.- Öten vagyunk a csoport­ban és négy anyagnem szerint specializálódtunk - kezdi az ismertetést Sikéné Kovács Me­linda, az állományvédelmi cso­port vezetője. - Két helyiség­ben szilikátalapú tárgyak, ke­rámia és üveg restaurálását vé­gezzük, emellett fémeket, texti­leket és bútorokat is kezelünk. Eléggé összetett a feladatkö­rünk, párhuzamosan több do­loggal is foglalkozunk. A Dobó Több tízezer dara­bos gyűjtemény védelme, restaurá­lása a feladatuk István Vármúzeum műtárgy­állományát néprajzi, történeti, képző- és iparművészeti, iro­dalomtörténeti, s régészeti lele­tek alkotják, ezek egy-egy kis szeletét kiállításokon láthatja a nagyközönség, míg a jelentős részét a gyűjteményi raktárak­ban helyeztük el. Ennek a több tízezer darabot számláló gyűj­teménynek a védelme, restau­rálása a feladatunk. Egész me­gyére kiterjedő, harminchat kiállítóhelyre vonatkozó állo­mányvédelmi feladatot is ellá­tunk, és igyekszünk a vármú­zeum programjaiba is bekap­csolódni. Az állományvédelmi csoport irányítója az egyike a két szi-Szabó Csabáné Gavallér Erika a textilműhelyben végzi munkáját. Különleges leletről is beszámol Fotó: Berán Dániel likátrestaurátornak. Műhelyé­ben jelenleg az egykori provi­­zori palota területéről szárma­zó habán kályha maradványai fekszenek az asztalon, de nála található Gárdonyi Géza lám­pájának több darabra törött üvegbúrája is, s egy különle­ges kötet.- A műtárgyállomány gon­dozásán túl tárlatokra is folya­matosan készítünk elő tárgya­kat, most például egy 1645-ös énekeskönyv tisztításán is dol­gozom, amit októberben muta­tunk be egy kiállításon. Egy­szerre több dologgal is szok­tunk foglalkozni párhuzamo­san, hiszen nagyon aprólékos munkát végzünk, kell, hogy néha váltsunk közben - rész­letezi. Mint mondja, van, hogy hónapokig dolgoznak egy-egy tárgy restaurálásán, hiszen minden egyes darabot gondo­san meg kell tisztítani, szor­tírozni, majd esetleg újra ösz­­szerakni, ami nem kis feladat. Jól tükrözi ezt az a több száz, asztalokra kiterített régésze­ti kerámiatöredék, ami Vincze Erika szilikát szakrestaurátor műhelyében fogad minket.- Jelenleg a tenki Legelő dű­lőből 2015-ben előkerült ke­rámialeleteket válogatom, ra­gasztom. Falvastagság, díszí­tés, szín szerint szortírozom őket, és keresem az összeillő töredékeket. Emellett a folya­matos dokumentálás is rend­kívül fontos és hozzátartozik a mindennapi munkához - is­merteti Vincze Erika a feladat­körét. Amikor arról kérdezem, mi motiválja a több ezer, szin­te egyformának tűnő darab szortírozása során, elmosolyo­dik, majd elárulja, nincs an­nál jobb, mint amikor az edé­nyek „kinőnek” az asztalból, és egy több száz éves tárgy megmutatja magát. Hasonlóan aprólékos mun­ka folyik a textilműhelyben is, ahol szebbnél szebb gyöngyből készült gallérok és kelmék he­vernek a munkaasztalon. Eze­ken a tárgyakon Szabó Csa­báné Gavallér Erika dolgozik, aki rendkívüli régészeti textil­leletről is beszámol. Pilisy Balázs bútorrestaurátor műhelyébe szintén érdekes hajdani tárgyak kerülnek Fotó: Berán Dániel- Még 2013-ban a visontai Szent Kereszt Felmagasztalá­­sa templom ásatása során fel­tárt sírból előkerült egy XVIII. századból származó teljes pol­gári, férfiöltözet. Az ilyen jó ál­lapotú, szerves alapanyagú ré­gészeti leletek nagyon ritkák. Inkább a csontok, semmint a ruházat szokott megmaradni. Ebben az esetben, valószínű­leg a földben lévő kémhatás­ból adódóan, az elhunyt csont­jai teljesen elporladtak, a vise­let viszont a csizmával, kalap­pal együtt gyönyörűen meg­maradt - részletezi a textilres­taurátor. Hozzáteszi még azt is, egy-egy tárgy helyreállítása során elsődleges szempont az eredeti részek, információk megőrzése, munkájuk során az egykori mesterek által létre­hozott tárgyak eredetiségének megőrzésére kell törekedni­ük. Elárulja, a maga nemében kuriózumnak számító leletet nemsokára a nagyközönség is megcsodálhatja, ősszel szeret­nék a Dobó István Vármúzeum fennállásának 60 éves jubileu­mára rendezett időszaki kiállí­táson bemutatni. A fém szakműhelyben Oláh Nikolett fogad bennün­ket. Az asztalán apró fém­tárgyakat tisztítanak, me­lyek az Érseki Palota mel­letti régészeti feltárásról ér­keztek hozzá. Különlegessé­gük, hogy szerves alapú tex­tilmaradványok is láthatóak a fémtárgyakon, ezért aprólé­kos és kivételes kezelést igé­nyelnek. A textilszálak meg­őrzésével meghatározható azok alapanyaga, ami a régé­szet számára fontos informá­ciót jelenthet. Tovább haladva a szakmű­helyek között a bútorresta­urátor műhelybe érkezünk, ahol néprajzi ládák, bölcsők sorakoznak. A fából készült műtárgyak Pilisy Balázs keze alá kerülnek, ahonnan gon­dos ápolás után az új bútor­raktárban helyezik el őket. Sikéné Kovács Melinda el­árulja, évek óta zajlik a mű­tárgyállomány költöztetése egy régi raktárépületből ide, az új raktárbázisra, ahol a helyiségek kialakítását és a műtárgyállomány elhelyezé­sét 2011-től végzik. A resta­uráláshoz speciális körülmé­nyekre van szükség, nagyon odafigyelnek a munka és a tárolás során fellépő környe­zeti hatásokra. Az ablakok UV-szűrősek, sötétítésre is lehetőség van minden terem­ben, ezenfelül a hőmérséklet A régmúlt tárgyait igyekeznek megőrizni az utókornak és páratartalom is állandó a műhelyekben és a raktárban is. A különböző gyűjteményi egységek számára a tárgy­típusoknak megfelelő táro­ló rendszereket terveztek, fi­gyelembe véve az érzékeny műtárgyak igényeit a lehető legnagyobb védelmet nyúj­tó tárolási módok kialakítá­sával, műtárgybarát segéd­anyagok felhasználásával. A csoportvezető kieme­li, bár kevesen vannak, csa­patuk minden tagja lelkesen végzi a munkáját, és örömmel dolgoznak azon, hogy a rég­múlt tárgyai közül minél több megmaradjon az utókor szá­mára. Egykor még fatemplom magasodott a mai helyén az Eger melletti kis községben Számos legenda övezi a kicsi falu egyik legszebb ékét SZARVASKŐ A legenda szerint az egri székesegyháznak négy tornya lett volna, ám csak ket­tőt építettek, s a kimaradt ket­tő árából a szarvaskői temp­lom épülhetett meg - olvasha­tó a feljegyzésekben. Hogy ez igaz-e vagy sem, az valószínűleg sosem derül ki, mivel meglepően kevés doku­mentum maradt fent a szarvas­kői plébániáról. A meglévő ira­tok szerint az 1300-as évek­ben volt plébánia a faluban, ám templomot először csak az 1700-as években építettek, fából. A ma is látható klasszi­cista stílusú épület 1840 és 1845 között épült, Pyrker Já­nos László egri érsek rendel­te el az emeltetését. Az építést Streimelwöger Mihály vezé­nyelte, a kőfaragást Benkovics Mihály és Ledek Antal végez­te, a főoltárkép pedig Balkay Ferenc nevéhez köthető. Az épületet eredetileg kör­templomnak tervezték, s en­nek 1810-ben el is készültek a tervei, de végül megváltoz­tatták ezeket. Az elképzelés szerint a körtemplom a Szil­vásváradon felépült épülethez lett volna hasonlatos, van, aki úgy tartja, hogy a szarvaskői körtemplom tervei képezték a szilvásváradi objektum tervei­nek alapját. Süli K. Hamarosan megújul az épület Szabóné Bállá Marianna pol­gármester elárulta, néhány éven belül elkezdődhet a templom rekonstrukciója, az egyházmegye ugyanis az épü­let rendbehozatalát tervezi. Hozzátette, nagyon örül a dön­tésnek, mivel saját forrásból a község nem tudná megoldani a felújítást. A község éke a több száz éves templom Fotó: Márkus Attila Évekig dolgoznak egyes leleteken Gárdonyi Géza egykori lám­­­­f két. Az asztalán apró fém-

Next

/
Oldalképek
Tartalom