Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-07 / 156. szám
EGYHÁZMEGYEI Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK wvvw. ege r. egyházmegye, hu t 1 info@eger.egyhazmegye.hu IX. évfolyam, 7. szám 2018. július JÚLIUS ÜZENETE „Nekilendülök annak, ami előttem van” (Fii 3,13). (A 35. Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat mottója.) Te Deum az egri szemináriumban Dolhai Lajos rektor adta át a diplomát a váci egyházmegyés Torma Zsolt Joelnek Június 14-én tanévzáró ünnepséget és hálaadást tartottak az Egri Hittudományi Főiskolán és az Érseki Papnevelő Intézetben. Dolhai Lajos, a főiskola rektora köszöntötte a megjelenteket, a fenntartót, Ternyák Csaba egri érseket, Buda Pétert az Érseki Papnevelő Intézet és Michal Bartosz Muszynskit, a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium rektorait, Liptai Kálmánt, az Eszterházy Károly Egyetem rektorát, a tanárokat, a szentelendőket és a kispapokat. Dolhai Lajos beszámolt arról, hogy a tanév során 154 hallgatója volt az intézménynek. „Nyugodt, békés, kiegyensúlyozott tanévet hagyhatunk magunk mögött. A főiskola is és a szeminárium is biztosította a komoly munka és lelki élet tárgyi és személyi feltételeit. A lehetősége mindenkinek megvolt arra, hogy tanuljon, imádkozzon, és egy komolyabb, intenzívebb lelki életet éljen. Minden sikeresen elvégzett tanév érték, mert az életünk nem csupán kellemesen eltöltött órákból és napokból áll, hanem egy nagy cél felé tart. Ez a cél pedig az üdvösség. Minden földi eredmény akkor értékes, ha gyarapít minket Isten és az emberek iránti szeretetben, ha közelebb visz bennünket végső célunkhoz. Gondoljunk csak a Szeretet himnusz befejező részére: „Legyen bár olyan hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”. A rektor hangsúlyozta: „Van tehát miért hálát adnunk! Egyénileg is, és mint intézmény is, hálásak vagyunk a gondviselő Istennek és köszönetét mondunk mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy gondtalanul tanulhattunk, imádkozhattunk és készülhettünk Istentől kapott hivatásunkra.” Ezután átadta a szentelés előtt álló három diakónusnak, Czókoly Sándornak, Drahos Dávidnak és a váci egyházmegyés Torma Zsolt Joelnek a diplomát. Ezt követően a szeminárium kápolnájában került sor a Te Deum-ra, a hálaadásra Ternyák érsek vezetésével. A főpásztor köszönetét mondott Istennek, hogy meghívta a jelenlévő fiatalokat a papi szolgálatra. S mint mondta, köszönetét mond azért is, hogy az elmúlt tanévben a kispapok gyarapodtak alázatban, szeretetben és tudásban. H. J. Vasmise a bazilikában Pappá szentelésének hatvanötödik évfordulója alkalmából vasmisét mutatott be Katona István nyugalmazott egri segédpüspök június 10-én az egri bazilikában. A főpásztor 1953-ban lépett a papi pályára, Egerben 1997 és 2013 között tevékenykedett segédpüspökként. A jubileumi szentmise előtt a hívő közösség képviseletében dr. Löffler Erzsébet, az egri belvárosi főplébánia képviselő-testületének világi elnöke köszöntötte a püspököt. Mint mondta, Katona István segédpüspöki évei alatt több lelki megmozdulás élére állt, számos kezdeményezést támogatott, tevékenyen megújította és megszentelte a bazilikái hívek életét. A képviselőtestület világi elnöke köszönetét mondott mindezért, és Isten áldását kérte további papi tevékenységére. Katona István püspök Katona püspök homíliájában a templomba járás megszerettetésére buzdított, hogy a szülők, hitoktatók minél előbb elvezessék a gyermekeket Jézushoz. Kérte, hogy életünket alakítsuk Jézus életéhez hasonlóvá, legyünk alázatosak, szelídek. Szeressük Jézus Krisztust, legyünk hűek hozzá, és másokat is buzdítsunk erre. Papszentelés Egerben Czókoly Sándor és Drahos Dávid diakónust pappá, Pintér Bálintot, Soltész Ádámot, Resch Andrást és Resch Tamást pedig diakónussá szentelte Ternyák Csaba érsek június 16-án. Az egri bazilikában tartott ünnepi szentmisén részt vett a főegyházmegye papsága, a papnövendékek és a hívek sokasága. A főpásztor homíliája elején köszöntötte paptestvéreit, közöttük azt az öt e.züstmisést, akik az idén ünnepük pappá szentelésük 25. évfordulóját. Kiemelten köszöntötte az egyházmegye két vasmisését, Katona István nyugalmazott egri segédpüspököt és Gonda Imre protonotárius kanonokot, akik 65 évvel ezelőtt részesültek a papszentelés kegyelmében. Ternyák érsek felidézte az Evangéliumban elhangzott krisztusi kérdéseket: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Jézus Krisztus miután harmadszor is megkérdezte ezt, utalva arra, hogy Péter háromszor tagadta meg, Péter így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” A főpásztor a szentelendőkhöz fordulva így folytatta: Az Úr tőletek is megkérdezte, hogy szeretitek-e őt. Miután megadtátok a választ, arra hív, hogy „kövess engem”, illetve „legeltesd juhaimat”. Ez a követés konkrét feladatokat is megjelöl. Legyetek a hívek segítségére mindenben. Törekedjetek arra, hogy a Jó Pásztor példájára, igazi pásztorok legyetek. Rámutatott: „Azért kaptátok a meghívást, hogy megerősödjetek a küldetésben.” Felhívta a figyelmüket: a pap szolgálata nem magányos helyt-Ternyák Csaba érsek az újmisésekkel és a diakónusokkal Fotó: Huszár Márk Czókoly Sándort és Drahos Dávidot pappá szentelte a főpásztor állás. Az egyházmegye papi testületének tagjai lesznek. Ez a papi közösség pedig most befogadja őket a kézrátétel ősi gesztusával. Ma bekerülnek Jézus Krisztus legszűkebb barátainak egri körébe. A főpásztor végül köszönetét mondott a szemináriumi vezetőknek, a Hittudományi Főiskola rektorának, a tanároknak, a papoknak, a szülőknek, családtagoknak, a barátaiknak, hogy az oltárhoz segítették a felszentelteket. A Boldogságos Szűz Mária, valamint Szent János evangélista, egyházmegyénk védőszentje közbenjárását kérte, hogy Isten bőséges áldása kísérje a felszenteltek életét. Ezután következett a diakónusszentelés, majd a papszentelés. A jelöltek egyenként a főpásztor elé járultak, és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígértek az érseknek és utódainak. Megkapták szolgálatuk eszközét: az evangéliumos könyvet. A diakónusok a stólát egyik vállukon viselhetik, mivel a papi szolgálat teljességét, még nem nyerték el. A Mindenszentek litániája alatt arcra borultak a szentelendők, míg a hívek letérdelve imádkoztak. Az áldozópapok szentelése során az érsek a két kezét a jelöltek fejére tette, amelyet az egyházmegye jelenlévő papságának kézrátétele követett. A felszentelő imádság után a felszenteltekre ráadták a stólát és a miseruhát, majd a főpásztor megkente kezüket krizmával. A szentelési szertartás lezárásaként a szentelő érsek békecsókot váltott velük. Az újmisések a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatták be a szentmisét. Homa János JEGYZET T~1gyházmegyénkben is sok I— településen építettek ká-L/ polnát és templomot Szent Anna tiszteletére. Ebben a hónapban hitből fakadó örömmel köszöntjük őt, mint Szűz Mária édesanyját és a megváltó Jézus nagyanyját. Úgy is tiszteljük őt, mint a szőlőmunkások védőszentjét, abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt az igaz Szőlőtő, Jézus Krisztus, és ebből termett „a megváltás bora”. Napjainkban leginkább úgy emlegetjük őt, minta nagymamák és az idősek védőszentjét. Általában úgy ábrázolják a festők, hogy Szent Anna egy trónszéken Jil és tanítja egy könyvből (Bibliából) a gyermek Máriát. Sőt tanít bennünket is, a mai nagymamákat és nagyapákat is, hogy hozzá hasonlóan neveljük mi is unokáinkat Isten ismeretére és szeretetére. Gondoljunk arra, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik hitüket a vallásos nagymamának köszönhetik. Azután a nagymamák azok, akiknek van idejük arra, hogy imádkozzanak gyermekeikért és unokáikért. Ők azok, akik igyekeznek megtenni mindent azért, hogy keresztény hitüket továbbadják a felnövekvő újabb nemzedéknek. dő embert, az öregek és a fiatalok viszonyát Kosztolányi Dezső, a nagy magyar költő, amikor a következőket írja: „Karszékben trónolsz, s nagy barna, bá-Szent Anna Egy elöregedő társadalomban nagy áldás számunkra Szent Anna úgy is, mint az öregek védőszentje. Gyakran halljuk, nő az időskorú emberek száma, de nincs, aki megtanítana bennünket az öregedés művészetére. Sokan vannak olyanok, akik nehezen barátkoznak meg az öregedés gondolatával: félelmek és aggodalmak töltik az öregember szívét és lelkét, főképpen a magányosság miatt. A betegségektől való félelemtől is nehéz szabadulni. Nehéz egyedül lenni, nehéz megnyugodni abban, hogy szeretteink, ismerőseink és barátaink sorra eltávoznak a földi életből. Sokszor úgy érezzük, hogy nincs senki, aki megértene, emlékeink másokat nem érdekelnek. Jól jellemzi az öregemuló szemed nehézkesen és furcsa fénnyel ránk mered. Száraz bőrödből, kék eredből a boldog ősz nyugalma száll. Nem győz te rajtad már az élet sem a halál. Elédbe állok, s néha mintha az idő szárnya csapna rám, bámullak tágra nyílt szemekkel, öreganyám". A mai nagymamák már nemigen trónolnak karosszékben, mint ahogy szent Anna sem, hanem életük utolsó pillanatáig dolgoznak, imádkoznak és tanítanak bennünket. A költőhöz hasonlóan néha mi is megcsodáljuk a sorsukat és az életüket. Tanulhatunk és tanulnunk is kell tőlük, hogy bennünket se győzzön le „se élet, se halál”. Az elmúlt évtizedekben többször is megjelent a katolikus könyvkiadóknál egy kis könyvecske az öregedésről, melynek ezt volt a címe: „Öregszünk, de győzzük”. Szent Anna ünnepe és élete példája arra akar megtanítani bennünket, hogy a hit által mi is „legyőzhetjük” az öreg kor jellegzetes nehézségeit és kísértéseit. Megtanulhatjuk azt, hogy az öregkor is az Isten ajándéka. Életünk utolsó szakasza, amikor a jó Isten fokozatosanfelkészít bennünket a vele való találkozásra. Az igaz, hogy az ő szent keze szinte egyenként elveszi tőlünk mindazt, amit az élet adott, de csak azért, mert azt akarja, hogy egyedül csak őt keressük. Azt akarja, hogy egyre inkább idegenné váljunk ebben a világban, hogy majd boldognak érezzük magunkat a mennyben. Toppén ezért, Szent Anna f— közbenjárását kérve imád- L J kozzuk gyakran a zsoltáros szavait: „Ifjúságom óta, Istenem te vagy oltalmazóm, benned bíztam mindenkoron. A vénség idején ne vess el, mikor erőm megroskad, ne eressz el” (Zsolt 70.). Dolhai Lajos
