Heves Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-10 / 185. szám
2018. AUGUSZTUS 10., PÉNTEK SPORT 15 Sikersportágunk segítségével is építjük a kínai kapcsolatokat Kajak-kenu-diplomácia A csungkingi fiatalok még kezdőként ismerkednek a versenyzésre nem alkalmas kajakokkal Fotók: Ml Magyar segítséget kap a világ legnagyobb városa. Igaz, esetünkben nem nagy ipari beruházásról, hanem sportról, azon belül kajak-kenuról van szó, ugyanakkor az egyre markánsabban körvonalazódó együttműködés nemcsak Kína, azon belül Csungking tartomány sportját, hanem a magyar érdekeket is kiválóan szolgálja. A kapcsolat a napokban új szintre emelkedett, és ennek a magyar főkonzulátus jóvoltából lapunk munkatársa is tanúja lehetett. Pajor-Gyulai László (Csungking) szerkesztoseg@mediaworks.hu KÍNA Egy apró hírecske elveszett a zajban. Nem csoda, tavaly május derekán történelmi látogatás zajlott le a kínai Csungkingben: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert csaknem hetven magyar vállalat 118 képviselője kísérte el, akik egymással versengve írták alá a különböző megállapodásokat. A nagy érdeklődés nem véletlen, hiszen a 33 milliós város - az agglomerációval együtt értendő - a világ legnagyobb települése, egyben az egyik legdinamikusabban fejlődő régiója, autóipari és informatikai központ, a földkerekség minden harmadik laptopja itt készül, és négyszáz autóipari vállalkozásnak ad otthont. Az apró, elveszett hírecske a sportról szólt. Egész pontosan a sportról is. A Csungkingben működő magyar főkonzulátus minden lehetőséget ki szeretett volna használni a kapcsolatépítésre, amelynek ideális terepe a sport, csak éppen azt kellett kitalálni, hogy melyik sportág lehet a legcsábítóbb mindkét fél számára. A legnépszerűbbek, mint a futball, az asztalitenisz és a tollaslabda különböző okokból kiestek, majd egy gyönyörű tó kínálta a megoldást. Ez a Csungking központjától mindöszsze száz kilométerre fekvő Csangsou kerület mellett elterülő tó a hangzatos Hosszú élet nevet viseli, és arról is híres, hogy felülről nézve jól láthatóan a hosszú élet fogalmát jelentő kínai írásjelet formázza, aligha véletlenül. Tökéletesen alkalmas egy kajak-kenuközpont kialakítására. A magyar diplomaták egy ideig egyeztettek az érintett felekkel, majd megszületett a megoldás. Akkor ez az apró hírecske valóban nem kapott különösebben nagy figyelmet, de a népes küldöttség tagja volt Storcz Botond olimpiai bajnok, korábbi szövetségi kapitány, és ő is aláírt egy megállapodást. Ma így emlékszik erre vissza: „A kínai fél szemlátomást remek lehetőségekkel rendelkezik, és mi úgy gondoltuk, miért ne segítenénk neki? Az együttműködés része a kölcsönös edzőtáboroztatás, az edzőközpont kialakítása, a szakemberképzés segítése. Mivel Kína a sportágban nem számít nagyhatalomnak, még csak az a veszély sem fenyeget, hogy a riválisaink számát gyarapítjuk.” Igen komoly beruházásba csöppen bele a magyar segítség. Az edzőközpont fejlesztésének első üteme ezen a nyáron fejeződött be, két épületben lakhat majd a mintegy száz sportoló, elkészültek a kiszolgáló- és szabadidős helyiségek, az edzők szállásai, és áll már a csónakház is, mindez 34 millió jüanba, azaz 14 milliárd forintba került. A második fázis jelenleg a felsőbb hatóságok jóváhagyására vár, és ha azok rábólintanak, akkor további hatmilliárd forintnyi jüanért fejlesztik a gyalogos és az autós utakat a környéken. A következő lépés az, hogy a kész infrastruktúrát meg kellene tölteni tartalommal, és itt jövünk képbe mi, magyarok. Vizes sportok eddig is léteztek a tartományban, ám az eredmények elhanyagolhatók, és a csungkingi sporthivatal ezen szeretne változtatni. Július 19- én megérkezett Gyöngyösi János mesteredző, hogy megadja az első szakmai lökéseket a helyieknek. Ő az évezred elején dolgozott kínai szövetségi kapitányként is. Büszke rá, hogy volt olyan kínai tanítványa, aki világbajnokságon eljutott a B döntőbe. Ez ugyan némi zavart okozott, mert az ehhez nem szokott kínai szövetség csupán egy napra bérelte ki a hajókat, és az egyiknél ezt meg kellett hosszabbítani, de nem bánták a vezetők, mert ez az eredmény komoly fegyverténynek számított. Gyöngyösi János egyelőre egy hónapra szerződött, és a tapasztalatai vegyesek. „A kezdet kezdetének a kezdeténél tartunk, de az tagadhatatlan, hogy az adottságok tökéletesek - mondta, amikor leültünk csungkingi szobájában. - A tó kifogástalanul alkalmas a sportágra, az időjárás is ideális, hiszen errefelé télen sincs túl hideg, a víz nem fagy be, és megállás nélkül lehet kajakozni és kenuzni. Az edzőközpont minden igényt kielégít, ám a rendelkezésre álló hajók legfeljebb turistáknak valók, komolyan edzeni vagy éppen versenyezni ezekkel nem lehet, és hiányoznak még a kiegészítő edzésekhez szükséges eszközök, gépek is. Az emberanyaggal a mennyiséget tekintve aligha lehet majd gond, a minőség viszont más kérdés. Itt alig tud valaki úszni, ami pedig a mi sportágunkban is alapkövetelmény. Mondták, hogy hoznak majd olyan gyerekeket, akik eddig atletizáltak meg kosárlabdáztak, tehát jó erősek, mire azt feleltem, inkább úszókat hozzanak, mert azoknak van vízbiztonságuk, de egyelőre nem tudom, mi lesz, pedig az egyik feladatom éppen a kiválasztás módszertanának a megismertetése.” Az első két hétben csak edzőkkel találkozott, nekik tartott elméleti és gyakorlati foglalkozásokat, bemutatókat, és úgy vette észre, a tanítványok nyitottak arra, amit nyújt nekik. Ez ugyanakkor szerinte nem záloga a gyors fejlődésnek, mert eddig azt látta, hogy amikor külföldi edző érkezik, maradéktalanul követik az általa megszabott irányt, ám amint távozik, minden visszazökken a régi kerékvágásba. A csangsoui kajak-kenuközpont szorosan Csungking tartomány - a legegyszerűbb így fordítani - központi sportiskolájához tartozik, amely jelentős szerepet játszik az ország élsportjában. Kína 26 aranyérmet szerzett két éve Rio de Janeiróban, ebből hármat csungkingi versenyzőnek köszönhet, amivel a sportiskola az egész országot tekintve a negyedik helyre hozta fel a tartományt. Kilenc sportágban fut központilag finanszírozott és ellenőrzött program - atlétika, úszás, ökölvívás, birkózás, dzsúdó, tékvandó, tenisz, tollaslabda és asztalitenisz -, ám ez a szám nem pontos, mert ők az úszáshoz sorolják az igen népszerű, magas szinten űzött és eredményes műugrást, a harcművészeteken és a birkózáson belül is több irányzatnak is otthont adnak. Csungking városában két nagy edzőközpontban laknak és készülnek a sportolók, az egyik nagyobb, mint a mi tatai edzőtáborunk, és. mindkettő lenyűgözően felszerelt minden szükséges eszközzel. Hu Ven-ping a Csungkingi Testnevelési Kollégium párttitkára és vezetője. Ő volt az idegenvezetőm, sorra látogattuk a szakosztályokat, miközben büszkén beszélt az intézmény dicső múltjáról és jelenéről. Elmondta, hogy itt a felkészítés mellett nevelés is zajlik, hiszen fiatalokkal foglalkoznak, akik felnőtté cseperedve profi klubokban folytatják a pályafutásukat. Szorosan együttműködnek a tartomány iskoláival, keresik a tehetségeket, a szülőket pedig gyakorlatilag nem is kell rábeszélni, hogy sportoltassák a gyerekeiket: a kínai családokban az oktatás, azon belül a sport oktatása központi kérdés. Az egyik legnépszerűbb szakosztály nem meglepően az asztalitenisz. A teremben mintegy hatvan, ránézésre 10-20 év közötti fiatal edzett éppen, boszorkányos ügyességgel és sebességgel ütve a labdát. A kérdésre, hogy egy évben mennyi gyereket próbálnak ki, és mennyi ragad meg ott, a sportvezető azt felelte: száznál is több kiszemeltből végül legfeljebb három-négy kerülhet be a sportiskolába. A kajak-kenu népszerűségben és színvonalában még csak nem is vetekedhet a többi szakosztállyal, lényegében csak most alakul meg. Hu Ven-ping szerint a közeljövő egyik feladata, hogy a gyerekeket megnyerjék ennek a sportágnak, de úgy véli, ezzel nem lesz gond. Sok olyan fiatal van, aki az eredeti sportjában nem számíthat kiugró eredményre, így biztosan szerencsét próbál majd kajakba ülve vagy kenuba térdelve. Ha az együttműködés a terveknek megfelelően halad, akkor a magyar szakmai segítségnek, a magyarországi edzőtáboroknak köszönhetően itt is komoly lesz a fejlődés. Végül kézenfekvő a kérdés: mi ebben a kölcsönösség, mit hoz nekünk az együttműködés? A válasz egyszerű és prózai. A szakmai segítséggel párhuzamosan más gondokat is enyhíteni tudunk, ilyen például a Gyöngyösi János által is említett hajókérdés. Magyarán: ha Csungkingben egyre népszerűbbé válik a kajakkenu, mi egyre több hajót adhatunk el ott. Mindenesetre a múlt héten egy videókonferencia keretében az érintett felek már megismerkedtek egymással. Talán nem elhamarkodott kimondani: az üzlet beindult. Mindkét fél örömére. Dömötör János (bal szélen) a szakmai alapokat rakja le JEGYZET Ajovo bajnokai Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Lassan egy hónapja már, hogy véget ért a nyár legmegterhelőbb sporteseménye, a labdarúgó-világbaj nokság, amelyet jobb esetben egy kellemes vízparton pihen ki a sportszerető közvélemény. Ugyanakkor ha a napozást megszakítjuk pár hossznyi úszással, esetleg egy kis könnyed esti tornával vagy futással, már nem vagyunk messze attól, hogy értékeljük úszóink, aüétáink vagy tornászaink rendkívüli teljesítményét a napokban zajló kontinensviadalokon. Nagy dolgok vannak készülőben, mert most olyan fiatalok neveit tanulhatjuk meg, akik a jövő bajnokai, sportáguk korszakos egyéniségei lehetnek. Kezdjük a sort a 18 éves Dévai Boglárkával, aki 20 év után nyert újra aranyérmet a magyar tornának egy Európa-bajnokságon. Bogi a legutolsó győzelem idején még nem is élt, most pedig két olyan ugrással győzött, amit tud ő még ennél is pontosabban kivitelezni... Aztán itt van a kalapácsvető Halász Bence, aki első felnőtt világversenyén berobbant a felnőtt mezőnybe és rögtön egy berlini Eb-bronzéremmel tette le a névjegyét. Még mindig csak 21 éves, pedig a nehézatléták igazán nagy korszaka általában a harmincas éveikben jön el. De a szombathelyi műhelyből bukkant elő a 22 esztendős Gyurátz Réka is, aki éppen ma selejtez a döntős helyek egyikéért a női kalapácsvetők mezőnyében. S nagy reményeket fűzhetünk a vele egyidős Rivasz-Tóth Róberthez is, aki manapság jelentkezik be a gerelyhajítók világelitjébe. Az úszóknál a riói olimpián bronzérmes és a sajtbureszes nyilatkozatával egy ország kedvencévé avanzsált Kenderesi Tamást nem kell bemutatni senkinek, most is csak egyetlen úszó bírta megelőzni a glasgow-i Eb-n a 21 éves magyart. Egy másik hazánkfia, a még fiatalabb őserő, Milák Kristóf, aki a maga 18 évének maximalizmusával elégedetlenkedett az idejével a fölényes győzelme után. Még belegondolni sem merek, mi lenne, ha nem a 200 méteres pillangózásban versenyezne mindegyikük (Cseh Lacival és Biczó Bencével együtt). De most már a 21 esztendős Rasovszky Bencét sem nagyon kell bemutatni senkinek, hiszen friss Európa-bajnokunk a következő évtizedben állandó favoritnak tekinthető a nyílt vízi úszás távjain. Ahogy a legfiatalabb reménységünket, Késely Ajnát sem, aki mindössze 16 évesen két éremmel jelezte a Késely-korszak kezdetét a hosszabb távú medencés gyorsúszó számokban. Nagy tételben mernék rá fogadni, hogy a fenti tehetségek közül valaki odaérhet az olimpiai dobogó tetejére is. Akár már két év múlva, Tokióban.
